uniós tagság
Jól képen törölte magát az Európai Unió, de most legalább odatartja a másik arcát is
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor eldönti, hogy belevágja a fejszéjét egy olyan ügybe, amiről tudja, hogy végül katasztrófába torkollhat. Azt a belső félelmet képzeljétek el, amikor nem csupán némi balsejtelem merül fel a lelkünk mélyén, nem csak a kockázat veszélyét érzékeljük, hanem belül tökéletesen tudjuk, hogy az erőfeszítéseink végül teljesen fölöslegesek lesznek. De csak azért is, homokba dugott fejjel csináljuk tovább és azokra vagyunk idegesek, akik figyelmeztetnek bennünket, hogy semmi értelme annak, amit csinálunk. Valahogy így érezheti magát az európai elit is, akik hibát hibára halmozva lökték bele Ukrajnát egy megnyerhetetlen háborúba, és azóta sem képesek kihátrálni az ostoba és felelőtlen döntésük mögül. Von der Leyen diktátor asszony most újra rátett egy lapáttal, tovább löki Ukrajnát lefele a lejtőn, közben húzva magával egész Európát. Ennek sosem lesz vége?