vezető
Megismétlődhet a 2015-ös migrációs válság?
Afganisztánban végleg bebizonyosodott, hogy a demokrácia életforma, kulturális sajátosság, nem pedig exportcikk. Ennek a tanulságnak a levonásához húsz év, több ezer halott és egy körvonalazódó humanitárius válság kellett, amelynek – ne legyenek illúzióink! – feloldása már Európára vár. Amerika ugyanis kivonult Afganisztánból, a tálibok ellen harcolni nem akaró fiatal férfiak tömegének pedig a jobb élet reményében egy út marad: nekivágni a hosszú útnak Európába. Ismerős képsorok 2015/2016-ból, amikor a szíriai demokráciaexport csődjét kezdtük nyögni. Kérdés azonban, hogy mi változott azóta az európai politikában a migrációs válságok kezelése terén. Sok minden, és mégis semmi. A tagállamok ugyanis már belátták, hogy a tömeges migráció nem megoldás, a Birodalmi Szivárványos Kancellária azonban láthatóan továbbra is képtelen a Soros-itinerrel szembe helyezni magát. A Molotov-Ribbentrop-paktum nem múlt el, csak átalakult
A diktatúra akkor is diktatúra, ha népi demokráciának vagy éppen liberális demokráciának nevezteti magát. Közös nevezőjük ugyanis nem a címkéjük, hanem hogy nem engednek másként gondolkodni a világról, mint ők. Ha mégis: pária leszel, űzött vad. Ha merészelsz ellenállni, eltérsz a „népi demokrácia” irányvonalától, másként képzeled az „európai értékeket”, „fékeket, egyensúlyokat”, mint ők, ha illiberális vagy, akkor jön '56 és '68, vagy kapod a nyakadba a kötelezettségszegési eljárásokat, Sargentini-dörgedelmeket, pénzmegvonásokat. Zsarolnak, fenyegetnek, tönkre akarnak tenni.