Tizenötmillió magyar miniszterelnöke volt – Negyedszázada halt meg Antall József
Antall József történész, politikus, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke huszonöt éve, 1993. december 12-én hunyt el. Antall József mindent megtett azért, hogy Magyarország Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, és magyarként európai polgár lenni.
1932. április 8-án született Budapesten. Apja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra érkezett lengyel, francia és zsidó életét mentette meg, 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt. Antall József hazáját szerető, a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív, humanista értékrendet valló családban nőtt fel, s már tizenhat évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép. A budapesti Piarista Gimnázium után az ELTÉ-n történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, történelemből bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Két fia született. 1950-től az Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott, majd az Eötvös József Gimnáziumban tanított. Az 1956-os forradalom idején a gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalakításában. A forradalom leverése után ezért őrizetbe vették, 1959-ben a Toldy Gimnáziumban kapott állásából is menesztették, mert "politikai magatartása miatt" a tanári pályára alkalmatlannak minősítették. Ezután könyvtárosként dolgozott.
1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikon részére nyolcvan orvos életrajzát írta meg, ezzel kezdődött tudományos pályafutása, amelynek során több száz orvostörténeti publikációja jelent meg. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban tudományos kutató, igazgatóhelyettes, 1974-től főigazgató volt, az intézmény irányítása alatt nemzetközi hírű kutatóműhellyé fejlődött. 1968-tól az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke volt, és több tekintélyes nemzetközi tudományos testületben töltött be tisztségeket.
A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. Stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett, ehhez kereste a politikai formációt, ahol ezt képviselni tudja. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) munkájában 1988-tól vett részt, jelentős hatással volt a szervezet általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, az alkotmánymódosítást előkészítő bizottságban. Szakmai felkészültsége, kompromisszumkészsége, számos indítványa egyre ismertebbé tette, s 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották. Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a hárompárti koalíciós kormány a kereszténydemokraták (KDNP) és a kisgazdák (FKGP) bevonásával május 23-án Antall József vezetésével alakult meg. Miniszterelnöksége idején az immár plurális demokrácia elindult a szociális piacgazdaság felé, elfogadták a politikai, gazdasági, társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a szocialista tábor katonai (Varsói Szerződés) és gazdasági (KGST) tömörülése, Magyarország kezdeményezésével létrejött a visegrádi országok együttműködési csoportja.
A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, köztük az 1990. októberi taxisblokádot és az egész cikluson áthúzódó "médiaháborút". Amikor a támadások kereszttüzében álló Antall Józsefen bírálói, pártjának radikális szárnya a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték számon, a kormányfő úgy reagált, "tetszettek volna forradalmat csinálni". Antall József több magyar, külföldi kitüntetésben és elismerésben részesült, 1990-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemei elismeréseként, 1990-ben az Európai Demokratikus Unió (EDU) alelnökévé választották.
Kormányfői működésének szinte első napjától küzdött nyirokrendszeri daganatos betegségével, ciklusát nem tudta kitölteni, 1993. december 12-én meghalt. Országházi ravatalánál negyedmillió ember vonult el, Melocco Miklós által készített síremléke a Fiumei úti sírkertben áll. Több hazai településen áll szobra, utcákat, tereket neveztek el róla, és 2009 óta nevét viseli az Európai Parlament egyik brüsszeli épületszárnya - ennek avatásán jelentették be az Antall József Tudásközpont megalapítását. Antall József mindent megtett azért, hogy Magyarország Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, és magyarként európai polgár lenni. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt, hitvallása szerint élt: "én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom".
Forrás/fotó: MTI
