A Hálózat
Álmodj, királylány – Fenyő János elhallgatott szerepe a szépségkirálynő halálában (Hálózati fotósból agyonlőtt médiacézár, 1.)
Fenyő János az állambiztonsági hálózathoz tartozott. Hogy milyen minőségben, arra nincs kézzel fogható bizonyíték, de megpróbáltuk összerakni a képet. Az 1998-ban agyonlőtt médiacézár fotósként kezdte, a magát átmentő kommunista médiacár, Siklósi Norbert és az agitprop vezér Lakatos Ernő egyengette az útját. Fiatalon a szovjet-magyar Ország-Világhoz került, szabad bejárása volt a szovjet nagykövetségre, és szinte hazajárt Moszkvába. Egy interjúban maga kérkedett azzal, hogy a rendőrség azonnal továbbengedi, amikor megmutatja az igazolványát. A fiatal fotós szolgálati útlevelet kapott, szabadon mehetett Nyugatra. A nyolcvanas évek közepén Fenyő fontos szereplője lett a botrányos szépségkirálynő-választásnak, amelynek győztese, Molnár Csilla öngyilkos lett. Ezt az eseményt Siklósiék egyik állambiztonsági leányvállalata szervezte. Fenyőék fotókat csináltak a lemeztelenített fiatal lányokról, amelyeket a tudtuk nélkül eladott egy nyugati erotikus magazinnak. Molnár Csilláékat kihasználták, megalázták, és a fiatal lány ebbe beleroppant. A botrány után bevonták Fenyő útlevelét, de azt későbbi barátjától, az olajügyes Csikós Józseftől visszakapta. Csikós a rendszerváltás előtt a sajtó és az állambiztonság egyik legfontosabb embere volt, Fenyő mindig hálás maradt neki, még a börtönben is meglátogatta. Fenyő felemelkedése, avagy a média lenyúlásának története (13. rész). A lágerkanálra vésett kolostor képe – Iglói Mihályék hite, ereje és kitartása a szovjet fogolytáborban
Istentiszteletetért kaptak különbüntetést a magyar hadifoglyok a Szovjetunióban, de a külön zárkákban, éheztetve is ragaszkodtak a tiltott vasárnapi áhítathoz. A most publikált visszaemlékezést Selmeczi István kutató küldte el nekünk. Az írás főszereplői azok a lelkészek és magyar tisztek, akik együtt raboskodtak a világ valaha volt egyik legjobb futóedzőjével, Iglói Mihállyal, aki szabadulása után világsikerekre vitte a magyar középtávfutást. Iglói Mihály is abba a csoportba tartozott, akiket kiemeltek a borovicsi fogolytáborból, hogy elvegyék a kedvüket az imádkozástól. Iglói cellatársa maga sem tudta, hogyan élték túl: „Volt, hogy Náci [Iglói Ignácz Mihályt mindenki így becézte] a tábor német szakácsától kapott egy megfagyott, nyers takarmányrépát. Megettük. Egy másik alkalommal a németek alvadt vért adtak Nácinak, aki azt köpenye zsebébe rejtve csempészte be hozzánk.” Valahogyan túlélték, de közben összeírták azoknak az áldozatoknak a névsorát, akiknek nem sikerült. November 25-én a szovjet munka- és fogolytáborokba hurcolt magyarokra emlékezünk. Tíz dekával több kommunista lett, maradhat? A nyomtatott sajtó átmentett munkásőrsége, avagy a média lenyúlásának története (12. rész)
Az első szabad választás idején, 1990 tavaszán falta fel a német-magyar Springer Budapest a megyei sajtó jelentős részét, úgy, hogy látszatra új lapokat alapított, de abba átvett mindent a régiekből. A céget a posztkommunista közgazdász-káder, Bayer József vezette, aki a következő főszerkesztőket alkalmazta. Köztük volt a bányászból lett propagandista; a kohómérnökből lett párttitkár; a megyei Végrehajtó Bizottságból érkezett pártkatona; az MSZMP propagandistája; a KISZ Pest megyei titkára; az egri párttitkár; a pártpropagandistából lett POFOSZ-alelnök; a KISZ megyei titkára. Egytől-egyig a diktatúra emberei voltak, és egytől-egyig megtartották őket, annak ellenére, hogy a nyolcból négy főszerkesztő ellen tüntetést, illetve bojkottot szerveztek 1990-ben. Sikertelenül. A főszerkesztők uralma a megtervezett forgatókönyv, a hatalomátmentés része volt, bár az MSZ(M)P az 1990-es választást értelemszerűen nem nyerhette meg, de hihetetlen erőfölényére, a megmaradt hálózat mindenhol pozícióban maradó embereire, és az MDF-kormány hibáira és főleg lehetetlen helyzetére alapozva hatalmas győzelmet aratott 1994-ben. Letarolták a vidéket, nem kis részben azoknak a főszerkesztőknek köszönhetően, akik a rendszerváltás előtt és után is egyszerű katonaként viselkedtek. Párttitkárok, KISZ-vezetők, munkásőr-rajongók, ők vezették a megyei lapokat 1990 után – A média lenyúlásának története (11. rész)
Egri párttitkár, a KISZ Pest megyei titkára, az MSZMP megyei propagandistája, a párt propaganda osztályának vezetője – ilyen vonalas középkáderek vezették a megyei lapokat a rendszerváltás előtt és után. 1989 előtt az MSZMP nevezte ki őket, majd a vidéki sajtót 1990-ben bekebelező Springer Budapest mindet megtartotta. Bayer József és a németek a függetlenségre hivatkozva álltak ki mellettük. Volt, aki a munkatársa szerint csalással ült be a székbe, a másik pártújságíróból lett a POFOSZ megyei alelnöke, a harmadik meg MSZP-képviselőként indult, és bukott el 1990-ben. Válogatott csapat volt ez, most négy posztkommunista főszerkesztőt mutatok be, volt, aki a kilencvenes, volt, aki a kétezres évekig (!) a megyei lapok élén maradt. Csoda, hogy az MSZP 1994-ben letarolta a vidéket? Hatalomátmentés kommunista módra, avagy a sajtó lenyúlásának története (11. rész). Így üzleteltek a volt nácik és korábbi üldözöttjeik, a kommunista külkeresek – Interjú Borvendég Zsuzsannával egy tökéletesen felépített hálózatról
Ismerik Parvusz nevét? Nem? Pedig ő írta meg a németeknek azt a forgatókönyvet, amellyel megdönthetik a cári rendszert Oroszországban. Megvásárolt újságok, újságírók, vírusként hazaküldött Lenin, és sok-sok pénz. A terv bevált, Oroszország összeomlott, majd kiszállt az első világháborúból. Borvendég Zsuzsanna történész szerint ez volt a nagyhatalmak érdeke. Amíg a cári Oroszország csak korlátozottan engedte be a nyugati tőkét, a szovjeteknek már nagyon is szükségük volt rá, ekkor alapították meg azokat a külkereskedelmi vegyesvállatokat, amelyekben egy-egy nyugati bank is benne volt. Ezek a cégek még a nyolcvanas években is működtek, a szovjetek és csatlósaik azokkal a náci német és osztrák emberekkel üzleteltek, akik korábban még üldözték őket. A bolsevik veszélyt Horthy Miklós tökéletesen átlátta, csak nehezen engedte be a szovjet kirendeltséget, amelynek nyolc személyben határozta meg a létszámát. Berlinben ekkoriban 800-an dolgoztak! Hogyan üzleteltek a nácik, a kommunisták, a CIA és a KGB? Erről is beszélgettünk. Csurka és Csengey megkésett igazsága, avagy egy megnyerhetetlen meccs a hálózati sajtóbirodalom ellen (10. rész)
„Óriási disznóságok vannak ott, írjátok meg, hogy rendet lehessen teremteni” – állítólag ezt mondta Csengey Dénes a Reform újságírójának azokról a tévés visszaélésekről, amelyek ügyében halála előtt vizsgálódott. A legmegdöbbentőbb, hogy bár az állambiztonsági hátterű újság a tragédia után nyilvánosságra hozta a „Csengey-hagyaték” egy részét, utána visszalépett és Tőke Péter titkos munkatárs-főszerkesztő vezetésével megsemmisítették a Csengey Dénestől kapott dokumentumokat. Legalábbis ezt írták. Tény, hogy Csengey a rendszerváltás idejében következetesen felszólalt a posztkommunista-liberális tábor hihetetlen médiaereje ellen, amellyel gyakorlatilag megfojtották a diktatúra után felállt első kormányt. Nála is radikálisabban beszélt Csurka István, aki „kujtorgó ellenforradalomat” emlegetett, és azon értetlenkedett, hogy hogyan lehet még 1990-ben is a legnagyobb példányszámban kiadott napilap a pártállam szócsöve, a Népszabadság. Tény, hogy az idealista, népszerű Csengey sokak szemében szálka volt, nem lehetett sem antiszemitizmussal, sem korábbi cinkossággal vádolni, és lejáratni sem volt egyszerű. Halálának okát sokan megkérdőjelezték, Végvári József egykori állambiztonsági őrnagy pár évvel ezelőtt félreérthetetlenül arra célzott a stábunknak, hogy a sokat kutakodó, népszerű Csengeyt a Szolgálat tette el az útból. Az igazságot talán sohasem tudjuk meg, de az tény, hogy halálával hatalmas űr támadt, ahogyan az is, hogy az egyik tévés vizsgálatból sem lett semmi. Mind Bayer József, mind az őt követő gazdasági igazgatók megúsztak mindent. Csengey és Csurka is megnyerhetetlen meccset játszottak, és bejött az országos 1-es: 1994-ben az MSZP vette át vagy inkább vette vissza a hatalmat.
Tihany díszpolgára lett az a dúsgazdag impexes, akinek vezetése alatt milliárdos veszteség érte Magyarországot
Tihanyi díszpolgári címet kapott idén az a Tóth József, aki a kádári diktatúrában azt a Mineralimpexet vezette, amelynek "köszönhetően" több milliárd forint kár érte az országot. Tóth és elődje közreműködtek abban, hogy svájci cégeken keresztül akkori értéken is több milliárd forintot lopjanak el az iráni olaj Magyarországra nézve borzasztóan veszteséges amerikai exportjából. A Tóthék által okozott kár jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánk a rendszerváltás idejére az államcsőd szélére sodródott. Az 1989-es 19,5 milliárd forintnyi költségvetési hiányból ugyanis 3,7 milliárd forintot tett ki az a népgazdasági kár, amit egy korabeli belső vizsgálat szerint az újdonsült díszpolgár és elhunyt elődje, Russay István (másodállásban hírszerző) idézett elő a gátlástalanságával. Hogy még szebb legyen a történet: Russay ausztriai partnere egy volt SS-tiszt volt, akivel a rendszerváltás után is folytatták az ügyleteket. Tóth a sport világában is magasra jutott a rendszerváltás után, a Mineralimpex pénzéből ő fizette az első Taróczy Balázs-féle teniszgálákat, majd egyszerre lettek a kilencvenes években a teniszszövetség alelnökei. Tóth a rendszerváltás után is a Mineralimpexnél maradt, megmaradtak a közös üzletek a korábbi osztrák SS-tiszttel, majd Tóth átigazolt a MOL-hoz, ahol állítólag ő vitte a kenőpénzt (!) a horvátokhoz az INA-val kötött üzlet során. Természetesen milliárdos. És díszpolgár. Csengey Dénes a halála előtt a tévé mocskos ügyeit kutatta – A posztkommunista polip, avagy a média lenyúlásának története (9. rész.)
Bécsi munkája, majd stuttgarti ösztöndíja után a Magyar Televíziónál folytatódott a közgazdász-káder Bayer József felemelkedése. Az agitpropos fővezér Lakatos Ernő és Berecz János emberének tartott Bayer négy évig dolgozott a tévénél, és bár a propagandasajtó szerint ez sikertörténet volt, valójában a tévé [ahogyan az ország] eladósodott. Bayer jókor, 1989 tavaszán váltott, átment a Springer Budapesthez, a tévénél korábbi beosztottja, strómanja, Sándor Gyuláné lett az utódja, akinek férjét Bayer saját cégénél alkalmazta. Nem csak őt, a tévé technikusból lett gyártási igazgatójának, Horváth Lórántnak a felesége is Bayer csapatát erősítette. Így alakult ki az a posztkommunista hálózat, amely a rendszerváltás korszakában és után is uralta a magyar médiát. Jellemző, hogy Bayer egyik legfontosabb springeres embere, Nemes Péter az MSZMP KB politikai munkatársaként került a tévéhez, Bayer magával vitte, és hosszú évtizedekig együtt irányították a megyei sajtót. Meglepő, hogy az összes Párt által kinevezett főszerkesztőt megtartották és megvédték? Vagy, hogy a Sándor Gyuláné és a tévés visszaélések ügyében indított korrupciós, sikkasztós ügyek mind elbuktak? Nem igazán, ahogyan ezzel az átmentett hálózattal az is papírforma volt, hogy a vidéken a ma is gyűlölt MSZP 1994-ben letarolta a megyéket. Néhányan már akkor is vizsgálódtak, közéjük tartozott az a Csengey Dénes, aki halála előtt éppen a tévés ügyekről akart megjelentetni anyagokat. Szerettünk volna még élni (M5, 21:00) – Egy megrendítő szerelem igaz története az '56 utáni megtorlások idejéből
Szerelmesek voltak, de a diktatúra példát akart velük statuálni. Tumbász Ákos és Forró Marianna katolikus szertartás szerint, de titokban házasodtak össze az 1956-os forradalom és szabadságharc után. A hatalom és az állambiztonság beleszőtte őket egy koncepciós perbe, amihez semmi közük nem lett volna. Tumbász Ákost előbb életfogytiglanra ítélték, aztán ezt halálbüntetésre változtatták. Huszonnégy évesen végezték ki. Felesége csak szabadulása után értesült a tragédiáról, sohasem ment többet férjhez, de sokáig nem beszélhetett a történtekről. Október huszonharmadikán mutatja be a televízió azt a dokumentumfilmet, amelyet szép szerelmükről és megrázó tragédiájukról készítettek. Történetüket a film létrejöttében kulcsszerepet játszó Borvendég Zsuzsanna történész írta meg a PestiSrácok.hu-nak. Baksát meg akarták ölni, Radicsot tönkretették – „A Taurus elsöpörte volna a magyar könnyűzenei életet. Ha hagyják” (Kisfaludy András interjú, 2. rész)
Radics Bélát tönkretette, a Syrius álmait széttörte, a Kexet szétbomlasztotta a diktatúra. Ezek (is) voltak azok az elhallgatott zenekarok, amelyek nem kapták meg az esélyt a nagylemezre, amelyeket kőkeményen üldözött az olykor már puhának hazudott kádári diktatúra. Voltak egyéb trükkök is, Zoránt a nagylemez álma miatt bevették a Taurusba, Som Lajos ekkor kiszállt, a régi, kőkemény zenekarnak vége volt. Baksát pedig éppen Zoránék Metrójába csábították, hogy így a Kextől is megszabaduljanak. Az egyik legfontosabb ügynök éppen a Metro zongoristája, Fogarasi János volt. Kisfaludy Andrással, a Kex dobosával, az Elhallgatott zenekarok című dokumentumfilm rendezőjével a régi idők tabutémáiról beszélgettünk, nyíltan, őszintén. Szóba kerültek az ORI-t irányító egykori ÁVH-s tisztek, a Hanglemezgyár félistenként élő vezetői, a támogatott zenekarok. És amelyeket eltapostak. A kommunisták a földi Mennyországot ígérték, de a Poklot hozták el – Tabudöntögető interjú Andrási Attila rendezővel 1919-ről
„Azt ígérik, hogy a Mennyországot hozzák le a Földre, de végül Poklot teremtik meg. Meg vannak győződve arról, hogy pont a vakhittől szabadulnak, és ettől megszabadítják az egész emberiséget, azt is, aki akarja és azt is, aki nem” – mondja Andrási Attila rendező, színházigazgató a bolsevikokról, de akár az új idők új forradalmárjairól is elmondhatta volna ugyanezt. A Kamaraszínház vállalt missziója, hogy a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó darabokat mutasson be, ilyen volt az 1918, ilyen a Janus és Mátyás, és ilyen lesz az 1919 is. A színház vezetőjével a bolsevizmus és kommunizmus vírusként való elterjesztéséről, a Lenin hazaszállítását levezénylő németekről, a Budapestre, majd Bécsbe küldött Kun Béláról, és úgy általában a kommunizmus nagy hazugságáról beszélgettünk a Kamaraszínház új, készülő darabja kapcsán. Kex, Taurus, Syrius – legjobbjainkat taposta el a diktatúra, a legendás Kex dobosával, Kisfaludy Andrással az elhallgatott zenekarokról beszélgettünk (1. rész)
A hatvanas évek végén a diktatúra megijedt azoktól a friss, kiugróan tehetséges zenekaroktól, amelyek valahogyan eltértek az elvárt és már támogatott stílusoktól, például a langyos, a rockhoz képest aludttejre emlékeztető beat-től. Radics Béla talán minden idők legnagyobb hatású magyar gitárosa volt, de sohasem lehetett nagylemeze, a rezsim üldözte, ellehetetlenítette, komoly játszmákat folytattak ellene. Ugyanígy mindent megtett a Párt és az állambiztonság a Kex felbomlásáért, amelynek énekesét, Baksa-Soós Jánost gyakorlatilag elüldözték az országból. Nagylemezt ők sem, és a zseniális jazz-rockot játszó Syrius sem jelentethetett meg sokáig, utóbbinak akkor adták ki mindössze ötezer példányban az albumát, miután Ausztráliában megjelent, és hatalmas siker lett. Kisfaludy András zenésszel, filmrendezővel, a Kex egykori dobosával beszélgettem a Kádár-diktatúra valódi arcáról, és azokról az elhallgatott zenekarokról, amelyek ma is legendásak, de amelyekről nagyon keveset beszélünk. Szóba kerülnek a rendszer kegyeltjei, a jól fekvő Bródy-Sztevanovity kettős, ahogyan az is, hogyan rugdosta a birkózóból lett kommunista kápó Rajnák egy szerencsétlen lány nemi szervét. És az az ügynök is, akit megerőszakoltak és megvertek az előzetesben, és csak úgy engedték ki, ha aláír, és jelent a Kalef "galeriről" és a Kexről. Kisfaludy András megtisztelt azzal, hogy tegezhettem, az interjúban sem teszünk másképp.
Bayer József és a hírszerzéshez tartozó Collegium Hungaricum – Nevezhetjük-e a Springer Budapest vezetőjét a hálózat emberének?
A címben feltett kérdésre a válasz: igen és nem. Bayer József a Marx Károlyon végzett, majd fiatalon Bécsbe küldték, ahol a kádári állambiztonság kulcsfontosságú objektumához, a Collegium Hungaricumhoz került. Bayer a CH titkára, a vezető Pamlényi Ervin közvetlen beosztottja lett. Pamlényi az állambiztonság ügynöke volt, aki azért vállalta az újra beszervezést, mert tudta, hogy csak így kaphatja meg az állást. Bayert a bécsi kiküldetése után Stuttgartba küldték ösztöndíjjal, ez is a kiválasztottak terepe volt. Hazatérve fiatalon a tévé kereskedelmi igazgatójává tette az átalakulásra készülő diktatúra, hogy 1989-ben a Springer Budapest vezetőjévé válassza a német-magyar vegyesvállalat, amelyet a katpolos Von Ferenczy segített összehozni. Ezután Bayer vezényelte le a megyei lapok átjátszását, megtartva az összes MSZMP által kinevezett főszerkesztő-kádert. Bayer megbízható elvtárs volt és maradt, idén vonult csak vissza, miután harminc évig a magyar média egyik legbefolyásosabb figurája volt. A Hálózathoz tartozott? Igen. Be volt szervezve? Nincs rá bizonyíték, de igazából valahol lényegtelen is. A média lenyúlásának titkos története - 8. rész. Egy pillanat alatt átjátszották maguknak a vidéki sajtót, a katpolos szélhámos Ferenczy, Demján és a hálózat emberei, avagy a média lenyúlásának története (7.)
1990-ben, a választás két fordulója között jött a magát átmentő posztkommunista hatalom óriási trükkje: Demján Sándor Hitelbankja a német Springer kiadóval és a katpolos őrnagyből lett nemzetközi szélhámos-üzletemberrel, Josef von Ferenczyvel összeállva bekebelezte a vidéki sajtó zászlóshajóit. Kilenc megyei lapot indítottak el, átszippantva oda a korábbi megyei lapok szerkesztőségeit, felszerelését, mindent. A lapokat akkor még tulajdonló MSZP ehhez természetesen asszisztált, sőt, a kommunisták emberei a háttérben részt vettek az átmentésben. A rendszerváltás idején megalakult német-magyar vállalat, a Springer Budapest az összes kommunista főszerkesztőt megtartotta, a legtöbb a saját megyéjében magas rangú MSZMP-káder volt, és a kilencvenes években is zavartalanul dolgozhattak. A Springer Budapest élére Bayer József került, aki a diktatúrában a hírszerzés központi helyének számító bécsi kulturális-diplomáciai intézmény titkára volt. A később lebukott hírszerző-igazgató közvetlen beosztottjaként dolgozott. Amikor a választás után a demokratikus pártok képviselői bojkottálták az egyik továbbra is kommunista szellemiségű megyei lapot, Bayer kiállt a Politika Főiskolán végzett főszerkesztő mellett. Jól tette: a megfuttatott közgazdászból (!) lett médiaguru idén vonult vissza, az elmúlt harminc évben a magyar média egyik leghatalmasabb emberének számított. A kilencvenes években a vidéki sajtót a korábbihoz hasonlóan uralta kommunista, posztkommunista elit. Nem véletlen, hogy 1994-ben mindenhol az MSZP győzött. Politikai pszichiátria és Rock’n Roll – „Ez a Kádár-korszak valódi arca, nem a kellemes lángosozás a Balaton-parton”
Politikai pszichiátria, verés, nyugtatóinjekciók, börtönbe zárt punkok. Még mindig tabunak számít a kádári diktatúra valódi arca, az, hogy még a nyolcvanas években is a legkeményebb eszközökkel sújtottak le arra, aki másként, és főleg túl hangosan gondolkodott. A filmrendező és író, Fabricius Gábor Szex, Drót, Rock’n Roll című forgatókönyve díjat nyert a Karlovy Vary filmfesztiválon és nekimegy a hamis nosztalgiának, még akkor is, ha ez szerinte ez egy szűk csoportnak nem tetszik. „A magyar film egészen a mai napig egyszerűen elhazudta a Kádár-kor terrorját, meghamisította, ezzel elkövette a történelemhamisítás intellektuális bűntettét – mondja. – Az említett szűk csoport pedig százmilliókból készíti újra és újra a Bástya elvtárs reinkarnációit, hogy tapsoljunk a viccen. Nem vicces, túl sokan haltak bele.” Az elhallgatott diktatúráról és a film segítő, trauma-feldolgozó erejéről beszélgettünk. Hálót fontak Márai Sándor és Wass Albert köré – A nemzetinek álcázott hálózati kiadók, avagy a média lenyúlásának története (6.)
Fegyvercsempészet, lopott autók és Márai Sándor, Wass Albert, illetve a III/III.-as főnök könyveinek megjelentetése. Durva? Pedig a hírszerzés és a kádári diktatúra sajtócárja, Siklósi Norbert véghez vitte. Siklósiék több kiadót létrehoztak a rendszerváltás folyamán, a PallWestet a papíron konzervatív költő, Tamási Orosz János titkos megbízott vezette, ők adták ki az állambiztonsági főnök, Horváth József könyvét is, de az újra kiadhatónak ítélt Wass Albert életműből is hasznot akartak húzni. A Molnár János ügynök vezette Griff Kontinent Kft. Márai Sándor műveit akarta megjelentetni, Siklósi és a hírszerzés komoly pénzt remélt a legendás, éppen akkor elhunyt író köteteiből. A Griff összejátszott a Skála World Trade-del, azzal a leányvállatattal, amelynek anyacégét korábban az a Demján Sándor vezette, aki később, már a Hitelbank vezéreként ezt az egész reformos, mai napos társaságot ellátta tőkével. A történet összes szereplője befutott a rendszerváltás után, „Orosz” ügynök, azaz Érsek Iván is saját lapot kapott, amit a KGB-hez köthető Bara István adott ki. Ha az összképet nézzük, érthető, hogy miért is dolgozhatott Tamási Orosz később tíz évig a posztkommunista Vasárnapi Híreknél. És persze az is, hogy miért bukkant fel a Kaput vezető Brády Zoltán annyi zavaros, zűrös ügynél (Fenyő János halála, Eduardo Rózsa-Flores halála, őszödi beszéd). A székely mártír, akit két diktatúra is beszervezett – A nemzeti oldal és az állambiztonság, avagy a média lenyúlásának története (5.)
Civilek szervezték, de a babért megint Horn aratta le – A páneurópai piknik a rendszerváltás valóban nagy pillanata volt
Pufajkás ügynökből demokrata drótvágó – Horn Gyula nagy trükkje, avagy mire jók a hálózati újságírók
„Horn Gyula külügyminiszter, aki a drótot átvágván a vasfüggönyön is rést ütött” – írta az ÁVH-s Vajda Péter az ÁVH-s Kanyó András vezette Magyarországban 1990-ben, elvileg már a rendszerváltás végén. Ez az egy mondat mindent elárul arról, hogyan is sikerült ez az egész folyamat, és hogyan is működött a sajtó a diktatúra végén, majd a kilencvenes években. Éppen harminc évvel ezelőtt, 1989. júniusának végén Horn Gyula nem vágta át a vasfüggönyt, mert az akkor már le volt bontva, csak a trükk miatt visszaépítették egy darabon. Horn fotója bejárta a világsajtót, a németek onnantól pozitívan tekintettek a pufajkásból ügynök, majd kommunista külügyminiszterré lett politikusra, aki 1994-ben vissza is került a hatalomba. Bár az Index 2009-ben azt írta, hogy a magyar társadalmat nem verték át, mert tudtuk, hogy Horn csak szimbolikusan hősködik, ez nem igaz. A pártsajtó hálózati újságírói, mint a később Malév-szóvivővé emelkedő Kocsi Margit vagy az említett ÁVH-s Vajda hősként írtak Hornról. „A vasfüggöny lehull, szinte halljuk suhogását…” - írta például Kocsi a Népszavában. Az egész csak egy okos átverés volt, ezzel legitimálták a továbbélésre készülő Hornt. A valódi hősök azok voltak, akik augusztus 19-én megszervezték a páneurópai pikniket. Persze nem is Hornékról lenne szó, ha nem próbáltak volna meg arra is "rátelepülni". Kilencvenöt esztendős a magyarság és a rendszerváltás megtörhetetlen legendája – Isten éltesse Pákh Tibort!
Pákh Tibort egy tökéletes Magyarországon be sem kellene bemutatni, de a valóság savanyúbb. Rendszerváltásunk és antikommunista ellenállásunk legendás alakja most vasárnap volt 95 éves. Túlélte kínzóit, túlélte Kádárt, pedig a Gulág után hosszú-hosszú évekig volt börtönben, később elektrosokkal és más pszichiátriai eljárásokkal kínozták, de így is megőrizte elméjét, jellemét, hitét, magyarságát. Bár szinte a teljes magyar média hallgat a születésnapjáról (!), és ez önmagában érthetetlen, most egy legendás találkozás felemlegetésével hajolunk meg előtte. Egy olyan történetet idézünk fel, amikor Krassó György látogatta meg a Lipótra zárt Pákh Tibort. A találkozást egy ügynök-pszichiáter szervezte, aki minden áskálódása ellenére jót (is) tett. Pákh Tibor kálváriáját bemondta a Szabad Európa Rádió, kénytelenek voltak elengedni. Tudják hova ment? A Bem-szoborhoz, hogy virágot helyezzen el a lengyel-magyar barátság előtt tisztelegve. A Hálózat nagy trükkje: A lázadó Kaput az állambiztonság cége adta ki – a média lenyúlásának története (4.)
A KGB-hez köthető Siklósi Norbert élet-halál ura volt a magyar sajtóban a rendszerváltás előtt. És persze utána is fontos sakkfigura maradt. Siklósi sohasem tagadta, hogy Moszkvához lojális igazán, így irányította a Lapkiadó Vállalatot, amelyből a nyolcvanas évek végén megpróbálták kilapátolni a lehető legtöbb pénzt. Ekkor az állambiztonsággal megalapították az Interedition leányvállalatot, amely 1988-ban megjelentette a később legendássá vált Kapu című folyóiratot. Főszerkesztője Brády Zoltán lett, elmondása szerint Demján Sándor adott volna pénzt a lapra, és a Reform Rt. állt volna mögötte, de ő inkább Siklósi cégét választotta, akit pár éve is "vagány bolseviknek" nevezett. A később "rendszerellenes" Brády az ELTE ateista körét vezette egyetemistaként, aztán a Rádió és média futatott újságírója lett, a hetvenes évek közepén a Magyar Ifjúság propagandistája volt, Moszkvába utazott, május elsejéről lelkendezett, hogy aztán bűnügyi újságíró legyen belőle. Aztán jött a hírszerzéssel, Siklósival és az Intereditionnal megjelentették a Kaput. Az amerikás magyar bűnöző, akinek Gyárfást (is) köszönhetjük – Békesi László alezredes, Bodnár György és a média lenyúlásának története (3.)
Vitray Tamás, Gyárfás Tamás és Békesi László későbbi pénzügyminiszter Amerikában ismerkedett meg Bodnár Györggyel, akihez mind közel kerültek. A magyar maffia vezetőjének nevezett férfi a nyolcvanas években jött vissza Magyarországra, akkor, amikor az amerikai FBI több bűnözőt kiszorított az Egyesült Államokból, de erről állítólag "elfelejtette" értesíteni a magyar hatóságokat. A börtönviselt csaló Bodnár megalapított egy céget, amely kiadta a Szaknévsort, és amelynek Gyárfás lett a vezetője. Szintén utóbbival elindították a Sport Pluszt, majd beszálltak a Nap-tv-be, amikor elfogyott a pénz. Békesi László 1990 tavaszán egyik utolsó intézkedésével engedélyezte a kaszinónyitást Bodnárnak. Információnk szerint nem csupán ő köthető Bodnárhoz, de Várszegi Gábor is, illetve az a Fenyő János, akinek meggyilkolásának ügyében éppen most emeltek vádat Gyárfás ellen. Gyárfás egy 2015-ös interjúban közös ismerősükkel, Vitrayval beszélgetett, de nem volt hajlandó kimondani Bodnár nevét. „Volt ez az amerikai ember, a fedezetem” – mondta. A média lenyúlásának története, 3. rész. Popper Péter harca a "gonosz" galerik ellen – Letartóztatásuk után tanulmányozta és kezelte a diktatúra fiatal célpontjait
Popper Péter a békéről, szeretetről és a keleti vallásokról beszélt a rendszerváltás után, de a kommunista diktatúrában még másban volt érdekelt. A pszichológus fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozott, állambiztonsági szakkönyveket írt, de szakterülete a galerik elleni küzdelem volt. A hatvanas évek elejétől galerinek neveztek gyakorlatilag mindent, ami veszélyesnek tűnt, az MSZMP utasítására átfogó harc indult a fiatalok megfélemlítésére. Popper megfigyelte és megvizsgálta a letartóztatott embereket, akik közül sokakat teljesen ártatlanul meghurcoltak, beszerveztek vagy fegyházba, esetleg más intézetbe zártak. Mivel "Professzor" néven részt vett az állambiztonsági tisztek képzésében is, és ezért pénzt is kapott, így szinte biztosra vehető, hogy a galeri-tagok elleni ügyekben is kulcsszerepet vállalt. A galeriket agresszív hordáknak nevezte, akikre roppant mód jellemző a gyávaság: „A leginkább szembetűnő különbségre éppen a letartóztatás után derül fény. Feltűnő ugyanis, hogy amikor a csoportban rendkívül agresszív, arrogáns és hetyke galeritagot elkülönítik a társaitól, szinte tartásnélkülivé válik, konformista, meghunyászkod, sokszor alázatos magatartást tanúsít” - írta állambiztonsági munkájában. Popper „Professzor” nyomában (1.) A garázsmester, a munkásőr, a propagandista és a titkos megbízott – Székely Ferenc, Havas Henrik és a média lenyúlásának története (2.)
1989 nyarán összeállt a Hitelbank fizette Mai Nap Rt. és a Bokor László munkásőr-tévés vezette MOVI, és elindította a NAP-TV-t. A NAP-TV esetében is Pozsgay Imre segítette a különleges helyzetbe hozott csapatot, így sikerült kijátszani az életbe lépő frekvenciamoratóriumot. A tv főszerkesztője, vezetője Székely Ferenc, Bokor László helyettese lett, akit egy állambiztonsági irat szerint 1989 nyarán a III/III. el kívánt igazítani, hogyan is filmezze le az újratemetést. Székely korábban is propaganda-filmeket készített, partnere az ÁVH-s tisztből lett filmes, Radványi Dezső, valamint maga Bokor. Székely az első adásban Pozsgayt szerepeltette, és odahívta a tévéhez a volános garázsmesterből lett újságírót, Havas Henriket, akit egy hálózati riporter, a bonni tudósító Szalay Zsolt vitt a Rádióhoz. Havas társával, Forró Tamással, azaz "Szilágyi Ákos" titkos megbízottal került a Nap-TV-hez, korábban a Magyar Rádióban futatták őket. Az új tévénél elképesztő fizetést markoltak fel, így a pénz elfogyott, és Havas odahozta Gyárfás Tamást, aki egy amerikás-magyar maffiozó, Bodnár György pénzét fektette be. A sajtó lenyúlása – második rész. 
