vezető
Zsolnay Vilmos, " a magyar műipar költője"
Százhuszonöt éve, 1900. március 23-án hunyt el Zsolnay Vilmos, akit porcelánjai és legendás domborművei révén senkinek sem kell bemutatnunk. Ahogyan a XIX. század második felében sem volt rá szükség, hiszen szinte az egész világ ismerte, még Amerika is megtanulta a nevét. A világhír ellenére azonban itthon érezte igazán jól magát, különösen szülővárosában, Pécsett, ahol a gyára is működött. Üzemével gyakorlatilag annyira eggyé vált, hogy végül nemcsak élete nagy részét töltötte ott, hanem halálát is az épület falain belül lelte. A rombolás megszállottjai
1919-ről, a véres kommünről, a százhat év előtti történtekről nem elég beszélni újra és újra, nem elég elemezni következményeit és a máig tartó hatását, tanulságait. Ezt azért mondom, mert a bolsevizmus, a kommunizmus eszmeisége, romboló tevékenysége más öltözékben, más formában, de felbukkan napjaink életében, a hétköznapokban. Vegyük csak egy új, agresszív, mérhetetlenül erőszakos, öntelt Szamuely megjelenését, bizonyos M.P.-t, aki ha hatalomba kerülne fegyvert is bevetne a neki ellenszegülők ellen.