Vezércikk
A baloldal vírus idején: ami rossz az országnak, az jó az ellenzéknek
Csupán a következetlenség volt következetes a baloldalon. Az oltásellenes kampányok, a zavarkeltés, a riogatás és a mélypontnak számító halálkampány után a negyedik hullámra most már közösen, egymásba kapaszkodva okádhatnak tüzet a kormányra. Együtt riogathatják az emberfiát. Felelőtlenül mondhatnak sületlenséget és annak ellenkezőjét is, miközben a védekezés sokadik fejezetét írjuk. Vajon a szemfényvesztő Márki-Zay, a megzavarodott Jobbik, az elejétől kezdve zavart Momentum vagy a hatalomrészeg, mindenkit felzabáló DK immár egy akolba terelve, kéz a kézben meddig lesz hajlandó elmenni? A haláltusáját vívó, sarokba szorult állatként vergődő MSZP-ről nem is kérdezve... A választásokhoz közeledve lesz-e feljebb vagy lejjebb a halálkampánynál? Hol lesz az aljasság határa?
A hazaárulók nagy napja
Amikor november negyedikével kezdődően a szovjet tankok megfojtották a magyar szabadságharcot, már túlvoltunk egy sor áruláson. Példának okáért Kádár János tán századjára is elárulta elvtársait és Magyarországot, amikor a moszkvai komcsikkal letárgyalta, hogy ő és brigádja vezényli a tisztogatásokat és örömmel lesz a következő, kollaboráns elit feje. Nagy Imrét is hallhatta a fél ország, ahogy elmondja, a kormány a helyén van és a csapataink harcban állnak. És mindkettő mekkora hazugság volt! Milyen aljas, ezrek életét követelő hazugság!
Az árulás természetrajza
Az árulás örömét, az árulás ízét legtöbbször az irigység, a bosszú- és hatalomvágy, a pénz megszerzése sarkallja. Az árulás fokozatai közül a legaljasabb, amikor valaki, valakik a hazájukat árulják el, amikor elárulják népüket, hagyományaikat, kultúrájukat, áruba bocsátják mindazt, amiért egy nemzet évszázadokon vagy ezredéveken keresztül harcolt, küzdött, feláldozva akár az életét is. A magyar történelem sok ilyen esetet ismer, sok ilyen gazembert, akik idegen érdekekért, hamis eszmékért – természetesen a sajátjáért is – elárulják fajtájukat, nemzetüket. Petőfi Sándor a Nemzeti Dal című versében erről már 1848-ban megfogalmazta egy nép véleményét: „Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete...”
Ha eltűnnek a nyomok, tiszta lesz a kéz? Így harcol a korrupció ellen az uniós pénzek nagymestere, Cseh Katalin!
Cseh Katalin különleges hanghordozását, a "jogállamért" aggódó rikácsolását már mindannyian ismerjük, ahogyan azt is, hogy imádja a brüsszeli sajtótájékoztatókat, valamint az Európai Parlamentben történő magyargyalázó felszólalásokat, amelyekben főszerepet vállal. A boldog békeidőkben az ilyen embert haza sem engedték volna, most azonban sokaknál szinte meg sem karcolja az ingerküszöböt, ha valaki fennhangon harcol azért külföldön, hogy bepereljék, megalázzák a hazáját, és amennyi pénztől csak lehetséges, meg is fosszák a magyarokat. A helyzetet még varázslatosabbá teszi, hogy mindez csupán kicsinyes politikai haszonszerzési célból történik. Sőt, Cseh Katalin még büszke is a teljesítményére, szégyen nélkül, üres fejjel tovább szajkózza a betanult mantrát, és nemrégiben még emelt is a téten, hiszen szinte könyörgött, hogy büntessék meg Magyarországot, krokodilkönnyeket potyogtatva annak érdekében, hogy az Európai Parlament eljárást indítson az ügyben az Európai Bizottság ellen. A korrupció elleni kíméletlen harca közben azonban Cseh Katka nem feledkezett meg arról sem, hogy a saját korrupciógyanús ügyeiben elkezdje eltüntetni a nyomokat, mindezt természetesen a tisztaság, feddhetetlenség jegyében és a magyar emberek érdekében. A pofátlan abszurditás és a bolsevik metódus köztünk él 2021-ben is.
Amit mindig is tudtunk 1956-ról és 2006-ról
1956 előtt a kommunisták kezébe került magyar állam minden emberi közmegegyezést, minden hagyományt felmondott és a pszichopatákra jellemző részvétlenséggel tört elmebeteg céljai felé. Ahhoz képest, hogy a kommunisták miket műveltek a magyarokkal 1945 és 1956 között, a forradalom kifejezetten emberi volt, az átlagemberek – néhány kivételtől eltekintve – nem adták azt vissza a kommunistáknak, amit tőlük kaptak, bosszút sem álltak.
Teremtő emlékezet – Mindenszentek és halottak napjára
Az emlék nem törődik az idővel, felüláll rajta. Amint felbukkan, minden érzése, a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen jelen idejűvé válik. Ugyanakkor az emlékezés a túlélést is jelenti. Mind az emlékezőnek, mind annak a személynek, akit felelevenítünk. Gyertyát gyújtunk, elmerengünk. Reá gondolunk. A múlt pedig, a fellobbanó gyertyalánggal együtt, a szemünk előtt születik újjá. Kissé letisztulva, de a maga valóságában. Ma van mindenszentek, holnap halottak napja.
„Hiszen magyar voltom könnykeresztjét hordom” – Emlékezzünk az ellenállókra, a Kádár-rezsim elsüllyesztett költőire
"Szabadságfetisizmus" járvány idején
A járvány már az életünk része, úgy tűnik belátható ideig velünk marad, és ha nem ez a vírus lesz velünk, akkor majd néhány nyugalmas év után egy másikkal kell majd szembe néznünk. Nem hangzik jól ez és most egy olyan korban élünk még, ahol bizonyos rossz híreket nem akarnak meghallani az emberek, elfogadni meg aztán végképp nem hajlandók.
Márki-Zay Péter csomagol, a baloldal továbbra is integrálna, miközben migránsok dobálják a magyar katonákat
A hat ellenzéki párt összeállásával, majd háziversenyük lebonyolításával az évtized legnagyobb politikai átverése zajlott le Magyarországon. Megmérték és hidegvérrel döntöttek: hasznosabb, ha az európai baloldal által támogatott baloldali magyar pártok baloldali programját nem Karácsony Gergely, hanem egy önmagát jobboldalinak valló outsider-politikus adja el. Márki-Zay Péter egyébként is jól képzett házaló, sikeres volt a tengerentúlon, mint ügynök... Most azt a feladatot kapta, hogy csomagolja be és rejtse el a bevándorlásbarát politikát, mert azt ebben az országban a többség nem szíveli. De bármilyen serényen is csomagol, az internet nem felejt: Márki-Zay Péter mindig is a bevándorlás, az integráció és a multikulturális társadalom mellett tette le a voksát. A Demokratikus Koalícióval a nyakán pedig a jövőben sem tehet mást.
Két év szisztematikus rombolás után Karácsony beleunt a főpolgármesteri díszpinty szerepébe?
Több mint két éve már, hogy Budapest igen sanyarú sorsra jutott Karácsony Gergely és a baloldali összeborulás önkormányzati választásokon elért győzelmével. Hatalmas szavak és ígéretek hangzottak el: zöld és szociális forradalom, egyenlőség, társadalmi igazságosság, a kizsákmányoló burzsoázia letörése és hasonló kommunista mézesmadzag-bokréták. A szép szavakat követő „harcos” munkanapok azonban gyorsan kiábrándító és pusztuló valóságot hoztak az utóbbi tíz évben emelkedőben levő Budapest számára. Karácsony Gergelyről minden gondolkodó ember tudta, hogy nem a tettek embere; a Facebook-királyság zuglói évei után a fővárost is hatalmas bakugrásokkal húzta maga után a mélybe 2019 októbere után, kipárnázva az utat Gyurcsány embereivel, akik ott folytathatták 2010 előtti ténykedésüket, ahol abbahagyták: végre újra nagyokat meríthettek a kondérból, ahol mások főztjét falták fel, nem ügyelve arra, hogy a fővárosi polgároknak is hagyjanak valamit. A főpolgármester kínos ügyei, nemtörődömsége tehát bő két esztendő alatt meghozta keserű gyümölcsét, az előválasztási hercehurca után viszont még mélyebbre került az áldozatpóz koronázatlan királya, a méhlegelők és rovarhotelek büszke ura, aki már meg sem próbálja eljátszani a szerepet, hogy érdekli a káoszba fulladó Budapest. Karácsony újabb bravúrt elkönyvelve, 2021 őszén megmutatta, hogyan lehet a nullából mínuszt csinálni. Az eredményt sajnos közel kétmillió ember érzi a saját bőrén nemzetünk fővárosában, a baloldali propaganda és cselédsajtó azonban az egészet képes még most is Orbán Viktor nyakába varrni. Van-e ennél lejjebb? 2024-ig még sok az idő, a válasz tehát...
Gyöngyösi Márton korábban nem is jobbikos, hanem SZDSZ-es volt
Van abban valami csodálatos, ahogy mindenki, de tényleg mindenki az ellenzékben idült mosollyal és önként, büszkén, dagadó mellkassal hagyja magát hülyére venni az Új Múlt Kft. működésének következtében. Az nem kérdés, hogy még jövő tavaszig is számos megrendelése érkezik a cégnek, amit ők a szokott szakmai színvonalon el is látnak majd, őszinte derültséget okozva a nemzeti oldalon – és bizalmat arra nézve, hogy mindezek újabb és újabb szegek a baloldal koporsójában –, de vannak olyan alkalmak és esetek, amikor különösen érdekes elgondolkozni rajta, hogy ezt ők maguk mennyire gondolják komolyan. Hogy esetleg nem egy vicc az egész és csak azt várják, melyikünk neveti el magát hamarabb.
Az új német kormánypártok nekiálltak kidolgozni, hogy négy-öt éven belül hogyan fogják kicsinálni Németországot, és egy lendületből Európát is
És ez most nem kattintásvadászat, hanem sajnos úgy tűnik, csupán a szomorú tények konstatálása. A szociáldemokraták, a zöldek és a szabaddemokraták megállapodni látszanak a kormányprogramban. Ha valamilyen személyes ambíció nem kavar be a dologba, akkor ez lesz a német jövő. És a „német jövő” a történelmi tapasztalatok alapján szét fog terjedni egész Európában – természetesen romok formájában, hiszen úgy szokott.
Jó film-e az Elk*rtuk?
A kérdésre nyilván politikailag erősen motivált válaszok születnek ezekben a napokban. Elsősorban az alapján, hogy ki melyik oldalon áll. Az, hogy látták-e a filmet, nem sokat számít; ilyen apróságok által nem hagyják magukat befolyásolni. Legalábbis az ellenzéki szimpatizánsok nem; ők egy ilyen filmet aztán tutira nem néznek meg, nekik nem kell az üres propaganda, meg amúgy is O1G!
Még mindig velünk van, még mindig példát mutat – Pákh Tibor, aki leleplezte az impexeket, majd az összes hóhért és megtorló-szakembert túlélte
Gondolatok egy csodálatos élményt jelentő Békemenet után (Képgalériával!)
Minden korábbinál nagyobb tömeg részvételével zajlott le szombaton Budapesten a Békemenet. A hangulat olyan volt, amilyen az időjárás: szikrázó, ragyogó. A résztvevők folyama a Bajcsy-Zsilinszky út-Andrássy út saroktól egészen a Károly körút közepéig ért. A megemlékezés emelkedettsége méltó volt 1956 szellemiségéhez és a nemzeti oldal tömegrendezvényeihez is.
Az ellenzék szerint 1956 hősei a kommunisták és nem a forradalmárok
A szekunder szégyenkezés és a kiröhögés iránti vágy az első két érzelem, ami felmerült bennem, mikor a függetlenobjektívek, ismertebb nevükön a balos heccsajtó első tudósításait olvastam a Békemenetről és Orbán Viktor beszédéről. Elnézést, hogy ezzel kezdem, de legyünk túl a nehezén hamarjában. Szekunder szégyen - utálom a kifejezés túl gyakori használatát, de van, amikor adja magát -, mert ezek a propagandisták valóban nem értik, mit jelent nemzetben gondolkozni, megélni a közösségi érzést jobboldali és jobboldali között, hangosan, egymás hangjába kapaszkodva elénekelni a Himnuszt és csak úgy egyszerűen, egyrészt-másrésztezés, cinizmus meg egyebek hiányában, örülni a másiknak.
Békemenetre fel!
Ma van az 1956-os forradalom 65. évfordulója, de pontosan tizenöt évvel ezelőtt történt az is, hogy egy táncoslábú bolond Néró belesuttogott néhány szót a telefonba, majd egy percre rá a vonal másik végén álló rendőrvezetők hangos utasításokat adtak ki: azonosítót le, gumilövedéket elő, roham! Ma ugyanez az ember készül kormányt buktatni, alkotmányt radírozni és leszámolni mindenkivel, akire habzószájú, hataloméhes, vérszagra gyűlő szövetségesei rámutatnak: ő is Fidesz-bérenc, bilincset rá, lakat alá! De érzi az európai baloldal is a vérszagot, rohamoz a LIBE-bizottság, üzengetnek a liberálisok, mernek nagyot álmodni a bevándorláspártiak és az LMBTQ-ideológusok – tényleg nagy nap lenne nekik, mikor bukna az Orbán-kormány! Ja, és tegnap lett tízéves a Demokratikus Koalíció… Kell még ennél több ahhoz, hogy kikeljünk a fotelből?
Az Elk*rtukból mindenki megértheti, hogy a baloldal kész ölni is a hatalomért
Semmi meglepő nincs abban, hogy a kiégett és egyre gátlástalanabb baloldali média máris megpróbálja eljelentékteleníteni és lesajnálni a tegnap bemutatott Elk*rtukat. A politikai thriller ugyanis nagyon veszélyes fegyver az igazság oldalán; aki megnézi, annak a fejében rögtön egyetlen, rémisztő történetté áll össze az a sok sokkoló hír, oknyomozó cikk, leleplezés és riport, amely a valósággal valódi kapcsolatban álló konzervatív sajtóban 2006 óta megjelent a témáról. A következtetés pedig nem lehet más, mint hogy a magyarországi baloldalt még mindig olyan szörnyetegek irányítják, akik képesek emberéleteket is feláldozni saját hatalmukért.
"CSOK-királynak hívták a háta mögött" – Jakab Péter újabb pofont adott a hitelességnek
"Úgy szeretnék én lenni a CSOK-király" – énekelhette szokás szerint igen hamisan és sajátosan az egykori Hungária-slágert az ellenzék köreiben egyre inkább háttérbe szoruló hordószónok, a szebb időket látott Jobbik szélsőballal összefekvő zsarnokelnöke, Jakab Péter. Óbégatásait egyre kevesebben hallgatják, Gyurcsány pedig már hátrébb tolta a sakktáblán, a csontvázak azonban folyamatosan dőlnek ki a szekrényből. Kiderült ugyanis, hogy a melósokért és kisemberekért rendszeresen aggódó, a Fideszt kizsákmányolónak tituláló Jakab Péter a nagy önmegtartóztatás közepette feleségével együtt 2017-ben felvette a csokot, igénybe véve a kormány családtámogatási lehetőségét, vélhetően a 14 millió forintos kedvezményes hitelt is. Ez viszont nem akadályozta meg a parizerkirályt abban, hogy ezt követően évekig ne kiáltson kígyót-békát minden olyan intézkedésre, amit a kormány hozott, köztük a családtámogatásra is. Kinek hiteles még a most is parttalanul és ötvenes éveket idézően fenyegetőző Jakab Péter? Ki hiszi el még a luxusautóval közlekedő "néptribunnak", hogy kis panellakásban tengeti az életét és őszintén átérzi az emberek problémáit? A Jobbik végsőkig kitartó karlendítőin kívül már egyre kevesebben, a demagóg politizálás átmenetileg ugyanis magasra tud emelni, de a bukás elkerülhetetlen, különösen akkor, ha egy Gyurcsány Ferenc is ott mosolyog a háttérben. Kárt azonban még mindig tud okozni Jakab. Nem is keveset.
Nyolc év kiárusítás után tizenkét év nemzetépítés – Újra miénk lehet a Liszt Ferenc Repülőtér
A Gyurcsány-kormány 2004 decemberében a magyarság egyharmadáról, majd egy éven belül a stratégiai jelentőségű budapesti nemzetközi repülőtérről is lemondott, külföldieknek eladva azt. Ennyit jelent számukra a nemzeti vagyon és a nemzeti összetartozás. Az Orbán-kormányok és az ország immár tizenkettedik éve folyamatosan nyújtott teljesítménye lehetővé teszi, hogy Magyarország minden különösebb anyagi megterhelés nélkül visszavásárolja a nemzetstratégiai jelentőségű Liszt Ferenc Repülőteret. Orbán Viktor a közmédiának tett nyilatkozata szerint úgy helyes, ha az egyetlen igazán komoly nagy nemzetközi repterünk magyar kézben van, ezért indokolt visszavásárolni, és a gazdaság elég erős ahhoz, hogy ezt meg is tudjuk tenni.
Márki-Zay és a kampány
Teljes mértékben megértem, hogy sokan másfajta kampányt képzelnek el ahhoz képest, mint ami most zajlik a kormánypártok részéről. Mi, a jobboldalon – én legalábbis ebben szeretnék hinni – még egy pillanatra sem osztjuk az olyan elképzeléseket, amelyek a baloldalon dívnak, jelesül, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Régebben is számos alkalommal beszéltem arról, hogy a hazai jobboldal erősségére nem veszélyt jelent, hanem soha nem látott bizonyíték arra, hogy ennyire sokszínű, a szó valódi értelmében vett néppárt. Hogy megférnek benne a Csurka-árváktól kezdve – Pista bácsi is megmondta már! – a magukat visszafogott konzervatívnak tartókon át mondjuk azok a liberálisok is, akik felfogják, micsoda veszélyt jelent az országra az ellenzék, és ízlésbeli különvéleményük megélésénél sokkal többre tartják azt, hogy Magyarország erős és sikeres legyen.
Igazságtétel? Nemcsak a tiltakozó SZDSZ-esek szülei, de az MDF-kormány illetékes politikusának az apja is vezető ÁVH-s volt
Öveket bekapcsolni, hosszú-hosszú cikk következik. Megpróbáljuk bemutatni, miért volt esélytelen az igazságtétel azokkal az emberekkel, akik hatalmon voltak. Nemcsak a vezető SZDSZ-esek szülei voltak vastagon érintettek (ÁVH, ex-belügyminiszter, megtorló-jogász, stb.), de még az MDF illetékes helyettes államtitkára is. Utóbbit Bárd Károlynak hívták, ő nyilatkozott az igazságtételről a kormány nevében. Apja is Bárd Károly volt – és az ÁVH főtisztje. És akkor beszéljünk az Alkotmánybíróságról is, illetve annak vezetőjéről, a konzervatívnak ismert Sólyom Lászlóról. Ő Pécsről indult, ott született, apósa az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, Baranya megye korábbi párttitkára volt. Ilyen háttérrel, ezekkel az emberektől hogyan várhattunk egy valóban antikommunista, rendszerváltó lépést? Még csak nem is haragudhatunk rájuk: ki akarta volna bíróságra cipelni a papát, a mamát vagy az apóst? Vezércikk.
Tiszta kezek koalíciója
Miként létezhetnek még olyan emberek, akiknek sokadjára is be lehet adni a Tiszta Kezek Koalíciója vol. 283 című műsort? Mert ha nagyon alaposan átgondolják, akkor pontosan erről van szó. És ebből az aspektusból nézve teljesen mindegy, hogy Márki-Zay Péter vagy Dobrev Klára fut be az előválasztáson – bár érezhetően ez a legerősebb fegyvere Márki-Zaynak –, mert a probléma igencsak sok választópolgárt érint. Miközben semmi különösnek, semmi nóvumnak nem lehetünk szemtanúi. A Szakemberek érkeznének és sokadjára is megmutatnák, hogy milyen az emberbarát, európai, szeretetteljes, gyengéd kormányzás. (Milyen jelzőket is szoktak még használni? Nagyjából ezeket. Kivéve persze, amikor azt latolgatják, hogy minket hogyan húznak fel egy kandeláberre és a hulláinkat miként dobálják fel egy IFA-platóra.)Ajánljuk még
Bütyök akkor is győz, amikor becsicskul
Nem győzött, hanem kikapott Bütyök a fehérvári klaffogóversenyben.
Szövegértelmezési gyorstalpaló tiszás kommentelőknek
Kemény fába vágtuk a fejszénket.
Hangfelvételen, hogyan zsarolnak egy nőt a tiszások
Azt tudjuk jól, hogy Magyar Péterék hogy bánnak a nőkkel: bántalmazzák, zsarolják, megfélemlítik őket.
Pulaiból kicsúszott az igazság: a Fidesz vezet
Pulai András hazudni is olyan pocsékul tud, mint felmérni és végül csak kibökte az igazságot: a kormánypárt továbbra is nyerésre áll.
