húsvét
Ne hervassz el, koronavírus!
A néphagyomány szerint húsvéthétfőn, akiknek egyessel kezdődik a személyiigazolvány-számuk – csak hogy kristálytiszta legyen a kép ebben a genderszínes világban – a hölgy ismerősöket, azaz a ketteskéket meglátogatják és meglocsolják. A locsolkodók eszközei és versei évek óta egyre kreatívabbak, ennek köszönhetően a húsvét mindig egy vidám ünnep. Örülünk a tavasznak, örülünk egymásnak, örülünk a jókedvnek, ami néhány guggolós pálinka után garantált. Idén sajnos megint bizonyos keretek között tudjuk csak megünnepelni a húsvétot, és talán azok, akik elmenekültek korábban a locsolók elől a hétvégi üdülőbe vagy egy wellnesshétvégére, most mindent odaadnának, ha a szomszéd Józsi bácsi egy pimasz versikével és egy orrfacsaró kölnivel kecsegtetné őket. Korlátok között ünnepelhetünk, de érdemes felidézni, milyen is a tipikus magyar húsvét, a lejárt parfümökkel, a szexuális töltetű versikékkel és a sziklakeményre száradt sajtospogácsával. Mindig van feltámadás, csak gyarlóságunkban nem vesszük észre
A hozzánk mindig közeledő, sőt, a mindig mindenben velünk levő Istent nem könnyű észrevenni. Nem könnyű észrevenni szivárványos BLM-es szobrok tövében, lélegeztetőgépek, halálhörgések közepette. Pedig velünk van. Itt van, az elmúlt egy év nehézségeiben sem hagyott el bennünket. Egyszerűen csak fel kell adnunk önző, régi, konzumista énünket, hogy elfogadjuk: egy új világrend hajnalán, egy új korszak küszöbén vagyunk. Még toporgunk a két világ között, visszasírjuk a gazdaságilag jól prosperáló, kényelmes életünket, de már tudjuk, hogy egy új, talán robusztusabb, ám annál tisztább és remélhetőleg egyszerűbb élet vár reánk. Elméletben mindenképpen.