vezető
Ötven éve történt: Amikor még letöltendőt ért a forradalmi szónoklat – A tüntetőből mosógépszerelő, a „maoista” „ellentüntető” Demszkyből meg főpolgármester lett
Minden diktatúrázó szíves figyelmébe. Éppen ötven éve, 1972. március 15-én még börtön járt azért, ha valaki a „nem megfelelő helyen”, a „nem megfelelő témákról” beszélt. A fiatal fizikushallgató, Szalay Miklós letöltendőt kapott azért a szónoklatért – és kiállásért –, amit az örökmécsesnél tartott. Az állambiztonsági jelentések szerint ezek a „nacionalista” forradalmi megmozdulások dühítették fel annyira az ELTE maoista, szélső- vagy újbaloldali diákjait, hogy ellentüntetést szervezzenek. A vöröskokárdás, a Tanácsköztársaságra emlékező megmozdulást az a Demszky Gábor vezette, akit bár letartóztattak, végül semmi komolyabb retorzióban nem részesült. Nem csoda: impexes, pénzügyes szülei biztos „szocialista” hátteret nyújtottak, és ezt az állambiztonság is észlelte. Közben Szalay Miklóst a börtönben megfigyelték, „Alföldi” fedőnéven egy börtönspicli biztosan jelentgetett róla. Kiszabadulása után mosógépszerelőként dolgozott. Demszky? „Demokrata”, szamizdatos, „liberális”, majd főpolgármester lett. Párhuzamos történetük jól jellemzi mind a hetvenes–nyolcvanas éveket, mind a teljesen félresikerült rendszerváltoztatást. Hiába hazugozza Márki-Zay a közmédiát, számos bizonyíték van arra, hogy a baloldal beszállna a háborúba
A PestiSrácok.hu is megírta, hogy Márki-Zay Péter a tényektől egészen elrugaszkodott nyilatkozatot tett ma reggel az M1-en, ahol azt állította: hazudnak róla és a baloldalról, amikor azt állítják, hogy magyar katonákat és fegyvereket küldenének az orosz–ukrán háborúba. Azonban a hazug Márki-Zay Pétert hamarabb utolérjük, mint a sánta kutyát: Szarvas Szilveszter a Pesti TV-nek forgatott interjújából, de számos más, a PestiSrácok.hu-n is napvilágot látott videóból minden, legalább kisiskolás magyar szövegértéssel felvértezett ember előtt világossá válik, hogy Márki-Zay és a baloldal számos potentátja két héten át nyíltan lobbizott azért, hogy Magyarország beszálljon a háborúba. Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista
Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik. Emberek állnak, míg a szem ellát – Győzött a Békemenet!
Erő a világos politika mögött jön létre, az összevissza beszéd nem mozgat meg tömegeket. Az erő győzelemre visz, a zavartság a mélybe taszít. Béke, biztonság, nyugalom és összetartozás – értjük e szavakat, tapasztaljuk a szavakat követő tetteket és világosan látjuk az önazonosságot. Ezekért érdemes kiállnunk, ahogy érdemes az építkezés mellett is felsorakoznunk. Március 15-én győzött a Békemenet, ám a győzelem nemcsak a résztvevők számában érhető tetten, hanem a víziók küzdelmében is. Csalódott és becsapott ellenzékiek, büszke és magabiztos kormánypártiak tértek este nyugovóra. A „nem-Orbán” jelszó egyre kevésbé vonzó alternatíva, és most sem bizonyult elég erős hívószónak. A képlet azonban világos: aki az építkezésre és a nemzeti összetartozásra szavaz, az a jobboldalt választja. És aki a békét választja, az Orbán Viktorra és az egyetlen stabil politikai erőre fog szavazni. Gajda bizalmasát, Patek Gábort leplezi le hamarosan Anonymus (Videó!)
Anonymus nem pihen, újabb videót juttatott el a PestiSrácok.hu szerkesztőségéhez. Mint korábbi videójában ígérte, kerületi politikusokat fog leleplezni, és ma el is mondott három nevet, akik később fontosak lesznek a történetben. Patek Gáborról, Fischer Lászlóról és Deák Róbertről, illetve a III., a XVIII., és a XIX. kerületben végzett tevékenységükről fogok beszélni – fogalmazott Anonymus, aki bővebb információkkal nem szolgált az ügyről. Higgyük végre el, hogy erősek vagyunk!
Készséggel elhiszem, hogy sokakban ott él még 2002 csalódottsága, fájdalma, értetlensége. Annak a tudatnak a megélése, hogy ezt egészen egyszerűen elhinni sem tudtuk. Hiszen a számok, a tények, az adatok, a felmérések, eleve a sikeres kormányzás mind olyan alapként kellett volna szolgáljanak, amikor csak a nemzeti győzelem mértéke lehet kérdéses, nem az, hogy egyáltalán meglesz-e. És aztán még csak meg sincs.