nagy ervin filozófus

Karácsony Gergely – program, ígéret, valóság

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 november 17.

Az egy hónapja hivatalba lépett főpolgármester programja folyamatosan formálódott, változott az előválasztás során; és elmondható az is, hogy csupán a győzelmét követően vált véglegessé a tartalma. A városvezető a politikai cselekvésterv nem szokványos megszületését azzal indokolta, hogy több, egymástól ideológiailag mesze álló párt jelöltjeinek ötleteit kellett összefésülnie a saját maga által megfogalmazott prioritásokkal. A „Budapest Mindenkié” címet viselő politikai programot azonban több személyes ígérettel egészítette ki, melyek száma így megközelítőleg 140-re nőtt (a kisebb-nagyobb átfedések miatt nem lehet pontos számot mondani), de ha figyelembe is vesszük az eltelt idő rövidségét, akkor is azt láthatjuk, hogy az első kis lépések nagyon távol állnak az eredetileg meghirdetett cselekvési tervtől. Ennek oka egyrészről az, hogy Karácsony Gergely a választási kampány hevében többet ígért, mint amire valóban képes lehet; másrészről pedig, hogy a pozíció mögött olyan többpárti összefogás jött létre, melynek különböző érdekeit lehetetlen összehangolni; pacifikálni is csak úgy lehet az egymásnak feszülő feleket, ha hatalmi és anyagi előnyökkel látja el őket. Így – ahogy előre látható volt – a főpolgármester az ígéreteitől eltérően indult, de megtett mindent azért, hogy az őt támogató ellenzéki pártok igényeit kielégítse. Bár kérdéses, hogy ez meddig és milyen áron, mennyi megalkuvással tartható fenn.

A Momentum már Gyurcsányékat is előzné

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 november 10.

A Fideszből kiábrándult embereket vélhetően nem Gyurcsány Ferencék, hanem a Momentum fogja meggyőzni arról, hogy van nyugati alternatívája ennek a rendszernek – nyilatkozta Fekete-Győr András. Azt eddig is tudtuk, hogy Macron elnök gyakran megtolja a mozgalom szivárványszínű szekerét; és azt is, hogy előzik az egykori SZDSZ-t, vagy éppen a Demokratikus Koalíciót, ha a nemzeti érdekek uniós intézményekben való elgáncsolásáról, vagy éppen a határon túl élő magyarok megalázásáról van szó, de azt talán kevésbé vártuk egy generációs párttól, hogy az Orbán-kormány első számú kihívójának tartsa magát. Még akkor sem, ha az utóbbi évben ők voltak a leghangosabb és sokszor a legvulgárisabb kritikusai a rendszernek. Bár valóban optimizmusra ad okot számukra az, hogy nemzetközi liberális hálózatuk kiépítése Franciaország után Romániában is elkezdődött, ha még az ott élő magyar kisebbség kárára is történik; ahogy jól látszik a kutatásokban az is, hogy egyre több fiatal szimpatizál az olimpiát egykor elbuktató mozgalommal. Így az ellenzéki küzdelem vélhetően tényleg a Demokratikus Koalíció és Momentum között fog a jövőben kiéleződni.

Szabaduljon ki '56 a politika fogságából!

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 október 23.

Az 1956-os forradalom megítélése a rendszerváltoztatás óta menthetetlenül a politika foglya lett, az aktuálpolitika szereplőinek játékszereként került kényszerrabságba. Pártok jöttek-mentek, mozgalmak masíroztak, tüntettek; sokan és sok helyütt hamis politikai párhuzamokat vontak. És volt sajnos olyan is, mikor az ünnep lényegét, a szabadságszeretetet tiporta egy bukott miniszterelnök, egy böszme balfék által „engedett” rendőrszázad minden egyes fekete csizmája. A forradalom „fogoly” volt ugyan az elmúlt évtizedekben, de míg a szabadságvágyat testesítette meg, amely a magyar nemzet kollektív lelkének „alaprezgése” – hisz SZABADSÁGSZERETŐ nemzet vagyunk –, nem volt nagyon mit kifogásolnunk. Ám, ha a hazaárulás eszközévé vált, a saját nemzete ellen fordította a magyart, hazánkfiát hazánkfia – és lánya – ellen, akkor szégyen volt minden fejezet, amit az ünnep leple alatt műveltek. Mint történt ez – mondjuk ki – Gyurcsány Ferenc regnálása alatt. Pedig lenne, ami közös, lenne, ami összeköt minket a politikán túl. Ez a szabadságvágy, amely a forradalom értelmezésében búvópatakként csörgedezik, és ha szükséges, bármikor felszínre tör. Sőt! 1956-nak is köszönhető, hogy IGENIS JÓ MAGYARNAK LENNI MA.

A Jobbik, mint váltópárt? Vicc!

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 október 21.

Nagyon komoly cuccot használhatott a jobbikos Jakab Péter – talán Rig Lajos segített beszerezni azt –, mikor váltópártnak nevezte a múlt heti helyhatósági választások után a Jobbikot; vagy túl fáradt volt; esetleg tudta, hogy jelen helyzetben – mikor a Jobbik önállóan nem létezik – bármi „bemondható”. Persze, aki elnök akar lenni, az nem mondhatja azt, hogy „villanyt leoltani jöttem, támogass, pajtás”. A számok viszont makacs dolgok, és bárhonnan csavarjuk is meg a valóság egy-egy kis szeletkéjét, azt látjuk, hogy az egykori radikális mozgalom bizony jó két éve bukórepülésben van; és hogy már önálló, szuverén mozgalomról szó sincs. Mindenesetre most Jakab – ahogy egykor Vona is – mindenki számára győzelmet ígér, talán annyi különbséggel, hogy mivel csak 2022-ben lesz ismét komoly megmérettetés, így csupán a közvélemény-kutatások és az effajta „bemondások” alapján tudunk arról tájékozódni, hogy hol tart (vagy hol nem) a mozgalom. Annyi azonban biztos, hogy ha összevetjük az elmúlt három helyhatósági választás számszerű eredményeit – ami jó képet ad arról, hogy milyen mély a társadalmi beágyazottsága a pártnak –, akkor bizony zuhanóban van az egykor szebb napokat látott mozgalom; váltópártiságról pedig a mostani eredmény után beszélni inkább tűnik kortesbeszédnek, mint valódi víziónak. A most elnyert nagyon kevés mandátum mögött ráadásul ott áll az összefogás árnyékából bármikor előbújó Gyurcsány Ferenc.

A terjeszkedő iszlám felfalja Európát?

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 szeptember 29.

Mikor Európa hagyományairól beszélünk, voltaképp két, egymással is vitában álló filozófiaiskolát jelölünk meg. Az egyik a keresztény kultúra, a másik pedig a felvilágosodás eszmeisége, szűkebben értelmezve az abban megerősödött individualizmus és közösség-ellenesség. Más dimenzióból szemlélve: a közösségi értékek és az egyén szabadságjogainak végtelen kiterjesztése, vagy a hit és a materialista ráció szembenállása áll előttünk. Így igaz lesz az is, hogy a mai politikai viták jelentős részében – ahol az európai értékekre hivatkoznak a szembeállók – ugyanez a két világkép kerül konfliktusba. Ez az antagonisztikus ellentét látszik a legégetőbb aktuális politikai vita, a bevándorlás esetében is. A „belső csatározás” azonban nem kedvez a kontinensnek, hisz bárki is lesz az intellektuális marakodás győztese, az iszlám terjeszkedés szép lassan felfalhatja Európát.

A migráció nem alapvető szabadságjog

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 szeptember 22.

Egyre többször látunk-hallunk-olvasunk beszámolót a beáramló bevándorlók, leginkább a muszlim emberek részéről elkövetett, sokszor szinte megdöbbentő mértékű és morális mélységű erőszakos cselekményekről. Sokszor hihetetlen gyávaságból fakadó, ártatlan gyermekek ellen elkövetett, vagy éppen a nőket sújtó agresszióról; és lassan ugyanennyiszer a megdöbbentő merészségről tanúskodó, a hivatalos szervek, a határőrök, rendőrök és katonák ellen fegyvertelenül megszervezett garázdaságról. Milyen érdekes, ugyanakkor ellentmondásos az, hogy míg egyes migránscsoportok elég bátrak ahhoz, hogy nekirontsanak a rend őreinek, addig hazájukban féltek megvédeni saját házaikat – legalábbis mindig az utóbbira hivatkozva érkeznek! No meg az emberi jogokra. Holott a migráció most tapasztalható formája nem alapvető szabadságjog.

Törvénytelen adatgyűjtés? Végre nincs rendőri tétlenség!

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 szeptember 13.

Józsefvárosban, az ellenzéki jelöltek kampányában gyanús, az eddig napvilágot látott dokumentumok alapján minimum aggályos dolgok történtek. Az ellenzék közös polgármester-, illetve egyéni képviselőjelöltjeinek kampánycsapata talán bűncselekményt követett el, talán nem. A vizsgálat majd fényt derít mindenre – persze addig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A lényeg, hogy végre-valahára – az elmúlt évtizedek annyi gyanús esete (pölö 2002, 2006) után – a rendőrség teszi a dolgát. Persze az ellenzék, élén Karácsony Gergellyel követi a szokványos, ugyanakkor sajátos ellenzéki logikát. Ha nyernek egy-egy pert, akkor lobogtatják a jogerős ítéletről szóló papírokat, mint a saját igazuk bizonyosságát; de ha vesztenek, akkor diktatúra van, sérül a jogállamiság; ha pedig a rendőrség – kötelességéhez és esküjéhez híven – nyomoz, mert komolyan felmerült a bűncselekmény gyanúja, akkor tüntetés jön, mert rendőrállam van.

Nagy Ervin: A természetes közösségek válsága a liberális demokráciákban

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 szeptember 10.

A liberális demokráciában, mint történelmi végtermékben a természetes közösségek válságos létállapotba kerültek; működnek, működtetjük, de a társadalmi rendszer logikája – bármit is teszünk – lassan elaprózza, atomizálja azokat. Feleslegessé válik a klasszikus család intézménye, gyengül a nemzeti összetartozás szövete, a hitbéli közösségek pedig vagy végleg felszívódnak, vagy szűkkörű klubokká változnak; és ha egyelőre még az utódnemzés nem is, de az egyén biztonságérzete bizonyosan és végérvényesen veszélybe kerül. Megjelenik a hatványozott elidegenedés. Az ember már elidegenedett Istentől, majd a természetes közösségek szétesésének köszönhetően a másik embertől, legvégül – és ez a mai kor diagnózisa – önmagunktól idegenedünk el. Magányos, szorongó, önmagát definiálni képtelen, identitászavarban szenvedő generáció születik. A liberális demokrácia nem „szent tehén”, lehet róla kritikusan írni, beszélni; sőt: lehet a politikában helyette valamilyen más demokráciát keresni, építeni.

Fikakultúra és kirekesztés, libsi módra

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 augusztus 25.

Borzasztó látni, bántó hallani, hogy a magyar, s úgy általában véve az európai közélet milyen kulturálatlanná vált. Mert ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot szem előtt tartó, kulturált viselkedésnek nem. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturálatlansága, az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen látnivalója, tartalmatlansága, úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került. És ezzel párhuzamosan megjelent, majd egyfajta sznob divattá vált az úgynevezett fikakultúra, melynek lényege az, hogy minden – nem-liberális – létrehozott értéket ócskának, maradinak, nevetnivalónak kell tartanunk, ha kellően okosnak akarjuk magunkat mutatni. E szerint minden teremtő cselekvés gúnyos megvetéssel alázható; minden cél, ami nem illeszkedik a globális, uniformizálódásra törekvő egyenlőségbe vagy a végtelen, korlátok nélküli abszolút szabadságba (azaz nem a modern liberális toposz része), azt gőgösen szemlélve le kell szólni és ki kell rekeszteni a normalitás világából.

A CSR és a szivárványszínű ragály

Nagy Ervin (színész) Vezércikk 2019 augusztus 16.

Csupán egy szempillantás volt, és a gigantikus multicégek világszerte átértékelték a társadalmilag hasznos tevékenységüket erőszakos melegpropagandára, illetve egyfajta XXI. századbeli uniformizálódásra. Így lett az ázsiai gyermekmunka elleni küzdelemből melegjogi harc; a kulturális értékek és hagyományok megőrzésére tett kísérletből közösségfelforgató, progresszív üzletpolitika; vagy a környezettudatos üzletfilozófiából genderideológia. És itt nem csupán az elhíresült Coca-Cola tevékenységéről van szó. A Pfizer, a FedEX, a General Electric – és így tovább, sorolva a különböző területeken tevékenykedő multikat – esetében is megjelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának leple alatt folytatott progresszív politikai célokat kergető őrület. Amely már rég nem a homoszexualitásról, hanem egyfajta erőszakos propagandáról szól. Amely politikai értelemben egy új „ragály”, a vörös után a „szivárványszínű ragály”. Hangsúlyozandó, hogy a politikai propaganda értelmében, nem pedig a homoszexualitás kérdésében! Nem mellékesen az egalitárius (egyenlőségelvű) ideológiákhoz, a kommunizmushoz és szocializmushoz hasonlóan egy paradicsomi állapotok uralta jövőbe vetett politikai hittel és kizárólagosnak hazudott morális többlettel.