nagy ervin filozófus
Az Orbán-kormány a családbarát politikával, a baloldal az utcai rendbontással van elfoglalva
A klasszikus ideológiáknak bealkonyodott, ma az identitáspolitika húzza meg a törésvonalakat, éppen ezért felértékelődtek azok az ügyek, amelyek mentén lehet együtt gondolkodni, közösen cselekedni. Ilyen ügy lett a demográfiai válság Európában, amelyre két eltérő politikai válasz született. Az egyik a bevándorlást látja megoldásnak, a másik a családokat támogatná. Mi az utóbbi utat választottuk, ezt várjuk el az Orbán-kormánytól is. A hagyományos család védelmét, támogatását, népszerűsítését – minél több gyermek születésének vágyával együtt. Ezért is óriási siker a Budapesti Demográfiai Csúcs, ami lehetőség arra, hogy előre vigye a családbarát közösségek ügyét. Jelképes, hogy mindeközben a baloldal az utcákon randalírozott, köztük olyan kamaszokkal, akik után anyukájuk felveszi az Orbán-kormány által bevezetett családi adókedvezményt.Alapítsunk pártot, mert kell a pénz!
Trendi, ha van egy saját szervezeted, viszont lúzer vagy, ha egyedül maradsz. Az egykori hatpárti szivárványkoalíció osztódással szaporodik. Jakab Péter és Márki-Zay Péter után Vona is belevágott a nagy kalandba. Kilenc hónap múlva önkormányzati választások lesznek, ami komoly anyagi forrást jelenthet. Ám sok az eszkimó és kevés a fóka, így nem csoda, ha a közeljövőben úgy egymásnak esnek, mint a piaci kofák a fókazsír árán. Most mindenki Vonára figyel, de nem lesz ez mindig így. Több támadás éri majd a baloldalról, végül a kutyát sem fogja érdekelni. Ami érdekes, az a sajátos pályaút: Fidesz-tagból Jobbik-elnök, majd Gárda-alapító, később középre húzódó Simicska-szövetséges, végül a Spinoza-házban a baloldalnak hajbókoló széplelkű baloldali politikus. Pénzt kereshet ugyan a pártjával, ám belátható időn belül szükségszerűen kudarcra van ítélve. Mert valójában ő egy politikai kalandor.Nagy Ervin: a választópolgárok többsége bízik a kormány válságkezelésében, miközben nem hisz az ellenzék ígéreteiben
Mi az oka annak, hogy bármi is történjék, a baloldal egyszerűen képtelen politikailag profitálni az eseményekből? – teszi fel a kérdést Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője legújabb cikkében. Egy évvel a következő választások előtt a baloldal rosszabb állapotban van, mint a tavalyi voksolás előtt, miközben a kormánypártok erősödve jöttek ki a háború okozta inflációs válságból.A nyári szünetben senki sem aggódott az oktatásért?
Kezdődik az iskola, kezdődnek a kormányellenes demonstrációk – pedagógustüntetésbe csomagolva. Van egy hangos kisebbség, akik nagyon nem akarnak tanítani; és van egy másik még kisebb kisebbség, jobbára budai véndiákok, akik meg a tanulást akarják megúszni. Inkább Soros-pénzekből (nem kisládikákba dobált adományokból), politikai aktivistaként csinálják a fesztivált és várják az Orbán-kormány bukását. És persze vannak a tanácstalan baloldali politikusok, akik jobb híján kimennek az utcára, morgolódnak, méltatlankodnak, káromkodnak és lőnek néhány szelfit – mintha lenne valami elképzelésük Magyarország jövőjéről. Politikai pótcselekvés, cinikus magatartás, Orbán Viktor dehumanizálása és a fülünket bántó vulgáris hangnem. Kezdődik!Tranzit fesztivál: a jobboldal intellektuális fölénye és a közösség ereje
Harminchárom esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Borzalmas érzés lehet a libsiknek, hogy alig ért véget a tusványosi tábor, máris itt van a Tranzit fesztivál, ami egyrészről (ismét) alátámasztja a jobboldal intellektuális előnyét, másrészről pedig megmutatja azt az élő értékközösséget, amit joggal irigyelnek el bárhol a világon. Ilyen szellemi horizontjuk a Szadesszel össszeborult posztkomcsiknak sem volt a ’90-es évek végén, pedig ők minden külső támogatást megkaptak a múltból átmentett igaztalan előnyük fenntartásához. A jobboldal maga építette mindezt föl, önerőből, szorgalomból, a hazáért való elkötelezettségből. Hűségből és hitből – ahogy a politikai közösség neve is utal rá.Megerősödve jöhet ki a válságból a Fidesz
Az orosz–ukrán háború okozta infláció ellenére a baloldal érdemben nem tudott erősödni, míg a jobboldal megőrizte, sőt, növelte támogatottságát. Ennek oka, hogy elmaradt az ellenzéki megújulás, továbbra is túl sok baloldali párt van, az Orbán-kormány válságkezelésébe vetett bizalom pedig töretlen. Egy évvel a következő választások előtt a baloldal rosszabb állapotban van, mint a tavalyi voksolás előtt. A gazdasági mutatók és az inflációs kilátások lassan, de folyamatosan javulnak, így a dekonstruktív politikát folytató baloldalnak az ősszel tovább fog szűkülni a mozgástere – írja elemzésében Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője.Hogy lehet, hogy túl vagyunk a válságon, a kormánypártok népszerűsége mégsem zuhant be?
Miképp lehetséges az, hogy a kormánypártok népszerűsége egy ilyen nehéz idő után is ennyire magas? Tagadhatatlan, hogy az ellenzék túl sokat képzel a zsebekről, túl sokat lát bele az emberek pénztárcájába. De ez csak a válasz egyik része, hisz gazdasági konjunktúra nélkül nincs politikai siker, de politikai tudás nélkül sem. Míg a jobboldalon megvan ez a tudás (ha még néha döcög is), a baloldalon viszont komoly üresség tátong. Intellektuális előny, építkezés kontra gyűlölködés és rombolás. Ez a képlet. De nézzük a részleteket!Nagy Ervin: A Jobbik szép lassan eltűnik
A rendszerváltoztatás óta a politikai jobboldalt és a baloldalt az antikommunista–kommunista törésvonal feletti szembenállás formálta, majd a globalista mintamásolás és a szuverenista mintateremtés definiálta újra. Aki, vagy ami ezt a ciklusról ciklusra átértelmezett, ám valójában folytonosságot mutató törésvonalat átlépte vagy figyelmen kívül hagyta, esetleg tudatosan próbálta meghaladni, annak politikai léte bizonytalanná vált. A szembenállás ugyanis morális tartalommal bír. Így járt egykor az SZDSZ, majd az MDF, és ez történt a Jobbikkal is - olvasható Nagy Ervin filozófus, a XXI. Század Intézet elemzőjének írásában.Hübrisz
A kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat. A politikai gyakorlatban leginkább az egyéni szabadságjogok deklarálásában és végtelen terjeszkedésében látszik. Ugyanis azt a hazug toposzt, miszerint a szabadság mennyiségi növelésétől, egy állam „jobbá”, az emberi élet pedig „boldogabbá” válna, a liberális politikusok mára történelmi gyakorlattá tették.Ajánljuk még