nagy ervin filozófus
Az illiberális demokrácia jogossága
A miniszterelnök tusványosi beszédében – bátran, magára vállalva a liberális hegemónia leendő, többfrontos támadását – ki merte mondani azt, hogy a liberalizmus nem azonos a demokráciával; az előbbi csupán egy a versenyző ideológiák közül, az utóbbi pedig egy államforma működésének rendszerszintű logikája. Így létezik más ideológiai tartalommal „feltöltött”, jelesül kereszténydemokrata vagy éppen konzervatív elvekre épített demokrácia is. Hazugság, hogy a normális létezés alapja lenne a mai, modern liberalizmus; ahogy az sem igaz, hogy a klasszikus szabadelvű gondolkodás által megfogalmazott első generációs szabadságjogokat (véleménynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, vallási tolerancia, magántulajdonhoz való jog, stb.) kisajátíthatja a modern liberalizmus, melynek mára semmi köze sincs az egykori célokhoz. Ha a mai, divatos liberalizmus megnyilvánulását szemléljük, sokkal inkább egyfajta szélsőséges világkép, kulturális hegemónia, kizárólagosságra való törekvés, közösség-ellenesség, véleménydiktatúra, társadalmi rombolás vágya és a hagyományokkal szembeni gőg rajzolódik ki, mely a globalizálódó világunkban nem tesz senkit önmagában boldoggá. Ahogy a végtelenített, individuális, üres szabadság sem. Sőt! A normáit veszített liberális demokrácia, mint történelmi végtermék ideje leáldozóban van – valami mást kell helyette kitalálunk Európában, ha nem akarunk oly sok elpusztult civilizáció tragikus sorsára jutni.
Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra.
Zöld fürtök a rögön – Az unió bitang jó embargójának eredménye
Miközben Brüsszelben véget ért a nagy sakkparti, a magyar szőlősgazdák elkezdték a még éretlen termést a földre dobálni – köszönhetően az önmagával viaskodó uniós bürokraták képmutató, oroszellenes magatartásának. Keleti nyitás ide, keleti nyitás oda, a kötelező uniós embargót ellenembargó követte, így már évek óta nem tudjuk a szőlőt (és más gyümölcsöt) az oroszoknak (sem) eladni. Mostanra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy négy borvidéken is fizet akkor a magyar állam, ha még zölden, éretlenül a rögök közé dobjuk a szőlőtermést. Mert értékesíteni nem tudjuk, a franciák és az olaszok védik a saját territóriumokat, a magyar piac pedig szűkös. Mindeközben a német-orosz kereskedelem mértéke ismét csúcsra jár. Képmutatás, kettős mérce és a magyar gazdák tragédiája – ezt hozta az oroszokat megleckéztetni akaró béna bürokrácia makacssága. De a magyar kormány legalább igyekszik megmenteni a tragikus helyzetbe került gazdákat – feltéve, ha az uniós bürokraták nem kötnek majd ebbe is bele.
Manfred Weber – egy liberális hittérítő felemelkedése és bukása
Mint a Skinner dobozba zárt, szürke, hígagyú, de a jutalomfalatért a pedált ész nélkül nyomkodó patkányokkal, úgy bánt az elmúlt évtizedekben az unió elit alakulata a saját polgáraival. Frankón, tudományos alapon beidomította a jóléti társadalom által kínált lehetőségek utáni szaladgálásra őket. Ha a jutalomfalat elfogyott, akkor a pótlás érdekében az egyes nemzetállamok azon nyomban eladósították önmagukat, rosszabb esetben hitelekkel az egyes polgárokat – mindezt a fenntartható fogyasztás illúziójával magyarázva. Esetleg új legelőket kerestek – uniós bővítésnek nevezve ezt. Csoda, ha a nyugaton sokáig működő jóléti társadalmak mélyén kialakult egyfajta demokratikus deficit? Hogy az állampolgárokat egyre kevésbé érdekelte, hogy ki vezeti az országuk felett bábáskodó uniós bürokráciát? Csoda-e az, hogy olyan politikusok ültek az uniós szervek talmi trónjára, akik mindig azt mondták, amit az aktuális hallgatóság, de leginkább a liberális hegemónia hallani kívánt? Nem, mert csupán egy kisebbséget érdekelte - mindaddig, míg a jutalomfalat megvolt. Nos, Manfred Weber az ilyen politikusok prototípusa lett volna. Ha lett volna! De Weber - úgy tűnik - elbukott, és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is.
Pünkösd, a közösségeket összefújó isteni szél ünnepe
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának és az anyagi világ isteni természettel való átitatásának ünnepe a keresztény kultúrkörben. A Szentlélek pedig nem más, mint a testet lélekkel feltöltő isteni „szél”, mely összerendezi az anyagi világot. De nem csupán az egyén szintjén, hanem azon túl is. A Szentlélek az összetartozásnak igényét teremti meg az egyes lelkekben, így megnyilvánulásában nem más, mint a közösségek gyolcsa. Ma azon ritka pillanatok egyikét éljük Európában, amikor a globalizmus negatív hatásai, a népességfogyás, a bevándorlás és a harcos, pusztításra készen álló iszlamizáció miatt nagyobb szükségünk van a természetes közösségekre, mint valaha.
Birodalmi lépegetők
Kétségünk ne legyen: hiába szajkózta Juncker és most hasztalan mantrázza a „kicsién” a „nagyén” szavait, hogy nem lesz Európai Egyesült Államok, mind az isiászos elnök, mind a Juncker 2.0-ás verzió, azaz Manfred Weber is nagyobb bürokratikus, nemezetek felett álló hatalmat kíván, és egy új, leginkább német érdekeket kiszolgáló birodalom felépítése felé lépeget. Így voltaképp abban az eldöntendő kérdésben, hogy akarunk-e egy új államot a nemzetállamok felett vagy sem, csupán szavak szintjén van „ja oder nein” válasz. Csak míg Juncker egy jókedélyű csicska volt, Manfred egy közepes képességű samesz – egyelőre még Angela Mutti szoknyája mögé bújva, kivont fakarddal fenyegetve Macront (aki szintén egy idősebb nő – a felesége – szoknyája mögül mutogat vissza). De mielőtt még a bizottság leendő vezetőjét kiválasztja a tehetségkutató-show, érdemes egy kört futni Manfred frakcióvezetői kinevezése körül – melyet meglepő (vagy nem!) módon a Fidesz-KDNP képviselői is támogattak, és amelyet tévesen úgy mutatott be a nemzetközi haladó média, mint egy kis lépést a „birodalom bizottsága” felé. De a ballib sajtó erőfeszítései ellenére „nincs itt semmi szenzáció”, hisz a frakcióvezetői poszt nem egyenlő a bizottság elnöki székével. Továbbá – a későbbiekre nézve – nincs olyasfajta frakciófegyelem, mint például a magyar parlamentben; illetve létezik egy szokásjog, miszerint minden frakció (a zöldek, a szocdemek és a liberálisok is!) támogatja a legtöbb tagot adó ország jelöltjét és elfogadja a másik frakció személyi döntéseit, ami feltétele a működésképes parlamentnek. És végül érdemes még egyszer leszögezni azt, hogy nem az uniós parlament dönti el, hogy ki legyen a bizottság elnöke, így hiába lépeget Manfred a hőn áhított trón felé, a demokrácia szempontjából fontos szokásjog miatt ugyan frakcióvezető lett, de a bizottsági pozíciója még nem lefutott kör. Ahogy a nemzetek Európájának ideája sem!
Trianon - Fájdalom és megújulás a Kárpát-medencében
A történelmi bűnök a maguk sorsszerűségükben jelennek meg az életünkben; mert készen, a múlt átkozott megismételhetetlenségéből kapjuk. Beleszületünk – ha akartuk, ha nem! Éppen ezért jóvá már nem tehetjük, legfeljebb kevésbé fájdalmassá – egy-egy természetes közösség számára elviselhetővé, az egyén számára feldolgozhatóvá – alakíthatjuk. De ehhez emlékezni és emlékeztetni kell magunkat, kortársainkat és gyermekeinket! Így lesz csak némi esély arra, hogy valamiféle gyógyulási folyamat, a bűn és a fájdalom elfogadása kezdetét vehesse. Ma van a Nemzeti Összetartozás Emléknapja.
Egy biztos: Weber tökéletes utódja lenne Junckernek...
Manfred Weber tökéletes utódja lehetne Jean-Claude Junckernek, hisz elég rugalmasan hajlik ahhoz a gerince, hogy megállapodjon a szocdemekkel, a zöldekkel és a liberálisokkal, és kellő hátszéllel, a nyugati média kedvenc spitzenkandidátjaként száll a ringbe. Annak ellenére, hogy számos EU-tagország vezetője, így Orbán Viktor szerint nincs értelme az egész csúcsjelölti rendszernek - ráadásul jogilag sem létezik ilyesfajta pozíció, hiszen nem az Európai Parlament jelöli a leendő bizottsági elnököt, hanem a kormányfőkből álló Európai Tanács. Mindenesetre még sok-sok értéket fel kell adnia Manfrednek ahhoz, hogy első körben a Tanács tagjaitól, másodikban pedig az uniós parlament frakcióitól megkapja a felhatalmazást. Addig is kedvére sértegetheti a magyar választópolgárokat és határolódhat el napról-napra újra és újra a gonosz "nacionalistáktól", azaz az egy évvel ezelőtti Manfred Webertől is. A mai uniós csúcstalálkozó után okosabbak leszünk.
Nagy Ervin: Altat az ellenzék – nem lóghatunk vasárnap!
Mikor a ballib sajtó látja azt, hogy katasztrofálisan veszve van egy-egy voksolás, ősrégi módszert alkalmazva elkezd egyre nagyobb Fidesz-győzelmet jósolni. Néha partnerek ebben egyes közvélemény-kutatók, néha nem. Ízlés dolga! Most is ennek vagyunk szem- és fültanúi. A képlet egyszerű. Ha sikerül átvinni a köztudatba azt, hogy úgyis mindegy már (az én szavazatom nélkül is győz, aki győz!), akkor el lehet altatni néhány tíz-, akár százezer szavazót is, akik a szép vasárnapot mással töltik majd. Na, azért nem maradhat senki rest! Ezért nem lehet most lógni!Ajánljuk még
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Kegyetlenül megkínozta, agyonverte, majd elásta hajléktalan áldozatait Dragan Bajic és bandája a csepeli eperföldön (videó) - a 20 éves NNI ügyeiből (4. rész)
Az idén 20 éve alakult NNI kiemelkedő nyomozásaiból válogattunk, a csepeli eperföldi sorozatgyilkosság ügyét mutatjuk be sorozatunk 4. részében. Több, mint 100 év fegyházat kapott 2016-ban a szerb börtönből megszökött Dravan Bajic és magyar hajléktalanokból álló bandája, a csepeli eperföldi sorozatgyilkosság elkövetői. Egy diósdi fiatalembert és egy négy fős nyáregyházi hajléktalan családot kínoztak meg bestiálisan, meggyilkolták őket, majd a holttesteket megégették, a diósdi áldozat maradványait a Dunába dobták, a család tagjainak maradványait az eperföld melletti erdőben elásták. A csepeli halálbrigád lebukását az összevert, megkínzott, majd félig elásott erdélyi M. Mátyásnak köszönhetik. M. kiásta magát, és a rendőrségen elmondott mindent.
Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?
Újra veszélyben nemzetünk és hitvallásunk!
Magyar Péter miniszterelnök ámokfutása nem ért véget.
