vezető
A börtönből a Mazsihisz ügyvezetői székébe – Kunos Péter és Kovács Mihály agrobankos botránya a modellváltó hálózat működésének iskolapéldája
Az agrobankos Kunos Péter és Kovács Mihály ügyén tökéletesen be lehet mutatni a modellváltó, posztkommunista hálózat működését. Az aranycsempész Kovács Mihály Grósz Károly támogatásával és lekenyerezésével lett az átalakulás meghatározó embere a rendszerváltozás során. Mindenkit meglepett, amikor őt és társát, Kunost 1994-ben letartóztatták, éppen a Horn-kormány hatalomátvétele után. Kovácsék kiszabadításáért hadjáratot indított a balliberális elit: Popper Péter (aki az állambiztonság tanárából addigra már Horn tanácsadójává vált) dörgő hangú cikkben feddte meg a rendőrséget az ÉS-ben, majd ő és társai – mások mellett Jancsó Miklós rendező, Bálint András színész, Sárközy Tamás jogász és Makk Károly rendező – elmentek a tárgyalásokra. Először ünnepeltek, aztán botrányt csináltak, miután a Legfelsőbb Bíróság börtönre ítélte Kunost. Hogy volt-e valaki közülük, aki benne volt abban a 211 csókosban, akit még a bank csődje előtt értesítettek, hogy kivegyék a pénzüket? Nem tudjuk, de azért vélelmezhetjük. A páros érdekében jogászok, ismert értelmiségiek, bankárok, politikusok is felléptek, bemutatva az akkor megkerülhetetlen, az ország minden fontos területét (kultúra, média, bíróság, pénzügy) uraló hálózat erejét. Csattanóként: tudják, ki mentette fel első fokon Kovácsékat? Ugyanaz a Diós Erzsébet, aki Tocsik Mártát, majd Princz Gábort is felmentette... Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (16. rész). Akiknek nem járt se taps, se kitüntetés: elment a rendszerváltás egyik ködlovagja, Krassó sógora, Philipp Tibor
Meghalt a rendszerváltás egyik elfelejtett ködlovagja, Krassó György sógora, Philipp Tibor. Az Inconnu Csoporthoz tartozó Philipp Tibor részt vett a 301 kopjafa kifaragásában, amellyel az ötvenhatos hősöknek állítottak – akkor még tiltott – emléket a Köztemetőben. Ott volt a tüntetéseken, a megemlékezéseken, és mindenhol fotózott, ezek ma már felbecsülhetetlen mementók erről a hőskorszakról. A rendszerváltás után hívták az SZDSZ-be, de ő nem vállalta, Krassóékkal együtt nem megjavítani akarta a rendszert, hanem radikális változást követelt volna. Sajnos – társaival együtt – sohasem ismerték el érdemeit, érdemeiket. „Tüntessétek már el a dossziémat!” – Harminc éve nyögjük az iratmegsemmisítés következményeit
Harminc éve, 1990 január 5-én értesült a szélesebb közvélemény arról, hogy az ellenzéki politikusokat továbbra is megfigyelik, és megy a gátlástalan iratmegsemmisítés. Az akciót mégis csak 21-én állította le a kormány (!), amelynek vezetői megkapták a titkos jelentéseket. Ma sem tudjuk pontosan, hogy milyen iratokat tüntettek el, de a nyolcvanas évek végéről nagyon kevés dokumentum maradt. Ezért hiába tudjuk valakiről, hogy a hálózat embere volt, vélhetően (ha Moszkvában is így akarják) sohasem tudjuk majd bebizonyítani. Más dossziékat megtartottak, így mindig elő lehetett kapni, amikor meg kellett zsarolni valakit, vagy Medgyessy Péter lebuktatása után bosszú kellett állni egy fideszes vezetőn. Pokorni Zoltán apjának múltját egy gátlástalan moszkovita, egy sötét múltú "újságíró", Meruk József leplezte le. Mert így volt teljes és igazán aljas ez a játszma. Volt, hogy kiderült egy befolyásos, akkor még fiatal riporterről az állambiztonsági múlt, mint a fenti képen látható Forró Tamásról, de ez sajnos a kivételek közé tartozik.