kádár jános
Kádár közöttünk él
Harminc éve halt meg Kádár János, az MSZMP egykori főtitkára és az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtója. Sokáig nem nyugodhatott békében, mert tizenkét éve, május 2-án ismeretlenek ellopták a koponyáját, csontjait és felesége, Tamáska Mária urnáját is. Ezzel együtt a szintén a Fiumei úti temetőben álló munkásmozgalmi panteonra azt írták festékszóróval: "Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat!"
Nagy Imre újratemetése: ünneplők és kommunista túlélők napja
A Kádár János vezette kommunista politikai elit mindig is félelemmel vegyes gyűlölettel gondolt az 1956-os forradalomra, a pesti srácokra, Nagy Imrére és társaira. Egész idő alatt rettegtek attól, hogy eljön az idő, amikor az utcákon, tereken zászlókat lengetve fogják ezrek és ezrek hirdetni, hogy forradalom volt és nem ellenforradalom, és hogy ők, a gulyáskommunizmus békéjében megőszült, „derék” apparátcsikok gyilkosok és árulók. ’56-ot és a forradalmárokat gyűlölték, mert ez az esemény visszavonhatatlanul leleplezte világmegváltónak hitt eszméjük hamis voltát. Érezték a zsigereikben, hogy a hazugságra és tagadásra épített hatalmuk a forradalom miatt soha nem lehet már érvényes, legitim. Erre azért fontos emlékeztetni, mert 30 évvel ezelőtt az állampárt képviselői a nemzeti megbékélést hirdetve járultak a Hősök terére Nagy Imre és társai koporsói elé, de valójában legbelül sosem békéltek meg: főnökük, Kádár elvtárs épp ebbe halt bele, nem sokkal az újratemetés után.
Káposztás cvekedli
Minden este a plafont nézve aludtam el. Néztem, ahogy az elhaladó autók sárga fénycsíkot húznak a sötétben, hallgattam, ahogy elzúgnak a második emeleti panellakás alatt. Ez a legelső emlékem arról, hogy hol lakunk. Egy alig 25 négyzetméteres garzonban hárman a szüleimmel: konyha helyett egy tenyérnyi főzőfülkében készültek az ebédek, a fürdőszobában éppen csak fordulni lehetett. A paneldobozok közötti világ: a sarki bolttal és az éjszakai élet eldobált szemetével a játszótér mellett.
Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?
Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?
"Kelkáposzta-főzelék és gépsonka" - Újra 1956-ot és a magyarokat gyalázza a HVG-s Tóta W.
Újra 1956-on kérődzött a Magyarországot hosszú ideje köpőcsészének használó Tóta W. Árpád, hogy aztán a HVG publicistája azt böfögje fel magából, hogy "1956-ban a kelkáposzta-főzelékért és a gépsonkáért harcoltunk", mert "Kádár úgy számolt, teli hassal minden elviselhető". Tóta W. persze ezzel azt akarja üzenni, hogy Orbán, mert gyorsan egyenlőségjelet is tesz a miniszterelnök és Kádár János közé, miszerint akkor "se volt se szabadság, se pluralizmus, se jogállam, se sajtószabadság", csak útitárskrém és Lada kombi, ahogy ma is. Tóta W. szerint a "hadováló" Orbán Viktor október 23-i beszédei és az állami ünnepségek "fülsértő bohóckodások", Magyarország pedig "jól tápláltan, zsírtól fényes pofikával adja fel a szabadságát".
„Elszánt hittérítők s beárad a dögszag” – amikor Kádár torkán akadt a krumplis tészta
Nagy Gáspár Öröknyár című versével vitte be az első gyomrost Kádár Jánosnak, amikor nyíltan, bátran szembesítette 56-tal és a megtorlással. 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján újabb két versével előbb megrendítette, majd egy jobb-csapottal leterítette a diktátort. Kádárék azonnal szétzavarták a verseket leközlő Tiszatáj szerkesztőségét, de a hatalom ezúttal veszített. Minden ármánykodás, bomlasztási kísérlet ellenére az Írószövetség összefogott, és kiállt a költő mellett.
A kádári megtorlás mint „konszolidáció” – Az MTA díjjal jutalmazta a mártírok emlékének meggyalázását
Kétszázharmincegy embert öltek meg, és közel tizenháromezer ötvenhatost internáltak 1956 és 1963 között. Balogh Margit, az MTA most májusban Akadémia díjjal megtisztelt kutatója ezeket az éveket is a konszolidáció esztendeinek nevezte Mindszenty Józsefről szóló monográfiájában. Az általunk megkérdezett történészek szerint ezzel az áldozatok és mártírok emlékét is meggyalázták.
Ajánljuk még