nagy ervin filozófus
A TöbbletTudás manifesztációja – Orbán Viktor megbukott
Vannak, akik mindig mindenről többet tudnak a politikában; és mily döbbenetes, ők azok, akik ettől az intellektuális többlettől vezérelve hétről-hétre tudni vélik azt is, hogy Orbán Viktor (terve, politikája, személye, kormánya, stb.) megbukott. Aktuálisan az Ursula von der Leyennel történt találkozó után sejtik azt – egy szűkszavú Twitter-bejegyzés, egy fotón látható gesztus, vagy egy kézcsók elmaradása láttán –, hogy a miniszterelnök pofára esett, mint a zsíros kenyér. És van olyan is, aki a nemzetközi sajtóra hivatkozva buktatja meg a magyar miniszterelnököt, pedig ha a hivatkozott cikkbe belepillantunk, akkor annyit mi – TöbbletTudásNélküliek – is megtudhatunk, hogy szerzője magyar, és véletlenül ex-népszabadságos újságírónő. És végül, vannak olyanok is, akik csupán azt írják le, amit a két politikus mondott, mert többet egyelőre tényleg nem tudunk, legfeljebb – TöbbletTudás hiányában – sejtünk... Az illiberális demokrácia jogossága
A miniszterelnök tusványosi beszédében – bátran, magára vállalva a liberális hegemónia leendő, többfrontos támadását – ki merte mondani azt, hogy a liberalizmus nem azonos a demokráciával; az előbbi csupán egy a versenyző ideológiák közül, az utóbbi pedig egy államforma működésének rendszerszintű logikája. Így létezik más ideológiai tartalommal „feltöltött”, jelesül kereszténydemokrata vagy éppen konzervatív elvekre épített demokrácia is. Hazugság, hogy a normális létezés alapja lenne a mai, modern liberalizmus; ahogy az sem igaz, hogy a klasszikus szabadelvű gondolkodás által megfogalmazott első generációs szabadságjogokat (véleménynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, vallási tolerancia, magántulajdonhoz való jog, stb.) kisajátíthatja a modern liberalizmus, melynek mára semmi köze sincs az egykori célokhoz. Ha a mai, divatos liberalizmus megnyilvánulását szemléljük, sokkal inkább egyfajta szélsőséges világkép, kulturális hegemónia, kizárólagosságra való törekvés, közösség-ellenesség, véleménydiktatúra, társadalmi rombolás vágya és a hagyományokkal szembeni gőg rajzolódik ki, mely a globalizálódó világunkban nem tesz senkit önmagában boldoggá. Ahogy a végtelenített, individuális, üres szabadság sem. Sőt! A normáit veszített liberális demokrácia, mint történelmi végtermék ideje leáldozóban van – valami mást kell helyette kitalálunk Európában, ha nem akarunk oly sok elpusztult civilizáció tragikus sorsára jutni. Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra. Zöld fürtök a rögön – Az unió bitang jó embargójának eredménye
Miközben Brüsszelben véget ért a nagy sakkparti, a magyar szőlősgazdák elkezdték a még éretlen termést a földre dobálni – köszönhetően az önmagával viaskodó uniós bürokraták képmutató, oroszellenes magatartásának. Keleti nyitás ide, keleti nyitás oda, a kötelező uniós embargót ellenembargó követte, így már évek óta nem tudjuk a szőlőt (és más gyümölcsöt) az oroszoknak (sem) eladni. Mostanra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy négy borvidéken is fizet akkor a magyar állam, ha még zölden, éretlenül a rögök közé dobjuk a szőlőtermést. Mert értékesíteni nem tudjuk, a franciák és az olaszok védik a saját territóriumokat, a magyar piac pedig szűkös. Mindeközben a német-orosz kereskedelem mértéke ismét csúcsra jár. Képmutatás, kettős mérce és a magyar gazdák tragédiája – ezt hozta az oroszokat megleckéztetni akaró béna bürokrácia makacssága. De a magyar kormány legalább igyekszik megmenteni a tragikus helyzetbe került gazdákat – feltéve, ha az uniós bürokraták nem kötnek majd ebbe is bele. Manfred Weber – egy liberális hittérítő felemelkedése és bukása
Mint a Skinner dobozba zárt, szürke, hígagyú, de a jutalomfalatért a pedált ész nélkül nyomkodó patkányokkal, úgy bánt az elmúlt évtizedekben az unió elit alakulata a saját polgáraival. Frankón, tudományos alapon beidomította a jóléti társadalom által kínált lehetőségek utáni szaladgálásra őket. Ha a jutalomfalat elfogyott, akkor a pótlás érdekében az egyes nemzetállamok azon nyomban eladósították önmagukat, rosszabb esetben hitelekkel az egyes polgárokat – mindezt a fenntartható fogyasztás illúziójával magyarázva. Esetleg új legelőket kerestek – uniós bővítésnek nevezve ezt. Csoda, ha a nyugaton sokáig működő jóléti társadalmak mélyén kialakult egyfajta demokratikus deficit? Hogy az állampolgárokat egyre kevésbé érdekelte, hogy ki vezeti az országuk felett bábáskodó uniós bürokráciát? Csoda-e az, hogy olyan politikusok ültek az uniós szervek talmi trónjára, akik mindig azt mondták, amit az aktuális hallgatóság, de leginkább a liberális hegemónia hallani kívánt? Nem, mert csupán egy kisebbséget érdekelte - mindaddig, míg a jutalomfalat megvolt. Nos, Manfred Weber az ilyen politikusok prototípusa lett volna. Ha lett volna! De Weber - úgy tűnik - elbukott, és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is. Pünkösd, a közösségeket összefújó isteni szél ünnepe
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának és az anyagi világ isteni természettel való átitatásának ünnepe a keresztény kultúrkörben. A Szentlélek pedig nem más, mint a testet lélekkel feltöltő isteni „szél”, mely összerendezi az anyagi világot. De nem csupán az egyén szintjén, hanem azon túl is. A Szentlélek az összetartozásnak igényét teremti meg az egyes lelkekben, így megnyilvánulásában nem más, mint a közösségek gyolcsa. Ma azon ritka pillanatok egyikét éljük Európában, amikor a globalizmus negatív hatásai, a népességfogyás, a bevándorlás és a harcos, pusztításra készen álló iszlamizáció miatt nagyobb szükségünk van a természetes közösségekre, mint valaha. Birodalmi lépegetők
Kétségünk ne legyen: hiába szajkózta Juncker és most hasztalan mantrázza a „kicsién” a „nagyén” szavait, hogy nem lesz Európai Egyesült Államok, mind az isiászos elnök, mind a Juncker 2.0-ás verzió, azaz Manfred Weber is nagyobb bürokratikus, nemezetek felett álló hatalmat kíván, és egy új, leginkább német érdekeket kiszolgáló birodalom felépítése felé lépeget. Így voltaképp abban az eldöntendő kérdésben, hogy akarunk-e egy új államot a nemzetállamok felett vagy sem, csupán szavak szintjén van „ja oder nein” válasz. Csak míg Juncker egy jókedélyű csicska volt, Manfred egy közepes képességű samesz – egyelőre még Angela Mutti szoknyája mögé bújva, kivont fakarddal fenyegetve Macront (aki szintén egy idősebb nő – a felesége – szoknyája mögül mutogat vissza). De mielőtt még a bizottság leendő vezetőjét kiválasztja a tehetségkutató-show, érdemes egy kört futni Manfred frakcióvezetői kinevezése körül – melyet meglepő (vagy nem!) módon a Fidesz-KDNP képviselői is támogattak, és amelyet tévesen úgy mutatott be a nemzetközi haladó média, mint egy kis lépést a „birodalom bizottsága” felé. De a ballib sajtó erőfeszítései ellenére „nincs itt semmi szenzáció”, hisz a frakcióvezetői poszt nem egyenlő a bizottság elnöki székével. Továbbá – a későbbiekre nézve – nincs olyasfajta frakciófegyelem, mint például a magyar parlamentben; illetve létezik egy szokásjog, miszerint minden frakció (a zöldek, a szocdemek és a liberálisok is!) támogatja a legtöbb tagot adó ország jelöltjét és elfogadja a másik frakció személyi döntéseit, ami feltétele a működésképes parlamentnek. És végül érdemes még egyszer leszögezni azt, hogy nem az uniós parlament dönti el, hogy ki legyen a bizottság elnöke, így hiába lépeget Manfred a hőn áhított trón felé, a demokrácia szempontjából fontos szokásjog miatt ugyan frakcióvezető lett, de a bizottsági pozíciója még nem lefutott kör. Ahogy a nemzetek Európájának ideája sem! Egy biztos: Weber tökéletes utódja lenne Junckernek...
Manfred Weber tökéletes utódja lehetne Jean-Claude Junckernek, hisz elég rugalmasan hajlik ahhoz a gerince, hogy megállapodjon a szocdemekkel, a zöldekkel és a liberálisokkal, és kellő hátszéllel, a nyugati média kedvenc spitzenkandidátjaként száll a ringbe. Annak ellenére, hogy számos EU-tagország vezetője, így Orbán Viktor szerint nincs értelme az egész csúcsjelölti rendszernek - ráadásul jogilag sem létezik ilyesfajta pozíció, hiszen nem az Európai Parlament jelöli a leendő bizottsági elnököt, hanem a kormányfőkből álló Európai Tanács. Mindenesetre még sok-sok értéket fel kell adnia Manfrednek ahhoz, hogy első körben a Tanács tagjaitól, másodikban pedig az uniós parlament frakcióitól megkapja a felhatalmazást. Addig is kedvére sértegetheti a magyar választópolgárokat és határolódhat el napról-napra újra és újra a gonosz "nacionalistáktól", azaz az egy évvel ezelőtti Manfred Webertől is. A mai uniós csúcstalálkozó után okosabbak leszünk. Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat. Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál. Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo. Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.