média
Egyre többen "őrülnek bele" a hírekbe – Dezse Vű
Amikor tragikus dolgok történnek a világon, nem számít, hogy mennyire van tőlünk mindez messze, nem tudunk nem odafigyelni rájuk. Sokan nemcsak figyelnek, de szimpatizálnak is azokkal, akikkel a rossz dolgok történtek, sőt, olyanok is vannak, akik valahogy az események részesei akarnak lenni, netán segíteni szeretnének. És ezek nem csak a WOKE-liberálisok. Az elmúlt években rengeteg szomorú és nehéz dolog történt a világban, itt volt nemrég a COVID, aztán az orosz–ukrán háború, aztán az ezzel járó pénzügyi válság, aztán jött a Hamász mészárlása. Mindez ahhoz vezet, ami kezd jól látszani a közösségi médiában: a köznyelven csak megőrülésnek hívjuk, de van neve is, úgy nevezik a sokkal okosabbak, hogy "compassion fatigue", vagyis magyarul valami olyasmi, hogy valaki belefárad az együttérzésbe. És ez amennyire normális, éppen annyira nem is normális. Ragaszkodnak a baloldali képviselők ahhoz, hogy bűnözőt lehessen csinálni a munkájukat végző újságírókból
Az újságírói szakma alapjaiban véve nem tartozik a legegyszerűbb szakmák közé, az újságírók életét pedig tovább nehezíti a Büntető törvénykönyv (Btk.) sajtótermékekre és médiaszolgáltatókra vonatkozó rágalmazási és becsületsértési passzusa, hiszen akár két évig terjedő börtönbüntetést is kaphat, aki az igazság kutatása közben vétkezik. Ez azonban most változhat, ugyanis a Transzparens Újságírásért Alapítvány a kormánypártokhoz fordult emiatt, és ha átmegy az Országgyűlésen a törvénymódosítás, akkor a jövőben nem lenne büntethető rágalmazás és becsületsértés miatt, aki azt a közügyek szabad megvitatásakor, sajtótermékben vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. A baloldali képviselőknek persze vannak ellenvetéseik: Szabó Tímea például már azt vizionálja, hogy azért van a lazításra szükség, hogy a közelgő önkormányzati és EP-választáson szabadon lehessen gyalázni a másikat, illetve portálunk főszerkesztőjének, Huth Gergelynek az üggyel kapcsolatos öröme is fáj Szabónak. A DK-s Arató Gergely úgy véli, a Fidesz így akarja védeni az újságíróit, a szocialista Vajda Zoltánnak pedig gyanús, hogy eddig mindig szigorított a kormány a Btk-n, viszont most enyhíteni akar. Mindeközben a Jobbik annyira megszelídült, hogy már nem tartja jónak a szélsőséges gondolkodást a média területén sem. A BBC új szintre emelte a tudatipari manipulációt – Különvélemény
Robi még sosem hallott olyasmiről, hogy valahol nem engednék fellépni Bödőcsöt vagy bármelyik más humoristát, akinek a művészete kizárólag a kormánykritikából áll. Ez egyedül Potyondi Edinának sikerült, legalábbis ezzel szaladt hisztériázni a Puzsér házaspár a médiához, körbesírva a vélelmezett elnyomással az univerzumot. Pedig csak felújítást végeztek a létesítményen, nem elhallgattatta őt a rezsim. De ezzel sikerült learatni az áldozat-zsetonokat, pedig annyira kamu a történet, hogy csak a BBC hinné el. A példa pedig nem a semmiből jött: Zelenszkij elnök pár hónappal ezelőtt nyilvános köszönetet mondott a nyugati médiának Ukrajna támogatásáért. Elegáns gesztus, noha a médiának a tájékoztatás volna a feladata, és nem egyik vagy másik háborús fél támogatása. Persze Szijjártóba képesek voltak beleállni, olyan vádakkal, melyeket már kismilliószor cáfolt a külügyminiszter. És ha vádak nem lennének elegendőek egy műsorhoz, a BBC műsorvezetője ítéletet is hirdetett: Magyarország bűnös, teljesen mindegy, mi az igazság. A nyugati média nem tájékoztat, hanem terel, eligazít és büntet. Tényleg le kellene törölni az internetet? – Dezse Vű
Ha megtehetnéd, letörölnéd-e az egész internetet? Képzeljétek el, megnyomnátok egy gombot, és az internet nincs többé, minden, amit oda valaki leírt, kommentelt, kiposztolt, minden kép, ciki videó, gyerekkori elhajlás, megbánt vélemény semmissé válna, ezzel együtt pedig az összes zavaros álhír is a múlté lenne. Ezek után egy teljesen új világ köszöntene ránk. Kénytelenek lennénk személyesen kapcsolatot tartani az emberekkel, mindenhova időben megérkezni, könyvekhez nyúlni, és ha kíváncsiak volnánk a világ dolgaira, akkor bizalmi alapon, vagy tapasztalati úton kellene információkat gyűjtenünk. Meg beszélgetnünk kellene másokkal. És ami talán a legdurvább, hogy mindenkinek saját magának kellene kialakítani a véleményét egy-egy adott témában. Vagyis használni kellene az agyunkat. Olyan borzalmas lenne ez?