Nem adják idén A diótörőt Berlinben – Akcióban a német gondolatrendőrség

A haladó nyugatiaknál már egy karácsonyi klasszikust sem lehet műsorra tűzni anélkül, hogy a progresszívek ne találnának benne valami kirekesztőt. Így járt idén a Berlini Állami Balett produkciója, A diótörő is. Helyette a napfényes Spanyolország búsképű lovagja, Don Quijote érkezik majd a karácsonyi forgatagba, de az is lehet, hogy már ő sem jöhet? A „haladás” ugyanis halad a történelemeben visszafelé is.

Fehér Német gyűjtése

A Berlini Állami Balett igazgatónője, Christine Theobald – aki saját bevallása szerint nem támogatja a cancel culture-t – azt nyilatkozta, hogy a gyarmatosítás után keletkezett műveket új környezetbe kell helyezni, mert azok a mai világban nem állják meg a helyüket. Mielőtt egy ilyen darabot előadnának, meg kell vizsgálni, hogy milyen kényes témák jelennek meg benne – írta a Bild. A jóságos igazgatónő megvigasztalta a publikumot, hogy A diótörő újra előadható lesz, csak új olvasatba kell helyezni a kritikus részeket. De mi lehet egy Csajkovszkij-mesterműben a kivetnivaló?

Először is a kínaiak tánca… A balettben jól ismert tipegőlépés nem felel meg a mai kor elvárásainak, hiszen előítéleteket kelt a nézőkben. Mivel az eredeti, 1818-ban született koreográfus, Marius Petipa sosem járt Kínában, ezért a tánc megalkotásakor csak elképzelte, hogy így táncolhatnak a kínaiak. A XIX. században még bevett szokás volt cenzúrázni a darabokat, viszont nem volt tilos képzelődni és gondolkodni. A XXI. században cenzúránk nincs, helyette van gondolatrendőrségünk. Ma már elképzelni sem szabad egy adott ország kultúráját, ha még nem jártál ott. A Hattyúk tavában ezeket a változtatásokat már rég megejtették és modern szemüvegen keresztül koreografálták újra a nemzetek táncát, ami így már kevésbé problémás. Milyen érdekes, hogy például mi magyarként sosem éreztük azt, hogy Csajkovszkij a csárdással kisajátította volna a kultúránkat.

Ami még ugyebár a nyugati világban tiltott mostanában és A diótörő sem mehet le miatta, az a Blackfacing nevű jelenség. A haladó liberális ideológia szerint tilos egy fehér színésznek színes bőrűvé sminkelnie magát, mert az maga a rasszizmus netovábbja, így az arab tánc sem PC A diótörőben, hisz a szólista és a háremhölgyek barna testfestékben mutatkoznak. Theobald igazgatónő szerint ez egy olyan dolog, amit ma külön engedély és megvitatás – értsd: öncenzúra és cenzúra – nélkül nem lehet a színpadra vinni. 2015-ben még egy szimpla ejnye-bejnyével megúszta a Berlini Állami Balett A diótörő műsoron maradását. Akkor két gyerek volt feketére sminkelve a színpadon. Micsoda szégyen…

De vajon a Don Quijote megfelel a balliberális gondolatrendőrség vezérkarának? Éppenhogy. Hisz a lovagregényben megjelennek a gitánók, ami magyar és német fordításban is cigányt jelent. Viszont ez a gitánó kifejezés azért van rendben, mert a spanyol szintók-szót – ez a kifejezés vajon rendben van-e? – az ibériai romák saját maguk meghatározására használják, így nem minősül politikailag inkorrekt kifejezésnek, persze csak addig, amíg nem találnak egy hópehely szintót, aki némi ráhatásra sérelmezni kezdi.

Az ember azt gondolná, hogy minden józan gondolkodású ember el tudja választani a színdarabban látottakat a valóságtól. Sosem volt olyan, akinek A diótörő láttán előítéletei támadtak volna a kíniakról, vagy az arabokról. Szerencsénkre sem Csajkovszkij, sem Petipa idejében nem voltak olyan emberek, akik ilyen módon szabtak volna határt a művészek fantáziájának. Ezért tudták ennyi mindennel gazdagítani azt a végtelenül színes valamit, amit úgy hívunk, hogy európai kultúra.

Forrás: Bild. Vezető kép: MTI/Beliczay László