Hogyan igyekezett eredeti tartalmától megfosztani a Húsvétot a kommunista diktatúra?
Fel sem lehet sorolni, hogy mennyi kárt okozott a magyar nemzetnek a kommunista diktatúra és a szocializmus. Az egyik ilyen fájó seb az ünnepek kiüresítése volt, hiszen a kommunisták féltek mindentől, ami a múltra, a hagyományokra és a kereszténységre emlékeztette őket. Így lett a Mikulásból Télapó, a Karácsonyból pedig Fenyőünnep, de augusztus 20-a se úszta meg és persze a Húsvét sem. A vallási háttér különösen zavarta őket, hiszen Marx is megmondta, hogy a vallás a nép ópiuma, ezért minden eszközzel harcoltak ellene. Az aknamunka pedig lassú víz partot mos alapon sajnos felbecsülhetetlen pusztítást okozott a magyar társadalomban.
A kommunisták 1945 után alaposan belefogtak abba, hogy a múltat végképp eltöröljék és nem akartak félmunkát végezni. A rombolásban az egyházi ünnepek kiemelt figyelmet kaptak, igyekeztek őket munkanappá nyilvánítani, kiüresíteni őket és valami egészen más tartalommal feltölteni. A Húsvét nagyon zavarta a kommunistákat, hiszen a kereszténység számára az egyik legfontosabb és legősibb ünnepről beszélünk, Jézus feltámadásának ünnepe pedig nem illett bele az elvtársak világképébe, ők nem tűrték, hogy a materialista gondolkodásmódot holmi keresztény hagyományokkal és üzenetekkel támadják meg.
Nem volt azonban könnyű dolguk, hiszen ezeket a hagyományokat az évszázadok alatt felépült körforgást nehéz volt kiölni a magyar emberekből. A cél nem módosult, csak az ütemterv változott, hiszen arra azért még ők is rájöttek, hogy az 1945 utáni néhány év kőkemény diktatúrája sem üt át minden falat. Igyekeztek tehát fokozatosan véghez vinni a Húsvét kiüresítését, a társadalmi szokásokkal párhuzamosan próbálták az ünnepek tartalmát is megváltoztatni. Mivel semmi szükség nem volt se Jézusra, se Istenre, hát még megváltásra, a mennyország helyett pedig a kommunista paradicsom várta a dolgozó népet, ezért a vallási jelleg kipusztítása elsődleges cél volt. Így jött a keresztény hagyományok helyett a húsvéti nyúl kultuszának előtérbe helyezése. A nagycsütörtök-nagypéntek-nagyszombat értelmét vesztette, hiszen se utolsó vacsora, se keresztre feszítés, se feltámadás nem szerepelt a repertoárban. A locsolkodás népi jellege is zavarta persze őket, ezért a legócskább szovjet pacsulikölnik időszaka következett, és mivel már nem volt munkaszüneti nap a húsvéthétfő, ezért a munkahelyen büdösítették egymást az emberek.
A Rákosi-korszakot követően sem sokat változott a helyzet, a puha diktatúra és a legvidámabb barakk életterébe maximum annyi fért bele, hogy a húsvéthétfő munkaszüneti nap lett ismét, hiába az emberarcúnak szánt szocializmus, vallási kérdésekben nem engedtek Kádárék sem, hiszen a kommunisták legnagyobb ellensége továbbra is a kereszténység volt. A társadalom átmosása így évtizedeken keresztül folytatódott, valamivel könnyebb dolga volt a diktatúrának, az összetettebb ünnepekkel azonban megszenvedtek. A Húsvét ezek közé tartozott. A kulcs mégis az volt, hogy 1945 után, egészen 1956-ig olyan brutális és könyörtelen gyötrelmeken mentek át a magyar emberek, hogy hiába puhult némileg az ünnepek kérdése, a profán jelleg túlsúlyban maradt. Igaz, a templomok körül már lehetett körmenetet tartani húsvétkor, Jézus feltámadása is szóba kerülhetett időnként félszájjal mormolva, de annyi elemet kivettek a húsvéti komplexitásból, hogy nehéz volt egyáltalán megtartani a maradék hagyományt is.
Ahogy teltek az évtizedek, egyre inkább a hedonista élvezetek időszakává torzították a húsvéti ünnepeket, amikor a szocializmus álságos hazugsága, a külföldi hitelek által teremtett háztáji és Trabant öröme mellett a nagy étkezések és ivászatok ideje jött el ezekben a napokban. Együnk nagyokat, hazudjuk magunknak, hogy jól élünk, ez volt a kommunizmus idején a Húsvét, maga a jólét látszatának erőltetése. A húsvéthétfő pedig a kölnilocsolás és a berúgás szinonimájává vált, amely még most is velünk van, bár talán az olcsó kölnik ideje kissé már lejárt. A nyolcvanas évek második felében azonban a jólét látszatát is nehéz volt fenntartani, az önmagában üres és hedonista húsvéti napok helyett a régi hagyományok is egyre inkább kezdtek visszatérni, az emberek egyre inkább keresték az ünnep eredeti tartalmát, üzenetét és értelmét. A rendszerváltást követő évtizedekben tovább folytatódott ez a tendencia kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, ám még mindig rengeteg a teendő. A szocializmus romboló évtizedei nem maradtak nyom nélkül és néhány év alatt nem lehet rendbe hozni azt a pusztítást, amit a lelkekben végbe vittek. Reményt ad, hogy egyre többen találnak vissza az évszázados hagyományokhoz, amelyeket talán már csak a nagyszülők őriznek, és egyre többen keresik a Húsvét eredeti üzenetét, mert hiába szunnyad sokáig az igazság, egy idő után mindig utat tör magának.
