nagy ervin filozófus
A régi és az új kommunisták ellen
2010-ben Orbán Viktor kijelentette, hogy „forradalom történt a választófülkékben”, azaz a jobboldal történelmi felhatalmazást kapott, hogy lebontsa a posztkommunizmus hatalmi viszonyait, megtörje a balliberális politikai hegemóniát, így lezárja a rendszerváltoztatást. Ennek szellemiségében 2011-ben a parlament elfogadta az Alaptörvényt, amelynek célja, hogy lefektesse a szuverén Magyarország olyan régi-új fundamentumait, amelyek visszanyúlnak az eredethez, azaz történelmi folytonosságot mutatnak, ugyanakkor szakítanak az „átmenet két zavaros évtizedével”. Az utópista, szélsőséges baloldali eszmék azonban most is veszélyt jelentenek a demokráciánkra. Jön a szörnyeteg Nyugatról és már idehaza is testet öltött a Szikra Mozgalomban. Van és lesz még tennivalónk a kommunizmus elleni harcban.
Fekete-Győr András, a Momentum igazságkultúrájának kereszteslovagja
Donáth Anna végre definiálta a politikai közösségét: a Momentum olyan liberális párt, amely szembehelyezkedik a 2010 előtti sötét árnyakkal, a hazugság kultúrája helyett pedig az igazság kultúráját képviseli. No hiszen! Cseh Katalin korrupciógyanús ügye, Hajnal Miklós hazugsága a diplomájáról, és most a Fekete-Győr András által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban született másodfokú ítélet, pontosabban az arra adott pökhendi válasz... nos, ez lenne az igazságkultúra? Ez lenne a XXI. századi liberalizmus? Fekete-Győr András – amellett, hogy hülyének nézi a választópolgárokat – azt gondolja, hogy mindent megtehet, hogy neki következmények nélkül „a minden is” meg van engedve. A pofátlanság netovábbja, hogy az ítélet után az első sorban tüntet, lóbálja a morális bunkósbotot, mások felett pálcát tör. Pedig éppen ő az, aki méltatlanná vált a képviselői munkára. Vissza kellene adnia a mandátumát, ez egy normálisan működő demokráciában nem kérdés. Az általuk majmolt Nyugaton sem.
Donáth Anna végre nevén nevezte a Momentumot – alakul az MSZP–SZDSZ-koalíció 2.0
A Momentum egy olyan nyugatos szellemiségű liberális párt, amely kortárs nyugati, progresszív politikai-kulturális mintákat akar lemásolni, illetve idehaza – minden kritika nélkül – megvalósítani. Tiszta beszéd, világos álláspont. Gelencsér „államférfi” Ferencnek nem sikerült, Donáth Annának viszont valami már pislákol: próbál pártjának ideológiai fizimiskát adni. Sőt, a Momentum régi-új vezetője gondolt egy merészet és kijelentette, hogy a demokrácia csak liberális lehet. Megszületett tehát az SZDSZ 2.0, igaz, az SZDSZ mögött létezett egy széles és izgalmas vitáktól hangos értelmiségi holdudvar, a Momentum viszont felszínes, otromba (képviselői mostanában verekedni akarnak) és intellektuálisan üres. Ez nagy különbség. Arra azonban alkalmasak lehetnek, hogy a DK-val egy olyan „se veled, se nélküled” együttműködést hozzanak tető alá, mint amilyen a hatalomtechnikai szempontból sikeres MSZP–SZDSZ-koalíció volt.
Ismét kifizetőhely lett a főváros?
Budapest komoly erőforrásokkal rendelkezik – anyagi, szellemi, kulturális és persze politikai értelemben is. Karácsony Gergely most már nyíltan (vissza)él vele. Használja. Kiszolgálja a baloldali holdudvart, illetve – ahogy azt Gyurcsány Ferenc kérte – ellenzéki bázist épít az Orbán-kormánnyal szemben. Nemsokára jönnek majd az óriásplakátok, lesznek fórumok és mindenki megkapja még a „jogosan járó” jutalmat, vagy a féléves prémiumot. A mi zsebünkből persze. Kétségünk ne legyen: az utolsó pillanatban minden éhes száj be lesz tömve. Mindenesetre azt már világosan látjuk, hogy Karácsony Gergely nem ura a saját döntéseinek. Szuverenitását Gyurcsány, mozgásterét pedig a saját hibái és a ráégett botrányok szűkítik be a ciklus végére.
Cseh Katalin szerint meg kell vonni a szavazati jogunkat, de javasolhatná, hogy magyar képviselőhelyeket is szüntessenek meg – kezdjék mindjárt az övével!
A magyar baloldal nem annyira derék derékhada továbbra is külső anyagi segítséggel, nemzetközi politikai támogatással, ha úgy tetszik, akkor Brüsszelben és Strasbourgban akarja megnyerni a hazai politikai versenyt. Lelkük rajta! Ezért érvelnek a lengyel példával – megjegyzem: téves a párhuzam –, de ezért kiabál szörnyen széles gesztusokkal együtt Cseh Katalin az uniós parlamentben, és követeli, hogy vegyék el a szavazati jogot, az uniós elnökséget, illetve a pénzügyi forrásokat Magyarországtól. Szóval most már nyíltan is kéri, hogy minden jogosan járó előnyt, lehetőséget és erőforrást tagadjanak meg a saját hazájától... Mert hiába ül a Renew Europe frakcióban a képviselő asszony, a mandátumát a magyar választópolgároktól kapta. Ez azért jelent valamiféle felelősséget, elvárást és kötelességet. Ha viszont ilyen remekbeszabott gatyamunkát végeznek a Momentumban, akkor vélhetően nem lesznek ilyen gondjai, mert a nyártól – a választópolgárok döntése után – munkanélküli lesz.
A tavalyi év legnagyobb vesztese a Momentum – rászolgáltak?
2023 elején mindenki azt várta, hogy a Demokratikus Koalíció és a Momentum dominanciaharcot fog vívni, ám ebből csupán cicaharc lett, a bikaborjak pedig csúfosan elbuktak. Ha ma lennének az uniós választások, akkor egy mandátumot veszítenének. Nincs identitásuk, mondanivalójuk ötletszerű, csupán a nyugati progresszív minták szolgai másolását látjuk. Hiába „száll bele páros lábbal” Donáth Anna Gyurcsány Ferencékbe, s hiába reagál ugyanő hisztérikusan az LMP egyre izgalmasabb különutasságára, nem tudjuk már komolyan venni őket. Fekete-Győr alatt nevetségessé, Gelencsér regnálása során inkompetenssé vált a nagy reményekkel induló párt, Donáth Annáról pedig szép lassan kiderült, hogy nem olyan okos, mint ahogy a külföldről finanszírozott kormányellenes média bemutatta. És nem tanultak abból, hogy aki a sajátjainak árt, az veszít.
Akció a demokráciáért – ahogy ezt odaát a Hegedűs Istvánok és a Korányi Dávidok elgondolják
Van már szuverenitásvédelmi törvényünk és nemsokára a Szuverenitásvédelmi Hivatal is megkezdi működését, illetve a titkosszolgálatok, az ÁSZ és a sajtó tisztességes része is odafigyel arra, hogy ne történjen meg ismét az a szégyen, hogy a hazai baloldal – kikerülve a törvényeket – külföldi politikai célok érdekében pénzt fogadjon el külföldi érdekcsoportoktól. De valóban felkészültünk mindenre? A kisördög ugyanis ott ül a helytartók vállán és ismét győzködi a hazai legyőzötteket, a magyar zombiszervezeteket, hogy legyenek kreatívak, mert a beavatkozási szándék továbbra is erős, az Orbán-kormány megbuktatása pedig stratégiai cél maradt. Ha nem pártfinanszírozással, akkor politikai nyomásgyakorlással, zsarolással, az ország kiéheztetésével. 2024-ben három szereplős politikai küzdelem várható: a kormánypártok, az ellenzék és a birodalmi érdekcsoportok között – remélhetőleg nem áll be a sorba és lesz önálló törekvése a Mi Hazánk Mozgalomnak, a viccpártnak és esetleg az LMP-nek is. A baloldali pártok egymással, a kormánypártok pedig a nemzetközi ellenfelekkel, a Biden-adminisztráció nyúlványaival, a Soros-hálózat helyi sejtjeivel és a brüsszeli progresszív kulturális-politikai erőkkel fognak megmérkőzni. Az ellenzéki harcszíntér már forrong, helyosztó harc zajlik, ütik-vágják egymást, Korányi Dávid minapi véleménycikke pedig felér az első csatakiáltással. Elstartolt a 2024-es választási kampány, megkezdődött a politikai verseny!
Furcsa egy év volt – példátlan események és magyarszomorító baloldali politikusok borzolták a kedélyeket
2023 a rekordok éve volt – legalábbis az erőlködő ellenzéki pártok számát illetően. Soha ennyi baloldali szervezet és ilyen sok ellenzéki (társ)elnök nem versengett még a választópolgárok bizalmáért. Megdőlt továbbá egy politológiai törvényszerűség: a magas infláció és a dekonjunktúra ellenére az ellenzék nem erősödött meg, a kormány pedig nem veszített népszerűségéből. Ismét Gyurcsány Ferenc lett az ellenzék vezére – ami talán csak a momentumosokat lepte meg. Kiderült az is, hogy a hazai baloldal – példátlan módon – külföldi anyagi támogatásban részesült, amitől a rendszerváltoztatás óta minden tisztességes politikai közösség tartózkodott. Aztán olyat sem láttunk még (az SZDSZ sem merészkedett el ilyen messzire), hogy magyar uniós képviselők azért küzdöttek volna Brüsszelben, hogy Magyarország ne jusson hozzá a jogosan járó uniós forrásokhoz. Végül: ami Budapesten történik, amit a Karácsony Gergely vezette városháza produkált, olyat még a Demszky-éra végóráiban sem láttunk.
Itt karácsony lesz, nem fenyőünnep, az iszlám térhódításból pedig nem kérünk!
Európa missziós területté vált. A karácsonyt az ateisták és a haladárok is legszívesebben feladnák, csupán a mértéktelen fogyasztást, illetve a hedonista összejöveteleket hagynák meg Jézus születésének napján. A migrációs paktum elfogadásával ráadásul – amivel szerintem az önsorsontó progresszív elit lábon lőtte Európát – még nagyobb veszélynek tesszük ki a keresztény és persze egyben a zsidó kultúrát. Új evangelizációra van szükség, aminek egy új jobboldali kultúra(védelem) és nemzetépítő politika adhat csak lehetőséget, pontosabban cselekvési keretet. Olyan politika, amilyet az Orbán-kormány – nem állítom, hogy hibátlanul –, de legjobb tudásával és őszinte igyekezetével, soha nem látott széles társadalmi támogatottsággal a családok, a nemzet és a vallási közösségek érdekében, a normalitás határát átlépő szabadossággal szemben képvisel. (Ezt nevezzük illiberális demokráciának.) Mi pedig előléphetünk és bátran kimondhatjuk: nem lesz itt semmiféle profán fenyőünnep, nem kérünk Európa lakosságcseréjéből, ellenállunk az iszlám térhódításának, s akkor is karácsonyt fogunk tartani, méltón fogunk ünnepelni, ha egy hangos kisebbség nyugaton és itthon is gáncsoskodik. A végén úgyis mindig nekünk lesz igazunk…Ajánljuk még
Balhé Ausztriában: elismerte a bíróság a saría jog érvényesülését
Precedensteremtő lehet az ítélet, így az igazságszolgáltatás akár párhuzamosan is működhet nyugati szomszédunknál.
Mi lesz Donald Trump béketervével? Zelenszkij sarokba szorítva, Európa teljesen súlytalan
Így zajlott Trump és Zelenszkij csúcstalálkozója
Vérig sértődött a Tusk-párti lap, amiért nem a kedves vezetőjüket hívták meg a Fehér Házba
Karol Nawrocki azért nem volt "jó diplomata", mert kritizálta Kijevet Volhínia miatt, és nem állt ki az ukrán érdekek mellett.
