Az elmúlt évtizedben nálunk is egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes emberek szexuális identitása a közbeszéd tárgyává válik. Néha úgy, hogy valaki maga „comingoutol”, néha úgy, hogy mások próbálják meg előbújtatni, főként lejárató célzattal; máskor sima hájpolásból, gazdasági, politikai érdekből próbálnak bevinni egy ilyen tényt, vagy vádat a köztudatba. A modern média, a közvéleményformálók már nálunk is bármikor és bárhol teret engednek ennek, mert megsínyli az olvasottság, a kattintásszám, ha nem úsznak a szennyárral.
Nagyon sok szempontból lehet vitatni, hogy a szexualitás ilyesfajta közügyesítése normális dolog-e, kezdve a gyerekekre tett hatásától egészen odáig, hogy ez az egész projekt milyen brutálisan devalválja a normalitás fogalmát. A kultúráknak teljesen különböző és koronként is változó az „álláspontja” a szexualitásról. A kultúra is az evolúció terméke, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy az ember teremtett lény, hiszen folyamatosan változik a fajunk, s kultúrák ezreit hozta már létre. Olyan közösségek által létrehozott, az egyéni akaraton túli emberi konstrukciók ezek, amelyek akár nemzedékek százain át határozhatják meg egy törzs, egy nép életét, és mindenkiét, aki beléjük születik. A kultúra legtávolabbi célja és nem mellékterméke a túlélés; a kultúra ugyanolyan szelekciós nyomásnak van kitéve, mint az egyes élő szervezetek. De minden kultúra – eddigi tapasztalataink szerint -, amely sikeresnek bizonyult hosszú távon, akkor volt képes hatékonyan létezni, fennmaradni, ha megtalálta az egyensúlyt a közösségi célok és az egyéni létezés kibírhatósága között. Másképp fogalmazva: megőrizte az énhatárokat, világosan különbséget tett a közösségre tartozó és a családra, valamint az egyénre tartozó dolgok között. A szexualitás soha, sehol nem volt közügy, mindig az egyén legbelsőbb magánszférájába tartozott.
A tökéletes boldogság mindig is elérhetetlen marad
A viselkedési szabályok, a normák, a törvények, a szokások szinte mindig megadták a lehetőséget arra, hogy az egyének kibújjanak alóluk, kisebb-nagyobb kockázatot vállalva. Az egyéni szerencse mindig is hatalmas szerepet játszott az egyének életében – egyébként sokkal nagyobbat, mint mostanában. Soha egyetlen kultúra sem volt képes mindenki számára biztosítani a “tökéletes boldogságot”, a korlátozás nélküli önmegvalósítást. Különösen nem a szexualitás tekintetében.
A magánügyek és a közügyek közötti határozott különbségtétel azonban nagyon egyértelmű és világos okokból alakult így ki, ahogy az a mi kultúránkban a legutóbbi időkig szokásos volt. A társadalomnak volt egy határozott, habár nyilván változó (de nem olyan nagyon gyorsan változó, mint manapság) döntése (nem véleménye) a normalitásról, arról, hogy mi az, amit az eljövendő nemzedékeknek tanítani akar, és amit a jelenlegiekkel be akar tartatni. Az kétségtelenül nem szerepelt ebben a kritériumrendszerben, hogy hogyan érzik magukat azok, akik ebben a világban nem elégedettek vagy nem képesek abba beilleszkedni. Az elmúlt évszázadokban is mindig megvolt a lehetősége annak, hogy elhagyják a társadalmat azok, akik nem képesek élni benne: a szerzetes- és az apácarendek, a katonaság sok, az életével mást kezdeni nem tudó embert fogadtak be, és évszázados divat volt a remetéskedés is. A városiasodás egyik következménye volt, hogy a városi tömegben kialakulhattak olyan szubkultúrák is, amelyekre egyébként nem lett volna lehetőség. A városok máig a beáramló vidéki tömegekből élnek, és nem a hosszú távú túlélés, a sikeres reprodukció terepei, minden ellenkező látszat ellenére.
A városok voltak azok a helyek, ahol az emberi élet először szólt inkább az egyén „önmegvalósításáról”, mint a szűkebb közösségének érdekeiről.
A XX. század hatvanas éveiig is lehetett bizonyos szabályok betartásával úgy élni, ahogy az ember akart, viszont a nyilvánosságtól mindenképpen óvakodni kellett: nem lehetett kibeszélni az aktuális normalitásból, mert azt megtorolta a társadalom. Nemcsak a törvény, hanem a társadalom is, mert ha konkrét szabályokról nem is volt egyetértés, arról igen, hogy a szabályokat mindenképpen be kell tartani és tartatni. A hatvanas évekkel kezdődött el a szabályok elleni végső lázadás, amikor a régi szabályok ellenséggé váltak, és az új, az állítólagos józan észben gyökeredző szabályok kezdtek durván kötelezőek lenni.
A büszkeség hívószavával szippantják be az identitászavaros kamaszokat
A városi homoszexuálisok például a hatvanas években találták ki azt, hogy ők „büszkék” a homoszexualitásukra. A pszichológiai reakció érthető: a gyökértelen, a nem működő családroncsokból érkező, identitásnélküli emberek, akiket beszippantott már a kamaszkoruk elején az akkor már nagyon vonzó „szabadság-szubkultúra”, ha homoszexuálisok lettek, ezzel a büszkeséggel új, pozitív identitásra lelhettek. De ez a projekt – akkor is és most is – csak az érintettek egy hangos kisebbségének az ügye. Amíg létezik (és ahol létezik még) definiált normalitás, ott a homoszexuálisok jelentős része is ahhoz képest határozza meg magát, és nem akar újat kikövetelni a társadalomból.
Annak az erőltetése, hogy a homoszexualitás (és természetesen most már a százas nagyságrendű egyéb „nemi identitás” és viselkedés is) legyen közügy, a közbeszéd állandó szereplője, pszichológiailag szintén érthető. A homoszexuálisok és minden egyéb érintett közérzete nyilván jobb lesz, ha a különbözőségük és egyéni problémáik nemcsakhogy nem elítélendőek, hanem egyfajta önmegvalósításként, bátorságként, egyenesen követendő példaként jelennek meg.
Ennek a folyamatnak a társadalomra tett általános hatását azonban egyáltalán nem akarják tudomásul venni a liberálisok. Idáig az átlagos és normális személyiség világos tulajdonsága volt az, hogy számtalan legbelsőbb magánügye volt, amelyet szokásosan csak nagyon kevés emberrel osztott meg. Jól láthatólag nincs végiggondolva az, hogy az önmagunk teljes kiadása, a szégyen teljes kiküszöbölése a kultúránkból milyen következményekre vezet. A korlátlan önmegvalósítás része lett ez az önreklámozás, a teljes személyiség nyilvánosságra hozása. Az aktuális álértékekhez igazított természetellenes, sok esetben a személy valódi késztetéseivel ellentétes minták követésének kierőszakolása zajlik, az egyénre és a társadalomra tett hatások teljes figyelmen kívül hagyásával.
Nem a homoszexualitás bűn, hanem a reklámozása
A homoszexualitás normalitásba emeléséből – az elmúlt ötven év tapasztalata alapján – egyúttal minden egyéb deviancia normalitásba emelése, közüggyé, nyilvánossá tevése következik. A homoszexualitás normalitásba emeléséért vívott küzdelem a szégyenkezés és a normalitás elleni küzdelemmé változott, hiszen minden szabály és érték „kirekeszt”. Minden egyéb körülménytől függetlenül azt sugallják: magad miatt nem kell, sőt, nem is szabad szégyenkezned. Pedig a személyiség, az én határainak kialakításában és megtartásában alapvető szerepet játszik az, hogy az egyén külső nyomástól mentesen, természetes késztetései mentén építhesse szexuális identitását.
Nem a homoszexualitás bűn, hanem a reklámozása, és nem a homoszexuálisok rosszak, hanem azok, akik felhasználják őket annak érdekében, hogy az évezredes kulturális tapasztalatainkat egy ideológiára cseréltessék velünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
salamander
2019-05-10 at 03:52
Egyetértek, azzal a kigészítéssel, hogy “nem a homoszexualitás bűn, hanem annak nomálisként való beállítása”.
Magd@
2019-05-02 at 14:08
Zatyi József fb.
Uram, szép kis kor-/ kórtörténetet foglalt össze.
A történelem mindig is ismétli önmagát, mert az emberek cselekedetei is ismétlődnek, csak a saját híúságunk hiteti el velünk, hogy egyedi példányként botkadozunk saját útvesztőinkben
khm
2019-04-30 at 21:15
Leszarom,hogy tetszik vagy nem.
Öntökönszúrást követnek el,ha nem olvassák el. Ha elolvasták tudom,hogy igazat adnak.
Természetesen nem fogják megjeleníteni. Nem PC.
És rohadtul kell tartani magunkat ehhez,amit az ellenség SOHA NEM FOG!
khm
2019-04-30 at 21:12
szexualitás ilyesfajta közügyesítése normális dolog-e, kezdve a gyerekekre tett hatásától,
Kapcsolja már ki a gyerek tv-jét,vagy tiltsa le a komédiásnak hitt centrumot!
Reggel azt a csatornát léptettem,oszt a buzicsalád rajzfilm volt. De van a rémrendes család is,ahol szintén egy szanaszét baltázott bu.zi családról szól a történet.
Én a szereplőket meglátva továbblapozok,de a gyerekek aligha. És mert nem értik,sokkal többet bambulnak rajta,mint kellene.
Na így ivódik a lelkükbe. (gondolom Én)
bl
2019-04-30 at 20:59
60 éve a buziért még az anyja imádkozott. Volt rá példa, hogy a falusi környezet nyomására meg is nősült, gyerekei lettek és ő lett az egyik legboldogabb ember a környéken. Mert a szexualitásnál sokkal nagyobb öröm a család.
Abban a pillanatban, hogy a normalitás részévé válik a buziság, lehet promózni, lehet a gyerekeket ebbe az irányba mozgatni, lehet alternatívaként felmutatni, lehet tagadni rengeteg dolgot, hiszen ez is normalitás.
kulcsargeza
2019-04-30 at 18:57
Aki mások nemi identitása iránt érdeklődik az egy komplexusokkal terhelt, frusztrált egyén.
Annak idején, amikor Szlovákiában a szlovák parlament ismét megszavazta a hirhedt nyelvtörvényt, az egyik józanabb eszű szlovák újságiró irta a törvény betartatása kapcsán, hogy ez a nyelvtörvény az amúgyis agyalágyult, komplexusos szlovák sovinisztáknak ad ujabb kompenzációs teret frusztrációik csillapitásához. Normális ember ugyanis nem fog feljelentéseket tenni egy olyan magyar felirat láttán amelyről hiányzik a szlovák.
Normális heteroszexuális magyar ember pedig nem a homoszexuálisokon vagy leszbikusokon kompenzál, hanem él és élni hagy. Teszi ezt azért is, mert sosem tudhatja, hogy ő maga mikor lesz a homoszexualizmus ujabb kipécézett áldozata, mint pl. az egyik jobboldali magyar ujságiró.
A seggükben pávatollal vonagló b.zik és egyéb abberáltak megint más téma. Ők talán jobban tennék, ha idén együtt vonulnának fel a sok önjelölt buzivadásszal együtt az Andrássy úton.
A normálisok pedig majd ismét otthon maradnak.
Naprozsa
2019-04-30 at 17:23
A mai kor rákfenéje, hogy sokaknak az önmaga megszobrászolása az egyetlen téma, amivel ki akar tűnni. Tehát nem a képzőművészeti, vagy ácsmesteri, színészi vagy szakácsi tudása, szorgalma alapján akar kitűnni, amivel egyben a társadalom számára hasznot, örömet szerez, alkot valami maradandót.
Hanem borzasztó nagy százalékban csak azzal akarnak sikert elérni, hogy lám én vegetáriánus vagyok, lám én hogy tudok vigyázni a testemre, mert testépítek, vagy ratyi vagyok. Tehát az eszményképük saját maguk, és elvárják, hogy mindenki őket istenítse, csodálja.
Ha nem kap csodálatot eme értékelhetetlen “teljesítményéért”, az önmagát szoborrá piedesztára emelésből, akkor vadul kérkedik és támad.
A ratyik, a fitneszesek, a migránsvédő gutmetsch-ek vagy a környezetvédők jelentős tömege nem őszintén hisz abban amivel a közösséget támadja, hanem ez csak ürügy nekik a maguk istenítésére.
S mérget vehetünk rá, ha elérnék a céljukat: mindenki homokos lenne, tökéletes alakú, vegetáriánus és vad környezet és migránsvédő, akkor ők lennének az elsők akik azért őrjöngenek, hogy pont fordítva legyen,a heteroszexualitás, húsevés mellett kardoskodnának.
E társaság zöme ugyanis nem pozitívumokkal, csak a mi ellenünkben, a mi pukkasztásunkkal mint eszközzel tudja meghatározni identitását.
Nagyot fingo bika
2019-04-30 at 16:58
Az Isten nem gyárt selejtet,s ha igaz,hogy a jövő pinája a segg akkor a homoszexuálisok segglyuk nélkül fognak születni!
Logikus
2019-04-30 at 15:46
Az emberi hülyeség határtalan! Sajnos vannak, akik nem tudnak és nem is akarnak normális éltet élni. Főleg nem akarnak! Engem nem érdekel, hogy a négy fal között, mit csinálnak, de az utcára ne vigyék ki az aberráltságukat, nem kell a társadalmat mégjobban elrontani!
Bakó László
2019-04-30 at 15:32
Ne arra legyen senki büszke, hogy beteg, abberalt, kiakar halni, életképtelen!
Bakó László
2019-04-30 at 15:31
Sajnos a befolyásos művész,sport,média világ tele van melegekkel,abberalt metélt emberekkel, nekik az érték a pénz más semmit sem ér,mindenkit leneznek, nem kell ebben sem megfelelni a nyugati trendnek, haljanak ki, irtsa ki őket a keleti here migráns tömeg de a mi gyerekeink értékrendje maradjon egészséges,pride és hasonló abberaciok tiltása szükséges, óvoda, iskola környékére se mehessenek, akinek nem tetszik álcivilek kel együtt takarodjanak, ez Magyarország, nem Buziland,,nem Abberacia
Hazádnak
2019-04-30 at 14:42
https://humenonline.hu/okori-hellasz-homoszexualitas-aranykora/
Platón egyik korai művében, a Lakomában vázolja fel, hogy az igazi szerelem, ami az égben köttetik és elvezet a bölcsességbe, csak két férfi között létezhet.
ÉS HOVA IS KERÜLTEK A GÖRÖGÖK ÉS MINDEN OLYAN BIRODALOM AKI MAGÁÉVÁ TETTE A HOMOSZEXUALITÁST(???), MENTEK A LEVESBE.
***
Sütő László,(orvos) a Baranya Megyei Közgyűlés DEMOKRATIKUS Koalíció(!!!) képviselője.
2015 júl. 07
„az orvostudomány minden kromoszóma rendellenességet betegségnek tart, nem lehet kivétel a nemi kromoszómáé”. „A szexualitás a fajfenntartó ösztönön alapul, ergo férfi és nő között természetes. Utódnemzésre képtelen párkapcsolat normális országban nem lehet családmodell !! Amúgy nem érdekel ha valaki a szőrös, fekáliás végbélnyílásra gerjed, de ez legyen a magánügye! Az én toleranciám odáig terjed, hogy betegségnek tartom !!”
Gru
2019-04-30 at 14:24
Addig nem közügy míg nem jelenik meg az utcán a hétköznapi emberek előtt !!!
De ha már állandóan a jogaikért harcolnak akkor tisztába kene lenniük azzal is ,hogy mi család centrikzs ,heterók többen vagyunk és nekünk is vannak jogaink !!!!
sminkkészlet
2019-04-30 at 14:09
Úgy akarnak extra jogokat (pl: gyerekvállalás, család elnevezés, családi támogatás) kapni, hogy nem felelnek meg a követelményeknek.
Mindenki pénzért vásárol autót, lakást, mobiltelefont, de én ingyen akarom, mert én büszkének, haladónak, felsőbbrendűnek érzem magam!
A beteg védelmében mindenki fehér köpenyben megy be a műtőbe, de én koszos utcai ruhában, cigivel a számban fogok bemenni, mert én különleges vagyok!
A homo “pár” gyerekvállalása mérhetetlen nagy önzőség, az ország szemszögéből pedig egyenesen öngyilkosság. Minden esetben védeni kell az alapvető emberi jogaikat, de nem kaphatnak extra jogokat, különleges támogatásokat kizárólag azért, mert ők ilyen életet AKARNAK élni.
kbandi1
2019-04-30 at 13:32
Böszmék. A nemi identitást nem a közösség dönti el, hanem a biológia. Kijelentés nem számít, normális embereknél igaziból annak kell látszani, amilyen nemmel a Teremtő megjutalmazta. Igen, mert jutalom az az érzés, akinek tartja magát a nő, vagy a férfi, akár egymás, akár az utódok előtt is.
A balfék liberálisok hiába kukorékolnak a kappanhangjukkal, sajnálatból megmosolyogni lehet őket, ameddig nem válnak agresszívvé. No, a második eset forog most fenn a hamis tudatból némileg eltévelyedetteknél.
Benedek Károly
2019-04-30 at 12:47
Ha az aberrációt, a természetellenest a közre akarják erőszakolni, akkor bizony közügy.
csakafidesz
2019-04-30 at 13:54
Az exhibicionizmus a másik betegsége..