A honvédek nem voltak hajlandóak végrehajtani a halálos ítéletet a 19 éves Mányi Erzsébeten és a 28 éves Farkas Mihályon, az 1956-os szabadságharc két gyulai vezéralakján, ezért a helyi pufajkások géppisztoly-sorozattal gyilkolták meg őket. A halálbüntetést kommunista ügyészként az a Sajti Imre kérte a fiatalokra, aki ma is él. Sajti – egykori kommunista funkcionáriusoktól merőben szokatlan módon – megbánta tettét – derül ki Békés Márton történész Látószögblogon közölt cikksorozatának ötödik részéből. A sorozat olyan, ma is élő vérbírákat és vérügyészeket mutat be, akik az 1956 utáni megtorlások során mindösszesen 25 szabadságharcost küldtek a halálba.
Sajti Imre 1927-ben született Sarkadon. Felmenőihez hasonlóan cukorgyári munkásként dolgozott, majd 1945 augusztusában Budapestre költözött, rendőrnek állt, egy év múlva pedig belépett a kommunista pártba. Eleinte a Nagykörúton szolgált őrszemesként, majd az angyalföldi kapitányságra került. Elvégezte a tiszthelyettesi iskolát és a rendőrtiszti akadémiát, így 1949-ben alhadnagyi rendfokozattal véglegesítette az akkori belügyminiszter, Kádár János. Jogi végzettség nélkül két évig a XIX. kerület vezető ügyésze volt. 1955-ben megyéjébe helyezték vissza: egészen 1960-ig városi és járási vezető ügyészként dolgozott Gyulán. 1956 októberében a gyulai forradalmi tanács felfüggesztette, s novemberben (1958-as minősítéséből idézve)
„jelentkezett a katonai karhatalmi alakulathoz, ahol mint katonai ügyész igen hathatósan működött közre az ellenforradalom felszámolásában. Több esetben látta el a vádképviseletet statáriális tárgyalás alá kerülő ügyekben.”
Így például Sajti képviselte a vádat a megye életét megrázó Mányi–Farkas-ügyben…
Statáriális eljárás Münnich Ferenccel
A forradalom leverése után is nyugtalan Gyulára 1956. december 17-én vezényeltek karhatalmi egységet, amely a letartóztatottak kiszabadítására készülő tömeget szétkergette. Az ellenállók egyike, Mányi Erzsébet 15 társával – köztük Farkas Mihály katonatiszttel együtt – másnap Gyulaváriba ment, ahol a fiatal lány beszéde után betörtek a határőrlaktanyába, hogy az ott szerzett fegyverekkel védekezhessenek a karhatalmisták ellen. Harcállást is foglaltak, de Nádházi János, a gyulai Forradalmi Bizottság volt elnökének kérésére mégis letettek a támadásról. A szegedi rögtönítélő katonai bíróságon Sajti Imre vállalta el a vád képviseletét.
- A megtorlás ekkor érvényes gyakorlatában ilyen esetben statáriálisan jártak el, így az 1957. január 8-án Békéscsabán – Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettes nyomatékosító részvétele mellett – zajló tárgyalást csak első fokon és kizárólag halálbüntetésre lehetőséget adva tárgyalták.
- Példát statuáltak: az első és másodrendű vádlottat, a 19 éves Mányi Erzsébetet és a 28 éves Farkas Mihályt február 2-án végezték ki.
- Sajti Imre személyesen vett részt az általa indítványozott két kivégzésen, amelyet – mivel azt a honvédek nem voltak hajlandók teljesíteni – helyi pufajkások géppisztoly-sorozattal hajtottak végre.
Békés Márton tanulmányából kiderült: Sajti az „ellenforradalmárok” üldözésében nem mindig volt következetes, elérte például, hogy Simonyi Imrét, a gyulai forradalmi napok újságíróját szabadon engedjék. 1960 végétől egy évtizedig a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának állambiztonsági alosztályát vezette. 1970 novembere és 1982 szeptembere között a Békés megyei rendőrfőkapitány közlekedési helyetteseként szolgált.
Ilyen is van: megbánta, amit tett
A jelenleg is Békéscsabán élő Sajti Imre három hete töltötte be a 90. életévét. Békés Mártonnak sikerült fölvennie a kapcsolatot az egykori vérügyésszel, aki mindvégig segítőkész volt, és azt kérte a történésztől, email-ben tegye föl neki a kérdéseit – ám azokra végül nem válaszolt. Ugyanakkor 1989-ben a Népszabadságnak interjút adott, amelyben – az 1956 utáni megtorlásokért felelős vérbírókkal, vérügyészekkel, kommunista döntéshozókkal ellentétben – részleges megbánást tanúsított.
„A rögtönítélő bíróság kezét a büntetőpolitikai irányítás a statáriummal megkötötte: a fegyveres szervezkedés vezetőivel szemben halálbüntetést írt elő alkalmazni. […] Én személy szerint ma is nagyon sajnálom azokat a fiatalokat. A szüleik akkor naponta jöttek hozzám sírva. Van lelkiismereti problémám azóta is, de statárium volt, nem tehettem mást, hittem a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban. […] A statáriális törvények szerint jártunk el […] De nem kellett volna kivégezni a halálraítélteket. Mai fejjel […] természetesen én is másként látom az akkori eseményeket. A döntést viszont nem az ügyész, hanem a […] bíróság hozta.”
A történész dolgozatát azzal zárta: „Hogy a puszta <parancsra cselekedtem> típusú védekezés helyett a részleges megbánás mennyit nyom a latban, a legvégén biztosan kiderül.”
A teljes cikket ITT tudják elolvasni. A cikksorozat előző részeiről írt összefoglalóinkat pedig ITT, ITT, ITT és ITT olvashatják.
Forrás: Látószögblog.hu; Vezető kép: neb.hu
bölcsuhu
2017-09-28 at 13:09
Göncztől és Sólyomtól kérdezd, te hatökör dzsobbikos!
Ivánkó Ági
2017-09-28 at 09:25
A felelősségre vonás elmaradása eredményezte 90 -től máig létrejött helyzetünket !
Az a háttér megegyezés nem lehet a felelősöket bíróság elé állítani sem politikai sem gazdasági bűncselekményekért .
A mai politikánkban résztvevő egyének többsége sáros valamiben ,ha nem így lenne az ügynök törvényt régen megszavazták volna a parlamentben ,de NEM a fattyak nem kérik számon apáik bűnét . S ma azt hiszik egy következmények nélküli államban bármit megtehetnek .S meg is tesznek ,arra számítva ez a korrupt rendszer még hosszú ideig működni fog ,olyan törvényeket gyártottak elévüljön s ne lehessen visszamenőleg rajtuk keresni az elsikkasztott állami vagyont . Apáik államosítottak kirabolva a lakosságot ,ők privatizáltak kifosztva az országot !…Következmény ! Aki lázad ellenük az ma náci terrorista bélyeget kap Én Te Ö Mi Ti … ! Ők a jók a demokraták a liberálisok és simán büntetlenül működtetik azt a demokráciának csúfolt kapitalista gazdaságot amire fölcserélték a szocializmus diktatúráját ! Nem veszitek észre ,hogy velünk a hülyének nézett rabszolgasorba taposottakkal működtetik mindezt ? A nép pedig éhbérért dolgozik vagy menekül innen ! Aki maradt az adózik munkája után háromszorosan szja + járulékok+ áfa + a munkáltatót terhelő adó + iparűzési adó,tehát a munkát meglehet fejni ötször ! Aztán a bankoknak is élni kell főleg , tehát az agyonadóztatott munkád után fizethetsz kamatos hiteleket ,ugye élni kell valahol lakás a hozzá valók és autó is kell a lakosság nagy része mindezt hitelből tudja megvalósítani . Van egy kérdésem : Meddig lesz vajon olyan tudatlan megosztható vak és hülye ez a nép ,hogy mindezt eltűri ? Attól a koszlott bűnbandától akik ma adókkal csekkel végrehajtókkal közvetetten ölnek ezreket ! Végül : Eljárhatunk siratni a múltat az elveszetteket a kivégzetteket ,de amiért ők meghalni voltak képesek ,mi ennek a gyenge jellemtelen csürhének úgy adjuk oda mint jutalmat azért amit tettek velük s velünk ,így válik értelmetlenné az Ö haláluk végképp ! ui : Írd ,hogy hazudok ,hogy nem igaz és még a tárgytól is eltértem . De minden összefügg az Ö halálukért nem azok bűnhődnek akik megölették megölték őket ,hanem mi akik nem kértük számon ! Gondolkodj el a szavaimon !
K-Stefan
2017-09-28 at 16:12
Ivánkó Àgi igaza van, jó az elemzés. Viszont. Az elégedetlenség oka lehet, hogy a systemváltás háttér-alkuiról semmi sem kerülhetett nyilvánosságra. Emlékezzünk az akkoriban sokat emlegetett “ne legyen boszorkányüldözés” és a “kell a bevált szakértelem” lózungokra!
Matyko-X
2017-09-27 at 10:37
A szokásos szemét és salak története: aki mindenben hitt, és minddent kiszolgált, ami az érdekeit szolgálta. Különösebb kényszer nélkül, csak neki jobb legyen!
A “Huml úr viszontagságai” magyar kiadásban.
Azért ugyan már ne kelljen szeretni, se tisztelni, hogy vén face korára “megbánta” az “apró tévedéseit”.
Legyen neki nehéz a föld, ahogy az ilyen szarembereknek kívánni szoktuk!
Gáspár Anett
2017-09-27 at 13:02
Azt mondja, hogy “köteles v olt” halált kérni, majd az ítélet felelősségét rátolja a bírókra.
laszlo varga
2017-09-27 at 10:17
sajnalatos hogy az ilyen voros patkanyok elhetik eletuket
szeretnem kotel vegen logni a tobbi komcsi rohadekokkal egyut
deebben az orszagban senki nem hajlando a multat szamonkerni
es a jelent sem
Ferenc
2017-09-27 at 10:03
Már megint a “szocialista humánum”? Ritka, amelyik – legalább utólag – magába száll.
Gáspár Anett
2017-09-27 at 13:00
89-ben már félelmében is “megbánhatta”, mert nem tudhatta, milyen idők jönnek.
A 80-ad évek vége felé több III/-es is meglépett, volt, aki egész Ausztráliáig futott.
Gáspár Anett
2017-09-27 at 13:04
Az önmagára tett terhelő vallomás és a megbánás nem mentesíti a gyilkosság vádja alól. Az életének a hátralévő részét a Csillagban kellene töltenie.