Jánosi Katalin kikéri magának, hogy nagyapja (Nagy Imre) emlékét beszennyezze a mostani diktatórikus kormány. Az ő nagyapja ugyanis – állítja – „erkölcsös”, „tisztességes” és „hazaszerető” volt… Tényleg ideje rendet tenni Nagy Imre-fronton. Mára ugyanis odáig jutottunk, hogy az ötvenhatos szabadságharcosok statáriális kivégzéséért, sortüzekért, szovjet csapatok Budapestre hívásáért, több százezer német nemzetiségű magyar honfitársunk deportálásáért, koncepciós perekért, parasztok kifosztásáért felelős véreskezű kommunista hazaárulót avatnák szentté a kommunisták ivadékai, szellemi és anyagi örökösei. Elég volt ebből! Ez az ember nem való nemzeti hőseink panteonjába!
Mindjárt az elején rögzítsük: senki nem tehet arról, milyen családba pottyantotta a gólya. Van, akinek csupán egy hazaáruló, tömeggyilkos nagyapa jutott. A baj ott kezdődik, amikor a leszármazott betüremkedik a nyilvánosságba, és véreskezű elődje „szent emlékével” takarózva elkezdi hirdetni az igét. Elkezdi magyarázni, milyen egy erkölcsös politikus (olyan, mint nagyapó) és milyen egy erkölcstelen (olyan, mint a mai kormány). Kioktat arról, hol kezdődik a diktatúra (itt, most). S ezzel hibázik, magára rántja az egész véres cugehőrt, amit nagyapa ráhagyott.
Ez történt a minap Jánosi Katalinnal, Nagy Imre néhai miniszterelnök unokájával, aki a HVG-nek nyilatkozott arról, ki mindenki szégyellje magát nagyapja emlékének megsértése miatt, de azonnal. Ilyeneket mondott:
Már az úgynevezett ’56-os „emlékév” is egy cserbenhagyásos gázolással ért fel nagyapám hírneve, személye, történelmi szerepe ellen. Olyan sok gyalázatosságot követtek már el nagyapám emléke ellen, nem is idézném, mert nem süllyedek olyan mélyre, amilyen mélyen ők vannak.
Úgy tűnik, még sokszor, nagyon sokszor kell leírnunk, elmondanunk, hogy mindenkihez eljusson a hír: Nagy Imre egy kommunista vezető volt, aki halála pillanatáig hitt a kommunizmusban. Abban a tömeggyilkos, emberellenes, eszement eszmében, amely világszerte százmillió ember halálához vezetett. Már önmagában ez kizárja, hogy ép ésszel bárki példaképként tekintsen rá. Ha pedig végignézzük életútját, „történelmi szerepét”, világossá válik, ez az ember bizony vállalhatatlan. (Egyetlen apró momentumot leszámítva.)
Míg Nagy Imre hazájának egészét szolgálta – vezető beosztásban mindig a pozitív változás irányába igyekezett hatni, így 1953-55-ben és 1956-ban is –, a mai vezetők saját hatalmukért saját egójukat szolgálják. A botrányos korrupcióról már nem is beszélve. Nagyapám számára az adott szó szentség volt, és bár többször szégyenteljesen megcsalták őt politikustársai, én mérhetetlenül tisztelem politikai és magánemberi erkölcsösségét, feltétlen tisztességét – közölte Jánosi.
Mégis milyen erkölcsről tetszik prédikálni? Annak az embernek az erkölcséről, aki orosz hadifogsága után, 1920-ban belépett az Oroszországi Kommunista Pártba, majd 1921-ben csekista kiképzést kapott? (A Cseka az orosz kommunisták első, 1917-ben létrehozott, közrettegésnek örvendő titkosszolgálata.) Aztán 1930-ban belépett a szovjet titkosrendőrséghez, az OGPU-hoz (az NKVD és a KGB elődjébe). A jobboldali elhajlással nehezen vádolható Charles Gati történész Vesztett illúziók című művében azt írta:
Nagy Imre számos, a szovjet titkosrendőrségnek írt jelentését, amelyekben beárulja emigráns társait – de legalábbis a kézírásos dokumentumokat – hitelesnek kell tekintenünk. Ezek között szerepel három névsor, amelyekben a <szovjetellenes tevékenységet> folytatók nevét sorolja fel.
Az első ilyen besúgó jelentést 1936 táján, a másodikat 1939. április 20-án, a harmadikat 1940. június 15-én juttatta el az NKVD-nek. Gati szerint e három lista összesen 203 nevet tartalmazott, akik közül „több tucatnyian lettek a Szovjetunión végigsöprő tisztogatási hullám áldozatai”.
„Politikai és magánemberi erkölcsösség”, ugye, kedves Jánosi Katalin? Pedig ez a több tucat besúgott és kivégzett ember csupán egy apró szeletkéje a maga nagyapja csodálatraméltó életútjának!
Vologya jól feküdt Sztálinnál
Félix Péter 2008-ban a Magyar Narancsban háromrészes cikksorozatot írt Nagy Imre ismeretlen élete címmel. (Itt olvasható az első, a második és a harmadik rész.) A második részben rámutat egy igen lényeges tényre:
Nagy Imrének a legsötétebb sztálini terror éveiben, amikor a becslések szerint tízmillió embert gyilkoltak meg politikai konspirációk során, a haja szála sem görbült. Pedig a magyarokat nemigen kímélték: Rainer M. János becslése szerint a szovjet kommunista párt körülbelül 1500 magyar származású tagja közül legalább 1250-en <soha nem tértek haza>. Nagy Imrét 14 év alatt mindössze egyetlen alkalommal tartóztatták le, 1938. március 4-én. Gatinak birtokában van az a jelentés, amelyben egy NKVD-százados a következőket írja: <Vologyát [Nagy Imrét] 1933. január 17-én szerveztük be, s azóta igen értékes információkkal szolgált a magyar emigráció egyes tagjainak szovjetellenes tevékenységéről.> E közbenjárás eredményeként Nagyot március 8-án szabadon bocsátották, ami akkoriban rendkívül ritkán történt meg.
Kiváló moszkvai beágyazottságát mutatja, hogy Magyarország szovjet megszállása után Nagy 1945 márciusától előbb földművelésügyi miniszter lett (az általa beterjesztett eszement, „földreform” adta meg a kezdőlökést a hazai nagybirtokrendszer szétverésének, életképtelen törpebirtokokat létrehozva), majd a ’45-ös választás után a Kreml javaslatára ő lett a belügyminiszter – noha Rákosi Mátyás kommunista pártfőtitkár Rajk Lászlót akarta. Mint Félix rámutatott:
Máig nem tudható, miért volt akkora támogatottsága Nagynak Sztálin környezetében, hogy az sokszor Rákosival szemben is elégségesnek bizonyult. Így történhetett, hogy bár Rákosi följelentette Nagyot Moszkvában, megfúrni nem tudta.
Belügyminiszterként aztán Nagy Imre terjesztette a kormány elé 1945. december 22-én a német nemzetiségű magyarok kollektív jogfosztásáról, kitelepítéséről szóló rendelettervezetet és annak végrehajtási utasítását is. Csaknem 200 ezer német nemzetiségű magyar honfitársunkat fosztották ki, majd deportálták Magyarországról, szörnyű körülmények között. Charles Gati szerint ebben a kérdésben Nagy komoly nézeteltérésbe került Bibó Istvánnal, a Belügyminisztérium akkori közigazgatási osztályának a vezetőjével. Bibó a zsidók deportálásához hasonlította a szégyenteljes akciót. Ám Nagyot ez nem hatotta meg: ez a külsőre, nagyapós, joviális öregúr mind a félmillió német nemzetiségű magyart deportálni akarta!
És akkor arra most bővebben ki se térjünk, hogy belügyminiszterként az ő hatáskörébe tartoztak a „háborús bűnösök” mellett a kommunisták ellenfeleivel is leszámoló népbíróságok, és fontos szerepe volt több, kommunisták által elkövetett gyilkosság eltussolásában.
Hogy is mondta az Unoka? „Politikai erkölcsösség” és „feltétlen tisztesség”…
Koncepciós perek, padlássöprések
Bár 1946 márciusában Rákosi kiszorította őt a belügyminiszteri székből, a kudarc nem törte le: aktívan bekapcsolódott a kisgazdapárt szétverésébe. 1947. február 22-én egy Szabolcs megyei konferencián például így uszított Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára ellen:
A helyzet kiélesedett akkor, amikor bizonyossá vált, hogy Kovács Béla is részese az összeesküvésnek. (…) Ha a kisgazdapárt nem adná ki Kovács Bélát, ezzel elismerné, hogy nemcsak a kisgazdapárt egyes vezetői a bűnösök, hanem az egész kisgazdapárt az összeesküvők mögé áll.
Végül a parlament nem függesztette föl Kovács mentelmi jogát, ezért három napra rá a Szovjetunióba hurcolták őt. (Ez a nap – február 25-e – a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja 2000 óta.) Nagy Imre aktív szerepvállalásával több száz kisgazda vagy nem kommunista politikus ellen indult koncepciós per; volt, akit kivégeztek (Donáth György), mások súlyos börtönbüntetéseket kaptak. Gati szerint Nagyot megbízható, önkritikára mindig hajlandó hithű kommunistaként kezelték a Kremlben. Mint fogalmazott:
Néma maradt az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején végrehajtott tisztogatások alatt, amikor nyomtalanul tűntek el a rendőrállam ártatlan áldozatai – egyházi vezetők, baloldali politikusok, s a Rákosi, esetleg Moszkva által kényelmetlennek, vagy fölöslegesnek ítélt kommunisták.
De nézzük csak tovább ezt az „erkölcsös” életművet! 1951 végén élelmezési miniszterré nevezték ki, majd rákövetkező évben már mint begyűjtési miniszter vállalta a parasztok, „kulákok” legkegyetlenebb kizsigerelését. A nevével fémjelzett rendelet szerint a sertésbeadási kötelezettség elmulasztása „közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény”, amely öt évig terjedő börtönnel büntetendő. 1948-1956 között a közellátás veszélyeztetéséért 193 826 embert ítéltek el a bíróságok, csak 1951-53 között pedig több mint 120 ezret!
- Nagy Imre begyűjtési miniszterségei alatt tehát százhúszezer gazdálkodó ellen indítottak büntetőeljárást, s ezek közül legalább száz halálos ítélettel zárult!
1952 volt a „padlássöprés éve”: ekkor már a cséplőgéptől egyenesen a raktárba kellett szállítani a gabonát. Nagy József A parasztság helyzetének változása az első Nagy Imre kormány idején (1953-1955) című művében azt írta: „1950-53 között több mint 600000 termelő hagyta el a mezőgazdaságot, de közülük 220000 1952-ben hagyott fel a termeléssel.”
Szabadságharcosok vére tapad a kezéhez
1953. március 5-én meghalt Sztálin. Három napra rá Nagy Imre hosszú és könnyfakasztó beszédben méltatta a Nagy Vezér és Bölcs Tanító munkásságát, és felszólította az Országgyűlést a diktátor emlékének törvénybe iktatására:
Sztálin elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira. (…) Soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben.
Satöbbi. Ezt mondta az alaphangon tízmillió embert (javarészt honfitársait) kiirtó Sztálinról a „mi” Nagy Imrénk…
Sztálin halála után félreállították Rákosit, és Nagy Imre lett a miniszterelnök. Nem a szép beszéd miatt, hanem mert – mint arra már utaltunk – jól feküdt Moszkvában. Ezután engedélyezték a kilépést a kolhozból, amit a magyar nép Nagy Imréhez kötött – tévesen, hiszen ez moszkvai utasítás volt! A joviális, nagyapós külső mellett egy-egy ilyen tévképzet volt az oka, hogy a magyarok egy része 1956-ban úgy tekintett Nagy Imrére, mint egy emberarcúbb vezetőre.
Ám ő ízig-vérig internacionalista kommunista maradt, aki irtózott a nemzeti gondolattól. Egyetlen pillanatig sem volt az 1956-os szabadságharc miniszterelnöke, ő kizárólag a kommunista rendszer fennmaradását tartotta szem előtt. Ami engedményt tett, azt az utca nyomására tette, a pesti srácok hősies ellenállása kényszerítette ki belőle.
Nagy Imre és köre magát pártellenzéknek tartotta, és nem fogadták el az egyetemisták október 22-ei 16 pontját az általános, egyenlő, titkos választásokra, többpártrendszerre, teljes vélemény- és szólásszabadságra. A Budapestre érkező Mikojan és Szuszlov szovjet kommunista elvtársak október 27-i jelentésükben így idézik a Nagy Imrét: „A lázadás fegyveres elfojtása mellett a megbékélést, az értelmiség és a néptömegek megnyerését szolgáló politikát fogunk folytatni, elébe megyünk a népi mozgalomnak és a nemzeti érzéseknek, hogy élére álljunk, és ezáltal szétverjük az ellenforradalmárokat, és megőrizzük a népi demokratikus rendszert.”
Nagy Imre ellenforradalmároknak tartotta Pongrátz Gergőéket. Ehhez nem szükséges további kommentár.
Az Unoka és a diktatúra
Onnan indultunk, hogy Jánosi Katalin nagyapja dicső emlékéről, politikai erkölcsösségéről, tisztességéről értekezett. Meg azt is mondta: harminc évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy még lesz egy olyan hatalom Magyarországon, amely „megszabja jelenünket és jövőnket, meghamisítja múltunkat. Hogy lesz egy új önkényuralom, amely az emberi jogokat negligálja, és olyan országot teremt, amelyben nem születnek egyenlőnek az emberek. Ez számomra elfogadhatatlan. A diktatúra a nyakunkba liheg.”
Ha itt valaki hamisít, az éppen Jánosi Katalin. Itt érdemes idézni Horváth Miklós hadtörténészt, aki néhány éve a VS.hu-nak úgy nyilatkozott Nagy Imréről:
Kegyeletsértőnek tartom, hogy az utolsó szó jogán átörökített politikai végrendeletét – „remélem egyszer a magyar nép felment azok alól a súlyos vádak alól, amelynek következményeként nekem az életemet kell áldoznom” – figyelmen kívül hagyva, Nagy Imrét évente többször azzal büntetik, hogy emlékező beszédekbe foglalva ismertetik az élete végéig visszautasított hamis vádpontokat. Nagy Imre igazat mondott! Ő védte a rendszert, elrendelte a statáriumot, amelyre hivatkozva elfogott szabadságharcosokat végeztek ki helyben, nem tiltakozott a szovjet csapatok bevetése ellen, sőt október 25-én újabb szovjet hadosztályok Budapestre rendelését kérte, és miniszterelnökként nem lépett fel a sortüzek megakadályozása érdekében, amelyeknek október 29-ig körülbelül 220 ártatlan személy esett áldozatául.
Már hogy lehetne a „szabadságharc miniszterelnöke” az, akinek statáriuma alapján felkelőket lövetnek agyon? Aki saját maga további megszálló szovjet csapatokat hív Budapestre? Ez minősített hazaárulás. A fegyvertelen tüntetőkre lövetés pedig egészen konkrétan háborús bűncselekmény. (Még ha nem is ő adta ki a parancsot – ám ő volt a miniszterelnök, az ország elsőszámú vezetője.)
Ha a téma nem lenne ennyire komoly, az ember jót röhögne, amikor Jánosi azt mondja: „a mai politikusok hűséget és hazaszeretetet tanulhatnának Nagy Imrétől”.
Hogy micsodát? Hazaszeretetet? Még Rákosiban is több nacionalizmus volt, mint Nagy Imrében. Mint arra Sebes Gábor tavalyi írásában a Mandineren rámutatott: „Rákosiék nemzetközi fórumokon igyekeztek felvetni a romániai magyar kisebbség és a magyarok Csehszlovákiából történő kitelepítésének ügyét. Nagy erről így írt: <A Rákosi-féle zsidó klikk nacionalistább akart lenni a magyaroknál, és ezzel rendkívül súlyos károkat okozott az országnak, a revizionizmus veszélyeit idézte fel, gyanút keltett szomszédainknál, s ezzel hosszú időre megrontotta velük barátinak induló viszonyunkat>.”
Még hosszasan taglalhatnám az Unoka egyéb panaszait (Nagy Imre szobrának áthelyezése miatt megszólalni sem tudott; a vörösterror áldozatainak emlékműve „fehérterroros”; a kommunistagyűlölet csúnya dolog; nem szerette Orbán Viktor 1989. június 16-ai beszédét, mert nem volt békülékeny, és a szovjet csapatok kivonását merte követelni satöbbi.). De nem teszem. Ennyi is sok volt belőle.
Kisné Kati
2019-07-28 at 09:57
A komcsi unokák, Jánosi, Dobrev és a hozzájuk hasonlók jobban tennék, ha kilépnének a nyilvánosság bűvköréből.Az igaz, hogy ők nem felelősek eleik undorító tetteiért de azért igen, hogy tisztára mosásukban akár a tények hamisításával propagandát hirdessenek. Tudniuk illene, a nép nem felejt.
Springer József
2019-07-03 at 16:37
Kedves Pilhál Tamás! Írásában egy dolog nem stimmel. Az, hogy az itt lévő szovjet csapatokon kívüli erősítést nem Nagy Imre hívta be. Arra ott volt Kádár.
nem
2019-06-21 at 08:02
56 októberében kommunista puccs volt.
Nagyapámnak, aki szabómester volt, már 55-ben szóltak a kuncsaftok – akik közt orvosok, ügyvédek is voltak, hogy lisztet, sót, cukrot, halmozzon fel, mert valami készül.
Speaker
2019-06-20 at 19:39
Kedves Pilhál Tamás. Sok zöldséget összehordtál, de a tárgyi adatkon kívül halvány fingod sincs a dolgokról. Természetesen a bolsi pereputtynak lóizé a seggébe, de az alapkérdés megközelítése részedről rossz. Nagy Imre személyesen (bizonyíthatóan) nem gyilkolt, ahogy általában a többi politikus sem, de ő, ahogy csak kevesen, mártíromságával az igaz oldalhoz kötötte magát és ez mindent felülír. Lehet nem szeretni, buta módon gyűlölni, de felesleges. Akik akkor éltünk, benne láttuk az 1956-os forradalom mártír vezetőjét, és ezen már nem változtathat senki és semmi, és nem is szabad változnia.
Ba
2019-06-21 at 13:24
Kedves Speaker,
Ez jól benéztétek! Az alapkérdés megközelítése részedről rossz. “Sok zöldséget összehordtál, de a tárgyi adatkon kívül halvány fingod sincs a dolgokról. “- ez van sajnos.
Mon3
2019-06-20 at 12:39
Hitler az utolsó nap kiadhatott volna egy nyilatkozatot, hogy a fasizmus bűnös dolog és amúgy kár a zsidókért. És akkor most éltetnénk, mint nagy antifasisztát?
Hitler nagyon elbaszta…
ánemcárgyilkos
2019-06-19 at 16:02
Dokumentálva van, hogy a cári család 1918 július 18-án Jekatyerinburgban történt meggyilkolásában többek között egy Nagy Imre (Nad Imre) nevű személy is részt vett.
Állítom, és statisztikailag a korabeli néveloszlások alapján bizonyítom, hogy a szovjetekhez átállt hazaárulók között maximum 32 személy lehetett Nagy Imre nevű.
Feltehetőleg ez a 32 darab Nagy Imre nevű vöröskatona viszonylag egyenletesen oszlott el Oroszország Urálon inneni területén, amely több mint 32-szer nagyobb mint a jelenlegi Magyarország területe.
Mi a valószínűsége, hogy ezen az irdatlan nagy területen elhelyezkedő 32 darab Nagy Imréből
legalább kettő Jekatyerinburgban tartózkodott a cári család meggyilkolásának időpontjában ?
Mert hogy Nagy Imre (a későbbi padláslesöprő és 56-os miniszterelnök) a “környéken” volt abban az időpontban az már egyszer biztosan dokumentált.
Válasz:
Ez a valószínűség nulla közeli.
Konklúzió:
Annak valószínűsége, hogy Nagy Imre (a későbbi padláslesöprő és 56-os miniszterelnök) részt vett a cári család meggyilkolásában megközelítőleg 100 százalék.
Számokkal vitatkozni nem érdemes, íme a levezetés:
10 millió magyarból maximum 300 ezer Nagy vezetéknevű van (az egyiptomi Nagyokat felejtsük el, az más tészta mert nem magyarok). A lakosság durván fele férfi, tehát kb. 150 ezer Nagy nevű férfi van.
Mintegy 100,000 olyan hadifogoly volt az 5 millió férfiból, aki átállt a szovjetekhez és kommunista hazaárulóvá vált, ez a férfi lakosság 2% -a, így az 1918-as Vörös Hadseregben a 150 ezer 2%-a vagyis kb. 3 ezer Nagy vezetéknevű lehetett. Az Imre névre akkoriban (és ma is) a férfiak kb 1,05 %-a hallgatott, vagyis statisztikailag kimutatható, hogy a 3 ezer Nagy nevű szovjetekhez átállt személy között maximum 32 Nagy Imre nevű egyén lehetett.
Benedek Károly
2019-06-19 at 04:15
Kornelia Kalman(Fb)!
A pontos idézet: “Imre, te mit tennél a helyemben?”.
“Közéjük lövetnék”-sugallta Imre a Ferinek.
Hát, közénk is lövetett.
Rizikó
2019-06-18 at 22:00
Megjelentek a libsikomcsi Médiafigyelők a444 ről Zsindexről,stn Fo in.en és tsai.
bertalan
2019-06-18 at 21:09
Janosi Katalinra illik az a közmondas: “az alma nem esik messze a fajatol”. De ezt
ugyancsak Apro Anral unokajarol, Klararol is el lehet mondani!
Az ilyen nagyapoknak nem lenne szabad utodokat nemzeni!
Benedek Károly
2019-06-18 at 20:37
“gyanút keltett szomszédainknál, s ezzel hosszú időre megrontotta velük barátinak induló viszonyunkat”
Szíjjártó megjelenése előtti pillanatig ez volt Jeszenszky, Martonyi külpolitikájának a lényege. Jeszenszky pe dig hazaáruló, mivel aláírta, aláíratta Antallal Trianon megerősítését Kárpátaljáról és a Felvidékről.
A hazaáruló Jeszenszky kretén fiát meg agyonfuttatja a jobbmédia.
Bravó!
Rizikó
2019-06-18 at 21:47
Úgy látom a hőség és az uborkaszezon a balhibbant marhaságokon túl a nemzeti jobboldalon is agymenést okoz.Eddig azt hittem Pilhál Tamás méltó õrõkõse a kiváló jegyzetekkel sok örömet szező MN újságíró édesapjának!Volt itt nem egy bátor szinvonalas írása.
De most ezt lerombolta.
Tegnap előtt Viktor és neje egy szál fehér rózsát tett NI sirjára.Örültem neki,mert nemes gesztus volt!
Aztán ma PT aki tudja ki az Újhelyi nevū unoka felsorolja az õsszes komcsilibsi vádat NI ellen!Tetszene
Janos Kadarnak és ROTH manónak is.
Tetszene az Apró klánnak.Azt írja PT,
felsorolva az összes libsi média vádat, Simicska stilusban,hogy NI egy G!Ráönti a komcsi diktatúrák, sőt még Sztalinéit az Nkvdit is Kgbit is NIre!
EZ őrūlet.Megjegyzem én olvastam forrásirodalmat hitelesebb emberektől mint a libsi Ch.Gati aki az 56os egység mitosz egyik fő rombolója!Pl Szolzsenyicin Gulag Szigetcsoportja, vagy Orwell irasai,netán hiteles 56 feldolgozók nem a Göncz- Gerő akolból.Nagy Gáspár versei, Csengei Dènes.
Fleto most mormogja otthon..Látod Imre nem volt értelme a Forradalomnak.Mi megmontuk az Apósom meg ..
Ja és Pongrácz Gergelyt ugyanúgy tisztelem és Wittner Máriát szintén és minden névtelen hősünket, aki életét kockàztatta azokban a napokban a Hazáért!Olvasom a kommenteket .Elkeserítő.Művelt nemzeti érzelmű emberek is fújják a libsi mantrát.
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Ma éjjel ontják véremet.
SOROS george most röhõg.
Deplorable
2019-06-18 at 23:21
Ha PT téved, sorold a bizonyítékokat! De alaposakat ám!
Benedek Károly
2019-06-19 at 04:31
Sötét zagyvaság.
Kőne kicsit művelődni, nem egy helyben toporogni. P. Tamás történelmi tényeket sorakoztat fel.
Tény az is, hogy Nagy Imrét az elvtársai gyilkolták meg.
De az is tény, hogy a kretén unokája a nagyapja gyilkosainak a hóna alól óbégat kifele, és azokat oktatná ki, akik a nagyapja gyilkosait megvetik.
Nagy Imre bűnös volt, de nem a valós bűnei miatt ítélték el és végezték ki. Politikai féltékenységből koncepciós pert kreálva hoztak felette ítéletet.
Ezek addig kínozták a kiszemeltet, mîg megváltának nem érezték a kivégzést.
Akinek kommunista felmenője volt, csak akkor ítélhető el, ha maga is azzá vált, őket szolgálja és védi. Nagy Imre lánya és unokája ilyen.
Judit
2019-06-19 at 10:15
Egyedül Önnel,kedves Rizikó, találkozik a vélekedésem és Önnél érzem egyedül a lélekből fakadó intelligenciát,amivel megítél emberi magatartásokat. Tisztelettel és szeretettel!
Deplorable
2019-06-19 at 10:58
Kedves Rizikó! Tisztelettel még egyszer kérném a cikkben leírtak tételes cáfolatát.
Rizikó
2019-06-18 at 23:19
Ugye az a baj Fo in , hogy NI nem volt zsidó?
Azokért az egyébként moszkovita szdszesekért meg akiket Ni mint aNKVD állitólag befújt, mint Kohn Béla és tsai nefájjon a szíve Pilhál juniornak, mert azok kipróbált gyilkosai voltak a nemzetközi mókásmozgalomnak.!
Benedek Károly
2019-06-19 at 04:34
Rizikó, hülyeséget beszélsz. A cári család lemészárlásánàl is ott volt.
Theo
2019-06-21 at 00:21
Az ifjú Jeszenszky nem kretén, éppenséggel egy igen művelt intelligens ember. Az más kérdés, hogy esetleg gyanús az apja miatt, de a gyakorlatban egyelőre nem lehet vitatni a megjelenéseit, töretlen jobboldali.
Katalin
2019-06-18 at 20:23
Hú de jó cikk!!!!!!!
Sok ilyet kérek!?
gyozo2018
2019-06-18 at 20:58
Ne mondd! És mit érsz vele?
A Pesti Fekete Doboz anno rögzítette, hogyan viszik teherautó számra megsemmisíteni az aktákat.
Csak azokat őrizték meg, amit zarolásra használhatnak fel.
Lásd, Medgyessy szt. tiszti múltja menten előkerült, amikor egy riportban kijelentette, hogy “az SZDSZ tele van korrupcióval”.
Úgy látszik, Horn Gyula nem oszotta meg mindenkivel a tapasztalatait.
El is itta a maradék eszét.
en
2019-06-18 at 21:09
Orbant nem “instrualjak” (se nem menstrualjak!), hanem ZSAROLJAK! Csak a tisztanlatasert!
missFOIN?!
Rizikó
2019-06-18 at 21:56
Fo in aki libsi troll a 444ről nagyon lelkes a cikktől.Egèsz rovarlénye felizott azNI gyalázásra.
Nahát
2019-06-18 at 23:31
Milyen ügynöklistákat keres Ön? Azokat, melyeket több éven át az SZDSZ-es Kenedy János kezelgetett? Végigmazsolázták a teljes titkosszolgálati anyagot, amit akartak, megsemmisítettek, amit akartak meghamisítottak, vagy csak egyszerűen megtartottak, mert nem az ő emberük volt az illető. Ha még megvan belőle valami, teljesen hasznavehetetlen.
Benedek Károly
2019-06-19 at 04:17
Szó szerint.
Az ávósok kartonjain meg a Terror Háza őrködik.
Benedek Károly
2019-06-19 at 04:19
Az 1919-es gyilkos vörösök beléptek a nyilasokhoz, onnan meg 45 után a kommunista pártba, majd az ávóba.
Pandora
2019-06-18 at 19:50
A fiataloknak sokszor és sok helyen el kell mondani az igazságot Nagy Imréről.Sok bűnét nem ellensúlyozza az,hogy elvtársai kivégezték.Jómagam kitelepítettként is ( bár kis gyerek voltam) jól emlékszem a parasztok szenvedésére,a padlássöprésre.Az unoka által rózsásra lakkozott kép alól azért kibukkan a kegyetlen valóság.Soha nem volt a demokrácia miniszterelnöke,a Parlament ablakából is úgy szólította meg a népet,hogy :elvtársak !Nem a nép,nem a szabadságharc,az elvtársai csináltak mártírt belőle és gyalázták meg holtában is.A lánya és az unokája hiába akarnak szocialista szentet csinálni belőle a történelmi tények és a még élő emberek emlékezete is mást állít róla.
Imi
2019-06-18 at 19:33
Aki mások múltját akarja eltörölni, az számoljon vele, hogy a sajátja sincs biztonságban!
en
2019-06-18 at 21:03
56-ban” ket kapura” jatszott, ezzel felrevezette a hos forradalmarokat! Janosi jobb ha befogja!
Nem a multjat toroljuk NI-nek, hanem a sajat tevedeseinket! (Azt mondjak az emberi…)
polizza
2019-06-18 at 19:31
Ebben a cikkben fehéren-feketén le van írva, hogy ki volt.
Ha ez megjelenhet itt a PS-en, akkor végképp nem értem, hogy egy tegnapi, vagy tegnapelőtti cikkhez írt hasonló következtetéseket leíró hozzáírásom miért tűnt el, innen a PS-ről?!
Nem soroltam így a tényeket, mint a cikk írója, hisz én nem vagyok történész, időm sincs az adatok, tények ilyen részletes összegyűjtésére, de a következtetésem ugyanez volt.
Kommunista, semmi más. Nem forradalmár. Csak belekerült, mert az emberek úgy remélték kicsit enyhébb, vagy mert küldetése volt, hogy elvállalja a vezető pozíciót, mert jobb ha ő, mintha egy igazi.
A hősiessége valószínűleg abból eredt, hogy nem adta fel önbecsülését,
a mellett tartott ki, hogy amit ő elvállalt, azt ne merje kétségbe vonni senki.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy még direkt az elszenvedőktől hallhattam a történteket és én nekik hiszek, nem az utódpártosoknak.
Amit korábban Nagy Erzsébet, mostanában Jánosi mond, az nekik megengedett – de senki másnak! – hiszen ők közvetlen leszármazottai.
Természetes, hogy ők máshogy látják a személyt.
Igaz, még úgy is jobb lenne, ha hallgatnának, ha nem ők szónokolnának, hanem másokra hagynák. Ennek így ugyanis kimosdatós és abból eredő megélhetésiségi szaga van.
Namond
2019-06-18 at 19:10
Köszönet a cikkért.
Tankönyvi anyag, de legalábbis az történelmi olvasókönyv esszéjeként.
Nagy Imre sírjának semmi keresni valója a patrióta áldozatok és hősök között.
Inkább a párizsi kommün internacionalistái mellett a helye.
Na, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
túródóra
2019-06-18 at 19:03
Asszisztált és részese volt annak a rengeteg aljasságnak,amit az én felmenőim ellen elkövettek,zsidó deportálás a házunkba ,kuláklista,beszolgáltatás,munkaszolgálat,koncepciós per a nagyapám ellen,fazékvizit főzéskor,stb.,stb.,stb.!!!!!Nehogy valaki azt mondja,hogy tiszteljük a büdös “komonistát”!!!!!
idirablo
2019-06-18 at 18:45
“1956-ban további szovjet erők Budapestre hívásával minősített hazaárulást követett el”
A Szu. pedig szerződésszegést:
Varsói Szerződés
1955. május 14.
8. cikk. A Szerződő Felek kijelentik, hogy az egymás közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése és erősítése érdekében a barátság és az együttműködés szellemében fognak eljárni, kölcsönösen tiszteletben tartván függetlenségüknek, állami szuverenitásuknak és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvét.
Mc Döbbent
2019-06-18 at 17:52
„az utolsó szó jogán átörökített politikai végrendeletét – „remélem egyszer a magyar nép felment azok alól a súlyos vádak alól, amelynek következményeként nekem az életemet kell áldoznom” –
Egy sátáni sugallatra vállalt „mártírság”, amely elhitette vele, hogy hősként tisztelik majd. Minden állarcot leolvaszt az idő és feltárul a valóság.
Benedek Károly
2019-06-18 at 17:30
Gabriella A. Marosi(fb)!
Meg azt sem tudhatta, hogy ki a sógora, vagy a nagybácsikája, aki besúgja.
Benedek Károly
2019-06-18 at 17:30
Gabriella A. Marosi(fb)!
Meg azt sem tudhatta, hogy ki a sógora, vagy a nagybácsikája, aki besúgja.
Nahát
2019-06-18 at 17:26
A Nagy Imrével kapcsolatos történelem-elhallgatásnak most van vége. Köszönet Jánosi Katalinnak, aki addig ugrált, tiltakozott, háborgott, és vagdalkozott a suttogva terjedő igazság ellen, míg sikerült a teljes vödröt kiborítania. Így fog járni Gyurcsányné Dobrev Klára is, mert nem ismerik a mondást: akinek vaj van a fején, ne menjen a napra!
Contrabass
2019-06-18 at 17:07
Jánosi Nagyerzsébet Imrekatalain, állandóan önként szaladgál be a f.erdőbe, ha csöndben kussolna és nem vergődne állandóan, kevesebb információ jutna el – különösen a fiatalabb korosztályhoz – a “becsületes” nagypapáról, többek között, Pilhál Tamásnak is köszönhetően, köszönet érte neki(k).
Zsebe László
2019-06-18 at 17:07
Nagy Imre komcsi volt, és úgy is élt.
Talán volt életének a vége felé valami emberi momentuma is.
De ez nem változtat a tényeken.
Benedek Károly
2019-06-18 at 18:25
Nem volt. Szerepét betöltötte.
Kétes
2019-06-18 at 16:59
Jánosi!
Bár nagyapádat az elvtársai kivégezték kommunista szokásukhoz híven, de más igazi ‘56-os hős gyerekeivel, unokáival szemben téged hagytak érvényesülni. Lehet, hogy nem élhettél nagyapád zabrált Orsó utcai villájában, de nem üldöztek úgy mint az igazi ‘56-osok családjait.
csabi57
2019-06-18 at 16:50
Nem voltam szemtanú, de elég idős vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, ideje volt, hogy ezt is megtudjam, nem csak a kirakati dumát.
Nagy Matyas
2019-06-18 at 16:39
Mivel a f eldugja a komentjeimet, ide is beírom 🙂
………………
A bolsevik-kommunista Nagy Imre egyetlen emberi nagysága abban állt, hogy 1958. június 16-án vállalta az elkerülhetetlent és nem kért kegyelmet. Ugyanaz a sors jutott neki is, amit 1938-ban, a sztálini terrorban a Szovjetunióban még sikerült elkerülnie. 1956. október 23-án – más jelölt nem is akadván – egy balatoni szüretről kerítették elő a második miniszterelnöksége 10 napjára, november 4. hajnali 5 óráig. “….csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. …”
Fél óra múltán már a jugoszláv követségen vol, menekülve a Parlamentből. A Forradalom miniszterelnökének mártíromságát ismerte el az ország 1989 után (nem téve a mérlegre korábbi rákosista éveit).
Benedek Károly
2019-06-18 at 18:24
Milyen “ország”!? Mindenkit megvezettek.
Nem tudtunk semmit, csak azt, hogy akinek a nevét sem volt szabad kijelenteni,
egyszeriben megrendezik az újratemetését.
Nagy Imre újratemetése 89 június 16-án a kommunisták hatalmának 90 utáni folyamatosságát üzente meg!
Galamb
2019-06-18 at 16:38
Nagy Imre és társai ’56 Szdsz-e lett volna, ha valami csoda folytán győz a szabadságharc. Legfőbb feladatuk az elvtársak kimosdatása lett volna.
Benedek Károly
2019-06-18 at 18:41
Nem. Azok is félrerúgták volna.
Kádár folyamatosan próbálta őket visszaszorítani.
De az utódaikhoz némileg lojálisak voltak, tanulhattak, utazhattak,
mehettek nyugatra, szépen építkeztek. Biztosíték volt cionista hálózat, Aczél, Fekete János, stb.
VAM
2019-06-18 at 16:11
Remek, tényszerű írás, de – tapasztalatból tudom – olaj a tűzre. “Ezek”, ha szembesülnek a tényekkel, még nagyobb erővel támadnak, s ha már Jánosi szavajárása szerint nem tud mélyebbre szállni, azért van, mert a legalján van.
Talpraesett
2019-06-18 at 16:09
Még egy mítosz hullott a porba.
Egy gondolkodo
2019-06-18 at 16:09
Koromnál fogva,ezekkel a tényekkel tisztába voltam Nagy Imre tetteiről.Már csak azért is mert családom soha nem hitt a kommunizmusban,képviselőit nem tartotta becsületes embereknek.Jánosi Katalin esetében nagyon helytálló az a közmondás “nem esik messze az alma a fájától”. Kár, hogy ő sem “becsüli” annyira a nagyapját, hogy megismerkedjen a szégyenletes életútjával.
Benedek Károly
2019-06-18 at 16:02
Hülye.
Döme
2019-06-18 at 15:53
Jánosi Katalin jobb lett volna, ha hallgat.
Így sokkal többet megtudhattunk Nagyról, mint amit az iskolában tanítottak.
Benedek Károly
2019-06-18 at 16:04
Ez is a kormány szégyene! Kik irányítják az oktatási tárcát, kik írják a NAT -ot?
Benedek Károly
2019-06-18 at 15:50
A kormány kegyeletnyilvánítása egy kommunista gyilkos sírjánál olyan, mintha Sztálin, Hitler sírjánál hajtott volna fejet. Rossz tanácsadói vannak Orbán Viktornak.
Tolnai Ferenc
2019-06-18 at 15:43
Igaza van Pilhálnak. A Fidesz égész hozzàllása ehhez a GPU-s gyilkoshoz kezd idegesíteni.
Vajda Miklós
2019-06-18 at 15:42
Köszönet a szerzőnek azért, mert a helyére tette a nagypapát és az unokát is. Már korábban is voltak érthetetlen aktusok. Pl amikor Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet együtt koszorúzta az édesapja emlékművét (ezek szerint Jánosi Katalin édesanyja) azzal a Horny Gyulával, aki elvi és morális örököse a forradalmat leverő – egyébként maga is pufajkás – bolsevik restaurációnak.
Tehát a kedves papa (és nagypapa) mint áldozat egy platformra került a kivégzőivel.
Világ proletárjai egyesüljetek!
Benedek Károly
2019-06-18 at 16:53
Nem került. Volt és maradt. NI gyilkos besúgó volt. Aztán ő következett. Mint Rajk és a többi is hithű volt. Sólyom tábornok is. Ezek úgy tizedelték egymást mint az észak-koreai elnök teszi
Hesslerezredes
2019-06-18 at 15:41
“De mortuis nil nisi vere!” – holtakról igazat, vagy semmit. Állítólag a latin mondásnak ez az eredetije. Akár ez, akár nem: egyet lehet vele érteni. Volt olyan magyar vezető, aki harcolt egy kizárólagosságra törekvő ideológia ellen, kitartott a szövetségese mellett a végsőkig, megpróbálta megvédeni a hazáját az idegen hódítóktól, megpróbált a belső árulók ellen fellépni – pozitív jellemvonások? Persze. Voltak tévedései, rossz meglátásai? Ó, hogyne! Mégis kivégezték! Mártír? Lehetne az is – ja, Szálasi Ferencre gondoltam. Mindaz, amit leírtak Nagyról, simán összevethetőek Szálasi bűneivel, sőt, még meg is haladják azokat (egyébként Nagy is részt vett, vagy asszisztált Sztálin saját zsidó-üldözéseihez is). Szálasinak mégsem gondolná senki józan ember, hogy emlékszobra legyen bárhol az országban. Nagynak mégis van. Miért is?
Magd@
2019-06-18 at 16:38
Én ismerek egy másik verziót, ami ha nem lenne igaz, nem lenne írott történelem.
“Holtakról vagy JÓL vagy semmit.”
Azaz az igazság kimondható és ki is kell mondani.
Ha valaki a Pantheonba akar bekerülni, annak az élete folyamán annak megfelelôen kell/kellene cselekednie.
Az utódok postum arra nem tarthatnak igényt.
WUNSCHDENKEN!
khm
2019-06-18 at 15:40
“Még Rákosiban is több nacionalizmus volt, mint Nagy Imrében.”
Imre Nadj eleve szovjet állampolgár volt.
Ha időben falcol,akkor eljut az USA nagykövetségre,így csak a yugókig jutott. Még most is itt lihegne a nyakunkban.
Nem kért kegyelmet,mert nem is kapott volna…. Állítólag a kegyelmi kérvénnyel legalizálta volna jancsermaneket (kádárt). Na ezt sem hiszem,de most már mindegy.
A fontos,hogy a jánusi katalin félék,soha többé ne kerülhessenek a hatalom közelébe ,még áttételesen se!
Mekkelek
2019-06-18 at 15:38
Na ezt a cikket rakd ki az ablakba (f@szbukkodra), Jánosi.
Jó, hogy ilyen cikkeket is lehet végre olvasni, a kamu-mártírról.
Kakukk Marci
2019-06-18 at 15:37
Nagy Imre Berija embere volt és ezért még Rákosi is tartott tőle. Állítólag nem bizonyított, hogy benne volt az orosz cári családot kivégző csoportban. Két Nagy Imre nevű, a legpotensebb szovjet körök bizalmát élvező csekista tartózkodott akkor a Szovjetúnióban?
Mindazonáltal bátran viselkedett az elvtársi vérbírók előtt, ami mindenképpen a javára írandó.
zizu
2019-06-18 at 15:30
Nagyon jó írás, igen nagyon jó!
Viszont ha szabad, én az utolsó pillanataiban való, életről önként való lemondása számomra hősies magaviselet volt.
Minden egyéb amit Pilhál Tamás itt leírt, az igaz az első betűtől az utolsóig.
Namond
2019-06-18 at 18:53
zizu,
Írja:”Viszont ha szabad, én az utolsó pillanataiban való, életről önként való lemondása számomra hősies magaviselet volt.”
Értékelje a helyén, a kommunizmushoz, a párthoz való hűségét demonstrálta ezzel, NEM HAZAFISÁGÁT.
A cikkből kitűnik, hogy a magyarok csehszlovákiai, romániai kitelepítését, kollektív büntetését megakadályozni akaró Rákosi ellenében Moszkva támogatását kérte.
A németek, magyarok deportálása, kifosztása semmivel sem megbocsájthatóbb mint a zsidók deportálása és kifosztása.
Igaz ez utóbbiban izraelitaként nevelkedett személyek is részt vettek, bár a hitközség sosem nevezte nevükön őket.
zizu
2019-06-18 at 20:02
Kedves Namond!
Önnek igaza van mindenben. Viszont egyben mégsem értünk egyet, az pedig az, hogy a PÁRT hű tagjaként mégis életét adta a mocsokért, az általa is elkövetett életellenes, hontagadó bűnökért, amit elkövetett.
Én is tudok meglehetősen sokat az akkori rendszerről, Nagy Imre semmivel meg nem magyarázható bűneiről.
De kérem engedje meg nekem, hogy mindenek ellenére azt mondjam, Nagy Imre megbűnhődött. S bűneire visszatekintve a halált választotta.
Semmivel nem lesz ettől a számomra nagyobb ember, de tudom ezt a tettét értékelni a maga helyén.
Namond
2019-06-19 at 00:46
zizu,
Értem és megértem.
Az Eger várát ostromló törökök között is voltak hősök.
DE AZOK OSTROM KÖZBEN NEM MONDTÁK ŐSEIMNEK, HOGY ÉRTETEK TESZEM, ÉRTETEK ÖLLEK, ÖLETLEK MEG.
Blase
2019-06-18 at 21:07
Dicseret jar azert, hogy nem kert kegyelmet. Ezt kellett. Olna tennie mar korabban is, az osszes tobbi mocsokkal egyutt, amikor az elvtarsai eloszor tartoztattak le!