migráció
A kisfiamnak is joga van látni az igazi Európát
Ismert, Németországban egy fanatikus, vadállat, a halálkultusz és a sátán egyik szolgája egy karácsonyi vásárban a tömegbe hajtott december 20-án. Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem szándékozom még egy újabb rókabőrt lehúzni a témáról, amit kellett és lehetett, már elmondták az előttem szólók. Nekem valami/valaki egészen más jutott eszembe erről: az egyéves kisfiam. Ugyanis azok, akik hagyták, hogy ez megtörténjen, sőt, tudatosan szervezték éveken keresztül azt, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok folyamatosan megtörténjenek Európában, azok éppen az ő (még apró) életével “szórakoznak”, az ő európai és magyar jövőjét szeretnék elvenni tőle (is). Két világ között
Királyok, hadvezérek, politikusok, filozófusok, de akár egyszerű emberek a kocsmaasztalnál is sokszor mondhatták a történelem során, hogy "sorsdöntő időket élünk". Ezt valahogy a zsigereiben érzi az ember, amikor a változás szele már ott lóg a levegőben, amikor érezhető, hogy valami el fogja söpörni a megszokott hétköznapokat és újat hoz. Így lehetett ez az babiloni vagy a Római birodalom végnapjaiban, de ha hazánkra gondolunk, akkor ugyanez fogalmazódhatott meg sokakban a tatárjárás előtt, a mohácsi csatát megelőzően, de akár a Rákóczi-szabadságharc, vagy az 1848-as események és a két világháború előtti években, hónapokban, napokban. Mint amikor vihar előtt már elektromossággal van tele a levegő és mindenki tudja, hogy ki fog törni az égzengés. Ilyenkor két világ között él az ember, a régi még vele van, az új már az ajtóban kopogtat, de még pont nem érkezett meg. Valahogy így állnak most is a világ dolgai, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy ne ragadjunk a pusztulásra ítélt világ romjai között. Csatlakoznia kellene Kanadának az USA-hoz? – The Right Brothers
Lehet, hogy az orosz cárokat másolja Donald Trump, amikor olyan kijelentéseket tesz, hogy Amerikához kellene csatolni Kanadát, mint az 51. államot? Valószínűleg nem, és valószínűleg félig csak viccelt Trump ezzel az egésszel. A felvetés viszont remek alkalmat adott arra, hogy sokat beszéljünk az USA északi szomszédjáról, mert a világ woke fellegvárában van baj bőven: fentanil, hajléktalanság, lakhatási válság, morális káosz. De jövőre a kanadaiak is választanak, és valószínűleg nem baloldali lesz a befutó. Akinek Donald Tusk a példaképe, jó ember nem lehet
Ilyen az, amikor a jobboldali maszk igazi liberális diktátort takar. Ez pedig sajnos nem fogalomzavar, mert a liberális szó sajnos az utolsó néhány évtizedben az akarnok, diktatórikus hiszti megfelelője lett világszerte. Odáig jutottunk, hogy a valaha erős, keresztény jobboldali centrumpártok már régóta a baloldalhoz alkalmazkodnak, mert számukra ez modernizációt jelent. Avítt dolog a kereszténység, gondolhatják ezek az emberek, hát cseréljük le valami mainstream liberális jóemberkedő hozzáállásra az eddigi attitűdöket, öntsük nyakon konzervatív festékkel és máris mások vagyunk, mint akiket utánozunk. Valami ilyesmi zajlott Donald Tusknál is, aki azóta kereszteket szedet le a hivatalok faláról, támogatja az afrikai és közel-keleti migrációt és magasról ejt a nemzeti érdekre. Ezt általában hazaárulónak szokták nevezni, de egyeseknek példakép. Ilyen ember Magyar Péter is. Ez lenne a nagy megújulás?