Ma nyolcvan éve, 1940. augusztus 30-án hozták meg Bécsben azt a döntést, amely visszajuttatta Csonka-Magyarországnak a húsz évvel korábban, Trianonban Romániának ítélt partiumi és erdélyi országrészeink jelentős részét. A határozat meghozatalában a nagyhatalmi machinációk egész sora és a szerencse is közrejátszott, ugyanis ha a Szovjetunió ugyanekkor nem lép fel területi követelésekkel Romániával szemben, aligha hihető, hogy Németország és Olaszország hagyta volna érvényesíteni az egyébként velük szövetséges románokkal szemben a magyar érdekeket. A magyar diplomácia azonban – akkoriban nem túl gyakori módon – ezúttal észnél volt és tökéletesen helyezkedett, és elérte azt, amire a magyar társadalom a leginkább vágyott: az igazságtételt. Visszakerült szinte a teljes Székelyföld, bár csalódásra adhatott okot, hogy a Mezőségben meglehetősen kurtán-furcsán húzták meg a határokat a román fennhatóság alatt maradó földgáz-lelőhelyek miatt, és az a szokatlan történelmi helyzet is előállt, hogy Kolozsvár határváros lett, pedig korábban soha nem volt az. A második bécsi döntés okozta össznépi eufóriát mindenesetre semmi sem érzékelteti jobban, mint az ekkor már súlyos beteg Babits Mihály utolsó verseinek egyike, amellyel erről a jelentős és örömteli évfordulóról most mi is megemlékezünk.
Babits Mihály: Erdély
Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messzirül süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Ismertem színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.
Most versbe szállok, Erdély,
az első hírre, Erdély,
hogy varázsod határát
sorompók el nem állják.
Öreg pilóta, Erdély,
ül így gépébe, Erdély,
mégegyszer ifjúsága
tájain szállni vágyva…
Habár odáig, Erdély,
el nem érhetek, Erdély,
hol régi lusta sziklám
ma is emlékezik rám.
Oh messze, messze, Erdély,
messze még a nap, Erdély,
hogy teljes lesz a munka
s az igazság se csonka.
(1940)
Vezetőkép: foter.ro
nyiga ottó
2020-09-01 at 09:03
Kiegészítés az előbbi hozzászólásomhoz; eléggé nehéz elképzelni a területi rendelkezések felmondását úgy, hogy az ne jelentse egyben a békeállapot megszűnését is. (Különösen, ha a területvesztéssel fenyegetett ország van kedvezőbb pozícióban mind katonai, mind politikai tekintetben.)Legalábbis én nem emlékszem ilyen precedensre az elmúlt néhány évszázad során.
nyiga ottó
2020-09-01 at 08:40
Amit a szokásjogi alapú elbirtoklásról ír, azt el kell fogadnom, ennyire nem ismerem a nemzetközi jogot, bevallom. Azt a vélekedésemet azonban hozzáfűzném, hogy nyilván kizárólag az erősebb jogán történhet ilyen jellegű elbirtoklás. Ettől függetlenül azért eléggé romantikus elképzelésnek tartom ezt a békeszerződés- felmondást. Ráadásul ne felejtsük el azt sem, hogy a jelenlegi határok elfogadását a jelenleg hatalmon levők is deklarálták.
Hesslerezredes
2020-09-01 at 07:56
Kedves Nyiga Ottó! Ön nem figyelt eléggé: én kizárólag románia vonatkozásában és kizárólag a területi rendelkezések felmondásáról beszéltem, ezt is úgy, hogy nemzetközi fórum/bíróság előtt kellene megtenni. Nem békének magának, hanem a területi rendelkezésnek a felmondásáról beszéltem. A nemzetközi jog tételes szabályként nem ismeri az elbirtoklást, de szokásjogi alapon ismeri. Olvasson utána, Nagy Károly: Nemzetközi jog. Üdvözlettel.
nyiga ottó
2020-09-01 at 07:19
“3. amit meg lehet tenni a nemzetközi jogban, azt meg kell tenni – fel kell mondani Erdély vonatkozásában a “béke2-szerződéseket és követelni, hogy mi kapjunk mandátumot egész Erdély igazgatására – mindezt nemzetközi bíróság/ok előtt és nemzetközi ellenőrzés mellett – vigyázat! a nemzetközi jogban nincs ugyan kimondva, de 100 év után vélelmezhet ez elbirtoklás itt is, úgyhogy a románok bizony erre is hivatkozhatnak, talán a II. bécsi döntés lehet ez ellen érv, hogy nem volt megszakítatlan a birtoklás, de bizony e vonatkozásban is már 80 év eltelt, ha negyvenöttől számolom, akkor 75 év!” A tegnap leírt és már többszörösen átrágott sületlenségek közül most csak a fent idézett szövegrészletre válaszolnék. 1. Ha felmondanánk a párizsi békeszerződést, az a különféle és számos államjogi probléma mellett valószínűleg még azzal is együtt járna, hogy hadiállapotban találnánk magunkat néhány olyan országgal, akik örömmel kapva-kapnának ezen a lehetőségen. 2. Nem tudok arról, hogy a nemzetközi jog ismerné az elbirtoklás fogalmát- megjegyezném, hogy a polgári jog is megkülönbözteti a jogos és a jogtalan elbirtoklást. Amivel viszont teljes mértékben egyetértek, az Hasslerezredes véleménye Magyarország katonai jellegű esélyeit-lehetőségeit illetően. Magyarország egyrészt gazdaságát és lakosságszámát illetően is esélytelenül indulna egy akár csak Romániával, de főként a “kisantant”-tal folytatott fegyverkezési versenyben. Másfelől azt is tudomásul kell vennünk, hogy a NATO és az USA szempontjai alapján pl. a “frontország” és a Fekete-tengerre is kijárattal rendelkező Románia geopolitikai, katonai jelentősége -tetszik vagy sem-sokkalta nagyobb, mint hazánké. Ami azt jelenti, hogy még feltételezett, persze nem valóságos egyenlő erőviszonyok esetén sem engednék meg egy magyar-román katonai konfrontáció létrejöttét. Bármennyire lehangoló is tehát némely Kávéházi Konrádok számára, egy erővel történő visszafoglalás teljes mértékben, minden vonatkozásában elképzelhetetlen és ezzel természetesen a területi revízió is. Reális lehetőségként marad a kultúrális-oktatási autonómiáért folytatott küzdelem, békés eszközökkel. Minden más csak politikai gumicsont, kamaszos ábrándozás, barátaim.
Hesslerezredes
2020-08-31 at 16:15
Kedves Esvány! Hadászati-hadművészeti axióma, hogy neked az összes potenciális ellenséged összes hadipotenciálját legalább kétszeresen meghaladó erővel kell rendelkezned, hogy esélyed legyen a győzelemre. Ez most nekünk kb. 5000 modern tankot, legalább 1500-2000 harci repülőt és nukleáris csapásmérő képességet kellene, hogy jelentsen – lévén, hogy az összes szomszédunk sui generis ellenségünk. És nekünk kellene támadnunk, mivel az ország jelen földrajzi állapotában gyakorlatilag megvédhetetlen az összes irányból, tehát a harc-cselekményeket a leghamarabb át kellene tenni a szomszéd országok területére. Gondolod, ha egy ilyen fegyverkezésbe fognánk, a többiek nem követnének minket, azt eredményezve, hogy a fentebb jelzett mennyiségi követelmények tovább növekednének. 56-nak nemcsak az a tanulsága, hogy egy túlerővel szemben nincs politikai esély, de az is, hogy a magyar hadsereg sehol nem vette fel a harcot (a Juta domb kivételével) a szovjet túlerővel szemben, mivel pontosan tudták, hogy semmi esélyünk sincs ekkora erő ellen. Nem erős és ütőképes hadsereg kell nekünk, hanem nagyon ügyes,szívós, okos külpolitika! És a semlegesség kinyilvánítása.
Esvány
2020-08-31 at 15:54
“Egy régi mániám, harckocsival végigmenni Románián.” Erős ütőképes hadsereget Magyarországnak!
Hesslerezredes
2020-08-31 at 15:11
Nos ennyi az esélye Trianon megváltoztatásának. Hozzászóltunk vagy 20-an – minimum 100-an kellett volna legyünk. Beletörődés van. ‘Amiről a nemzet – félve a szenvedésektől – önmaga lemondott…’ mondta 150 éve Deák Ferenc és igaza volt.
Hesslerezredes
2020-08-31 at 09:49
Egy semleges Magyarország a nemzetközi jog és politika összes BÉKÉS eszközét felhasználhatja érdekei és a határon túli magyar nemzeti közösségek (‘kisebbségek’) érdekében. Így azt is, hogy a béke(?)szerződések területi rendelkezéseit vitassa (egy legyőzött ország által aláírt béke(?)szerződés mindig kényszer hatálya alatt született szerződés, a polgári jog analógiája alapján: semmis és érvénytelen). Azzal nem kell törődni, hogy ez azonnal sikerre vezet. Itt az ‘út’ a lényeg, amire rálépünk. Soha nem lehet tudni, hogy ez vezet-e eredményre, de azt sem, hogy biztosan nem vezet eredményre. Ha románok azt látják, hogy Magyarország rálép erre az útra, akkor kénytelenek ők is az előbbiek szerint latolgatni az esélyeket. És ennek alapján lehet – szerintem biztos -, hogy előbb-utóbb hátrább lépnek az agarakkal (a romániai magyarok gyötrésében). Mert nem tudhatják, hogy a nemzetközi helyzet mikor fordul úgy, hogy esetleg a magyarok követelésének adnak helyt (ahogy annak idején nekik szerencséjük volt). Csak végre meg kéne tennünk ezt a lépést.
Torockó
2020-08-31 at 09:45
Nyiga úgy viselkedik, mint a japán katona az őserdőben a háború után 30 évvel. Magyarellenes&kommunista hazugságokkal operál. Mintha román lenne.
Hesslerezredes
2020-08-31 at 08:55
Szerintem az előttem hozzászólóknak együtt mindenben igazuk van, nyiga-nak is, és méltatlan, hogy egymást gyalázzuk, ahelyett, hogy átgondolnánk, hogy MOST mindebből milyen tanulság szűrhető le?
Hogy lezárjuk a múltbeli esélyek latolgatását: ha – tegyük föl – Horthy 1940-41-ben azt mondja, hogy márpedig Magyaroszág semleges marad ebben a háborúban szerintetek hány perc alatt szállta volna meg Hitler az országot (a román, szlovák és horvát szövetségesekkel együtt)? Én kb. 5 percet saccolok. Ekkor persze Horthy és kormánya mondjuk elmenekül Törökországba – arrafelé tudtak volna menekülni – és ez esetben valóban a győztesek oldalán fejeztük volna be a háborút. Ehhez azonban olyan történelmi előrelátás kellett volna, amit – az addigi német sikerek okán – nem csak feltételezni nem lehet, de elvárni sem, utólag sem. Tovább játszva a gondolattal: egy már 1941-ben megszállt MO-n hány zsidó maradt volna meg 1945-re. Megmondom: egy sem. Tovább folytatva: amikor 1945-ben “felszabadultunk” volna, vajjon Sztálin eltűrte volna, hogy Horthy-ék visszajöjjenek és folytassák azt a társadalmi berendezkedést, amit 1941 előtt?? Látjuk, hogy a győztesekhez számított csehek (csehszlovákok) és lengyelek mit kaptak? Ugyanazt a kommunizmust, amit a legyőzöttek (mármint az orosz megszállási zónában). Talán Horthy is kihúzta volna 1950-ig, de aztán jöttek (volna) a kommunisták. Mivel Románia ekkor is átállt volna a szovjetekhez, így Erdély esetében kb. annyi változott volna, hogy marad a II. bécsi döntés, talán (ezért ez sem biztos). Igaz, ez is több lenne, mint a semmi, de hogy Jugoszlávia esetén semmit nem kaptunk volna vissza, az biztos, és Szlovákia esetén sem sokat, mert azért Sztálin a szlovákokat szláv testvéreknek tekintette, minden mocskos disznóságaik ellenére. Talán,talán Ausztriától kaphattuk volna vissza az Őrvidéket, meg nem veszítettük volna el a három falut Pozsonnyal szemben, és esetleg Kárpátalja felét idelökték volna nekünk.
Igaz, hogy nem kellett volna annyi katonánknak meghalnia és talán nem lett volna gulágokra hurcolás.
Azt mondtam fentebb, hogy le kéne vonni a tanulságokat mindebből:
Én megpróbálom.
1. szerintem nekünk soha többé nem szabad egyetlen katonai szövetséghez sem tartozni, tehát a NATO-hoz sem. Semlegességet kell kinyilvánítani.
2. a tudásra és a MAGYAR gazdaság fejlesztésére kell koncentrálnunk, hogy az ország vonzó legyen, akár úgy, hogy idecsatlakozás szempontjából is.
3. amit meg lehet tenni a nemzetközi jogban, azt meg kell tenni – fel kell mondani Erdély vonatkozásában a “béke2-szerződéseket és követelni, hogy mi kapjunk mandátumot egész Erdély igazgatására – mindezt nemzetközi bíróság/ok előtt és nemzetközi ellenőrzés mellett – vigyázat! a nemzetközi jogban nincs ugyan kimondva, de 100 év után vélelmezhet ez elbirtoklás itt is, úgyhogy a románok bizony erre is hivatkozhatnak, talán a II. bécsi döntés lehet ez ellen érv, hogy nem volt megszakítatlan a birtoklás, de bizony e vonatkozásban is már 80 év eltelt, ha negyvenöttől számolom, akkor 75 év!
Szóval tanulni kell a történelemből!!!
Juhász László
2020-08-31 at 08:50
Tisztelt bp.4 you!
Egyrészt lényeges, hogy az I. világháborús hadba lépést a magyar uralkodó osztály és a nép egyöntetűen támogatta.
Másrészt mind az Osztrák-Magyar Monarchia politikai berendezkedése, mind a magyar történeti alkotmány az uralkodó, azaz I. Ferenc József császár és király kizárólagos felségjogává tette a hadüzenet, a háború és béke kérdését.
Azaz 1914-ben sem a magyar királyi kormánynak, sem a magyar országgyűlésnek semmiféle beleszólási joga sem volt a hadüzenet kérdésébe, arról csak és kizárólag az agg I. Ferenc József császár és király dönthetett.
Továbbá a kiegyezés politikai berendezkedésében Magyarországon a magyar kormány és az országgyűlés egyértelműen alárendelt helyzetben volt az uralkodóhoz, I. Ferenc Józsefhez képest, aki mint magyar király tetszése szerint meneszthette, vagy nevezhette ki a miniszterelnököt, oszlathatta fel, vagy napolhatta el az országgyűlést, valamint a törvények is csak az uralkodó jóváhagyásával léphettek hatályba, tehát a király szinte korlátlan vétójoggal rendelkezett.
Továbbá a kolosszális méretű, általános mozgósítás esetén csaknem 3,5 milliós osztrák-magyar haderő élén szintén a korlátlan rendelkezési joggal bíró császár és király állt, mint legfőbb hadúr (Allerhöchster Kriegsherr), az ő kezében összpontosult a legfelsőbb főparancsnokság (Allerhöchste Oberbefehl) joga.
Trollyus transylvanicus
2020-08-31 at 05:14
Nyiga: Trianonban csak a magyaroktól kapott területet Románia, okostojás.
Bulgáriával nem ott írták alá, a Szovjetunióval meg sehol. Ennyit a nagy tudálékosságodról. Kassát meg egyre nagyobb bizonyossággal a szovjetek bombázták, akik valószínűleg öszzetévesztették a szlovák kézen maradt Eperjessel. Apropó: a szlovákok miért léptek hadba az oroszok ellen, elsőre? Hát Transznisztriáról-Odesszával együtt az románok megkaptak-kompenzációképpen-, hallottál-e? Az nem akkora volt mint a mostani. Ott a románok több százezer zsidót, s szlávot , meg cigányt gyilkoltak meg. Nehogy már a magyar katonák lettek volna a legkegyetlenebbek. Ami a jugoszlávok elleni akciót illeti: a “hideg napok” nem a megszálláskor voltak, hanem egy béna, véres megtorlás a jugó partizánakciók miatt. Figyelted mi történt a délszlávoknál a közelmúltban? Egyébként meglepő Sztalin románok javára döntése, hiszen jobban sakkban tarthatta volna Romániát, ha É-Erdélyt a magyaroknál hagyja. Lám, mára a hálás Románia ismét felvonulási terep az amcsiknak…Persze Sztalinnak voltak még óriási baklövései, de meglepő, hogy Besszarábiáért, s Budzsákért )meg a többi ukrán kézre került területért)visszaadta a románoknak, akiket , úgy látszik, még sem ismert jól. Egyébként röhejes az “ellentámadás” érved-hogy ezért büntettek, miután Románia támadt a volt szövetségeseire…Hát Mo. 1944 márciusi megszállásáról hallottál-e kósza híreket?!
Töcket Lenke
2020-08-31 at 02:56
“prolitológus”-nak:
1. A Vörös Hadsereg nem Észak-Erdély miatt gázolt át rajtunk, hanem mert félúton voltunk Moszkva és Berlin között.
2. És az asszonyainkat sem Kolozsvár miatt erőszakolták meg, hanem mert bizonyos katonák a háborúban egyszerűen így szokták.
3. Ha azt hiszed, Észak-Erdélyért kaptuk a kommunizmust, nézd meg a lengyeleket, cseheket, románokat: pont azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül.
Utólag okosnak lenni könnyű, utólag ostobának lenni viszont művészet.
prolitológus
2020-08-31 at 01:04
Észak-Erdély visszatért-és ez akkor per pillanat úgy tűnt hogy ez csak úgy ‘ingyen’ van és ez egy diadalmenet!de csak idióták hiszik hogy valamit csak úgy lehet kapni
a világon mindenért fizetni kell-és olykor nem csak pénzben!hogy ez a (történelmileg) pár pillanat ‘visszatérés’ megérte-e arról a donnál maradt,a szibériai társasutazásra meghívott tömegeket,a pár százezer megerőszakolt nőt stb kellene megkérdezni-amúgy a románok nemzetközi politikai viselkedése sokaknak nem tetszik-de igenis hatásos és eredményes(az egyesült államok pedig ezerszer olyan)-úgyhogy-ha nem akarunk még kisebb országot-ideje felülvizsgálnunk néhány dolgot és ajánlatos idomulni ehhez a képmutató,tolvaj érdek-bandához mert rajtavesztünk
Dr. K-N. László
2020-08-30 at 22:44
nyiga ottó:
“A török lakosság nem volt jelentős számú és a visszavonuló török csapatokkal elhagyta az országot. A kisszámú maradókat minden jel szerint lemészárolták. Erdély esetében ez azt jelentené, hogy körülbelül hetven százaléknyi román lakosságot kellene kitelepíteni vagy elűzni.”
Ezzel szemben az igazság:
– A törökök által megszállt városokban török többség alakult ki (akárcsak most Kolozsváron vagy Nagyváradon). Nem tudunk arról, hogy ez a visszafoglalás elleni szempontként valaha felmerült volna.
– Nem volt semmi lemészárlás. Esztergom visszafoglalása után pl. a magyarok MEGHÍVTÁK a törököket a győzelmi lakomára.
– Senki nem akarja a románokat elűzni. Akinek vaj van a fülén, úgyis elűzi saját magát. Egy kedvező fordulat esetén minden román el tudná dönteni, hogy részt akar-e venni a közös jövő építésében, vagy sem. Mert erre ők is meg vannak hívva.
TS
2020-08-30 at 21:23
Nyigának ajánlom olvasásra a New York-i történész, Deborah S. Cornelius nemrég kiadott művét, címe: Kutyaszorítóban.
Comte de Gippaud
2020-08-30 at 20:58
@Királytigris
Ez a nyiga egy nyighaj
Királytigris
2020-08-30 at 20:50
Összefoglalom az előttem szólók kommentjeit “nyigáról” röviden, tömören: Ez a “nyiga” egy sorosi sameszes f…!
Searching For Liberal Bullshit
2020-08-30 at 20:22
Nyiga, mondom én, hogy a ’45 utáni komcsi történészek hazugságait ismételgeted. Ez lejárt lemez, olvass más, nem ideológia vezérelt történészeket is!
Comte de Gippaud
2020-08-30 at 20:20
@ nyiga otto
“A Trianoni, vagy ha úgy tetszik, a párizsi határokért, azok véglegessé válásáért mindenek előtt és elsősorban Horthyék ügyetlen, felelőtlen és szerencsétlen politizálása okolható. Minden egyéb valós, vagy költött körülmény csak apró adalék a szomorú történethez.”
A trianoni határ létrejöttéhez döntően Károlyi járult hozzá a ballibsi kormányával.
Horthy pedig azt tette, amire a történelmi körülmények kényszerítették, természetesen a revízió prioritásával.
Próbált volna nem a németek igényei szerint politizálni. Hamar odakerült volna a Tiszántúl is a románokhoz. És, vagy, szálasi már a 40-es évek elején elkezdte volna az ámokfutását.
TS
2020-08-30 at 19:50
Az angolszászok beköpték a tárgyalásokat a németeknek (az ankarai brit nagykövet “véletlenül” az íróasztalán felejtette a jegyzőkönyvet, amit az inasa lefényképezett – az angolok tudták, hogy az inas az Abwehr ügynöke).
A magyar 2. hadsereget a szovjetek szórták szét, de az 1. hadsereg hadosztályainak nagy részét (már a német megszállás után) német hadtestek alá rendelték.
Amiről te írsz, az meg teljesen figyelmen kívül hagyja a valós helyzetet, és egyedüli célja a magyar elitek “alkalmatlanságának, gyávaságának, önzésének” utólagosan kreált, a Rákosi-korszakot idéző elméletét bebizonyítani.
Amíg értelme lett volna az átállásnak, 1944 márciusáig, a szovjetek 5-600 kilométerre voltak Budapesttől. Hagyták volna a németek ezt? És a szlovákok meg a románok ugrásra készen álltak, hogy segítsenek nekik. 1944 augusztusa után, mint helyesen írod, már nem lehetett területi haszna az átállásnak.
A finnek németek elleni háborújáról egy idézet:
“Az első néhány hétben a németek visszavonulása észak felé teljes békességben zajlott, ugyanis kölcsönös megegyezés alapján – amelyet a szovjetek előtt természetesen titokban tartottak – a németek egy előre megegyezett „menetrend” szerint haladtak, míg a finnek a szovjetek félrevezetésére üres lövészárkokat és bunkereket támadtak. Két hét után azonban a szovjetek rájöttek erre és azonnal követelték a finn hadvezetéstől egy nagy erejű támadás megindítását.”
Romániában a hátországban pedig alig voltak német csapatok. Főleg Bukarestben nem.
nyiga ottó
2020-08-30 at 19:05
Bár a jelen témában nem különösebben “játszik”, de említsük meg, hogy a magyar csapatokat elsősorban az oroszok szórták szét, nem a németek. A megmaradt, kis létszámú magyar egységek önállóan nem voltak képesek operálni. Az átállás természetesen nem ment volna végbe véráldozatok nélkül ( a román, vagy a finn átállás sem volt gyerekzsúr, a finnek súlyos harcokat vívtak a németekkel és Románia esetében is csak a fordulat gyors, meglepetésszerű volta és a gyors orosz előnyomulás előzte meg a nagyobb arányú német ellenállást.) A különbség annyi, hogy míg mi a vereségünkért hoztuk a nagyon súlyos ember-és anyagi áldozatokat, ők a győzelemért vagy legalábbis a kedvezőbb helyzetükért a béketárgyalásokon. Horthyra jellemző volt, hogy mindig mindennel elkésett. Hezitált, mikor még lehetősége lett volna az angolszászokkal tárgyalni, az angolszászokkal akart tárgyalni mikor az angolszászok- ígéretükhöz híven- már nem voltak hajlandók kihagyni a tárgyalásokból az oroszokat és végül azért hajlandó lett volna mégiscsak az oroszokkal tárgyalni akkor, mikor Moszkvában már lényegében eldöntöttek mindent. Amiről te írsz, az egy tendenciózus, kitalált ál-történelem, a magyar politikai elit alkalmatlanságának, gyávaságának, önzésének utólagos megideologizálása, magyarázgatása.
TS
2020-08-30 at 18:27
nyiga ottó, semmi esélye nem volt a katonai átállásnak, mivel a németek (már 1943 végén is) a magyar csapatokat szétszórták, és német parancsnokság alá helyezték, nem volt “magyar front” úgy, mint román.
Horthy miközben megindult a magyar-román háború, közben elküldte a tárgyaló megbízottait Moszkvába. Nyilván tudta, hogy mi lesz a meccs vége.
Az átállásnak értelme akkor lett volna, amennyiben ez korábban történik, csakhogy akkor a szovjetek még valahol Ukrajna mélyén harcoltak. Egy ilyen korai átállás a német hadsereg hátában igen érdekes körülményeket eredményezett volna, amivel számoltak a magyar politikusok is.
Gondolj már bele, mit tettek volna a kedves szlovák és román szomszédaink ebben az esetben.
A magyar zsidóságból pedig szinte senki nem menekült volna meg.
Szlovákia és Horvátország nem azért nem fordult szembe Hitlerrel, mert a cseh emigránsok és Titóék úgyis a győztesek oldalára lavírozzák a hazájukat, hanem azért, mert az lehetetlen volt földrajzi és politikai okokból.
nyiga ottó
2020-08-30 at 18:00
“Ha a török megszállásnak véget vetettünk, a románkérdés is megoldható.” A török megszállásnak- sajnos ez az igazság-nem mi magyarok, hanem elsősorban az erőre kapó Habsburg Birodalom vetett véget, némi egyéb nyugati segítséggel. A török lakosság nem volt jelentős számú és a visszavonuló török csapatokkal elhagyta az országot. A kisszámú maradókat minden jel szerint lemészárolták. Erdély esetében ez azt jelentené, hogy körülbelül hetven százaléknyi román lakosságot kellene kitelepíteni vagy elűzni.
nyiga ottó
2020-08-30 at 17:47
“Dél-Erdély lerohanása nem tény, mert nem valósult meg.” Megvalósult-csak nem sikerült…Micsoda különbség. “Egyébként mi is a baj ezzel? Hogy egy ellenséggé vált országot megtámadott a német és a magyar hadsereg?” Ezzel egyetlen, de piszok nagy baj volt; hogy a buenos aires-i cipőpucoló eseténél maradjunk, akkor már régen tisztában volt vele minden épeszű ember, hogy Hitler el fogja veszíteni a háborút. Erre a Legfelsőbb Hadúr úgy döntött, hogy a vitéz kis Magyarország juszt sem fog megpróbálkozni egy a nyilvánvalóan győztes szövetségeseknek kedvező katonai fordulat kivitelezésével, hanem inkább még egy utolsó alkalommal is a vesztes oldalon “égesse” az országot. Sikerült.
nyiga ottó
2020-08-30 at 17:26
Észak-Erdélynek a bécsi döntés alapján történő magyar visszacsatolása egy pillanatig sem volt érv Magyarország ellen Párizsban, annak tehát semmi köze ahhoz, hogy a párizsi szerződés végül Romániának ítélte a területet. Magyarország “bűne” Párizsban az volt, hogy az égadta világon semmit nem lehetett a javára írni és így egyetlen olyan jelentős ország sem volt, amelynek oka-indítéka lett volna kiállni a magyar igények mellett. Románia is sokat veszített Párizsban, a Trianonban kapott területeket Erdély kivételével mind egy szálig elveszítette. Az pedig -a szövetségesek szemszögéből nézve- érthető döntés volt, hogy a román átállást és katonai hozzájárulást a győzelemhez valamiképp megjutalmazzák a Hitler mellett a végsőkig kitartó Magyarország rovására. A bécsi döntés bűne egyébként sem Észak-Erdély visszacsatolása volt a világ szemében, hanem hogy Mussolini és Hitler bábáskodása mellett jött létre. Párizsban egyébként épp úgy meg nem történtnek tekintették ezt a paktumot, mint ahogyan párizs óta meg nem történtnek tekinthetjük Trianont is. Magyarország jelenlegi határait ugyanis a ’47-es párizsi békeszerződésben szabták újra meg, nincs tehát értelme (hacsak érzelmi-indulati szándékok mentén nem) a Trianonig való visszamutogatásnak. És még valami, részemről végszóként; A Trianoni, vagy ha úgy tetszik, a párizsi határokért, azok véglegessé válásáért mindenek előtt és elsősorban Horthyék ügyetlen, felelőtlen és szerencsétlen politizálása okolható. Minden egyéb valós, vagy költött körülmény csak apró adalék a szomorú történethez.
Comte de Gippaud
2020-08-30 at 16:48
@Babusa Mihály
“A románok és a magyarok közötti nemzettudat között az a különbség, hogy a románoknál teljes egyetértés van, összezárnak és összetartanak, amikor az összrománságról van szó. Ennek oka az, hogy egészséges nemzettudatban szocializálódtak még a szocializmus alatt is.”
Hát, attól függ mit tekintünk egészséges nemzettudatnak. Ha arra gondolok, hogy a kis dákó roma baromságukat tanítják az ellatinosodott balkáni oláhoknak, akkor nem igazán nevezném egészséges nemzeti tudatnak, inkább egy mesterségesen nacionalizált és torzított nemzettudatról beszélhetünk.
Nálunk a bajok forrása (a nemzettudat elfolytása) szintén trianonra vezethető vissza. A ballib oldalról egyértelmű, nyilvánvalóan próbálják enyhíteni a Károlyi féle ballib kormányzás kifejezetten defenzív, és végkimenetében destruktív voltát. Ezért egyfolytában, (ahogy egyébként azt károlyi is tette 1920 után) a Kozmopolitizmus piedesztálra emelését hangsúlyozzák. A szovjet uralom alatt meg egyértelműen a szövetségi rendszer békéjét akarták ezzel (nyilván moszkvai nyomásgyakorlás mellett) fenntartani.
Comte de Gippaud
2020-08-30 at 16:15
@bp.4 you
“Hiszen az akkori nagyhatalomnak számitott Monarchia volt az egyetlen világhatalom mely nem rendelkezett gyarmatokkal. Ezt sajnos az akkori magyar arisztokrata vezetésnek számitásba kellett volna vennie, hiszen jól tudták, hogy egy elhúzodó háborúra egyáltalán nem voltak felkészülve.”
Ok tételezzük fel, hogy mi nem megyünk bele a háborúba. Nem nehéz kitalálni, hogy akkor a központi hatalmak intéztek volna el bennünket, trianont előrehozva.
A fordulópont, amikor még lehetett volna tenni valamit, igenis, a világháború befejezése után volt, mikor már az antant is megfáradt kicsit, nem csak mi. Igenis, Károlyi ballibsi kormánya okozta a legnagyobb kárt, a totális defenzívájával.
Tudományos libsizmus
2020-08-30 at 15:45
prolitológus, a román kormány kért német-olasz döntőbíráskodást. Ezt nem mi vagy a németek találták ki.
Románia, amely addig az antant szövetségese volt, látva a németek elsöprő franciaországi győzelmét, arra fogadtak, hogy a németek lesznek a győztesek, így ősi szokásukat követve átálltak. A németeknek ugyanakkor az volt az átállás feltétele, hogy egyezzenek meg a magyarokkal Erdély ügyében. Miután nem született magyar-román megegyezés, a románok maguk kértek döntőbíráskodást, annyira fontos volt nekik az átállás.
Észak-Erdély visszatért. Nem is értem, hogy miképp lehetne máshogy hívni ezt az eseményt.
Tudományos libsizmus
2020-08-30 at 15:39
Babusa Mihály, a románokat alighanem a lopott szajré tartja egyben, nem pedig az egészséges nemzettudat.
prolitológus
2020-08-30 at 14:15
Észak-Erdély nem visszatért-hanem a németek-egy csak a vakok által előre nem látott-
véráldozat fejében nekünk adták-(bár a németek jóval többer akartak)-és mindez miért?
-hogy közben az amerikaiak nyugat-európát elfoglalhassák
Babusa Mihály
2020-08-30 at 14:10
A románok és a magyarok közötti nemzettudat között az a különbség, hogy a románoknál teljes egyetértés van, összezárnak és összetartanak, amikor az összrománságról van szó. Ennek oka az, hogy egészséges nemzettudatban szocializálódtak még a szocializmus alatt is. Nálunk a nyugatot majmoló és kiszolgáló liberális kozmopolita gondolkodásmód a szocializmus alatt internacionalistává neveződött át, de ugyan úgy gyökértelen nemzetellenes filozófiával. Ebben nőttek fel generációk és ez meglátszik. Trianon reviziója megkérdőjelezhezetlenül márcsak a nemzeti öntendelkezés jogán is, akárcsak Horthy alatt a nemzeti köznevelés alajául kellene lennie, lásd “hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban”. Akkor mindenki egyetértett. Izraelben is megkérdőjelezhetetlen nemze
ti cél az ősi judea visszaállítása, leszarják, hogy közven arabok települtek be. A mai nemzeti alaptantervben ezért hangsúlyos a nemzeti nevelés, hogy az évtizedes komcsi- libsi agymosást helyrehozzuk.
TS
2020-08-30 at 13:32
Tudományos libsizmus, jó lenne ezt Bauertől megkérdezni, de nem férsz a közelébe.
Pedig érdekes kérdés lenne, hogy aszongya Hitlernek igaza volt (ebben)?
Palik Ferenc
2020-08-30 at 13:32
Ez a nap – a dolgot magát nézve – ünnepnappá téve kaphatná pl. a Hazatérés napja nevet. Ha már a Nemzetegyesítés napjaként – számomra teljesen érthetetlen módon – egy másik nap, valójában a szétszaggattatás napja (június 4-e) kapott nevet.
Tudományos libsizmus
2020-08-30 at 13:26
Idióta Bauer hogy ugrált egy-két hónapja, mondván, hogy Trianon azért jó, mert sokkal igazságosabb nemzetiségi határokat hozott létre a régi Magyarországnál.
Nos Bauer, akkor ezen az alapon az első és a második bécsi döntés hozta létre a legigazságosabb nemzetiségi határokat, ergo nem Trianon a jó, hanem a két bécsi döntés, te f.sz.
TS
2020-08-30 at 13:14
Volt a magyaroknak több a rovásán a lófaszt. 3 tábori hadsereg több mint egy. Transznisztria megszállása és Romániához csatolása több, mint az, hogy mi nem csatoltunk szovjet területet magunkhoz. Stb. Transznisztriában teljes körű román közigazgatást hoztak létre megyékkel (vagy inkább nagyobb járásokkal), érdekes kis hódítás volt, a románok aránya pl. “Berşad” városában 0,02% volt, egy megyében alkottak relatív többséget a 13-ból. Odesszában román egyetemet alapítottak. Ennyi volt csak a rovásukon.
Dél-Erdély lerohanása nem tény, mert nem valósult meg. Egyébként mi is a baj ezzel? Hogy egy ellenséggé vált országot megtámadott a német és a magyar hadsereg? Amúgy a románok nem támadtak volna az oroszok uszályában?
Tiso vajon miért üzent hadat a szovjeteknek? Amiért mi, csak ő előbb.
khm
2020-08-30 at 13:00
Ünnepnappá kell tennünk,megkontrázva a románok nemzeti ünnepét.
khm
2020-08-30 at 12:59
nyiga
Rengeteg baromságot hordtál össze!
Menj vissza az indexetekre. Hogy melyikre a sok közül? Nos azt magad válaszd ki.
nyiga ottó
2020-08-30 at 12:11
“A románok átállása volt az igazi oka, hogy Észak-Erdélyt újra visszacsatolták Romániához.” Ez részigazság, azonban Magyarországnak-mint említettem- jóval több volt a rovásán, szövetséges szemmel. Tény azonban, hogy a románok számára Erdély kérdése elsőrendű prioritás volt, gyakorlatilag ennek a kérdésnek rendelték alá egész kül-és belpolitikájukat, míg Horthyiék fontosabbnak tartották a politikai rendszer és saját hatalmuk átmentését. Egyébként is olyan dolgokat cáfolsz, amelyek nem vélemény-hanem ténybeliek. Dél Erdély lerohanásának sorsdöntő hibáját nem csökkenti az, hogy a román- majd a felcsatlakozó orosz erők néhányszor tíz kilóméter után visszaverték a magyar támadást. A románok oroszokkal szembeni területi igényei – pontosabban azok vitatható jogossága- nem változtat azon a tényen, hogy míg Romániának volt “elszámolni valója” a Szovjetekkel, addig Magyarország minden valós ok nélkül támadott.Tiso és Pavelic gyakorlatilag az életéért küzdött- ahogy az a későbbiekben igazolást is nyert, velük nem tárgyalt a szövetségesek részéről senki- ahogy Szálasival sem.. Részükről nem lett volna értelme átállásnak- viszont a horvátok és a szlovákok fel tudtak mutatni egy viszonylag ütőképes ellenállási mozgalmat, ami hozzásegítette őket a de facto győztes szerephez. Magyarországon ilyen nem volt.
TS
2020-08-30 at 11:46
Milyen szép plakát ez a körösfői templommal!
TS
2020-08-30 at 11:45
bp.4 you, ha az oroszok nem akarták volna a tengerszorosokat…talán kimaradhatunk. De az orosz terjeszkedés és hazánk orosz megszállása (ahogy meg is történt, akkor haveri alapon 1849-ben) Lengyelország felosztása óta valós veszélyként lebegett a fejünk fölött. Sőt (ha jól emlékszem), Kossuth 1849-ben felajánlotta a koronát az orosz trónörökösnek, csak hagyják, hogy megverjük az osztrákokat…
Nem maradhattunk ki.
Dr. K-N. László
2020-08-30 at 11:39
Merítsünk erőt a visszatérésből!
Mi sem adhatjuk alább, mert Erdély az ország része. Ha a török megszállásnak véget vetettünk, a románkérdés is megoldható. Aki kételkedik vagy lezártnak tekinti Trianont, annak nincs helye a jobboldalon.
Hallgassunk a nagyjainkra:
“Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
(Deák Ferenc)
ViAM
2020-08-30 at 11:38
Félretéve a sorsrontó politikát, Erdélynek különleges varázsa van, mindenki szerelmes lesz szépségébe, kisugárzásába, méghozzá örökre, ha egyszer is beteszi lábát.
TS
2020-08-30 at 11:35
nyiga ottó, elég sok hülyeséget hordtál össze.
A románok átállása volt az igazi oka, hogy Észak-Erdélyt újra visszacsatolták Romániához. A román átállás hozta a legnagyobb katonai hasznot az összes hadművelet közül a “szövetségeseknek”. Románia a negyedik legnagyobb hadsereggel vett részt a hadműveletekben 1944. augusztus 23 után. Mivel Besszarábiát és Bukovina északi részét Sztalin természetesen lenyelte, valahogy kompenzálnia kellett a románokat. De azért Sztalin nem felejtette el, hogy kb. 600 000 román katona volt a vonalakban, tehát Besszarábia ugrott a románoknak, de Dél-Dobrudzsát is megtarthatták a bolgárok. (Egy német szövetséges, amelyik szintén részt vett Jugoszlávia lerohanásában, mégis gyarapodott területileg 1938-hoz képest!)
Dél-Erdély lerohanása?! Arra a 80 kilométerre gondolsz, amennyire Ópálos (a legmélyebb benyomulás határa) van a mostani (és akkori) magyar határhoz? Vagy a tordai csatára? (Torda 25 kilométerre van a feleki tetőtől, ahol a magyar határ húzódott).
Transznisztria?! Soha nem tartozott semmilyen román államhoz! Miről beszélsz te?
A Buenos Aires-i cipőpucolóhoz: Horthy is biztos volt abban, hogy vereséget szenvednek a németek, erre Bethlen már rég intette, de a késsel a nyakunkon nem sokat ugrálhattunk. Érdekes, Tiso és Pavelic is hülyébb volt az argentin cipőtisztasági menedzsernél, lehet, hogy Hitler közelében valahogy nem láttak annyit az emberek, mint egy dél-amerikai cipőpucoló.
Lidl Richard
2020-08-30 at 11:27
“A magyar diplomácia azonban – akkoriban nem túl gyakori módon – ezúttal észnél volt”
Ez az eszetlen magyar diplomácia Észak-Erdély visszatérése előtt kihúzta hazánkat a nemzetközi elszigeteltségünkből, európai üggyé tette Trianont, s elérte a Felvidék magyar sávjának és Kárpátaljának a visszatérését.
Becsmérlés helyett példaként kellene tekintenünk erre az időszakra mindannyiunknak.
bp.4 you
2020-08-30 at 11:21
Ami Erdélyt és sajnos az egész történelmi Magyaroszágot illeti, az sajnos már az első világháborúban elveszet. Hogy aztán ki volt a Hibás? Hm, Azt még jóval a nagy háború kitörése elött kell visszavezetni. Hiszen az akkori nagyhatalomnak számitott Monarchia volt az egyetlen világhatalom mely nem rendelkezett gyarmatokkal. Ezt sajnos az akkori magyar arisztokrata vezetésnek számitásba kellett volna vennie, hiszen jól tudták, hogy egy elhúzodó háborúra egyáltalán nem voltak felkészülve. A legrosszabb persze, hogy a magyar nép a nyugati világ szemében meg (sajnos)soha nem volt szimpatikus. Egyáltalán nem kellet volna belemenni egy ilyen dinasztikus eredetü háborúba, főleg egy uralkodó ház erőszakos diktátumától, mely a történelem során annyi szenvedést okozott a szegény magyar népnek. Ami meg utána történt az minden csak, hát kinek hogy felel meg..
Searching For Liberal Bullshit
2020-08-30 at 11:05
További infó nyiga ottó elFtárs részére:
https://www.magyarhirlap.hu/tudomany/20200829-a-nagy-sakkjatszma-eszak-erdely-visszacsatolasa
Searching For Liberal Bullshit
2020-08-30 at 11:02
Sikerült visszaböfögnöd az összes komcsi történész minden hazugságát a Kovács László-féle “Merjünk kicsik lenni”, meg a Rákosi-féle “9 millió fasiszta” jegyében. Macskajancsi…..
Javaslom, kezd tanulmányozni az igazságot..:
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200829-a-nyolcvaneves-igazsag
nyiga ottó
2020-08-30 at 10:32
Macskajancsi, Párizsban azért vesztettük el újra Észak-Erdélyt, mert ’41-ben megtámadtuk Jugoszláviát (ezt egyébként nem csak az oroszok, de az angolok is nagyon rossznéven vették és megjegyezték maguknak), mert a magyar megszálló csapatok még a németeknél is piszkosabb dolgokat csináltak Ukrajnában és Belorussziában, (ezt viszont Sztálin nem felejtette el) végül pedig Dél-Erdély ’44 őszi lerohanásáért, mikor a románok már az oroszok oldalán harcoltak és mikor már a leghülyébb buenos aires-i cipőtisztító kölyök is tudta- Horthyval ellentétben- hogy ki nyerte és ki vesztette el a háborút. Ami a románokat illeti, valóban megtámadták ők is a Szovjetuniót, csakhogy nekik volt rá okuk (besszarábia, “transznyisztria”), míg Magyarországnak semmi. Az oroszok közvetlenül a támadás előtt kifejezetten barátságos gesztusokat tettek irányunkban) Hát így esett, hogy Magyarországnak egyetlen barátja sem akadt aztán Párizsban…
Királytigris
2020-08-30 at 10:08
Sztálin bosszúból, hogy megtámadtuk a Szovjetuniót, visszaadta a románoknak. Bár a románok is megtámadták a Szovjetuniót, de ők hátba szúrva a szövetségeseiket, átálltak, és megtámadták a németeket, és minket. Budapest ostrománál hullottak is a románok mint a legyek…
És a slusszpoén, hogy utána Rákosi pajtás és a többi alsfleknyaló, hazaáruló módon, szobrot emeltek neki a Felvonulás téren.
Dicsőség az 1956-os hős Forradalmároknak, ledöntötték.