polgárportál
Mezőhegyi Gyula: Megalkuvás vagy megújulás?
Az elmúlt ötven évben a hatalmas technológiai fejlődés, a világháborúk és az új filozófiák szintézise együttesen tette a politikát egy eddig még soha nem látott fejlődési pályára. Napjainkban, a virtuális közéletiség korát élve a politika egyszerre távolodott el végzetesen a hétköznapi emberek érdeklődési körétől és tört be a mindennapok legintimebb szegmenseibe, egy újfajta mediatizált termékként. Kérdés, hogy ez a folyamat miként hatott a politikai gondolkodásunkat meghatározó ideológiákra. Mit jelentenek az információs társadalmak korában az eszmék, és mit jelent ezen belül ma a konzervativizmus? (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Semmi sem változik
Vajon nagy ostobaság azt várni, hogy változzanak a dolgok? Pontosabban naivitás? Olybá tűnik, igen, de mégis, mégis… Speyerben újabb erőszak történt újév reggelén, sok más egyéb németországi atrocitás mellett. Némelyekről már tudunk, másokról csak később tájékoztatnak majd bennünket. Vagy soha. Egy szudáni migráns – németül menekült – erőszakolt meg egy huszonhét éves nőt, aki valamiért úgy döntött, hajnali sétára indul a speyeri dóm kertjében. Semmi sem változik. De mint mondottam volt, ostobaság épp azoktól várni a probléma megoldását, akik maguk idézték elő azt. (PolgárPortál-publicisztika)
Hoppál Hunor: Posztmodern cenzúra
Németországban január elsejétől megszűnt a szólásszabadság. Ez a mondat elsőre demagóg lózungnak tűnhet, amelyet még a leginkább Merkel-kritikus patrióta is szolid jóindulattal üt el, mondván, ennyire mégsem lehet súlyos a helyzet Bezzeg-Nyugaton. Ám a dolgok mélyére ásva azonnali és mellbevágó cáfolat töri ripityára óvatos optimizmusunkat. (PolgárPortál-publicisztika)
Apáti Bence: A fejlett nyugaton viszonylagos nyugalomban telt a szilveszter (?)
Történtek elszigetelt molesztálások – jelentsen ez bármit is -, azonban a két évvel ezelőtti kölni “ficki-fickihez” képest, amikor is nagyjából 600 észak-afrikainak kinéző, migrációs háttérrel rendelkező elméleti fizikus és nőgyógyász körülbelül ezer alkalommal vizsgálta meg jó alaposan, hogy az őslakos germán hölgyek valóban komolyan gondolják-e ezt a “welcome refugees” nevű projektet, vagy csak a szájuk jár, nos ahhoz képest valóban viszonylagos nyugalomról beszélhetünk Merkel mutti rendkívül nyitott országában. A viszonylagos nyugalomhoz egyébiránt nem kellett sokat tenni, mindössze minden nagyvárosban ki kellett vezérelni pár ezer rohamrendőrt, akik pár millió eurónyi túlórapénzért, váltott műszakban vigyáztak arra 10-15 darab bátor német asszonyra, akik kimerészkedtek a nagyvárosok utcáira, mintegy megünnepelni az újév beköszöntét. (PolgárPortál-publicisztika)
HeroesNeverDie: Rabszolgaság régen és ma, avagy az érem másik oldala – 3. rész
A vikingek mellett bizony a kalandozó magyarok is részt vettek nemcsak a szomszédos országok fosztogatásában, de az elhurcolt emberek eladásában is, zsákmányukat a Dunán szállítva a Fekete-tengerig – bár ez nem lehetett számottevő mennyiség. Egon Flaig, német professzor szerint, aki a Rabszolgaság világtörténete (Weltgeschichte der Sklaverei) című könyv szerzője, szinte egy hajszálon múlt, hogy Európa nem vált olyan mértékben az orientális rabszolga-kereskedelem hátországává, mint ahogy az az afrikai kontinenssel történt, és ez a kereszténység terjedésével is magyarázható. A magyarok letelepítése és kereszténnyé tétele fennmaradásunk, kultúránk megőrzésének és későbbi felvirágoztatásának alapvető követelménye volt. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Takarítani kellene
Az évkezdet általában a nagy elhatározások pillanata. Úgy véljük, hogy az új évek elején sosem árt egy kis rendet rakni a fejekben. Ilyenkor kezdődhetnek el a sorsváltoztató folyamatok, amelyek fél napon belül gyakran be is fejeződnek, ilyenkor alakulnak ki a nagy lemondások és érnek véget az első szál cigi, az első pohár ital, és egy szelet paprikás tokaszalonna felkínálkozása miatt. Esendő az ember az év elején, mint ahogyan év közben is… (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Képzavarok éve
Igen, határozottan nevezhetjük a képzavarok évének az elmúlt esztendőt, amelyből épphogy egy nyúlfarknyi idő maradt hátra. Szilveszterhez közeledvén hajlamosak vagyunk a számvetésre, s aki ezt nem tette meg karácsony ünnepén, az minden bizonnyal – hacsak egy másodpercre is –eltűnődik az immáron hátrahagyott év fölöttébb vegyes történésein. Ha visszafelé haladunk az időben, itt van mindjárt egy újabb németországi gyilkosság, rögvest Ferenc pápa Szenteste elhangzott homíliája után. (PolgárPortál-publicisztika)
HeroesNeverDie: Rabszolgaság régen és ma, avagy az érem másik oldala – 2. rész
Az antik egyiptomi, görög és római birodalmakban a rabszolgák vagy hadizsákmányként, vagy a környező országokból megvásárolt „áruként” alkották az antik társadalmak gazdaságának egyik fontos pillérét, de bőrük színének nem volt jelentősége. Nem úgy az orientális világban, amelyben már az iszlám megjelenése és rohamos elterjesztése előtt is néhány arab és perzsa gondolkodó által meghatározott kritérium szerint osztályozták, sorolták be a más fajtájú népek alkalmasságát különböző feladatok elvégzésére, amiről egyébként később – a világon egyedülállóan – egy kézikönyvet is írtak, megalapozva ezzel a „rasszok kategorizálását”. Több egykori arab és perzsa forrás szerint két alacsonyabb rendű emberfajta létezik: a fehér, amely a hideg klíma hatására már az anya testében megsérül és ezért deficitessé válik a későbbiekben, míg a fekete az erős napsütés miatt megfő már születése előtt, amivel a sötét bőrszínt és egyéb tipikusan afrikai vonásokat próbálták magyarázni. „… ezek a népek nem érik el az emberi létezés mércéjét.” – olvasható egy Kr. u. 982-böl származó perzsa leírásban. (PolgárPortál-publicisztika)
Apáti Bence: Nagy Bandó András állítólag pedofil és drogfüggő
A címben leírtak természetesen nem igazak, de akár hallhattam is volna ilyesmit valamelyik kocsmában. És ha hasonló mentális állapotba kerülnék a permanens rettegéstől, mint Nagy Bandó András, akkor mindezen értesüléseimet meg is oszthatnám az ATV nézőivel és Rónai Egonnal. (PolgárPortál-publicisztika.)Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
