Az Öreg Blog
Permanens médiaháború
Azzal, hogy visszatért a Hír Tv a jogos tulajdonosához – a politikai többséghez, a jobboldal politikai közösségéhez –, még egyáltalán nincs vége a csatának. Most jutott el a magyar média arra a pontra, a fifty-fifty szintre. A rendszerváltozás óta eltelt 28 év, és a balliberális, valamint a jobboldali, nemzeti média befolyása végre egyenlőnek tekinthető. Hogy világosan lássunk, emlékeznünk kell a tényekre, újra és újra el kell mesélni, miként jutottunk el idáig? Titkos életek
Salom
Ezzel a köszöntéssel fogadták Tel Avivban, csaknem harminc éve azt a magyar, idegenforgalommal foglalkozó újságíró delegációt, amely a hidegháború, a kommunizmus évtizedei után először léphettek Izrael földjére. Az El-Al légitársaság először szállhatott fel Ferihegyről és szállt le a Ben Gurion repülőtéren, hogy onnantól rendszeres légi járat induljon el a két ország között. Megállt az idő
A magyar kultúra szemléletében, világlátásában 28 éve, a rendszerváltás óta nem változott semmi. Többnyire ugyanazok a megmondóemberek, vagy az általuk kineveltek, indokrináltak irányítják a magyar irodalmat, a magyar képző-és iparművészetet, a magyar színházi világot, a filmipart, a magyar történelmi múlt feldolgozását, mint anno Aczél György idejében. Kun Bélától Kádár Jánosig
Huszonkilenc éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János, az utolsó magyarországi kommunista diktátor. Amerikai álom
Niedermüller, Szanyi, Ujhelyi és a többiek...
Ígérem, többet nem írom le ezeket a neveket, nem fertőzöm meg ezekkel a gonosz bacilusokkal, vírusokkal az internetet. A klaviatúra is értékesebb annál, minthogy ezeket a neveket leüssem rajta. Ezentúl csak így fogom nevezni őket: a Kollaboráns, a Quisling, a Labanc és a többiek. Vannak, akik nyíltan felvállalják árulásukat, de vannak néhány százan, akik bujkálnak és ott ártanak, ahol tudnak. A kollaboráns nem más, mint az ellenséggel együttműködő személy, más szóval hazaáruló. Az az ember, aki saját hazája ellen szervezkedik. Végjáték
A komcsik pártja kemény! – régi mondás ez. Meg az is, hogy a bolsevisták („azaz mi” – ahogy Kádár fogalmazott) különleges anyagból vagyunk gyúrva. Ezért gyilkolhatták le büntetlenül az ötvenhatos forradalmárokat. Ez a „különleges anyag” felmentette őket. Ezek alapigazságnak nevezett hiedelmek, amit évtizedekig a baloldali támogatók még el is hittek. Ma már egyre több a kétség, egyre nagyobb a bizonytalanság bennük. Térnyerések, de minek?
Folytathatnám úgy is, hogy térfoglalás, de kinek? Békeparancs
Trianonról nem lehet elfeledkeznünk. Pünkösdi morzsák
Négy emlék kísért, ha a Szentlélek eljövetelének ünnepe közeledik. Szemben a valósággal
A balliberális oldal nem először megy szembe a valósággal. Nem vesz tudomást a tényekről, a számokról, a döntések mögött álló okokról és az érzelmekről. Ad acta tette a 2018. április 8-ai országgyűlési választások eredményét, semmisnek vette a Fidesz-KDNP pártszövetség, azaz a jobboldali, keresztény, konzervatív, nemzeti erők kétharmados győzelmét és önkényesen kinevezte magát többségének. Így vonultak tüntetni néhány ezren-tízezren- a magyar nép döntése ellen, amely a parlament alakuló ülésével egy időben a Kossuth téren fajult őrjöngéssé.
Álmodj, királylány
A hétvégén visszarepültem harminc évet, abba az időbe, amikor ez a dal született. Akkor is, most is Homonyik Sándor énekelte Molnár Csilla, az első magyarországi szépségkirálynő tragikus halálának emlékére. Fülöp István, volt országgyűlési képviselő és felesége születésnapjának 60. évfordulóját ünnepeltük baráti körben, Mátészalkán. Akkor, az 1980-as évek közepe táján még nem tudtuk, hogy hatalmas változás előtt áll Magyarország és Európa, de a keleti, nyers vadkapitalizmus már itt kopogtatott, melynek első áldozata éppen az a tizenhét éves lány volt, akit a pénz világának, a kegyetlen mammon uralmának dobtak oda. Aki szégyelli magyarságát
Kiről lenne szó? Nem másról, mint Újhelyi Istvánról, az Európai Parlament szocialista politikusáról, aki magyar létére mindent elkövet, hogy lejárassa hazáját, rosszat tegyen Magyarországnak. A nagy átverés
Ahogyan nézem a képernyőn a második ellenzéki tüntetésen az eldeformálódott, ordító arcokat (Mi vagyunk a többség!, Elegünk van!, Független médiát!, Orbán takarodj!, Mocskos Fidesz!), a világító mobiltelefonokat lóbáló kezeket, meg kell állapítanom, hogy az utcai demonstrálók nagyon elkeseredettek. S ez a harag, ez a hangos gyűlölet nemcsak az újra kétharmadot kapott FIDESZ-KDNP pártszövetség ellen irányult, hanem most már a saját ellenzéki pártvezetőik ellen. Meg kell állapítanom, hogy ez a szombati tüntetés a tehetetlenség és a nagy átverések tüntetése volt. Rohadt náci!
Kisunokámmal a minap jöttem le a Budai Gyermekkórházból, amikor a Rómer Flóris úti kereszteződésben egy nagy piros Volvo terepjáró elém vágott. A vörhenyes szakállú férfi kiordított a lehúzott ablakon: „rohadt náci!” Majd középső ujjával bemutatott. A hatéves Lilla mindjárt reagált: „Ópa ezt neked mondták? Mit jelent a náci?” Így kezdődik manapság egy gyerek szocializációja kis hazánkban. Na, mindegy! Mindenesetre arra gondoltam e különleges intermezzo után, hogy vajon ez az ember melyik elvtársi rózsadombi villából gurulhatott ki, amelyet még az ávéhás vagy kommunista funkcionárius nagypapa vagy papa kapott ingyen a jól elvégzett munkájáért. Az erőszakos, ellentmondást nem tűrő stílus megmaradt, az a régi, a 15-20 milliós autó az új. Cserbenhagyás
A Magyar Nemzet napilapot tulajdonosa elhajította, mint egy rongyot. Cserbenhagyásos gázolással is felér ez a lépés. A súlyos, halálos sebesültet több mint száz újságíróval ott hagyták az út szélén. Harmadszor is kétharmad!
Megszállás, avagy Húsvét fegyverben
A dzsihád és a Hit Gyülekezete
Vasárnap van, ülök a televízió képernyője előtt és nézem az ATV-n a Vidám Vasárnap című műsort, a Hit Gyülekezete istentiszteletét. Németh Sándor lelkész beszélt a tőle megszokott átéléssel Jézusról, a virágvasárnapról, az erkölcsről, a hitről, a család fontosságáról, amikor az ütötte meg a fülemet, hogy meg kell védeni a kereszténységet, a magyar nemzetet a bevándorlóktól. Mintha a kormány valamelyik szóvivőjét hallanám, de mégse. Az ötödik hadoszlop
Ennek a kifejezésnek irodalma van, Ernest Hemingway is írt róla a Vándorünnep című könyvében. A kifejezés maga az 1936-os spanyol polgárháború idejéből származik. Emilio Mola, Franco nacionalista tábornoka a Madrid elleni támadás idején azt mondta, hogy a város felé tartó négy hadoszlopa mellett van egy ötödik is, bent Madridban, amely majd csatlakozik a katonáihoz, amint elérik a várost. Közös erővel végül a szocialistákat és a nemzetközi kommunista brigádokat le is verték. Üzenet magunknak, másoknak
A történelem ismétli önmagát – ha hagyjuk!
A kommunizmus kísértete
A kísértet ugyanúgy él és kísért, mint 1848 februárjában, amikor megjelent a kommunista párt huszonhárom oldalas kiáltványa, a Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. 
