média
Magyar Péter azzal nyer, ha "elhallgattatják" – Ismét elmenekült a közmédiás vita elől
Magyar Péter nem megy be a közmédia stúdiójába, hiába ajánlottak főműsoridős vita lehetőséget a Tisza párt elnökének Orbán Balázzsal. Magyar szerint neki Orbán Viktorral van vitája, nem a politikai igazgatóval, azonban ennél is érdekesebb, hogy arra panaszkodik, nem olyan megjelenési lehetőséget kap véleménye szerint, mint a kormánypárti politikusok. Hogy pontosan milyen megjelenési lehetőséget szeretne, azt nem fejtette ki válaszában Magyar Péter, a Tisza párt elnökének üzenete azonban arra kiválóan rávilágít, hogy az ellenzéki politikusok– de legalábbis ő személyesen– valójában a média meg nem jelenéseket igyekszenek kihasználni, nem a klasszikus médiaszereplést, fenntartva a diktatórikus cenzúrázott köz- és egyéb sajtó legendáját. A neokommunista amerikai média sokkal előbb meghúzta a ravaszt, mint a merénylő
A New Republic a napokban Hitlerként ábrázolta Donald Trumpot és fasiszta diktatúráról írt. Nancy Pelosi pedig nemrég kijelentette, hogy Trump nem lehet elnök, ezért meg kell állítani. És ez csak két konkrét példa a sok közül, mindannyian tudjuk, hogy hónapok, sőt, évek óta az USA-ra leselkedő legnagyobb náci veszélyként emlegeti a baloldali média a volt elnököt. A céljuk az emberek felhergelése volt, és az, hogy az emberek féljenek Trumptól. Sikerült, legalábbis részben, ugyanis a WOKE neokomcsikat, és a zavart fiatalokat valóban sikerült agymosni. De a legundorítóbb talán, hogy ezek után úgy csinálnak, mintha meg lennének lepődve, miközben valójában ők tehetnek róla. Ők: a balos média és a demokraták. Biztonsággal kijelenthetjük, a neokommunista amerikai média sokkal előbb meghúzta a ravaszt, mint a merénylő. A Trump ellen folytatott kétségbeesett vergődésük pedig sehogy máshogy nem végződhetett. Ez a “baloldali független” újságírás és a demokrata hergelés hatása az emberekre, akik közül sokan épp az interneten sajnálják könnyek között, hogy nem találta el “jól” Trumpot a merénylő. Egyre többen "őrülnek bele" a hírekbe – Dezse Vű
Amikor tragikus dolgok történnek a világon, nem számít, hogy mennyire van tőlünk mindez messze, nem tudunk nem odafigyelni rájuk. Sokan nemcsak figyelnek, de szimpatizálnak is azokkal, akikkel a rossz dolgok történtek, sőt, olyanok is vannak, akik valahogy az események részesei akarnak lenni, netán segíteni szeretnének. És ezek nem csak a WOKE-liberálisok. Az elmúlt években rengeteg szomorú és nehéz dolog történt a világban, itt volt nemrég a COVID, aztán az orosz–ukrán háború, aztán az ezzel járó pénzügyi válság, aztán jött a Hamász mészárlása. Mindez ahhoz vezet, ami kezd jól látszani a közösségi médiában: a köznyelven csak megőrülésnek hívjuk, de van neve is, úgy nevezik a sokkal okosabbak, hogy "compassion fatigue", vagyis magyarul valami olyasmi, hogy valaki belefárad az együttérzésbe. És ez amennyire normális, éppen annyira nem is normális. 
