Győzött az igazságtalanság – Strasbourg szerint sem jár a nyomravezetői díj a móri mészárlás megoldóemberének
Elfogadhatatlannak minősítette, és nem foglalkozott érdemben az Európai Emberi Jogok Bírósága azzal a kérelemmel, amelynek beterjesztője szerint ő is jogosult a tizenkilenc évvel ezelőtti, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás vizsgálatában kitűzött nyomravezetői díj egy részére – tudta meg a PestiSrácok.hu. Szebenyi István több mint tizenöt esztendeje kezdődött kálváriájának ezzel vége, mint portálunknak elmondta, feladta a küzdelmet, elengedte az ügyet, nem küzd tovább az igazáért. A móri mészárlás története ezzel végleg a magyar igazságszolgáltatás állatorvosi lovává vált a nyomozáskor, a vádemeléskor, majd az ítélkezéskor egymásra halmozott hibákkal, ártatlan emberek meghurcolásával, és a részben kisemmizett megoldóemberrel.
Nem foglalkozott a bizonyítékokkal az Európai Emberi Jogok Bírósága annak a keresetnek az ügyében, amelyben a tizenkilenc éve elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás megoldóembere kérte a testületet, hogy mondja ki: szerepe nagy mértékben hozzájárult a hazai kriminalisztikában egyedülálló bűncselekmény körülményeinek feltárásában, ezzel a valódi tettesek elfogásában, ezért neki is jár az nyomozáskor kitűzött huszonötmillió forintos nyomravezetői díj egy része. A strasbourgi bíróság válaszában azt írta:
Az Európai Emberi Jogok Bírósága egyesbíróként eljárva úgy határozott, hogy elfogadhatatlannak nyilvánítja a fenti számú kérelmet. A Bíróság erről szóló határozatát mellékelem. A fenti határozat jogerős. Ellene nincs helye fellebbezésnek sem a háromtagú Tanácshoz, sem a Kamarához, sem pedig a Nagykamarához. Az ügyben a Bíróság további levelezést nem folytat. Az akta a fenti határozat meghozatalától számított egy év elteltével megsemmisítésre kerül, összhangban a Bíróság idevágó utasításaival.
Szebenyi István portálunknak elmondta: ő úgy értelmezi a bíróság döntését, hogy a testület nem vizsgálta a bizonyítékokat, hanem csak azt, hogy a kérelmezőnek a magyarországi vizsgálatokban sérültek-e az alkotmányos jogai. Ezek nem sérültek, hiszen Szebenyi nyomravezetői ügye itthon számos bíróságot több fokon is megjárt, még az Alkotmánybíróságig is eljutott. Utóbbi testülethez megküldött beadványában Szebenyi jelezte, hogy véleménye szerint az ügyében korábban eljárt bíróságok rendre részrehajlóan döntöttek a hatóságok javára, de ahogy az Európai Emberi Jogok Bírósága, úgy az Alkotmánybíróság is csak az alkotmányos jogait vizsgálta, a bizonyítékokat nem. Az amatőr hadtörténész sajnálja, hogy a története a móri ügyben így ért véget, de mint portálunknak mondta, itt az ideje elengedni azt, nem küzd tovább az igazáért.
A felfedezés
Szebenyi István amatőr hadtörténészként fémkeresővel járta a Tatabánya környéki erdőt 2006 végén, így talált rá azokra az elásott csomagokra, amelyekről egyértelmű volt számára, hogy azok nem világháborús leletek. A csomagokban különféle ruhák, parókák, fegyveralkatrészek voltak, ezért felfedezéséről értesítette a rendőrséget. A hatósági szemle később még több elásott eszközt tárt fel. Ezek között volt egy átalakított pisztoly, amelyről hamarosan kiderült, hogy azt használták a móri bankfiókban, és azzal öltek meg Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is. A rendőrség 2007 elején tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a móri vérengzés és a kézbesítőket ért sorozatos támadások ügye összefügg.
A kistafírozott hamis tanú, és a kisemmizett megoldóember
Amikor ezek az új információk elkezdték uralni a hazai híreket, jelentkezett a rendőrségen egy védett tanú, aki emlékezett arra a férfira, akit egyszer elfuvarozott Szebenyi felfedezése helyszínének közelébe, a telefonja híváslistájában pedig még megvolt az utas hívószáma. A szám még használatban volt, így a nyomozók azt visszafejtve jutottak el a móri mészárlás valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. A tetteseknek nem volt priusza, nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban, így nagy az esélye annak, hogy Szebenyi István felfedezése nélkül soha nem azonosították volna őket. A hatóságok addigra már amúgy is megnyugodtak, mert a kétséges bizonyítékok ellenére addigra sikerült tényleges életfogytiglanra ítélni az ügyben amúgy semmilyen módon nem érintett Kaiser Edét, és elmarasztalták vélt társát, Hajdú Lászlót is. Kaiser ellen elítélése mellett az egyik legnyomósabb érv volt bűntársa, Kiglics Attila vallomása volt, amelyről kiderült, hogy valótlanságokon alapult, nem mellékesen vakvágányra vitte a nyomozást is.
A Kiglicsnek kifizetett huszonötmillió forintos nyomravezetői díj kifizetését a hatóságok azóta is helyénvalónak tartják, Szebenyi szerepét azonban minden eszközzel igyekeztek elbagatellizálni még úgy is, hogy az említett védett tanú egyértelműen azt nyilatkozta: csak Szebenyi felfedezésének hírére kezdett el emlékezni egykori titokzatos utasára. Nagy László elfogása után nem sokkal öngyilkos lett a zárkájában, Weiszdorn Róbert pedig egyértelművé tette, hogy ők ketten jártak a móri bankfiókban 2002. május 9-én, másoknak nem volt közük a történtekhez. Érdekesség, hogy Szebenyi korábbi pereiben a védett tanú vallomása – természetesen a személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – perdöntő lehetett volna, azonban az erről szóló számos indítvány ellenére egyik eljáró bíróság sem volt kíváncsi a tanú beszámolójára. Kaiser csaknem egy éve szabadult tizennyolc évnyi, más súlyos bűncselekmények miatt rá kiszabott fegyházbüntetéséből, majd védőjével, Dezső Antallal, illetve a móri ügy vizsgálatát egykor irányító Kovács Lajossal és Szebenyivel együtt a Polbeat Extra című műsorunk vendége volt. Kaiser Ede és „jótevője”, Szebenyi István akkor találkoztak először személyesen.
Jogerős ítéletek tényként állapították meg: Szebenyi nélkül nem oldódott volna meg a móri ügy
Bár Szebenyi nyomravezető igényét az utolsó fórumként immár az Európai Emberi Jogok Bírósága is elutasította, a megoldóember kitart álláspontja mellett, amely szerint ha ő nem fedezi fel az elásott holmikat, a védett tanú sem jelentkezett volna a hatóságoknál, és a köztudatban még ma is az élne, hogy az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede és Hajdu László voltak a móri mészárosok. Érdekesség, hogy a vizsgálat adatai szerint a nyugdíjakat kézbesítő veszprémi postással ugyancsak Nagy László végzett, majd abban az ügyben a Magyar Posta, és az áldozat lakhelye, Herend is nyomravezetői díjat írt ki, amelynek egy részét a bíróságok korábban bármilyen aggály nélkül megítélték Szebenyinek. Az utóbbi ügyekben meghozott jogerős ítéletek indokolásaiban tényként szerepel, hogy a felperes segítsége nélkül soha nem sikerült volna azonosítani a valódi elkövetőket.
Vezető kép: Facebook
