románia
Lenne mit tanulnunk korrupcióban a Nyugattól – Kószáló Ladikpisztoly S01E10
Innen, Közép-Kelet-Európából nézve, ahol a Vasfüggöny már nincs meg, de a helyét még mindig érezzük, sokan hajlamosak igazi példaképként tekinteni Nyugat-Európára. Ők ott olyan csodálatosan gazdagok, fejlettek, gazdagok, morálisan kifogástalanok, és főleg gazdagok – gondolja az egyszeri magyar. Aztán időről-időre kiderül, hogy a mi kis provinciális korrupciónk semmiség ahhoz az igazi korrupcióhoz képest, amelyet a Fényességes Nyugaton űznek állami intézmények, piaci szereplők és civil szervezetek kibogozhatatlan összefonódásaival. Ez történt most is, amikor nemcsak a megdöbbentő léptékű USAID-pénzek sorsa kezd napvilágra kerülni, hanem furcsa egyéni gazdagodások is. Síkra szálltunk a Nyugattal kapcsolatos, rózsaszín ködfátyolos ideák ellen, és ezzel a lendülettel vettük szemügyre a legkészségesebb bárki gyarmatát, Romániát, amely olyan váratlanul kapott új gazdát, hogy még átállnia sem sikerült. Vádat emeltek a magyarellenes kommunista államfővel szemben – Egy semmit nem érő tárgyalás margójára
Miközben elvileg örülni kellene, hogy Ion Iliescu, az 1990-91 közötti pogromokért felelős volt román államfővel szemben vádat emelt a legfőbb ügyészség, van hiányérzetünk. A tárgyalás olyan érzést kelt, mintha egy kommunistát, aki minimum több tíz ember haláláért felelős, bolti lopás miatt ítélnek el. Harmincöt év elteltével a román ügyészek ugyanis kizárólag az 1990 júniusi eseményekre koncentráltak, kihagyva többek között a márciusi marosvásárhelyi atrocitásokat is. Ekkor vertek agyon több, addig békésen tiltakozó magyart az Iliescu által felbérelt román soviniszták, hogy a securitates kommunista ezzel is megtartsa hatalmát. Az eredmény: a román soviniszták a mai napig azt híresztelik, hogy valójában magyar ütött románt, amelynek táptalaja a nyugati sajtó. Kérdések és helyrehozhatatlan következmények vannak, felelősök viszont nincsenek. Megszorító intézkedéseket vezetnek be Romániában, tüntettek a közalkalmazottak Ciolacu-ékkal szemben
Miután a politikai káosz, benne a törölt elnökválasztás miatt a Fitch hitelminősítő negatívra értékelte Románia gazdaságát, és továbbra is a legnagyobb inflációs rátájával rendelkezik az unión belül, a székely, erdélyi magyar és román közalkalmazottak is megszorító intézkedéssel néznek szembe. Miközben az újra kiírt elnökválasztás időpontja egyre közeleg, a liberális pártoknak nem sok esélyük van bekerülni a második fordulóba. Az éppen aktuális kormányfő, Marcel Ciolacu pedig lassan olyan lesz, mint Bajnai Gordon 2009-ben. Ő is tudott hazudni, ha megszorításról volt szó: "Nem kell félni, nem fog fájni." A Székely Hadosztály lehetetlen küldetése (Videó)
Közhelyesen szakmaiatlan feltevés a történettudományban a „mi lett volna ha…”, mégis ez szokott lenni az egyik legizgalmasabb kérdése is. Esetünkben pedig a „mi lett volna ha…” rendszerint Trianonra vonatkozik, és nem is alaptalanul. Annyiszor és annyi helyen lett valószerűtlenül, ráadásul a megszállóink számára legszerencsésebben elrontva az 1918 októbere és 1919 júniusa közti honvédelmünk, hogy az már szürreális. Amikor az ilyen hibák sorozata miatt már eleve térdre kényszerített országban, önálló kezdeményezésként, megalakult a Székely Hadosztály, annak rögtön nemcsak az óriási román túlerővel kellett felvennie a harcot, de folyamatosan a háta mögé is kellett néznie, a budapesti kommunista kormány áskálódásai és szabotázsai miatt. A győztes végkifejletre így esélyük sem volt az önkéntes honvédőknek, ám az egység megszervezése, felállítása és harci érdemei is megérdemlik, hogy a történelmünk dicsőséges lapjain szerepeljenek. Tari Tamás kutatóval jártunk utána ennek a bátor honmentő kísérletnek. 
