Gyurcsány Ferenc óvatosan, Ujhelyi István határozottan, Cseh Katalin momentumosan semmitmondóan, Alföldi Róbert rendező és Lakner Zoltán baloldali politológus pedig szenvedélyesen állt ki a Coca-Cola homoszexualitást népszerűsítő reklámkampánya mellett. A cég persze maga is védte a mundér becsületét egy feketeöves mellébeszéléssel, ám láthatóan nincs rá felkészülve, ha meg is kell indokolnia a sokat hangoztatott, üres elveit. A Coca-Cola és sok más világcég már nemcsak a pénzünkre hajt, hanem a tanító bácsink is akar lenni, bármiféle felhatalmazás nélkül.
A balliberális univerzum több tagja feladatának érezte, hogy reagáljon az ügyre. Ujhelyi István a sikert sikerre halmozó, a választói véleményét pontosan ismerő kampányguru magabiztosságával állt bele az ügybe, noha a homoszexuálisok társadalmi részaránya még nem éri el a 6,7 százalékot sem. Ráadásul bejelentkezett értük Gyurcsány Ferenc is, ami szintén nem szokott túl jót jelenteni az MSZP-nek. A DK elnöke elsősorban a homoszexuálisok házasodása mellett állt ki, a hűség esküjét emlegetve; neki igazán tudnia kell, miről beszél, hiszen már háromszor is esküdött örök hűséget. Cseh Katalin momentumos intellektussal, egy kólásüveg társaságában jelentette be, hogy elmegy pihenni, Lakner Zoltán a hétköznapok szabadságáért és a normálisan élt élet jogáért aggódott egy hosszabbat, Alföldi Róbert pedig a szerelem és a plakátok minősége mellett tett hitet.
Maga a Coca-Cola pedig közleményben állt ki önmaga mellett, a szerelemről meg az egyenlőségről szóló ócska közhelyeket pufogtatva, amelyek fölött már eljárt az idő. A PestiSrácok.hu megkérdezte a céget, hogy ha ekkora híve az egyenlőségnek, akkor miért szervezi ki olyan országokba a gyártást, ahol alacsonyabb bérrel szúrhatja ki a dolgozók szemét. A Coca-Cola persze nem magyarázta meg, hogy a bérezés tekintetében miért nem tekint mégsem egyenlőként az emberekre, inkább csak eldicsekedett a magyarországi eredményeivel, amelyek jelen üggyel kapcsolatban amúgy senkit sem érdekeltek.
Tom Hídvégi, a Coca-Cola közép-kelet-európai marketingigazgatója, aki nyíltan comingoutol a Facebookon. (Kép forrása: facebook.com/Tom Hidvegi)
Az óriáscégek népnevelőnek képzelik magukat
A lényeg azonban változatlan: globális óriáscégek oktatnak minket morálból, elvekből meg helyes hozzáállásból. Mégis kinek képzelik magukat ezek a népnevelő ambíciókat dédelgető nagyvállalatok?! Azt hiszik, ők a mi tanító bácsijaink? Ki hatalmazta fel őket, hogy a tőkéjükkel és a hatalmukkal visszaélve elkezdjenek társadalommérnökösködni? Azzal is elég kárt okoznak, hogy egy csomó fölösleges terméket tukmálnak rá az emberekre a mindent elöntő reklámjaikkal, de az már igazán túlzás, hogy az internetes keresőmotorunkat, az operációs rendszerünket, a banki szolgáltatásainkat, az autónkba való benzint meg az italunkat biztosító cégek a belőlünk húzott hasznuk mellé már azt is meg akarják szabni, hogy mit kell gondolnunk a homoszexualitásról. Nem nagyon hagynak más lehetőséget nekünk, mint elvárni a kormánytól, hogy ő is kezdje el megszabni, mit kell gondolni róla. Végül is a kormányunk mögött legalább áll egy társadalmi felhatalmazás, ami nem mondható el az okoskodó óriáscégekről meg a céges filozófiájukról.
Nemcsak megélnek belőled, de meg is szabják, hogy mit kell gondolnod, és nem hagynak választási lehetőséget. (Fotó: betterwyo.org, 9to5mac.com)
Folyton azt halljuk, hogy a homoszexualitás nem meggyőzéssel terjed – ha így van, akkor mégis miért győzködik egyhuzamban a népet mindenféle körmönfont módokon? Köszönjük, már mindannyian tudunk róla, hogy léteznek homoszexuálisok, az ismeretterjesztés okafogyott, az érzékenyítés pedig fölösleges. Az emberek elsöprő többsége ugyanis nem fogja szépnek tartani, amit a homoszexuálisok egymás közt csinálnak, de az emberek elsöprő többségét ez egyúttal nem is érdekli. Ugyanakkor nálunk nem akarnak homoszexuálisokat üldözni, agyonverni, megkövezni, tetőről ledobni, épp ezért nem is kéne folyton ezzel traktálni az embereket. Sőt, leszállhatnának azokról a szerencsétlen homoszexuálisokról is, akik nem óhajtanak politikai és ideológiai identitást gyártani a nemi irányultságukból, csupán szeretnék nyugodtan élni az életüket, ahogy lehet.
A gyerekeinkre megy ki a játék
Mi keresztényi módon állunk a dologhoz, azaz nem embereket gyűlölünk, hanem a bűnt. Márpedig gyerekek megrontása az elképzelhető legnagyobb bűnök közé tartozik. Igen, hiába van túl a beleegyezési korhatáron, a 14, 15, 16 éves az még gyerek. Főleg egy felnőtt férfi szemszögéből, ahonnan még a 18 éves is félig az. Aki szerint nem, az próbálja jó szívvel odaképzelni a saját 14 éves fiát egy 40 éves felnőtt férfi ölébe!
A visszajelzések alapján sokan nem értették, hogy jön ez a témához, pedig nem bonyolult. A gyerekeket, kamaszokat megcélozzák, legyen szó iskolai érzékenyítésnek álcázott népszerűsítő kurzusról vagy a legújabb rajzfilmekről, amelyekből már ugyanúgy kihagyhatatlan a „melegszál”, mint a sorozatokból és a szappanoperákból. Próbálják behúzni a még személyiségfejlődés közben levő legfiatalabbakat az LGBTQ-világba, miközben a szüleiket tandemben győzködik az álcivil aktivisták, a globalista média és a nagyvállalatok marketingosztályai, hogy ez teljesen természetes. A gyerekekre pedig – ahogy azt pénteken is leírtuk – azért van szükségük friss húsként, mert kevesen vannak, és hamar ráunnak egymásra. Ebben a projektben nyomul most éppen a Coca-Cola. Mi viszont együtt tudunk élni a homoszexualitás létezésével, de nem akarjuk nézni, nem akarunk érzékenyülni és az állítólagos homofóbiánkból gyógyulni. Köszönjük az aggódást, de egészségesek vagyunk!
Tiszteletet és kamaszgyerekeket! (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
A normalitás nem a másságot gyűlöli, hanem azt, ha nem hagyják élni
Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni (sőt, a francnak se hiányoznának a mozgólépcsőnyi és buszmegállónyi hirdetések), miközben nem gyűlöljük a mozgássérülteket, nem akarjuk bántani és kirekeszteni őket, sőt, akadálymentesített feljárókat építünk nekik, ahol csak lehet. Arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy sajnos vannak, akik ilyen helyzetbe kerültek, és segítünk nekik, ha rászorulnak; nem csúfoljuk ki, nem bántjuk őket. De nem hazudjuk azt magunknak meg másoknak – és főleg nem tömjük a gyerekeink fejét olyan hülyeséggel –, hogy tolószékben élni ugyanolyan természetes, mint két lábon sétálni, és nem rosszabb, csak más.
Hasonló az emberek dühe, amikor már nem tudnak úgy tévézni, sőt, kimenni az utcára, hogy ne zúdítsák a nyakukba az örökös, átkozott érzékenyítést, ugyanakkor nem mernek szólni ellene, mert egyből lehomofóbozzák őket a rendkívül toleráns, nyílt szellemiségű haladó újságírók, politikusok, civil aktivisták és vállalati marketingesek. El a kezekkel a gyerekektől, és el a kezekkel a társadalomtól! Aki nem bír megbirkózni a nemiségével, az a saját életét tegye rendbe mindenki másé helyett!
Nygvn
2019-08-18 at 16:55
A melegekkel kapcsolatban nem szeretnék túl hosszan írni, mivel már rengetegszer leírták, elmondták azokat az érveket, amiket fel akartam volna hozni. (Rövid véleményem: semmi baj az LMBTQ+ emberekkel, senki nem bíztat senkit, hogy meleg legyen, nekem a csókolózós plakát sok volt, a másik 2-vel nincs bajom, hogy mennyire PR fogás azt mindenki döntse el maga.)
A kerekesszékes hasonlat egyáltalán nem volt helytálló. Többek között azért, mert így indul:
“Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni…” Ahhoz, hogy működjön a hasonlat további része, nekem egyet kellene értenem ezzel az állítással. Még ha azt is gondolnám, hogy a homoszexuális embereket ábrázoló plakátok ártalmasak mondjuk a gyerekek számára, ezt egyáltalán nem lehet elmondani a fogyatékkal élőket ábrázoló hirdetésekről. Az meg megint más kérdés, hogy sok embernek már az is “érzékenyítésnek” számít, ha egy filmben, plakáton vagy cikkben megjelenik egy fogyatékkal élő, színesbőrű, vagy LMBTQ+ identitású ember. Az “érzékenyítés” nem itt kezdődik.
Ez a “normalitás” is érdekes téma. Ha a “normális” alatt csak annyit értünk, hogy az a többség, az az átlag, abban igazat tudok adni, mert a fogyatékkal élők közé -, vagy az LMBTQ+ közösségbe tartozók tényleg kevesebben vannak, mint a nem oda tartozók. (És itt megint csak azért ragaszkodom a fogyatékkal élők példájához, mert tolószékes hasonlatot a “normalitást” említő bekezdésben hozta fel az író.)
Viszont ha a “normalitás” kérdése magával hozza azt, hogy minden ami eltér a “normálistól”, az kevesebb, rosszabb, és minden áron el kell érni, hogy az átlaghoz hasonlítson, akkor a legnagyobb mértékben ellenzem ezt a fogalmat.
Érdekes, hogy hányszor hozzák fel azt az érvet a fiatalabb generáció, és a liberálisok ellen, hogy csak az érzéseikre hivatkoznak, és hogy a “sértő tartalomnak” és “gyűlöletbeszédnek” nevezett jelenségek nem ártanak senkinek. Én úgy gondolom, hogy az érzelmeken alapuló döntések csak nagyon ritkán helyesek. Nézzük meg objektíven a dolgokat: olyan nagy fenyegetést jelentenek ezek a plakátok, csak mert pár ember meggyőződéseit sértik? Én még azt is utálom, ha hetero párok csókolóznak az utcán, de nem megyek oda rájuk szólni, mert se nekem, se maguknak nem ártanak, csak engem idegesít a dolog, ezért hagyom őket békén.
Sokan jönnek a szabad véleménynyilvánítással, nyilván emiatt íródhatott meg a cikk, és emiatt írhatom ezt a hozzászólást. De miért van kevesebb joguk nekik véleményt kifejteni, mint neked. Neked pont annyi jogod van elfordulni, mint nekik a plakátot kitenni. Neked pont annyi jogod van kiválasztani, melyik csatornát nézed, mint annak, hogy mit sugároz.
A szólásszabadság azt jelenti, hogy nem fognak cenzúrázni, vagy börtönbe zárni az álláspontod miatt. Azt nem jelenti, hogy “Hó Uraság” és a “tökei” nem fognak kijavítani (Nyugodtan szóljon, aki érti!)
ambrus józsef
2019-08-15 at 16:50
A cola jó,nagyon jó ugyanis sokkal hatásosabb ,mint a Cillit Beng – NINCS vízkő és fogzománc.
További jó iddogálást akinek ez kell ..ez most politika mentes
marton
2019-08-07 at 21:10
Nagyon jó írás! Végre valaki ennyire karakánul megírta azt, amit sokan gondolunk. Hagyjanak már bennünket egészségesen élni, és ne akarják elhitetni velünk, hogy a természetellenes természetes. Szálljanak le rólunk, az ifjúságról, gyermekeinkről a homo életformát propagáló szervezetek, politikai széltolók, akik ezt az egészet meglovagolják… A ferde hajlam meg vonuljon a díszletek mögé, és na akarja a társadalomra rakni magát!
Pálmimi85
2019-08-07 at 18:54
Nagyon sajnálom, hogy a langyi világ pont a szivárvány pécézte ki magának. Ez nem más, mint a természet gyönyörű színskálája, ahogy megnyílik az égen egy frissítő eső után. Egy kislány rajzaiban több a szivárvány, mint bárhol máshol a világban. Én kislánykoromtól imádom, nézni, rajzolni, festeni. De az utóbbi időben nagyon nem szeretem, hogy egy természetellenes minoritás kisajátította magának. Már egyre kevésbé szeretnék átmenni a szivárvány alatt, mert megbecstelenítették…
hozzaszolo
2019-08-07 at 11:38
Ahogy körülnéztem, úgy néz ki hogy a Nyerges Zsolt féle reklámcég, akinél megrendelték. Vagy tévedek? Ha nem, akkor a bisnis az bisnis. Pecunia non olet (nincs szaga). Nekünk fütyül.
Csabicsek
2019-08-07 at 10:27
Sajnos beteg világban élünk, a Cola is jól illeszkedik ebbe a környezetbe. Ránk is igaz, hogy “a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.” (Róma 1,27). Jó lenne letennünk ezeket a bűnöket és Istenhez fordulnunk, tömegesen visszatalálnunk – no nem a Cola-hoz, hanem – az ÉLET-hez!
Ennek a fene nagy szabadságnak nem lesz jó vége. ÉBRESZTŐ, MAGYAROK!
Hesslerezredes
2019-08-07 at 09:50
Én szeretem a homoszexeket – mint szintén Atyánkfiait. De a nőket sokkal jobban szeretem. Meg a sört. Meg egy jó kocsit. Meg ha győz a magyar fociválogatott. Szóval kedves homók: az első mondatnál tőlem többet ne kérjenek, ha lehet.
Hesslerezredes
2019-08-07 at 09:43
Kedves Buzik! Én vadul hetero vagyok, ez tény. Azzal meg tetszenek-e elégedni, ha azt mondom, hogy én szeretem Önöket (persze csak, mint Atyánkfiait, szóval nem ‘úgy’ /ahogy Önök egymást/)? Szíves elnézésüket kérem, de arra már nem vagyok képes, hogy ‘úgy’ szeressem Önöket, ahogy Önök egymást, ezért könyörögve kérem, hogy bocsássák meg nekem ezt a súlyos hiányosságomat! Ígérem, minden pride-on megiszom – persze jó távol ettől a felvonulástól – szigorúan hetero férfitársaságban 1-2 hideg sört az Önök egészségére, esetleg benne lesz egy korsó ‘búvársör’ is. :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))