Békés Márton: Kezükhöz hősök vére tapad, de a mai napig köztünk élnek
"Köztünk él az ÁVH volt börtönőre, későbbi III/III-as osztályvezető és a Kádár-per egyik ávós vizsgálótisztje, akit csak ’62-ben küldtek el az elhárítástól. 1956/57-ben mindketten ugyanabban karhatalmista ezredben szolgáltak" - jelenti Békés Márton történész a látószögblog.hu-n közölt kutatásában. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója már korábban hétrészes cikksorozatot publikált, amelyben öt olyan bíró és ügyész (egészen pontosan: egy hadbíró, két vezető ügyész, egy statáriális eljárásban részt vevő közvádló és egy „mezei ügyész”) életpályáját mutatta be, akik 1956 és 1961 között halálos ítéletek meghozatalában vettek részt és még élnek. Az öt, részletes életrajzot bemutató sorozatban szó esett Grátz Endréről, Jacsó Jánosról, Lázár Ernőről, Mátsik Györgyről és Sajti Imréről. Most újabb két névvel és az általuk elkövetett bűnök lajstromával egészíti ki munkáját.
Közülük Mátsik György – többek között Mansfeld Péter vádlója, MÉH-vezérigazgató és tíz évig a Magyar Úszószövetség egyik vezetője – tavaly december végén elhunyt. A többiek, a kutatást végző történész szerint, még élnek.
A cikksorozatból két dolog derült ki: egyfelől, hogy
az 1956 utáni megtorlásban vállalt tevőleges részvételükért a Kádár-rendszer életük végéig honorálta őket, másfelől pedig, hogy jó dolguknak a rendszerváltoztatást követően sem szakadt vége.
A megtorlókkal szembeni megtorlás, bár erkölcsi kötelesség és a demokrácia működésének bizonyítéka lenne, úgy tűnik, hogy a legvégső ítélkező fórum feladata marad– írta egy évvel ezelőtt a történész. 2017 novemberében közölt írásában Békés bemutatja Büki Lajos győri forradalmár, volt vagongyári marós riportját, aki Grátz Endre áldozata volt a "Török István és társai" perben.
Ekkor vált bizonyossá, hogy az akkor még élő öt bíró és ügyész nevéhez összesen huszonöt hős halála fűződik. Vagyis együtt az 1956. december és 1961. augusztus közötti kivégzések tizedéhez volt közük!
"A múzeumalapítás óta sok idő eltelt, és mostani tudásunk – az azóta beérkező információknak, a levéltári kutatások eredményeinek és a történészszakma egyre bővülő tudásának, valamint szakadatlan kutatómunkánknak hála – szükségszerűen nagyobb, mint az alapításkori" - írja a Békés Márton. Így került most "felderítésre" a két korábban ismeretlen életúttal rendelkező,
az 50'-es évek állami terrorjában, majd a megtorlások után a kádári politikai rendőrségében, a "reakciós elemek" elleni felderítőmunkában a diktatúrának nagy szolgálatot teljesítő Kapitány István ÁVÓ-s őrnagy és Szigetvári Árpád rendőrezredes. Mindketten élnek. Elszámoltatásuk pedig elmaradt.
Kapitány István
az 56-os forradalom és szabadságharc alatt elkövetett tetteiről,
Békés
többek között a következőt állítja:
A forradalom első hetében a Katonai Elhárító Osztály Izabella utcai épületét védte, a tűzszünet után átvonult a HM vezérkari épületébe – itt fogták el a felkelők. November első napjaiban a Fő utcai börtönben tartották fogva, majd szabadulása után a szovjet csapatokat kísérve részt vett a szabadságharc felszámolásában s belépett az I. Forradalmi Karhatalmi Ezredbe, amelybe főként volt belügyesek és egykori ávósok jelentkeztek (ezért ’57-ben megkapta a Munkás–Paraszt Hatalomért, valamint a Fegyverrel a Hazáért emlékérmeket). Rövidesen korábbi beosztásába került vissza a katonai elhárításhoz s visszakapta rendőrnyomozó őrnagyi rendfokozatát is."
Szigetvári Árpád
56-os cselekedeteiről, pedig:
A forradalom és szabadságharc alatt Szigetvári Árpád nem "ingott meg": részt vett a Köztársaság téri pártház védelmében, 1956. november 10. és 1957. február 15. között pedig a jórészt volt ávós tisztekből és belügyi dolgozókból álló I. Forradalmi Karhatalmi Ezred szakaszparancsnoka volt. Hivatali jellemzése szerint "az ellenforradalom napjaiban fegyverrel a kezében harcolt, több fontos fegyveres akcióban vett részt." A legelsőként megalakult, közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium alá rendelt karhatalmi ezredet Uszta Gyula megbízásából Csémi Károly hívta életre és parancsnokolta, és mindvégig Budapesten tevékenykedett. Nevükhöz fűződik az 1956. december 6-ai „vörös zászlós” provokáció biztosítása és a rákövetkező, több halálos áldozattal járó Nyugati (akkor Marx) téri sortűz (amelyért Biszku Bélát nem sikerült felelősségre vonni 2010 és 2016 között). Az alakulat hivatalos története szerint "az ezred állománya az előzőleg BM állományba tartozó tisztekből és tiszthelyettesekből tevődött össze, akik nagy része a szovjet csapatokkal együtt fegyveresen harcolt az ellenforradalmi bandák ellen." Mint például Szigetvári Árpád karhatalmista szakaszvezető is.
Történetüket, portréjukat és az abból kikövetkeztethető bűnlajstromukat, ahogyan korábban, most is az utókor és a közvélemény lelkiismerére bízta a szerző.
PS/SZDM, latoszogblog.hu; Fotó: PS/HPGY
