nagy ervin filozófus
Lenin szellemét viszik Jámbor Andrásék a parlamentbe – ezzel együtt az erőszakot a közéletbe
Nem görögdinnye, kívül mégis zöld, belül pedig piros – mi az? Párbeszéd – A Zöldek Pártja. Ugyan nem egy valódi szervezetről, csupán egy fővárosi médiaattrakcióról beszélünk, és már Karácsony Gergely sem igényli a háttértámogatását (aki egyébként is rég lemondott az elnöki pozícióról), mégis frakciójuk van. Ahol ott ül Jámbor András, aki egy tőrölmetszett kommunista szervezet, a Lenin újságjáról elnevezett Szikra Mozgalom vezetője. A szivárványkoalíció legvörösebb spektruma, amely évek óta reklámozza az Antifa mozgalmat, s amelynek „hála” Magyarországon is megjelent a szélsőbalos terror a főváros utcáin. Most meg kiderült, hogy tagságuk egy része randa pedofil botrányban is érintett lehet. Mikor fog végre elhatárolódni a hazai, kívülről irányított baloldal és a párbeszéd az alávaló, gyermekbántalmazó kommunistáktól? Karácsony, aki ott sem volt, mégis mindenkit becsapott
A főpolgármester sosincs jelen. Mindig máshová készül, semmit nem fejez be. Doktori iskola, nyelvvizsga, Medián, Zugló, miniszterelnök-jelöltség. És késik. Reggeli munkamegbeszélés, Lánchíd, metrófelújítás. De van, amikor saját állítása szerint ott sem volt. Párbeszéd, 99 mozgalom, mikroadományok, külföldi támogatások. És végül van olyan is, ahol elvileg ott van, mégsem látszik, hogy mit csinál. Főváros. A háta mögött pedig egyre többen súgnak össze: ez az ember mindenkit átver. Időszerűtlenné vált a mindenhez is értő haladárok elittudata
A demokratikus ellenzék valójában a szavazóktól félti a demokráciát, és nem is annyira Orbántól rettegnek, hanem az emberektől. Hiába aggódnak óránként, hogy diktatúra, autokrácia, meg hibrid rendszer van, igazából az fáj, hogy a többség már nem hisz nekik. A hagyományos baloldali szakértelem (komcsi trükk) megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia elillant, miközben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok és az egyévtizedes kontraszelekciónak hála megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe. Mégis azt gondolják, hogy mindenhez értenek. Az Orbán-korszak lenyomata, hogy a trianoni nemzethaláltól eljutottunk a megmaradás és az összetartozás büszkeségéig
A békediktátum egy mély, nehezen gyógyuló seb – máig élő fájdalom. Egy olyan évszázados heg, amely kínzó erővel mar bele a magyarság testébe. A közönytől a gyűlölködésig, az irigységtől a harcias csatakiáltásig, a hamisan csengő pátosztól a valódi hazaszeretetig – sokféle érzelem fogta kézen Trianon emlékét. Búslakodás, harag, gyámolító szeretet, s lett mindez egyben viszonyulás is az elszakított országrészekhez, az ott élő magyarokhoz. Ha létezik az Orbán-korszaknak valós lenyomata, akkor a Trianonhoz és ezen keresztül a határon túli magyarokhoz való viszonyban az megragadható. Mert eljutottunk az évszázados traumától, a nemzethaláltól a megmaradás büszke érzéséig. Ma már kitapintható az összetartozás élménye és kézzel fogható sikerei vannak a „csak azért is!” építkezésnek.