baloldali ellenzéki összefogás
Gyurcsány kebelén jött létre a baloldali egypártrendszer – Megegyezett a közös kormányzásról az ellenzék
Megállapodtak a közös kormányzás alapelveiről az ellenzéki pártok kedden, az érintettek kiáltványukban vállalták, hogy a demokratikus, szociálisan igazságos, egyben környezet- és klímatudatos, összetartó Magyarországért fognak dolgozni, ha megnyerik a 2022-es országgyűlési választást. Azt egyelőre nem lehet tudni hogy mi okozta a szerény „ha” kitételt, mivel eddig mindegyik alakulat külön-külön is váltópártnak delirálta magát a kormánypártokkal szemben, és még ma sem hiszik el a 2018-as eredményt. Gyurcsány Ferenc most elégedetten dőlhet hátra, végleg leszalámizta az ellenzéket. Vagyunk azonban számosan, akik még láttuk atomjaira hullani a SZDSZ-t, úgyhogy a keddi összefogás is talán egy új remény a Magyarország jövőjére felelősen tekintőknek. Nézzük meg röviden, hogy kik is szövetkeztek most a bukott miniszterelnökkel: Jakab Péter pártja, a Jobbik azért jött létre egykor, hogy a Gyurcsány családot végleg elűzzék a politikából, a közéletből. Fekete-Győr András hangoztatta még nem is olyan rég, hogy a Momentum külön utakon jár, senkivel nem fog össze, Gyurcsánnyal meg pláne nem. Schmuck Erzsébeték hasonló ötlettől vezérelve jöttek létre, mondván, a Lehet Más a Politika nem működik együtt a rendszerváltoztatás utáni politikai szereplők egyikével sem, hisz ők szebbek, jobbak, okosabbak, és különben is, nemááá'. Szabó Tímeának és a Párbeszédnek mindegy, ők mindig odacsapódnak, ahol valamilyen hangoskodás van, és igyekeznek a leghangosabbakat is túlkiabálni. Kunhalmi Ágnes pártját személyesen Gyurcsány verte szét, és rúgta a szakadékba, így bájos az a naivitás, ahogy most a hóhérukhoz dörgölőznek. És ha esetleg valamilyen apokaliptikus sorscsapás miatt a fenti alakulat hatalomhoz jutna, majd Ferenchez járulnának a beígért tisztségekért, akkor újra előállna a klasszikus helyzet, mert Ferenc azt mondaná: hát járni jár, csak nem jut. Egy lista, két lista, egy-két-há-rajt!
Bizarr légkör lengi át az ellenzék egyre dedósabb összefogósdi-játékát. Oda-oda szúrnak egymásnak, csábítgatják a másikat, lopják a polgármestereket, miközben szívélyesen üzengetnek egymásnak, nyilvánosan barátkoznak és elmélkednek azon, hogy miféle logika mentén buktassák meg közösen két év múlva a kormányt. „Szeretlek is, meg nem is” állapot ez, amit csak és kizárólag az Orbán-fóbia tart össze. Habár világnézeti és értékbeni különbség is akad jócskán, illetve a morális kérdésekre is jó lenne választ adniuk, ők mégiscsak azzal foglalatoskodnak, hogy kifundálják, milyen formában fogjanak majd össze (pedig hol van az még?). És míg abban minden törpe és még törpébb ellenzéki párt egyetért, hogy az egyéni körzetekben egy közös jelöltet kell majd állítani, abban azonban vérre menő vitát folytatnak, hogy tárgyalóasztalnál vagy előválasztáson találják-e meg az aspiránsokat; illetve abban is, hogy egy, avagy két lista legyen majd. Így a programok helyett megint csak magukkal (és persze Orbán Viktor démonizálásával, mint mellékcselekvéssel) foglalkoznak, de ha a hataloméhségüket és a választási matekot is figyelembe vesszük, akkor megérthetjük, hogy nem véletlenül.