kádár jános
Kádár a halottak élén és véres, hazug majálisa – Miért ne ünnepeljük május elsejét?
Május elseje Kádár János ünnepe. 1957 május elsején négyszázezer ember gyűlt össze Budapesten (többségük kötelességből), hogy részt vegyen a Kádár-diktatúra nyitányán, a nagy hazugág-ceremónián. Kádár a zárt ajtók mögött ekkor már véres megtorlást, „körmenetben történő kivégzéseket” követelt, míg a világnak azt demonstrálták: itt minden rendben van. Május elseje előtte is a hazugság ünnepe volt, de ezután lett igazán azzá. Ma már a történelem szemétdombján lenne a helye, „olcsó sörbűzével, virsliszagával, a részeges MSZP-s kriptaszökevényekkel, a dülöngélő hordószónokokkal együtt. Mert hiába lehetünk büszkék azokra, akik a munkások jogaiért harcoltak, ezt az ünnepet végzetesen összekenték a fekáliájukkal a kommunisták. Őszintén: mi közünk nekünk május elsejéhez? Mit ünnepeljünk a munkásosztályon, ha e szlogen mögött emberek tízmillióit irtották ki? Miért is vegyünk részt a kommunisták kedvenc ünnepén?" Publicisztika.
Békére lelhetnek a besúgottak? – Szabó István nem veszi át az életműdíjat, avagy utoljára a „Képesi-ügyről”
Kezdjük a jó hírrel: Szabó István ma, február huszonhatodikán bejelentette, hogy nem veszi át este a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. Vehetjük ezt kisebb sikernek a posztkommunizmus, az elkenés, a történelemhamisítás elleni harcban. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy miért is méltatlan Szabó István az életműdíjra. „Képesi” fedőnéven sokakról jelentett ügynökként, volt, akit négyéves szilenciummal sújtottak később, mást letartóztattak, és végül az öngyilkosságba menekült. Szabó először hősies lépésként állította be ügynökösködését, később – pár éve, amikor portálunkon a cikkek megjelentek – már nem nagyon mondott semmit. Bocsánatot nem kért, a film eszközeit sem használta fel a szembenézésre. Erre neves pályatársa sem volt hajlandó: Jancsó Miklós, amikor arról kérdezték, miért is küldött már befutott rendezőként tortát a hatvanéves Aczél Györgynek, teljesen szétkente a választ. Szerinte csak egy gesztus volt. Sok-sok ilyen gesztustól működött olyan remekül a diktatúra.
Lövetők és szemkilövetők ’56 után és a rendszerváltást követően
Bár már 1993-ban szakmailag jól megalapozott dokumentumokat tett le az asztalra az ’56-os forradalom utáni népirtásról és a gyilkos sortüzekről a korszakot legjobban ismerő történészekből álló bizottság, a cselekmények súlyának megfelelő ítéletek mégsem születtek meg a mai napig. Sőt, általában véve ítéletek sem születtek. Nagy adóssága ez a magyar igazságszolgáltatásnak. Már csak azért is, mert amint azt 2006 ősze mutatja, a történelem ismétli önmagát. Az ’56 utáni megtorlás miatti jogi igazságtétel nemcsak a társadalom igazságérzetének tenne jót, de 2006 tükrében mondhatjuk, hogy az elrettentést is szolgálhatná. Ne feledjük, hogy Kádárék, illetve Gyurcsány Ferenc és csapata semmiféle megbánást nem tanúsítottak tetteik miatt.
Németh Miklós: Horn dossziékat gyűjtött korrupt szocialista politikusokról
Grósz Károly lehallgathatta a miniszterelnöki szobáját, Kádár utálta, ha szóba került '56, Horn Gyula pedig dossziékkal zsarolta az embereit. Meglepő őszinteséggel beszélt a közelmúltról a XXI. századnak a Kádár-korszak utolsó és a rendszerváltás első kormányfője. A Németh Miklóssal készített interjút a Magyar Narancs szemlézte.
'56-os szabadságharcunk csak nekünk volt, de nemcsak a miénk – Interjú Dr. Pákh Tiborral a kommunizmus valódi arcáról
A forradalom igazságát senki sem viselte el a moszkvai birodalomban – mondta a Budakeszin tartott október 23-i megemlékezésen Dr. Pákh Tibor, a legidősebb '56-os túlélő. Pákh, akit a szovjet karhatalom többször megpróbált elhallgattatni, és akit különös kegyetlenséggel próbáltak – sikertelenül – megtörni, arra emlékeztetett, hogy az őt ért megpróbáltatások bár jól mutatják a kommunizmus valódi arcát, a mai fiatalok már nem hiszik el ezeket a történeteket, így kiszolgáltatottak a marxista ideológiáknak. Elmondta azt is, hogy '56-ban ugyanezt a megtévesztettséget látta a fiatalokon, és egészen az utolsó pillanatig nem hitte, hogy azok mégis forradalmat robbanthatnak ki a szent Magyarország szabadságáért. Mégis megtörtént, ez pedig csak a magyarság mindent leküzdő erejének és ezer év magyarságtudatának köszönhető. Exkluzív interjúnkban Pákh részletesen mesélt stábunknak az őt ért megpróbáltatásokról, a rendszer valós természetéről és a kommunizmus elleni mintegy 3 évtizedes harcáról.
Az ellopott forradalom, avagy a Rajk-ügy emlékezete
A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy minden év október 23-án összegyűlnek a balliberális politikusok és a hozzájuk tartozó értelmiségi holdudvar, hogy hosszú tirádákat zengjenek a baloldali forradalomról, amely 1956 őszén lezajlott. Éltetik Nagy Imrét és beszélnek arról, hogy Rajk László újratemetése a forradalom egyik nagyszerű nyitánya volt. A pesti srácok és Tóth Ilona azonban szerintük véreskezű gyilkosok, akik szadista kéjvággyal gyilkolták az ávósokat és szennyezték be a szocialista forradalom tisztaságát. A nemzeti oldal pedig hüledezve áll a tény előtt, hogy 30 évvel a rendszerváltás után még mindig az 1945 és 1989 közötti marxista történetírás alapvetései vannak jelen a közvéleményben és – mondjuk ki – a tankönyvek lapjain is.
30 éves a rendszerváltás – Németh Miklós, a messziről jött antihős
Sohasem mondták ki a nevét, de Horn is és Bajnai is valójában rá hivatkoztak, amikor szakértőként tüntették fel magukat. A vidéki, hívő katolikus családból származó Németh Miklóssal akarták legitimmé tenni létezésüket. Ő ugyanis nem volt sem pufajkás, sem besúgó, és ’56-ot illetően is tiszta volt. Úgymond messziről érkezett a pártba. Ez a manőver azonban nem lehetett sikeres, mert Németh Miklós antihős volt. Része és működtetője volt annak a gépezetnek, amely a rendszerváltás előtt eltüntette a pártvagyont, leprivatizálta magának az állami cégeket, hogy aztán új társadalmi osztályként, nagytőkésként fehér kesztyűben jelenjen meg. Ilyen formán Németh Miklósnak is köszönhetjük a Gyurcsány-Dobrev család felemelkedését, Bajnai Gordont, illetve a baloldal visszatérését a hatalomba.Ajánljuk még