trianon
Olyan nagyon azért ne rendezkedjenek be a megszállt területeinken!
Hogy mit szólok Trianonhoz? Minden diktátum elporlad egyszer. Trianon sincs már, helyette a '47-es párizsi diktátum van, de az sem örök. Egyetlen határ sincs kőbe vésve. Csak az vész el, amiről önként – gyávaságból, lustaságból, hitetlenségből – lemondunk. A történelmet a bátrak írják. Egy gyarapodó, életerős, önmagában bízó, Istenben hívő nemzet bármit elérhet, amit akar – „csak” elszánás, kitartó munka, nagyhatalmi szövetséges(ek) és kedvező széljárás szükséges hozzá. Hiszem, hogy eljön a mi időnk! Új chipet kapott Kocsis-Cake Olivio, aki nemrég még a határon túli magyaroknak adott maszkok miatt gyűlölködött
A nemzeti ügyekben a kormánnyal semmilyen együttműködésre nem hajlandó ellenzék újabb szégyenteljes hadjárata folyik, és a trianoni tragédia századik évfordulóján magukhoz akarják ragadni az emlékezés privilégiumát. Nem tudni egyelőre, hogy erre miért épp az eddig különösebb képességeket nem mutató Kocsis-Cake Oliviót szemelték ki, aki azon kívül, hogy a szélsőségesen magyargyűlölő Párbeszéd parlamenti képviselője, néhány hete még maga uszított a határon túli magyarok ellen, mert a kabinet számukra is biztosított védőfelszereléseket a járványban. Az anarchista társaság vélhetőleg csak előretolt kiscsapat a lábszagú PR-tervben, amellyel a Gyurcsány vezette ellenzék le akarja nyúlni és el akarja bagatellizálni a trianoni emlékezetet, miközben valamilyen kevéssé érthető okból a talán legalkalmatlanabb képviselőjükre bízták a mutatványt. Ismét csak azt látjuk, amit elődeink száz éve láthattak: egy maroknyi, vérszomjas csoport akar diktálni egy egész nemzetnek. Ezeknek tényleg csak egy percet ér Trianon, vagy még annyit sem.