vezető
Krisztus képében
Különleges jeleneteknek, cirkuszi színjátéknak vagyunk szemtanúi az elmúlt hónapokban. Surranó léptekkel szeretnék felhívni magukra a közvélemény figyelmét, a Bárgyú (Karácsony Gergely), az Ájtatos amish (Márki-Zay Péter), a Zoknis (Hadházy Ákos), a Szemkilövető (Gyurcsány Ferenc), a Szemforgató (Dobrev Klára), a Júdás (Jakab Péter), a Szeles (Szél Bernadett), a Kabul Rózsája (Szabó Timea), a Hazafi (Fekete-Győr András), a Pénznyelő (Cseh Katalin) és különböző csatolmányaik azzal, hogy dajkamesékkel toborozzanak maguknak híveket. A jó kommunisták és a jó szamizdatosok legendája – Az SZDSZ születése, avagy az ÁVH-s, rákosista családi, baráti kör
„Amikor pár napja írtam egy bejegyzést a szamizdatosokról, félreértés lett belőle. Nyilván nem az egész szamizdat-mozgalmat kérdőjelezem meg. Hanem a különleges, kiemelkedő, leginkább terjesztett szamizdat, a Beszélő hátterét igyekszem újravizsgálni. Azt (ezt) a brigádot, amelynek vezető tagjairól lépésről lépésre, de csak kiderült, hogy egyrészt mind befolyásos kádercsaládok gyermekei. Kettő: a kései Kádár-rendszerben az elit életét élhették. Szinte mind nagy lakásokban, villákban, zömmel másoktól elvett helyeken nevelkedtek. És így vagy úgy – de inkább így – be voltak kötve a Párthoz. És akik értelmiségiként szinte mind olyan munkát műveltek, ami a köz számára vagy teljesen haszontalan vagy egyenesen kártékony volt. Egy súlyosan traumatizált, betegesen zárt társaság. Ahogyan Máthé Áron történész mondta nagyon frappánsan: ez volt az ÁVH baráti kör.Vagy inkább az ÁVH-s, rákosista családi, baráti kör.” A Tanácsköztársaságtól az SZDSZ-ig. Mert mindig szükség van a jó kommunisták és a jó liberálisok legendájára. Vezércikk.