Vezércikk
Agyzápulás: hajléktalanokat telepítene a turistákkal teli Belvárosba ez a jóképességű
Miután Csepelről a helyi lakosság elzavarta őt, most már a Városháza műemlék épületében szeretne hajléktalanszállót nyitni Karácsony Gergely. Igaz, a helyi szabályozás ezt nem teszi lehetővé, és a helyiek amúgy is tiltakoznak, ám a főpolgármester jelezte, a szállót mindenképpen kialakítja, neki ne pattogjon a kormányhivatal. Ha mégsem jönne össze a dolog, akkor majd a Halászbástyára vagy a Szent István Bazilikába telepíti őket, gondolom...
Gyászol a nemzet
Ma elsősorban hősökről írok. Hősökről, akik a június elejei szomorú évfordulóról annak megfelelő pátosszal, a tragédiát mélyen átérezve emlékeznek meg. S erről a zsigerekig ható, maradandó fájdalomról nem is lehet máshogy megemlékezni, mint átérzéssel, pátosszal. Trianon? Ugyan, dehogy… A 100 évvel ezelőtti nemzetcsonkítás eltörpül az igazi tragédiához képest: 2 éve szűnt meg a Heti Válasz…
Ilyen keményen még egy magyar politikus sem csapott oda Trianonnak
Számos kulcsmondata volt Orbán Viktor tegnapi, sátoraljaújhelyi szoboravató beszédének, de számomra ez a kettő közülük a legfontosabb: a nemzetnek nincs határa, és ami nem tartozik össze, az szétesik. Értse mindenki, ahogy szeretné... A miniszterelnök egyfelől békejobbot nyújtott a szomszéd népeknek, másfelől keményen kiosztotta a Nyugatot a trianoni gyalázatért.
Nem a következő száz év kezdődött el, hanem a munka folytatódik
Június ötödike van – másnap. Ma is lett új nap. Fukuyama professzor megpróbált mindenkit becsapni, mert a történelem most, a századik évfordulón sem ért véget. Holnap is lesz nap, meg újabb száz év múlva is. Az persze már nem ennyire egyértelmű, hogy száz év múlva is lesz minden, ami most van. A magyarság viszont elég jó esélyekkel indul, mert ha valakiket többször megkíséreltek eltenni láb alól, megkíséreltek megfojtani, kivéreztetni, azok mi vagyunk. Aztán sose sikerült nekik.
Olyan nagyon azért ne rendezkedjenek be a megszállt területeinken!
Hogy mit szólok Trianonhoz? Minden diktátum elporlad egyszer. Trianon sincs már, helyette a '47-es párizsi diktátum van, de az sem örök. Egyetlen határ sincs kőbe vésve. Csak az vész el, amiről önként – gyávaságból, lustaságból, hitetlenségből – lemondunk. A történelmet a bátrak írják. Egy gyarapodó, életerős, önmagában bízó, Istenben hívő nemzet bármit elérhet, amit akar – „csak” elszánás, kitartó munka, nagyhatalmi szövetséges(ek) és kedvező széljárás szükséges hozzá. Hiszem, hogy eljön a mi időnk!
Elvásik a kettőskereszt – A Jobbik átpozicionálása megtörtént
Most látjuk csak igazán, hogy a Jobbik úgynevezett néppártosodása nem is néppártosodás volt valójában, hanem politikai, ideológiai és szövetségi átpozicionálás: a nemzeti radikalizmustól a töredezett balliberális világba vezető út. A Vona Gábor által épített „híd” végül nem a jobb-baloldalt meghaladó centrumba, hanem a Gyurcsány Ferenc által uralt partokra vezette át a megmaradt (?), vagy inkább az átalakult politikai közösséget. Aki pedig nem akart átkelni, aki nem akarta szembe köpni magát az ijesztő törésvonal, a mély szakadék feletti „hídon”, az vagy előbb, vagy később, de visszafordult, esetleg belezuhant a magyar politika egyre kacskaringósabb folyamába. És végül, akik átértek a másik oldalra – most már Vona nélkül –, nehezen találják helyüket; magány, megalkuvások további sora és szánalmas hajbókolások ismétlése vár már csak rájuk. Esélyük a túlélésre pedig annyi csupán, mint seregét vesztett, utánpótlás nélküli, tekintély hiányában kiabáló törzs vezetőinek, kiknek fegyverei sincsenek már, hogy a balliberális oldalon területet foglaljanak. Hogy szavazatért ott, hetedik pártként küzdjenek.
Soros György álma: a végtelen nagyságú kamat!
Az ember, ha nem jár liberálisok közé és jobbikos társaságba, akkor viszonylag ritkán fut össze elmebetegekkel. Gonosz és ostoba emberekkel igen, de Hitlerrel, Sztálinnal ritkán lehet összetalálkozni a CEU szemináriumain. Pedig ezek az elvtársak-urak is alkottak nagyokat, a hidrogénbombára alapozott tájépítészet ötletével vagy azzal, hogy országuk lakosságának, meg még azokénak egy részét, amelyeket meg tudtak szállni, koncentrációs táborokba zárták, és aztán nem adtak nekik enni. Soros Györggyel azonban a budapesti liberális értelmiség 90 százaléka lepacsizott már és nem vette észre, hogy Palpatine kancellár akar Soros Györgyre hasonlítani és nem fordítva.
Komcsik a Fideszben?
Nem fogok újdonságot mondani: a politikában régóta bevett gyakorlat az ún. narratívaépítés. Vagyis, amikor egy adott politikai erő az általa vallott elveket, törekvéseket, és még inkább, a számára politikailag hasznos, vagy annak vélt üzeneteket igyekszik minél szélesebb társadalmi körben elterjeszteni. Elérni, hogy azok beépüljenek a közvélekedésbe, áthassák az emberek mindennapi, tudatos és tudat alatti gondolatait.
Jobbikosok közt
Hamarosan utolérheti a Jobbik az országgyűlésben harmadik legnagyobb MSZP-t – felülről. Ha Jakab Péter még három embert kiutál a csapatából – ami a képességeit látva gyerekjátéknak tűnik –, akkor ismét az MSZP válik a Ház legnagyobb ellenzéki frakciójává. Az az MSZP, amelyről jó ideje azt találgatják, hogy mikor múlik ki véglegesen. A Jobbikban ismét a szappanopera-tagozat vette át a vezető szerepet az elmúlt napokban, és olyan levélcunamit zúdítottak a tagságra, hogy azt néhány évtized múlva érdemes lesz kiadni Vona Gábor emlékiratainak függelékeként.
Hogy lehet valaki ilyen lelketlen, sötét gazember?
Aki megemlékezik a Deák téren bestiálisan kivégzett két fiatal srácról, az „náci”, „rasszista”, illetőleg „szottyos gyűlöletet” gerjeszt – ezt bírta kiokádni magából Karácsony Gergely. Olvassuk a sorait, pislogunk és nem hisszük el: hogyan választhatott meg Budapest egy ilyen degenerált vadbarmot vezetőnek? Meggyilkoltak két gyerek-embert, nagy valószínűséggel rasszista indítékból – ennek meg részvétnyilvánítás helyett van pofája lenácizni a megemlékezőket. Gyomorforgató, lelketlen alak!
Hazudik és gyáva: Gyurcsány DK-s ifjúgárdisták mögé bújva rázza az öklét Kocsis Máténak
Gyönyörű történet ez is. Gyurcsány megkért néhány frissen behálózott fiatalt, minden bizonnyal zöldfülű DK-szektásokat, védjék már meg Kocsis Mátétól, aki bántotta őt. A fiatalok meg írtak valamit. Már ha ők írták egyáltalán – mert a pofátlan hazudozás és a tenyérbemászó stílus inkább Gyurcsányra és nejére vall. Micsoda hitványság már az ellenzék vezetőjének ifjak köténykéje mögé rejtőzni! Atyaég!
Mennyi ideje van hátra az MSZP-nek és a Jobbiknak?
A közvélemény-kutatások szerint legfeljebb néhány hónap. A szocialisták Párbeszédestől sem érik el a parlamenti bejutási küszöböt. Ez nem is meglepő egy olyan párttól, amelynek Bangóné a legismertebb arca, Mesterházy Attila a legokosabb politikusa és amelynek a Burány Sándora a Párbeszéd frakciójában ül. No és hiányzik az intellektuális ereje az MSZP frakcióból. A pártelnökük pedig képtelen olyat mondani, amit ne mondhatna el bárki más is. A Jobbik új vezetője pedig olyan párton belüli leszámolást mutat be a maga szerény eszközeivel, amely egyszerre emlékeztet a hosszú kések éjszakájára és a sztálini tisztogatásokra.
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
A börtönbe zárt menekültek meg valóság nevű nagybátyánk...
A napokban több írás, interjú jelent meg a tranzitzóna „börtöneibe” bezárt menekültek sanyarú sorsáról. El kell keserítenünk a haladó újságírás fellegvárainak láthatóan „jófej” skriblereit: sajna az összes sztori, amit hoznak, kivétel nélkül, a magyar kormány főgonosz „migránsozóinak” álláspontját támasztja alá. Tényleg, mindegyik.
Nem ízlett az ingyenkaja a tranzitzónánkban? Akkor tiplizzél vissza oda, ahonnan jöttél!
Magyarország zokog: bezártuk tranzitzónáinkat. Mindannyiunk szívén gondfátyol ül, amiért mától nem etethetjük, itathatjuk évi több százmillió adóforintból az ide tévedt tálib békeimámokat, nem kvártélyozhatjuk el a szende Iszlám Állam-harcosokat, szudáni agysebész-hordákat. Pedig szívesen csináltuk. Különösen, hogy olyan sok szeretetet kaptunk érte Gyuri bácsi itteni és brüsszeli sameszaitól... Mi sírunk, a Helsinki Bizottság viszont ünnepel (még), de csak azért, mert szegény hülyék nem tudják, amit mi...
Olvashat-e Orbán Nemzeti Sportot, avagy csúcsformában az indexes Orosz Anna
Fantasztikus dolgokat olvashattunk a múlt héten az Indexen, és az egyik Index-újságíró Facebook-oldalán is. Biztos a többién is, de bevallom, ez is véletlenül jött szembe, nem követem őket. Pedig lehet, hogy kár: tényleg szó szerint fantasztikus, azaz a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgokkal találkozhatunk náluk. És?? Majd akkor szóljak, ha az indexesek egyszer a valóságot írják a szokásos faszság helyett – vághatja rá joggal az olvasó. De itt most annyira ostoba, ordító baromságokkal, még a szokásosnál is izzadságszagúbb erőlködésekkel találkoztam, hogy az elkövető vezércikket érdemel.
Már csak a magyargyűlölet tartja egyben Romániát
Most már nemcsak december elsejét, Erdély Romániához csatolását, hanem június 4-ét, a trianoni diktátumot is megünnepeltetnék magyar testvéreinkkel a román megszállók. Nem elég nekik a tálcán kapott ország, minden nap porba akarják alázni a túszul ejtett kétmillió magyart. Ekkora gonoszságnak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
Isztambuli Egyezmény: a genderelmélet trójai falova
Miközben a kormány a koronavírus-járvánnyal szembeni védekezésre koncentrál, az (ál)híresztelések ellenére működő parlamentben az ellenzék nemcsak önmagával, hanem sok-sok igen fontos dologgal foglalkozik, pontosabban köti le temérdek idejét és fölös energiáját. Például újratöltötte a „nőellenes jobboldal” topikot, ha már a külföldről is megtámogatott „diktatúrázás” inkább növelte Orbán Viktor népszerűségét, mint hogy kormányt buktatott volna. Így elővette az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának kérdését, amely nemzetközi szerződés egyrészről a nők elleni erőszak átfogó büntetőjogi védelmét, illetve szankcionálását tartalmazza, másrészről pedig „szintet lép” a gender-ideológia evolúciójában. A parlamenti többség azonban – mivel az egyezmény aláírása és a lényegi részek kormányzati vállalása megtörtént – okafogyottá válás okán, illetve a genderelmélet társadalmi gyakorlattá tételének megakadályozása végett elfogadott egy határozatot, amelyben a ratifikációt elutasítja. Az egyezmény ugyanis olyan fogalmak „honosítását” is megköveteli, amelyek ellentétesek a magyar alaptörvénnyel és a hazai családjogi szabályokkal, nem is beszélve a kormányzat társadalompolitikai céljaival, amelyeket a polgárok jelentős többsége támogat. A „társadalmi nemek” jogi elfogadása különben sem alapvető szabadságjogi kérdés – ahogy azt a liberálnácizmus erőszakosan sugallja –, hanem ideológiai vita eredménye, tehát azt kötelezővé tenni nem lehet.
Dübörög a bíróbűnözés! Százmilliót ítéltek meg a tanárverő gyöngyöspataiaknak!
Elfogytak a jelzők, melyekkel hűen minősíthetnénk, hogy a Kúria tegnap helybenhagyta a gyöngyöspatai „szegregációs” ítéletet. Százmillió forintot kell kifizetni olyan figuráknak, akik évekig terrorizálták a társaikat, verték a tanáraikat. A Kúria döntése nem pusztán az igazság, a jog, a rend arcon köpése – hanem az egész ország megszégyenítése. A bíróbűnözés elviselhetetlen méreteket öltött, gátat kell neki szabni! És meg kell akadályozni, hogy Soros terroristasejtjei további ilyen kamuperekkel szítsanak polgárháborús hangulatot, ássák alá hazánk nemzetbiztonságát!
A Hadházy-saga II. rész: Balfácán vagy "Kula Bá"?
Bevallom, eredetileg „balfasz vagy szarkupac” lett volna, de még mielőtt az aktuális napi szerkesztőt zavart fejvakargatásra késztetném, hogy vajon a címben szerepelhetnek-e ezek a szavak, gondoltam, megkímélem a dilemmától. Meg hát így viszont rögtön két kiváló filmtörténeti alkotásra is sikerült referálni a címadással…
Győztünk! Ez a magyar nemzet és a lélek diadala volt
Lélekemelő napok állnak a magyarság mögött: a szeretet és az összefogás erejével sikerült összegyűjteni több mint egymillió aláírást a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséhez, amelyet a nemzeti régiók megmentéséért indítottak. Úgy, hogy néhány napja még több mint félmillió aláírás hiányzott! Akkor úgy tűnt, vesztettünk, s rajtunk röhögnek majd a román soviniszták – vállvetve legjobb barátjukkal, Gyurcsány Ferenccel. Nem így lett, ami egy kisebbfajta csoda. Nemzeti csoda.
Feministának nevezzük azt a rémisztő képződményt, aki szerint a nők attól lesznek boldogok, amitől a férfiak rosszul érzik magukat!
A szélsőfeministák nem nők, hiszen a nőiesség ellen intéznek támadást. Nem is férfiak, mert a férfiakat akarják kiirtani. Tulajdonképpen olyan férfiparódiának látszó nőparódiák, akik mások tönkretételének szentelik az életüket. Korunk hőse a boldogtalan nő, aki férfiéletet akar élni és csodálkozik, hogy az nem teszi boldoggá. Ráadásul annyira hülye is, hogy nem veszi észre: a férfiak sem boldogok attól az életmódtól, amelyet a feministák át akarnak venni – és persze el is akarnak venni – a férfiaktól.
Hadházy Ákos: kretén vagy aljas?
Kétségkívül könnyű, kézenfekvő lenne a fenti talányra a bináris megoldás (ti. hogy mindkettő), de azért nézzük meg kicsivel alaposabban, és hátha a végére el is tudjuk dönteni, hogy igazából melyik a kettő közül. A lúdoktor ügyes-bajos dolgait már oly sokszor láttuk-hallottuk, hogy tényleg unalmas, nem is lenne itt semmi látnivaló. A pókember-performansz, majd a földön fekve villantott pókhas vagy a kanapén fekve villantott lukas zokni, a hét pofával üvöltött mészároslőrincezések között űzött méregdrága hobbi (kisrepülőzés), a megmagyarázhatatlan (valójában, dehogy megmagyarázhatatlan, nagyon is megmagyarázható) arcrángások, és a kissé Pierre Richard-os („Balfácán”), egyszerre forradalmári és áldozati szerep.Ajánljuk még
Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A lengyel kormányfő nagy hibát követett el, amikor megpróbálta lejáratni az újonnan megválasztott államfőt.
Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
Sikkasztási ügybe keveredtek Tuskék, forrong a lengyel sajtó
Még Brüsszelnek is meg kellett szólalnia a lengyel botrányban.
Az ukránok megakadályoznák Trumpot, hogy megmentse Oroszországot
Az mainstream sajtó szerint eleve színház az alaszkai csúcs: Putyin időt akar nyerni, Trump Nobel-békedíjat. Az ukránok meg pénzt szeretnének Moszkvától és NATO-tagságot.
