kgb
Ha kémekről beszélünk, érdemes az Apró-Dobrev-klánt kérdezni – Régen a KGB segített Bollók őrnagyéknak, Gyurcsány már az FSZB-t hívta segítségül
Dobrev Klára hamar felejt. Az elmúlt napokban kitört megfigyelési ügy kapcsán a következőt posztolta: „Most is szükségünk van erős Európára. Meg kell védeni a magyar embereket az orbáni önkénytől. Attól a politikától, amit eddig csak fehérorosz, vagy afrikai diktatúrákban láttunk.” Úgy fest, nem nyitotta ki otthon a szemét, pedig ő igazi megfigyelőkkel élt együtt, egy valódi diktatúrában. Úgy, hogy a rezsim vezetésében a családjának elég nagy szerepe volt, ő meg abból a tőkéből és kapcsolati hálóból építette fel magát. Előző cikkünkben felidéztük Dobrev nagybátyjának, ifjabb Apró Antalnak a történetét, aki az állambiztonság tisztjeként nyugati diplomaták beszervezésével, megfigyelésével és bezsarolásával is foglalkozott. Most jöjjön egy másik hasonló történet, de ez már a kétezres években történt. Ez az az ismert hazugság-vizsgálós ügy, ami után közfelháborodásra felmentették Gyurcsány Ferenc embereit. A vád szerint az Apró-Dobrev-Gyurcsány klán orosz tiszteket hozott Magyarországra, hogy ők is segítsenek a nemzetbiztonsági tiszteken végrehajtott poligráfos vizsgálatokban. A szakmai kapcsolat természetesen régi: cikkemben bemutatom azt a Bollók Sándor őrnagyot, aki a hazugság-vizsgálati kísérletek egyik hazai vezetője volt, és a KGB iskolájában védte meg disszertációját. Később polgármester, majd állami kitüntetett lett... Mert a Hálózat így működik. Nem lehetett bárkiből impexes és tévécsillag – Vágó István apja a diktatúra kiemelt tanáraként Afrikában és Indiában dolgozott
Sokan feltették a kérdést, hogy mi történt Vágó Istvánnal akkor, amikor a DK-hoz, így Gyurcsányhoz és az Apró-Dobrev klánhoz csatlakozott. Semmi különös: visszatalált a hálózathoz. A külkereshez mindenképp. Vágó boldog, kiemelt életet élt a szocializmusnak nevezett csendes, alattomos elnyomásban, apjának „tágas, budai otthona” volt, tele afrikai tárgyakkal. Nem csoda: Vágó György 1960-ig tanárként dolgozott, de akkor kiemelte a rezsim. Előbb Egyiptomba küldték, hogy az ottani mezőgazdasági főiskolán tanítson magyart, aztán bejárt több afrikai országot, hogy végül Indiában kössön ki. Maga Vágó fiatalon Egyiptomban tanulhatott meg angolul, és nyilván szülei aranyélete is szerepet játszott abban, hogy végül külkeresnek ment. Az ő pályafutásuk bemutatása is alátámasztja azt, hogy hogyan tartották meg a hatalmat és a nyilvánosságot a „hálózat gyermekei”. „Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja. Popper, az ellenforradalmár: antiszemita provokációnak tartotta ötvenhatot, ezért gépfegyverrel védte a pártházat
Popper Péter, a szeretet, a béke szellemi guruja valójában a huszadik század egyik nagy átverése. Előző cikkünkben megírtuk, hogyan került egy bűnbandába és hogyan mentette meg őt a Gerő Ernő fontos emberének számító apja a börtöntől. Most bemutatjuk az ÁVH-sok és szovjetek mellett harcoló katonát. Popper saját bevallása szerint antiszemita provokációnak, ellenforradalomnak látta ötvenhatot, de ez nem elég: a hatalom képviselőjeként gépfegyvert kért és kapott a rezsimtől, amellyel a forradalmárok ellen harcolt. Állítása szerint nem lőtt senkire. Egyik nagy tette az volt, hogy eltüntette azokat az iratokat a pártirodából, amelyek nehéz helyzetbe hozták volna őt és szüleit. Popper szerint a megtorlásban nem vett részt, mert nem hitte, hogy éppen rá van szüksége a szovjeteknek. Logikája mentén amúgy benne lett volna. Megkapta a hírhedt Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet, amelyet jóbarátja, a pufajkás Horn Gyula is átvehetett. Popper még a kétezres években is szajkózta a kommunista propaganda hazugságát, például annak a katona-komisszár Sziklai Sándornak a felkoncolását, aki valójában magával és apósával végzett. Popper nyomában, 2.