peterdi péter
Peterdi Péter: Uszítás
Fellélegezhetünk: maradt minden úgy, ahogy szerettük volna, ráadásul megvan a kétharmad is. Olyan érzésem van, mintha az utóbbi két-három évben tíz évet öregedtem volna: a folyamatos polgárháborús hangulat engem legalábbis kikészített, és miközben lassan teltek egymás után a hónapok, semmit nem vártam úgy, mint azt, hogy legyünk már végre túl a 2018-as választáson. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel aztán az összes állandó stresszkockázati tényező szertefoszlott, és úgy éreztem magam, mintha egy légüres térben lebegnék, ahol megszűnt minden fájdalom, és egy csapásra minden nagyon szép és minden nagyon jó lett. A táborunk hívei közül sokan ünnepeltek, koccintottak – én maradtam a monitor magányánál és az M1 élő közvetítésénél, amit nem lehetett eléggé hitetlenkedve nézni, ahogy jöttek a döbbenetes részarányok és eredmények.
Peterdi Péter: Mi mindig találkozunk
Fehérváron jártam, a Fidesz kampányzáró rendezvényén. Csak hétvégén lett köztudomású, hogy lesz ilyen és mindenkit szeretettel várnak, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy kiránduljak egy jót a kiváló tavaszi napsütésben, illetve hogy ezzel együtt meglobogtassam a nemzeti zászlót, amit bár apám vett pár éve hirtelen felindulásból, de nálam van, én vagyok az őre. (Igen, talán ezzel is jellemezhetném az elmúlt 8 évnek a legkisebb közösségekre gyakorolt fejlődését: azelőtt nem volt piros-fehér-zöld lobogónk családilag, most már van. Magyarország erősödik.) A Békemenetre úgyis elfelejtettem vinni.
Peterdi Péter: 30 éve fiatal, 30 éve demokrata avagy mit jelent nekünk a Fidesz?
Előrebocsátom: sosem voltam Fidesz-tag, és még csak politológus sem vagyok. A következőkben inkább csak a laikus, ám meggyőződéses választó szemszögéből szedem össze a gondolataimat a magyar történelem kétségtelenül legnépszerűbb politikai pártjával kapcsolatban. A Fidesz alapításának harmincadik évfordulója remek lehetőséget kínál arra – különösen most, választási kampány idején –, hogy elgondolkodjunk rajta, mit jelent nekünk, jobboldali meggyőződésű polgároknak ez a párt valójában.
Peterdi Péter: Logót a semminek
Nézem ezt a levélpapírt, és az a kínos érzésem támad, hogy a Jobbik elnöke minden bizonnyal II. Rákóczi Ferencnek képzelte magát, ahogy levelet ír a francia királynak, majd gondosan ellátja azt a pecsétgyűrűje lenyomatával. XIV. Lajos egy jó emberöltővel idősebb volt a fejedelemnél és hatalmának korabeli súlya össze sem hasonlítható a háttérhatalmi machinációk eredményeképpen hatalomra jutott, Vona kortársának számító Macronéval, akinek atomtáskája ugyan van, tekintélye viszont nemigen. Gáborunk azonban úgy érzi, Párizs megér egy misét, és érdemes lehet hajbókolni, hiszen gondolatban ő már a magyarok fejedelme, aztán ki tudja: talán a világ is elismeri majd annak. Hiú ábrándokból nincs hiány.
Peterdi Péter: Zárójelbe tett szakralitás
Döbbenetes tervpályázatra, illetve az arról lelkesen tudósító Index-cikkre bukkantam a minap. A Pilis lábánál, a Holdvilág-árok bejáratától nem messze található Nagykovácsipusztán, egy major területén középkori plébániatemplom és korabeli gazdasági épületek maradványait tárták fel a régészek az utóbbi években. Már a XIX. században is ismertek voltak az akkor még a felszínen is látszó, de már igencsak fogyatkozó falmaradványok – a korabeli történészek pálos vagy ciszterci monostor maradványainak gondolták a romokat a fellelhető középkori források alapján. A kommunizmusban aztán nem foglalkoztak a lelőhellyel, ugyanis a major államosítását követően gyógyszerraktár működött a területen (a bejáratnál található buszmegálló neve a mai napig „Gyógyáruértékesítő Vállalat”, dacolva az idő múlásával), jelenleg pedig kecskefarm működik ott. (PolgárPortál-publicisztika)
Ajánljuk még