nagy ervin filozófus
Aki az emberiséget szereti, az mindig gyanús – forduljunk inkább felebarátunk felé az örömvasárnapon!
Az elmúlt évszázadban, a nyugat-európai társadalmakban, azaz az úgynevezett liberális demokráciákban egy olyan negatív előjelű szabadságfogalom logikája érvényesült, amelynek következménye az ember elidegenedési folyamata. A nagy materialista progresszió során az egyén először a természetes közösségektől, majd a másik embertől, utána az Istentől, legvégül pedig önmagától is elidegenedik. Nemhogy jobb és boldogabb élet lett osztályrészünk, hanem egyfajta magányos tévelygés, a szorongás és a civilizációs lelkibetegségek fenyegetése vár ránk, amely – a tapasztalatok szerint – drámaian rontja a nyugati ember életminőségét. Advent harmadik vasárnapja lehetőséget ad arra, hogy megálljunk és elgondolkodjunk magunkról, a felebarátunkról, a szeretetről, a kereszténységről, a szabadságról és Jézus Krisztus útjáról.
A félelem átölelte az Adventet
A keresztény kultúra háromfrontos támadás alatt áll: fizikai erőszak, iszlám hódítás, s belső erózió. Talán utóbbi a legborzasztóbb, ugyanakkor végtelenül szomorú is egyben. Ostoba vitákat vívunk arról, hogy mi az európai (nyugati) civilizáció gyökere. Antikvitás? Zsidó és keresztény kultúra? Felvilágosodás? Szabadság, egyenlőség? Demokrácia? Netán jogállamiság? Dűlőre nem jutunk, miközben felemésztjük magunkat.
Ellenzéki erőfitogtatás
Gyurcsányék mindenkinél szociáldemokratábbak, a Párbeszéd zöldebb az LMP-nél, a Jobbik pedig igazi konzervatív – nem úgy, mint a csúnya, gonosz, populista Fidesz! Fölényeskedés, nagyzolás és kivagyiság. Teljesítmény nélküli nagyképűsködés és handabandázás – ezt látjuk és halljuk az ellenzéki oldalon. Mivel az EP-választáson külön indulnak, így érthető, hogy meg akarják magukat különböztetni a másiktól. De ránézve a közvélemény-kutatásokra és a hónapok óta tartó totojázásra, jogosan merül fel a kérdés: mire föl került elő ismét az a bizonyos nagy mellény?
November 4. – Tiszta szívvel szeressük és tiszteljük szabadságharcosainkat!
Ha október 23-a ünnepnap, hisz megidézzük hőseinket, akkor november negyedikén egyenes gerinccel gyászolunk, egyúttal büszkeséggel és méltó módon emlékezünk. Siratjuk az áldozatokat, de csodálattal adózunk bátorságuk előtt, hisz egy vérből valók vagyunk, ami kötelességet ró ránk. És ha nem is érünk fel nagyságukhoz, ma sem hajolhatunk meg a birodalmi gőg előtt. A hitszegőket, az árulókat megvetjük, a szabadságharcosainkat tiszta szívvel szeretjük, mert szabadságszerető nemzet vagyunk. Most nem azt kell tennünk, amit elődeink tettek – mennyivel könnyebb dolgunk van… köszönjük ezt meg 1956 hőseinek –, hanem abban kell hinnünk, amiben ők hittek. És mindig készen kell állnunk!
Jobbik 20: út a semmibe
A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból – olvasható a Jobbik húsz évvel ezelőtt megfogalmazott alapítónyilatkozatában. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s a Jobbik annyiszor váltott identitást, mint más – személyes higiéniájára figyelő egyén – az alsónadrágját. Az ősbűn viszont mégiscsak az, hogy a sok-sok színeváltozás közben Gyurcsány Ferencet a 2006-os rendőrterror bűne alól rehabilitálták. Szembeköpték önmagukat és azokat, akik melléjük álltak, majd sokáig kitartottak e hosszú kacskaringós menetelés alatt. E hitványságot azonban megérdemelt büntetés, egyben bűnhődés követte: a Jobbik támogatottsága történelmi mélypontra zuhant és vissza már aligha vezet út.
Mennyire unalmas lenne közéletünk a Momentum bakiparádéja nélkül!
Az ostobaság önmagában nem veszedelmes, kivéve, ha önbizalommal, gőggel és rosszindulattal párosul, pláne, ha pénz is van rá. A komolytalan kordonbontók esetében mindez megvan, így tényleg veszélyesek ránk, de saját magukra nézve is. Az elmúlt hónapokban bemutatott bakiparádénak azonban komoly következménye van: behozhatatlan lépéshátrányba kerültek Gyurcsányékkal szemben. A Momentum okosan ki volt találva, csak éppen gyenge képességű fiatalokra bízták a progresszív politika importálását. A „generációs párt” megmérettetett és könnyűnek találtatott – ahogy intellektuálisan, úgy morálisan is.
Ismét Gyurcsány diktálja a tempót, aljas kampány előtt állunk
Az elmúlt egy évtizedben a baloldali politikusi karriert nem a sikeres politikai teljesítmény, hanem a szélsőséges kommunikáció és a radikális viselkedés alapozta meg. Botránypolitizálással lehetett előre jutni egy-egy ellenzéki párton belül. Az egyre szélsőségesebb hangvételű ellenzéki politika, a tudatosan választott rendszerellenzéki szerep, a hangsúlyos utcai politizálás és a törvényesség határait átlépő politikai cselekvés lassú kontraszelekciót okozott. A tempót pedig ismét – a közben legszélsőségesebb párttá váló Demokratikus Koalíció vezetője – Gyurcsány Ferenc diktálja, aki napi rutinná tette a jobboldal verbális fenyegetését. Jövőre választások lesznek, csúnya nyolc hónap várható...
Nem működik a Budapest-modell, Perjés Gábor vezéráldozat lesz, de vajon Karácsony megússza?
Szürreális szappanoperát nézünk, melyben a főpolgármester a főszereplő, ám úgy tűnik, hogy az új évadban Perjés Gábor „karakterfejlődésén” lesz a hangsúly: innentől kezdve ő fog hazudozni, Karácsony pedig elbújik mögötte. Perjés mostanáig ugyanis elfutott az újságírók elől, nem beszélt azokról a bizonyos pénzgyűjtő ládikákról, most meg egymás után nyilatkozik, ami nem a véletlen műve. Majd kap egy jó ügyvédet, a külföldről finanszírozott kormányellenes média pedig egzisztenciális védelmet nyújt neki, végül azonban feláldozzák. De vajon ezzel Karácsony Gergely megússza? Mert nagyon úgy tűnik, hogy az a politikai konstelláció, ami Budapesten létrejött, látványosan csődöt mondott. Gyurcsány rövid pórázon tartja Karácsonyt, ütik jobbról és balról is, így pedig nehéz kilenc hónap elé néz.Ajánljuk még
Balhé Ausztriában: elismerte a bíróság a saría jog érvényesülését
Precedensteremtő lehet az ítélet, így az igazságszolgáltatás akár párhuzamosan is működhet nyugati szomszédunknál.
Mi lesz Donald Trump béketervével? Zelenszkij sarokba szorítva, Európa teljesen súlytalan
Így zajlott Trump és Zelenszkij csúcstalálkozója
Vérig sértődött a Tusk-párti lap, amiért nem a kedves vezetőjüket hívták meg a Fehér Házba
Karol Nawrocki azért nem volt "jó diplomata", mert kritizálta Kijevet Volhínia miatt, és nem állt ki az ukrán érdekek mellett.
