Bár most hihetetlenül jók az Izrael és Magyarország közötti kapcsolatok, és ma is minden zsidó származású magyar biztonságban érezheti magát itthon, a kilencvenes években a balliberális sajtó elhitette, hogy fasizmus van születőben Magyarországon, ahol sorozatos antiszemita támadások történtek. Az igazán undorító, hogy ez csak a lejáratás egyik eszköze volt. Az SZDSZ, a visszatérésre készülő MSZP és a velük cinkos média mindent megtett az MDF-kormány megbuktatására. 1990 nyarától különböző antiszemita ügyeket kreáltak. Ilyen volt az az állítólag “hordót a zsidónak” bekiabálás, ami nem is hangzott el, és amiről a Kurír hazudott következetesen. És, amit a sajtó nagy része átvett. Ezzel párhuzamosan zajlott Hanákné ügye, az ismert történész feleségét állítólag megszúrta a „zsidógyűlölő tettes”, aki valójában nem létezett, mert Hanák Katalint nem támadta meg senki sem. Férje egy különösen rosszindulatú állambiztonsági ügynök volt, ez mindent elmond erről a párról. Erre jött még Kis János, aki állítólag micisapkához hasonlította a Szent Koronát, majd Landeszmann György főrabbi, aki szerint a magyar kultúra a fütyülős barackkal egyenlő. Sokan voltak érdekeltek az árokásásban, és mivel a média szinte teljes egészében a rendelkezésükre állt, ekkor még bármit megtehettek. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, ezúttal egy kényes, de annál emlékezetesebb témával, 6. rész.
1990 tavaszán, nyarán járunk. A médiaháború egyre keményebb lett. A túlsúlyban lévő balliberális média fő célpontja Antall József és kormánya volt. Már régen nem érdekelte az MSZP-t és az SZDSZ-t a rendszerváltás.
Hozzácsatolt részeik, a pártfunkcionáriusok, a szakszervezetek és a párt bizalmából prosperáló gazdasági vezetők, külföldi érdekhaverok – kis részben egyéni vállalkozók – már többnyire jóllaktak a választás után, gyakorlatilag minden jelentős állami tulajdonú ipari, mezőgazdasági létesítményt, turisztikai központot, intézményeket, szállodákat, Balaton-parti és egyéb kiemelt helyen üzemelő kempingeket, idegenforgalmi irodákat privatizáltak.
A Nemzetközi Újságíró Szövetség Üdülője, Orion bár. Kié lett? / Fotó: Fortepan.hu
Az Antall-kormány alatt ez a folyamat vészes sebességgel folytatódott Csepi Lajos (a KISZ KB korábbi helyettes osztályvezetője), az Állami Vagyonügynökség (AVÜ) ügyvezető igazgatójának és Szilvásy György (a KISZ KB korábbi munkatársa) privatizációért, gazdálkodási területért felelős helyettes-államtitkár hathatós közreműködésével.
Természetesen a „mi kutyánk kölykei” – vagyis a posztkommunisták és a liberálisok – jutottak fillérekért felbecsülhetetlen vagyonhoz. Így aztán azok a milliók, akiktől 1945-től a kommunisták elvették a tulajdonukat, soha nem kapták vissza. Antallék után a Horn-kormány alatt (1994-1998) a szocialisták Suchmann Tamás irányításával végül az egész magyar stratégiai ágazatot eladták áron alul a külföldieknek.
Nem beszélve arról, hogy az MSZMP-től az MSZP-hez törvénytelenül átkerült, szintén felbecsülhetetlen vagyontárgyak, birtokok, üdülők biztosították a nyomásgyakorlást. Ebben volt partnerük a médiájuk.
Szilvásy György (jobbról a második) a kémperben… Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Beindult az antiszemita bélyeg, a lejáratás
Hol a politika, hol a sajtójuk talált ki, kreált botrányszagú történeteket.
Újra előkerült az antiszemita kártya. A magyarokra ráragasztott bűnvádat máig alkalmazzák belső gerjesztéssel, hazugságokkal, ami Magyarországról indul, eljut az Egyesült Államokba a kongresszusig, a szenátusig, foglalkozik vele a Zsidó Világkongresszus (WJC), majd onnan a liberális sajtó vezetésével (pld. New York Times, CNN), segítségével gellert kap, majd végig szalad Nyugat-Európa vezető médiumain, politikai centrumain, mint például az Európai Unió. Utóbbi időben viszont már nehéz lejáratni az antiszemitizmus vádjával Magyarországot. Ronald S. Lauder, a WJC magyar származású elnöke 2019-ben hazánkban járt, és kifejezetten jó véleménnyel volt a magyar-zsidó kapcsolatokról. Nem beszélve az izraeli miniszterelnök, Netanjáhú pozitív megnyilvánulásairól.
A Kurír első támadása: hordót a zsidónak!
De térjünk vissza a kilencvenes évek elejére. Akkor az egyik legismertebb gerjesztett ügy az volt, amikor 1990 szeptemberében az Országgyűlés plenáris ülésén Tölgyessy Péter (SZDSZ) interpellációja során az egyik kormánypárti képviselő állítólag azt kiabálta be:
„Hordót a zsidónak!”
Az ellenzéki SZDSZ a sajtója segítségével napokon keresztül napirenden tartotta az ügyet, felhasználva a konzervatív kormányzati erők lejáratására. [Nem érdektelen, hogy az egészet a Kurír találta ki (főszerkesztője, Szűcs Gábor vezetésével), és terjesztette el, ez a zavaros hátterű, a lejáratásban élen járó bulvárlap – a szerk.]
Miután az MTV Híradója is felvette a bekiabálást, hivatalos vizsgálat indult, amelynek végén a szakértők megállapították, hogy a képviselő csak azt mondta: ,,Hordót a szónoknak!” [A korábban feljelentést tett (!) Kurír ezután megpróbált kihátrálni az ügyből, erről írni fogunk később].
Egyébként úgy tudom – ott voltam a parlamentben –, hogy a nagy kavalkádban Torgyán József volt a bekiabáló. [Érdekes és tipikus a következő megnyilatkozás is, az SZDSZ-es Eörsi Mátyás szerint mindegy, hogy elhangzott-e a szöveg, mert ha komolyan vette az MDF a vádat, az azt bizonyítja, hogy antiszemiták…
Hanáknét megszúrták, vagy mégsem?
De ez nem volt elég. A balliberális sajtó nem sokkal később felszínre hozta azt az esetet, amikor Hanák Katalin, Hanák Péter történész zsidó származású felesége kétségbeesetten panaszkodott, miszerint otthonában az ablakon behajolva egy ismeretlen megszúrta.
Országos aláírási akció indult el a durva, kegyetlen antiszemita támadás ellen. Az ügy mellé kiállt a Soros György által pénzelt Nyilvánosság Klub is. A rendőrségi vizsgálat, sőt, a televíziós felvétel is megállapította, hogy az öt méter magasan található ablakig senki sem érhetett volna fel.
Így Hanák Katalint nem érhette bántalom, egyébként is idegrendszeri problémákkal küzdött. [A rendőrség az akkori hírek szerint eljárást akart ellene indítani hamis tanúzásért].
Az ilyen képtelen antiszemita vádak csak arra voltak jók, hogy lejárassák Magyarországot, az első szabadon választott jobboldali kormányt. Ugyanis mindkét esetről rengeteg cikket írt az „ellenzéki” sajtó. Amik nyugatra is eljutottak.
Rettegjünk egyet? Oké. Pető, Rajk, Magyar, az SZDSZ arcai / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: maga Magyar Bálint
[Hanákné esete azért is különösen érdekes, mert nem sokkal a meg sem történt támadás előtt egy másik hasonló esetről is beszámolt: akkor állítása szerint bőrszíjjal vágtak a hátára. Nem érdektelen, hogy férje, az ismert történész ügynök, a diktatúrát mindenben kiszolgáló pártkáder volt korábban. Nem kispályás: Hanák Péter önként jelentkezett ügynöknek, majd feljelentette Kosáry Domokosékat, akik a polgári vonalhoz tartoztak.]
Bőgatya és fütyülős barack
A Landeszmann-ügy már csak hab volt a tortán.
Landeszmann György budapesti főrabbi itt túllőtt a célon. Ez még a magyar zsidóság jelentős részének is sok volt.
Az történt, hogy az Igen című lap interjút készített Zsidók és magyarok címmel 1992 karácsonyán. Az újság Landeszmann György akkori budapesti főrabbival és Zoltai Gusztávval, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének és a Budapesti Zsidó Hitközségnek az ügyvezető igazgatójával beszélgett.
Az interjút vélhetően provokatív jellege miatt az Igen nem közölte le a karácsonyi számában, a Heti Magyarországban azonban pár hónappal később, február 26-án mégis megjelent. Ebben volt olvasható az az elhíresült és sokat idézett mondat Landeszmanntól, miszerint
„(…) ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a >bőgatya és a fütyülős barack<”
Ez a „bőgatya és a fütyülős barack” megjegyzés óriási felháborodást keltett.
Sokan úgy érezték, hogy ez egy magyarellenes kijelentés, amely lenézi a magyarságot és semmibe veszi Magyarország több mint ezer éves kultúráját, hagyományait, történelmét. Közösség elleni izgatásért fel is jelentették a rabbit. A vádakat az ügyészség ugyan ejtette, de Landeszmann az általános reakciókra (még Antall József is fellépett az üggyel kapcsolatban) válaszul nem sokkal később megvált minden vallási tisztségétől, és Kanadába emigrált.
A korábbi munkásőr Zoltai részben elhatárolódott a cikk tartalmától, ahogy tette ezt több zsidó szervezet, csoportosulás. [Jegyezzük meg, hogy nem csupán egyetlen félreérthető félmondatról volt szó. Landeszmann rabbi az egész interjúban elképesztő gyűlölettel beszélt a magyarságról, és sokat tett azért, hogy a valódi antiszemiták még inkább gyűlölködjenek – a szerk.]
MagyarorszagUj_1993_1__pages273-273
Micisapka vagy Szent Korona, nem mindegy?
A magyar nemzetet mégis akkor érte a legnagyobb sértés, amikor az SZDSZ le „micisapkázta” a Szent Koronát. A micisapka állítólag Kis János egyik kijelentésére vezethető vissza. [Máshol svájci sapkát írtak. Kis a sajtó szerint azt mondta, hogy felőle lehetne mici/svájci sapka is a címeren a korona helyett. Ezt később az SZDSZ és az SZDSZ-es sajtó tagadta.]
Akik azonban ezt kitalálták, elfelejtették, hogy a Szent Korona a nemzet egységének jelképe, léte a keresztény magyar nemzet függetlenségének, önállóságának szimbóluma. Nem volt véletlen, hogy 1526 és 1541 után, a viharos évszázadokban – a török fennhatóság, a török elleni harcok, a Habsburg uralom, majd a német és a szovjet katonai megszállás alatt – mindig fontos volt, hogy ki birtokolja, kinél van a Szent Korona. Kár volt ebbe belerondítani. [Ha így mondta, ha nem, ez állandó gúny tárgya volt: Majsai Tamás református lelkész (!) 2001-ben tökfödőként írt a Magyar Narancsban a koronáról és Szent István „tetemcafatját” emlegette.]
Baló György, a pártatlanság szobra
Ezek a közjátékok, amelyek mindjárt a rendszerváltás utáni hónapokban, években zajlottak le, jelzik a hangulatot és mutatják azt az irányt, hogy vannak Magyarországon olyanok, aki nem a nemzet egységéért munkálkodnak, hanem a nemzet kettészakadását szorgalmazzák. [Ez az az ékverés, a népi-urbánus ellentét kiélezése, amiről annyit írtunk.] Ebben a médiának óriási szerepe volt. Az MDF-SZDSZ paktummal teljesen ellentétes volt, hogy az MTV elnöke, Hankiss Elemér Baló Györgyöt bízta meg az 1990-es önkormányzati választásokat levezénylő műsor vezetésével.
Köztudomású volt, hogy Baló György balra húz, s liberális felfogású újságíró. Nem is tagadta meg önmagát. Az MDF tiltakozott ez ellen, de hiába.
Antall József, a felelős miniszterelnök leckéztetése közben tovább folytatódott. Az előző részben szó volt arról, hogy a közelgő önkormányzati választásokra tekintettel Antall 1990. szeptember 30-án tévébeszédben szeretett volna beszámolni az ország állapotáról. Hankiss Elemér tévéelnök ehhez csak akkor járult volna hozzá, ha a köztársasági elnök, Göncz Árpád is beszédet mond.
A történetet tudjuk, Göncz elállt a beszédtől, Antall emiatt nem beszélhetett. Hankiss ebben az ügyben teljesen törvényellenesen döntött. Aztán Antall József október 18-án az Egyesült Államokba látogatott az elnök meghívására. Idősebb George Bush a Fehér Házban fogadta a magyar miniszterelnököt, és személyes barátságáról biztosította. Erről az eseményről a balliberális média finnyásan, lekezelően, nem a kiemelt helyen számolt be.
Szegény Antall ekkor már nagyon beteg volt. Hazatérte után azonnal kórházba került. Megműtötték.
Kormányfő nélkül maradt a kormány. Talán ezt a pillanatot használták ki a szabadon választott kormány ellenségei. Az MDF is elkövette a maga hibáját a benzin áremelésével kapcsolatban a Taxisblokád előtt, de az is tény, hogy az SZDSZ és szövetségesei csak erre vártak.
Ezzel folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS