vezető
Jön a gendersemleges Jeanne d’Arc – Vajon mit szólnak ehhez a feministák?
Egy erős női hős már nem elég progresszív a londoni Globe-nak. Hiába tekintettek lassan évszázadok óta feminista ikonként Jeanne d’Arc-ra, ez már kevés a haladároknak, hiszen ha valaki „csak” nő, az nem elég; legalább nembinárisnak kell lennie, ezért az új előadásban már így mutatják be a francia történelmi hőst. Szerintünk ez is kevés; Jeanne d’Arc-ot színes bőrű, mozgáskorlátozott transzszemélynek kellene játszania.
Beindult a nagyüzem a Kurultájon (videó!)
Közhely, hogy a magyarság híd a Nyugat és a Kelet közt, de ez a valóság. Félázsiai fajtaként adja magát ez a szerep nekünk, ha ki akarjuk találni magunkat a két világ határvidékén. A történelmi tapasztalataink szerint vagy a mi erődítményünk van itt, vagy átjáróház mongolnak, töröknek, osztráknak, németnek, orosznak, akárkinek. Ha utóbbit el akarjuk kerülni, akkor mindkét irányba élénken figyelnünk kell. Amíg a Nyugat moralizálgat, addig Magyarország keletre is nyitott, aminek vannak gazdasági hozadékai, és vannak kulturális, öntudati hasznai. Ilyeneket látunk Bugacon, a Kurultájon, ahol a hun–türk tudatú népek találkoznak kétévente. A PestiSrácok videójában az első nap hangulatát próbáltuk visszaadni, de az igazi nagyüzem mától van.
Menczer: a Gazprom megkezdte a már leszerződött mennyiségek feletti gázszállítást Magyarországnak
Bár a hazánkba érkező gázszállítás biztos lábakon áll, mivel az oroszok csökkentették a Nyugat-Európába irányuló szállítmányokat, nekünk is fel kell készülnünk, és minden lehetséges eszközzel növelnünk kell a stratégiai készleteinket. A szállítások ugyanis a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem stabilak – ennek egyik jele volt a napokban a kőolajszállítás átmeneti leállítása –, a kormány azonban mindent megtesz, hogy a vésztartalékok bármikor rendelkezésre állhassanak. Menczer Tamás közösségi oldalán jelentette be, hogy a Gazprom péntek reggel megkezdte a már leszerződött mennyiségek feletti gázszállítást Magyarországnak. Az államtitkár a szombati bejegyzésben azt írta, a Magyarország szomszédságában zajló háború és az arra adott szankciós válaszok miatt Európa súlyos energiaellátási válsággal néz szembe.
Öt kínai óriáscég egyszerre jelentette be, hogy kilép az amerikai tőzsdéről
Öt kínai állami tulajdonú óriáscég egyszerre jelentette be, hogy elhagyja a New York-i tőzsdét. A cégek összesített tőzsdei értéke 318 milliárd dollár, ami forintban nagyjából 120 ezer milliárdot jelent – ez több, mint a magyar gazdaság két éves teljesítménye.
Rettegj, Orbán!
Bekövetkezett az elkerülhetetlen: Orbán Viktort, egy liberális román törvényhozó beadványa nyomán, beidézték a retteget Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. Igen, jól látták/olvasták: az említett gittegylet vagy mi maga elé rendelte a magyar miniszterelnököt tusványosi „rasszista” és „idegengyűlölő” kijelentései miatt.
Tizenegy még gombócból is sok, nemhogy baloldali pártelnökből
Képzeljünk el egy nagy-nagy kerekasztalt, amit hangosan kiabáló emberek ülnek körül! Nevezzük stílszerűen ellenzéki kerekasztalnak, ahol megfér egymás mellett a volt komcsi, a liberális, a volt komcsiból lett liberális, az antiszemita, az antiszemitából lett européer, a proli, a náciból lett még nagyobb proli, a nagyképű budai bikaborj, meg a Gyurcsány és a Márki-Zay Péter. Tizenegy dühös ember. MZP visszatérésével és Jakab Péter pártalapításával ugyanis már nyolc baloldali párt és tizenegy elnök áll rendíthetetlenül, önmagát túlértékelve az egykori szivárványkoalíció romjain. Nagy kompánia, egy egész focicsapatra való. És bármennyire is utálják most egymást, egyszer úgyis le kell ülniük ehhez az asztalhoz, mert ennyi és ennyiféle baloldali pártra (hát még elnökre!) nincs szükség. Egyszerűen nem tudják és jól láthatóan nem is akarják eltartani őket az ellenzéki szavazók.
Elérte a fatva a Sátáni versek íróját – Életveszélyesen megsebesítették Salman Rushdie-t
Pénteken egy pódiumbeszélgetésen nagy létszámú közönség előtt késelték meg Salman Rushdie-t. Az írót jelenleg lélegeztetőgépen tartják. Az indiai származású szerző ellen még 1989-ben mondtak ki fatvát, vagyis halálos ítéletet Sátáni versek című, iszlámkritikus könyvéért,. 2012-ben egy iráni félállami vallásos alapítvány több mint hárommillió dolláros vérdíjat tűzött ki rá.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
