Horn Gyula „italos állapotában” bukott le „Harcosként” – A szovjet hátterű pufajkásnak már Szófiában is az alkohol volt a gyengesége
A bolgár hálózat leginkább Dobrev Klára néhai apjának, Apró Piroska férjének, Petar Dobrevnek köszönhetően került be a köztudatba. De a bulgáriai évek mások pályafutására is „serkentőleg” hatottak. Említsük csak a miniszterhelyettes fiát, Juszt Lászlót vagy éppen Horn Gyulát. A fiatal Horn a szovjet tanulóévek után pufajkásként vett részt a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban, majd a megszállók tolmácsaként dolgozott a Külügyminisztérium szovjet főosztályán. Ezután került Szófiába, ahol párttitkárként és besúgóként is dolgozott. Bár dossziéit feltételezhetően eltüntették, a szintén az állambiztonságnak dolgozó konzul munkadossziéjából kiderül, hogy Horn „Harcos” fedőnéven szolgálta a hálózatot. A jelentés szerint Horn már akkor is „becsülettel” alkoholizált, a jelentés szerint „italos állapotában” bukott le az állambiztonság egy másik ügynöke előtt.
A Horn Gyula bulgáriai kalandjairól szóló első cikkemben bemutattam, hogyan került a későbbi miniszterelnök Szófiába, ahol a nagykövetségen – ahogy a többin – bizonyíthatóan hemzsegtek a titkos munkatársak, állambiztonsági tisztek és későbbi szt-tisztek. A jelentések szerint az amerikaiak beszervezhetőnek vélték Hornt, mivel elterjedt, hogy a testvérét a szovjetek ölték meg. Ez minden bizonnyal így is történt – csakhogy baleset lehetett. Horn bátyja – ahogyan Gyula – megbízható kommunistának, Moszkvához a végletekig hű elvtársnak számított.
Nem mellékesen semmit sem tudnánk Horn állambiztonsági múltjáról, ha a róla szóló jelentéshez – amelyet Petrán János konzul, akkor még „Pétervári” ügynök, később szt-tiszt adott – nem fűzött volna megjegyzést az állambiztonsági tiszt. Egészen pontosan arról, hogy Horn „Harcos” sajnálatosan dekonspirálta magát „Pétervári” előtt.
Horn Gyulát vakációra csábítják
Lássuk a jelentést:
„<...> 1963. március 27-én este az Angyalok földje c. film bemutatóján Horn Gyula arra kért teremtsek neki lehetőséget arra, hogy Tommal beszélni tudjon – mivel Tom már elmenőben volt. <...> Tom és felesége eltávoztak. Én Hornnal hosszas beszélgetést folytattam ezután, amelynek során Horn elmondotta:
A szófiai diplomáciai testületben elterjedt az a hír, hogy az ő bátyját a szovjetek nyírták ki »56«-ban. (Arra célzott, hogy a jugoszláv diplomatákon keresztül.) Rögtön ezután Tom keresni kezdte a kapcsolatot vele, és rajtam keresztül fel is vette. Hornnal együtt meghivott a lakására. Később Horn titokban találkozott vele, mert Cséby nagykövet előtt nem lehetett felfedni a dolgot. Cséby amúgy is bejelentést tett ellene a Belügybe.
Tom – mondotta – intenzíven kezdett foglalkozni vele, aki szerinte hírszerző. Legutóbb meghívta Hornt családjával együtt, Görögországi kirándulásra és felajánlotta, hogy a szükséges dollárösszeget ehhez megszerzi.
Kérdésemre válaszolva Horn elmondotta, hogy Tom ezért hívja őt, hogy esetleg beszervezzék. Az utazást nagyon veszélyesnek tartja, mert az amerikaiak olyan
Eddig a tiszttel beszélgette meg a titkokat
Megkérdeztem: miért mondja el nekem az egész dolgot. Azt válaszolta, mert bízik bennem. Amíg a Boros itt volt az ilyesmit vele beszélte meg, mivel ő, Boros elment velem beszéli meg a problémáit, úgy mintha hangosan gondolkozna, hogy úgymond ellenőrizze a gondolatait. Kért, hogy az egészről ne tegyek említést senkinek, még Bírónak sem.
Megjegyzés. Horn Tommal való titkos kapcsolatát felfedte előttem. Fecsegett. Feltehetően azzal a szándékkal, hogy Bíró József fhgy-val való kapcsolatom milyenségéről tapasztalatot szerezzen. Ugyan ezen a beszélgetésen Horn elmondotta: ha sikerülne elérni azt, hogy Tomot Bulgáriából kiutasítsák, akkor ő, úgy véli, megtette kötelességét.”
Tény, hogy az említett Thomas Blackshear CIA-s volt, akit több helyen bevetettek.
„Harcos” dekonspirálódott
Horn a jelentés szerint korábbi „összekötőjét”, a nagykövet első beosztottját, Boros Róbertet hiányolta, akit eddigre már hazaküldtek.
A többiekhez hasonlóan Boros is az állambiztonság embere volt: ekkoriban még tiszt, később szigorúan titkos tiszt. Utódja az említett Bíró József főhadnagy volt. Akinek „Pétervári” leadta jelentését.
Tény, hogy Horn fecsegése nem tetszett Bírónak:
„Értékelés: Harcos félreérthetetlen módon dekonsprirált, s jóllehet Pétervári már korábban tudta kapcsolatunkat. Harcos ezt italos állapotban tette, a valódi okot mégis másban kell látni: abban, hogy Pétervári státuszát megállapitsa, ami teljesen felesleges kiváncsiság.
A dekonspiráció miatt, most, éppen Pétervári dekonspirálásának veszélye miatt nem róhatom meg. Figyelembe kell venni még az alábbiakat: Pétervári és Harcos között nem volt jó baráti kapcsolat, s H. ebben tulzott. H. önérzetét és presztiszét <így!> sulyosan érintette, hogy Pétervári többször is keményen megbirálta.
Ha ezt végigvisszük, fennáll a veszélye annak is, hogy Harcos Harasztinak is dekonspirálhat, akivel sokkal jobb baráti viszonyban van. Ez azonban kevésbbé valószinü mint az, hogy Pétervári szerepéről akart meggyőződni. <...>
Intézkedés: A következő találkozón alaposan megbeszélem Harcossal Tommal való kapcsolatának alakulását, kilátását valamint valódi feladatait az ügyben és fokozottan hangsúlyozom előtte kapcsolatunk titkosságának szükségességét, amely alapvető feltétele kell hogy legyen munkánknak. Biró József főhadnagy.”
A központnak küldött jelentések
A Borost váltó Bíró József ítélete világos: „Harcos” „italos állapotban” dekonspirálódott a másik ügynök, „Pétervári” előtt. Azaz kifecsegte, hogy a különböző hálózati ügyeket eddig Borossal beszélte meg. Az igazán érdekes, hogy emiatt elő sem lehet venni, hiszen akkor „Pétervári” is lelepleződne Horn előtt.
Horn a Cölöpökben így írt erről az időszakról: „Az egyik miniszter ismerősöm gyakran meghívott a Vitosa hegység oldalában épített nyaralójába feleségemmel együtt. Rendszerint nagy lakomákat csapott, s míg az asszonyok egymással csevegtek, mi félrehúzódtunk, s őszintén elpanaszolta búját-baját.
Nyugodt lehetett afelől, hogy soha egyetlen kollégája sem tudja meg azt, amit nekem elmondott. Én természetesen a beszélgetés érdemi részét beleszőttem a központnak küldött jelentéseimbe.
Arra viszont kezdettől fogva gondosan ügyeltem, hogy soha ne nevezzem meg a forrást, még azt is kerültem, hogy körülírjam a személyt. Csak így lehetett szavatolni az inkognitó megőrzését.”
A nagykövet és Horn viszálya
Látjuk, hogy milyen figyelmes ügynök volt! Horn a fenti szövegben természetesen a hivatalos jelentésről írt, ekkor még nem derült ki, hogy „Harcosként” munkálkodott. Horn önéletírásában azt írta, Cséby Lajos nagykövetnek köszönhették a hazaküldésüket Borossal. A kifejezetten rosszindulatú szövegben így emlékezett Csébyre: „Utódja régi spanyolos volt, a polgárháborúban Francóék ellen harcolt. Őt sem igazán érdekelte a munka. <...> Nagykövetünkkel több összetűzésünk akadt; rendkívül hiú, érzékeny ember, csodabogár allűrökkel. <...> Megjátszotta a közvetlen, kedélyes főnököt, de alig néhány hónap után mindenki utálta, mint a bűnét. Ő is alig egy évet töltött a posztján.
Ez a joviális képet mutató öregúr attól sem riadt vissza, hogy beosztottjait feljelentse a központban. Hat pontban foglalta össze az első beosztottja és az ellenem emelt vádakat. Az első kettőben a következők szerepeltek: ideológiailag helytelen és politikailag káros nézeteket képviselnek, amit bizonyít, hogy »nem a szocialista tábor külpolitikai elveinek megfelelően ítélik meg Bulgária helyzetét«, »elhanyagolták a szovjet nagykövetséggel való jó kapcsolatokat és együttműködést, hajbókolnak a nyugati diplomaták előtt«.
Ennek alátámasztására a nagykövet több példát is felhozott. Az egyéb ponttal kiegészített vádiratot azzal zárta, hogy Boros Róbertet és Horn Gyulát alkalmatlannak tartja a nagykövetségi szolgálatra, s mindkettőjük hazarendelését kéri. A feljelentést a Budapestről küldött bizottság vizsgálta ki, amelynek eredményeként megrovásban részesítettek.”
Boros Róbert, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője
Horn barátja, Boros Róbert állambiztonsági tiszt is komoly karriert ért el. A nyomdászból lett káder a negyvenes évek végén először Belgrádban dolgozott, ahonnan „a Rajk-per után kiutasították”. Ezután „1951-1956 között moszkvai nagykövetségen” dolgozott, „pártbizalmiként”. 1956-tól a Külügy Sajtóosztályához került, ’56 után – Hornhoz hasonlóan – munkásőr. Ezután jött Bulgária, majd hazatérve a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője lett.
„Mindketten közvetlenül Harangozó Szilveszterhez (Aczél jobb keze) voltak bekötve, neki jelentettek művészekről, tudósokról, minisztériumi vezetőkről, s csak abban bízom, hogy egymásról is 1960 és 1990 között. Hazánk nemzetközi kulturális kapcsolatai és ilyenformán minden »külügy« ezen két minősített hazaáruló gazember kezén át »intéződött«”
– írta róla és főosztályvezető-helyetteséről Juhász György a Hitelben. Utóbbi – Tuka József – szintén azt-tiszt volt.
Boros csak 1989-ben ment nyugdíjba, már alezredesként. Valószínűleg nem gondolta, hogy egykori besúgója, „Harcos” pár évvel később miniszterelnökként tér vissza.
Petrán is szt-tiszt, majd nagykövet lett
A történet harmadik főszereplője, Petrán János is elnyerte a jutalmát. A Moszkvában végzett káder a szófiai évek után szt-tiszt lett.
Leszerelése után áthelyezték a „polgári életbe”: kulcsfontosságú területen, washingtoni nagykövetként folytatta.A nyolcvanas években a következő ügyről vált „hírhedtté”: amikor két amerikai képviselő arra kérte a Kádárékat, hogy az ötvenhatos forradalmárok földi maradványait adják ki a hozzátartozóknak, akkor Petrán dühös válaszlevéllel reagált. A volt szt-tiszt „1981. október 31-én kelt válaszában egyedülálló diplomáciai érzéketlenséggel visszautasította a megkeresést”.
A rendszerváltás után sem róla, sem Borosról nem lehetett hallani. Hornról annál inkább...
