baloldal
Megújulás helyett parttalan orbánozással, Gyurcsány ölelő karjaival és egy kis történelemhamisítással indult az új esztendő
Csak a szoki’ – mondhatnánk! A politikai frontvonalak megdermedtek, a kormány Brüsszellel, Gyurcsány a múltjával, az ellenzék többi része pedig önmagával küzd. Azaz semmi meglepetés. Mindenkinek megvan a saját gólemje – így megy ez tavaly április óta! S így megyünk neki a következő évnek is. A kérdés csak az maradt, hogy miközben Gyurcsányék maguk alá gyűrik az egész baloldalt, a 2010 előtti időkről pedig akkorát hazudnak, mint ide Jeruzsálem, addig kinek a létezése válik értelmetlenné 2023-ban. Mert aki megújulás és megkülönböztethetőség nélkül lát neki a „politikai munkának”, az már most jobban teszi, ha a felesleges körök helyett inkább megpróbál a Demokratikus Koalícióba átkéredzkedni. Ott egyébként is erős a fogadókészség. Kunhalmi Ágnesnek is. 2023-ban sincs kiegyezés, meghátrálás és békejobb
Ilyenkor, újév első napjaiban érdemes számot vetni azzal is, hogy vajon mi várható az idei évtől. Alapjáraton ez nem volna egy igazán komoly kérdés, hiszen az ilyen köztes éveket az olyan emberek, akik a közéletben evickélnek, legyenek azok politikusok, újságírók vagy egyebek, szeretik a leginkább csak átvészelni. Ilyenkor ugyanis nincs akció. Nincs akció, mert nincsen egyetlen választás sem. Az országgyűlésit magunk mögött hagytuk, az önkormányzati és európai parlamenti pedig még bőven több mint egy év múlva következik majd. Nyilván, a kampányidőszak ez év végén kezdetét veszi majd, de az is mennyire messze van? Nem kérdés tehát, hogy 2023 egy épelméjű, normális világban egy békés év volna. Most pedig pontosan tudjuk, hogy nem lesz. Sőt, talán viharosabb lehet 2022-nél is. Csak egy aberrált, ostoba, trágyával etetett fideszes gomba hiszi azt, hogy Amerikából irányítják a baloldalt?
Márki-Zay Péter arról vált híressé, hogy képes volt egy bekezdésen belül is agyonütni korábbi mondandóját. Ez azóta sem változott, noha ezúttal az egész baloldalt ütötte agyon. A guruló dollárok ügye gaztett az országgal szemben, ugyanakkor – nyilvános megvallása – karácsonyi előajándék a jobboldal számára. Hisz bárhogy is cselekedjen a következő években a baloldal, a választópolgár joggal lesz bizalmatlan. A gyanú, miszerint nem a hazája, de még csak nem is a saját érdekeit, hanem valami (vagy valaki) más igényeit szolgálja ki, mindig ott fog motoszkálni mindannyiunkban. S most már azt is tudjuk, hogy Karácsony Gergelynek hiperpasszív tudása volt a tengerentúli dotációról – ami fontos előrelépés. Márki-Zay Péternek viszont sikerült az, amit Gyurcsánynak tizenhat év alatt sem: bebizonyította, hogy az ellenzék nem ura önmagának.