Vezércikk
A bolsevik logika egyelőre nyerésben van
Mint az közismert, baloldali körökben Karácsony Gergely biciklivel jár be a Városházára. Ezt nem is mulasztották el rögtön az első nap bemutatni nekünk, hiszen a kampányban is mindenhová biciklivel járt. Nincs ezzel semmi baj: George W. Bush-ról és Putyinról is megpróbálta elhitetni a baráti sajtója, hogy némelykor saját kezűleg, vadászrepülővel látogat el ide-oda. A baj csak az, hogy utóbbiak esetében ez a hihetőség felső határát még majdnem súrolja is – hiszen Bush például tényleg repült vadászgéppel anno –, Karácsony esetében a bicikli még az alsót se. Mi meg persze a Kariferi iránti mély szeretetünktől buzgóvá válva rögtön megígértük, hogy számoljuk, hányszor jön biciklivel dolgozni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy erkölcsi alapon erdoganozzon. A Momentum már Gyurcsányékat is előzné
A Fideszből kiábrándult embereket vélhetően nem Gyurcsány Ferencék, hanem a Momentum fogja meggyőzni arról, hogy van nyugati alternatívája ennek a rendszernek – nyilatkozta Fekete-Győr András. Azt eddig is tudtuk, hogy Macron elnök gyakran megtolja a mozgalom szivárványszínű szekerét; és azt is, hogy előzik az egykori SZDSZ-t, vagy éppen a Demokratikus Koalíciót, ha a nemzeti érdekek uniós intézményekben való elgáncsolásáról, vagy éppen a határon túl élő magyarok megalázásáról van szó, de azt talán kevésbé vártuk egy generációs párttól, hogy az Orbán-kormány első számú kihívójának tartsa magát. Még akkor sem, ha az utóbbi évben ők voltak a leghangosabb és sokszor a legvulgárisabb kritikusai a rendszernek. Bár valóban optimizmusra ad okot számukra az, hogy nemzetközi liberális hálózatuk kiépítése Franciaország után Romániában is elkezdődött, ha még az ott élő magyar kisebbség kárára is történik; ahogy jól látszik a kutatásokban az is, hogy egyre több fiatal szimpatizál az olimpiát egykor elbuktató mozgalommal. Így az ellenzéki küzdelem vélhetően tényleg a Demokratikus Koalíció és Momentum között fog a jövőben kiéleződni. Üzenet Donáth Annának: Lehetsz büszke akármi, de a külhoni magyarok ügyét láthatóan nem éred fel
Gyorstalpaló ismeretterjesztés Donáth Anna szélsőséges liberális politikusnak Szlovákiáról, hogy többet tudjon róla, mint amennyivel csak beégetheti magát. Ahogy Komáromban tette. Jó hír: hülyén tüntető hülyékkel bőségesen el vagyunk látva
Tegnap volt a hülye tüntetések napja Magyarországon. Az egyiket Budapesten tartották Erdogan látogatása előtt, alatt és után. Itt az egybegyűltek azzal a szent meggyőződéssel és magabiztossággal szálltak síkra, hogy a török elnök maga Belzebub, a kurdok viszont a jók, az igazságosak és az ártatlanok. A tüntetők ennek az egybites, holdkóros gondolkodásnak az átvételét követelik Magyarország miniszterelnökétől, valamint azt, hogy ne álljon szóba a NATO második legerősebb katonai hatalmának vezetőjével. A másik tüntetés Győrben volt: ha lehetséges, az még a budapestinél is hülyébbre sikerült... Korszakalkotó, ahogyan Fegyőr Andrásék nemzetet árulnak
Nem a magyar, hanem egy román elnökjelölt mellett kampányol Fekete-Győr András – jött a hányingerkeltő hír a minap. Meglepődni már nem tudunk a honi ellenzék-ellenség semmilyen húzásán, azt viszont érdemes rögzíteni: ez a nemzetárulás egy új, magasabb szintje. A mindennapos brüsszeli feljelentgetésekhez, Magyarország megbüntetését követelő rimánkodásokhoz és „weyerbélázásokhoz” képest egy új minőség. Amit nem szabad megtorlatlanul hagyni! Miért látványosan alkalmatlan jelöltekkel indult neki az ellenzék az önkormányzati választásoknak?
Amikor a választások előtt alapvetően kétségbe vontuk jó pár ellenzéki polgármester-jelölt alkalmasságát, akkor nem a vágyainkat fejeztük ki vagy propagandát folytattunk, hanem pusztán a keserű felismeréssel kampányoltunk. Jogos akkor a kérdés, hogy miért választott ilyen jelölteket az ellenzék? Erre csak részben válasz a káderhiány vagy a pártközi egyeztetések és megegyezések gyakorlatilag véletlenszerű következménye. Téves az ebből levont következtetésünk is, hogy nem számítottak igazából a győzelmeikre, például arra, hogy megszerzik a budapesti közgyűlésben a többséget. Valójában a saját szemszögükből és a kampányuk szempontjából megfelelő jelölteket választottak, a kormányzás alatt meg teljesen mást értenek, mint mi. A számunkra fontos kérdés viszont az, hogy a választók miért voltak hajlandók ilyen jelöltekre szavazni?
Úgy tűnik, Karácsony azért retteg Szent Istvántól, mert ő volt az első fideszes
Karácsony Gergely észjárása a pofonnál is egyszerűbb: minden olyan kezdeményezést meg kell fúrni, minden olyan építkezést le kell állítani, amihez a Fidesznek vagy személyesen Orbán Viktornak bármi halovány köze van (vagy lehet). Ebbe futhatott most bele szegény államalapító királyunk is, akiről – gyanítom – a főváros új vezetése kiderítette, ősfideszes volt. Egy fideszesnek pedig nem lehet csak úgy szobrot emelni a „fölszabadított” Budapesten... Jeszenszky Zsolt: A Momentum vagy az SZDSZ a rosszabb?
A kérdés természetesen csak elméleti, hiszen az egyik létezik, a másik már nem… ööö, vagy nem is egészen így van?? Fábry Sándor mondta 2007 elején a „Nap-kelte” című műsorban az SZDSZ-ről, hogy „a 16 éves magyar demokrácia legkártékonyabb formációja”. Puzsér Róbert pedig 2018 elején, a „Sznobjektív”-ben sorolta fel Fodor Gábornak a „Magyar liberális elit 10 főbűnét”. A bűnök közül három is a posztkommunistákkal kötött különféle szövetségekhez kötődik: az egyik a hazudozó Gyurcsánnyal (2006), a másik Medgyessyvel, a besúgók főnökével (2002), a harmadik pedig a pufajkás Horn Gyulával (1994). Kórház se kell, világbajnokság se kell, magyarok sem kellenek! – ez az ellenzék „programja”
Ne legyen tehát atlétikai stadion és dél-budai szuperkórház sem, mert a gyűlöletből, irigységből, pitiánerségből és gazemberségből gyúrt új budapesti hoppmesterek nem akarnak. Nehogy már mi rendezhessük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét! Nehogy már büszkék lehessünk magunkra! Nehogy már idejöjjön a világ, minket csodáljon és elköltse itt a pénzét! Nehogy már fölépülhessenek a jövendő új szimbólumai, amelyek egy gyarapodó ország, egy életigenlő korszak mementói lehetnének. Kukába mindennel! Dózer! Ellenzékinek lenne ma annyit jelent: szívből gyűlölni és lerombolni mindent, ami jó a magyaroknak. Nem elég jól kormányozni, a propagandaháborút is meg kell nyerni
Sőt, jelen állás szerint elsősorban a propagandaháborút kell megnyerni. A politika minden korban és minden civilizációban szükségszerűen tolódott ebbe az irányba, hiszen a vesztesnek, hatalomból kiszorulónak soha, semmi se drága. Nem az emberi gátlástalanság új a mai politikában, hanem azok a technológiák, amelyeket alkalmaznak, és a politika céljai teljesen szokatlanok. A hatalmat akarják, mint mindig, de olyan totalitással, amire technológia híján korábban nem gondolhattak. Továbbá először fenyeget komolyan a történelemben a rejtett hatalomgyakorlás intézményesülése, amikor a hatalom nevesített képviselőiről teljesen nyilvánvaló, hogy nem a hatalom valódi birtokosai, és nem is tudható, hogy ki irányítja őket. Jeszenszky Zsolt: Miért vesztettünk – és hogyan tudunk újra nyerni?
Megszámlálhatatlan elemzői vélemény, újságcikk, professzionális szereplők által levont következtetések és lelkes, jó szándékú kívülállók kéretlen tanácsainak tömkelege közepette van-e még értelme feltenni a kérdést: miért vesztett a Fidesz-KDNP kulcspozíciókat az önkormányzati választáson? Valószínűleg nincs – úgyhogy gyorsan én is felteszem… Moszkvában adtunk pofont a vörös csillagos katonacsapatnak – Kell-e ennél szebb győzelem október huszonharmadika után?
Büszkén viseli a vörös csillagot a címerében és a mezén a CSZKA Moszkva. Sorsszerű, hogy éppen október huszonharmadika után, és éppen a kommunista diktatúrában fasiszta klubként megbélyegzett Ferencváros győzte le a katonacsapatot Moszkvában. A CSZKA és a vörös csillagja november hetedikén, a Nagy Októberi napján látogat majd Budapestre. Jó lenne egy újabb vereséggel hazaküldeni őket. Olyan együttesről beszélünk, amely egész Európában szabadon reklámozhatja az önkényuralmi jelképet. Képzeljük el ugyanezt a horogkereszttel...
Vissza a ‘90-es évekbe!
Fene se gondolta volna, hogy miután a Soho Party visszaavászkodott a lelátókon keresztül a köztudatba, nem áll meg a leghitványabb ‘90-es évekbe visszarepítő retróhullám. A Heti Hetes a nagyszínpadra, az SZDSZ a főpolgármesterségbe, a nácivonulás pedig az utcákra tért vissza. Ha van eszünk, és résen vagyunk, nemcsak a határra, hanem az ezredfordulóra is dupla kerítést húzunk; szögesdróttal, őrkutyával, vadászlessel. Szabaduljon ki '56 a politika fogságából!
Az 1956-os forradalom megítélése a rendszerváltoztatás óta menthetetlenül a politika foglya lett, az aktuálpolitika szereplőinek játékszereként került kényszerrabságba. Pártok jöttek-mentek, mozgalmak masíroztak, tüntettek; sokan és sok helyütt hamis politikai párhuzamokat vontak. És volt sajnos olyan is, mikor az ünnep lényegét, a szabadságszeretetet tiporta egy bukott miniszterelnök, egy böszme balfék által „engedett” rendőrszázad minden egyes fekete csizmája. A forradalom „fogoly” volt ugyan az elmúlt évtizedekben, de míg a szabadságvágyat testesítette meg, amely a magyar nemzet kollektív lelkének „alaprezgése” – hisz SZABADSÁGSZERETŐ nemzet vagyunk –, nem volt nagyon mit kifogásolnunk. Ám, ha a hazaárulás eszközévé vált, a saját nemzete ellen fordította a magyart, hazánkfiát hazánkfia – és lánya – ellen, akkor szégyen volt minden fejezet, amit az ünnep leple alatt műveltek. Mint történt ez – mondjuk ki – Gyurcsány Ferenc regnálása alatt. Pedig lenne, ami közös, lenne, ami összeköt minket a politikán túl. Ez a szabadságvágy, amely a forradalom értelmezésében búvópatakként csörgedezik, és ha szükséges, bármikor felszínre tör. Sőt! 1956-nak is köszönhető, hogy IGENIS JÓ MAGYARNAK LENNI MA. Mi, az ifjak fogtunk fegyvert ’56-ban is
63 éve pesti és budai srácok, sutba dobva mindent, harcoltak azért, hogy szabadon élhessenek. Nem pátoszos étosz, trendi Facebook- vagy Instagram-posztok, hanem az elemi szabadságvágy hajtotta őket. Érezték a nyakukon a szovjet bakancsok nyomását, de mégsem a safe space-t keresve bújtak be egy meleg zugba. Ők fegyvert fogtak és harcba mentek, pedig sokan közülük maguk is a háború véres éveiben születtek. Küzdöttek és ott voltak az utcákon, a tereken, a lépcsőházakban és a tetőkön is, nem hátráltak meg. Mi, fiatalok, akiknek a nemzet, a haza, a hit és a család ma sem holmi elaggott frázisok, hanem mélyen bennünk élő rögök, ezért sem hátrálunk meg soha! A Fidesz szavazói mindent megtettek
Az önkormányzati választás eredménye nem a Fidesz-szavazókon múlott. A Fidesz szavazói ott voltak az urnáknál, és a jól dolgozó fideszes polgármestereket, képviselőket meg is jutalmazták. Ez csak Budapesten nem volt elég a győzelemhez. Ahol vesztettünk, ott azért történt, mert nem önkormányoztunk elég jól, és azért, mert az országos kampány nem segítette eléggé a jelölteket. Az ellenzéki mozgósítás mértéke, a botrányok hatása és az ellenzéki összefogás szavazatmaximalizáló ereje csak ezután következik. Az országban nem minden település jobboldali; az enyhén jobboldali, a billegő vagy enyhén baloldali településeken vidéken az önkormányzati munka minősége döntötte el a választást. A Jobbik, mint váltópárt? Vicc!
Nagyon komoly cuccot használhatott a jobbikos Jakab Péter – talán Rig Lajos segített beszerezni azt –, mikor váltópártnak nevezte a múlt heti helyhatósági választások után a Jobbikot; vagy túl fáradt volt; esetleg tudta, hogy jelen helyzetben – mikor a Jobbik önállóan nem létezik – bármi „bemondható”. Persze, aki elnök akar lenni, az nem mondhatja azt, hogy „villanyt leoltani jöttem, támogass, pajtás”. A számok viszont makacs dolgok, és bárhonnan csavarjuk is meg a valóság egy-egy kis szeletkéjét, azt látjuk, hogy az egykori radikális mozgalom bizony jó két éve bukórepülésben van; és hogy már önálló, szuverén mozgalomról szó sincs. Mindenesetre most Jakab – ahogy egykor Vona is – mindenki számára győzelmet ígér, talán annyi különbséggel, hogy mivel csak 2022-ben lesz ismét komoly megmérettetés, így csupán a közvélemény-kutatások és az effajta „bemondások” alapján tudunk arról tájékozódni, hogy hol tart (vagy hol nem) a mozgalom. Annyi azonban biztos, hogy ha összevetjük az elmúlt három helyhatósági választás számszerű eredményeit – ami jó képet ad arról, hogy milyen mély a társadalmi beágyazottsága a pártnak –, akkor bizony zuhanóban van az egykor szebb napokat látott mozgalom; váltópártiságról pedig a mostani eredmény után beszélni inkább tűnik kortesbeszédnek, mint valódi víziónak. A most elnyert nagyon kevés mandátum mögött ráadásul ott áll az összefogás árnyékából bármikor előbújó Gyurcsány Ferenc. És akkor Karácsony Gergely intésére a Gyurcsány-szoborpark életre kelt vala
Híre kélt, hogy meggyötört tekintetű Demszky Gábor, az adriai partvidék közismert olajbogyó-dunsztolója lehet Karácsony Gergely új főtanácsadója. Főjegyzőnek Gurmai Zita eltitkolt ikertestvére, Lamperth Mónika érkezik. A sublót mögül pedig előbújtak a Böszme egykori szóvivői, Gál J. Zoltán és Batiz András, akik az új főpolgi kampányát építgették. Már így is lenyűgöző a tabló, ám nekem még hiányzik róla néhány pofa – mondom is, kik. Remélem, őket is reaktiválják hamarosan! Vajon tudja-e Karácsony Gergely, hogy mire vállalkozott?
Az új főpolgármester ma bebiciklizett a Városházára. Szépek a szimbolikus gesztusok, majd strigulázzuk, hányszor tesz még így. Akinek az Isten hivatalt ád, annak eszet is ád hozzá – hangzik a reménykedő közmondás, de én nem vagyok ennyire optimista. Karácsony Gergely a szimbolikus politizálás nagymestere: ennek konstatálásához elég egy sétát tenni Zuglóban, de a liberálisok ilyet nem szoktak, ők a virtuális térben szoktak jelen lenni, ahol nem a valóság, hanem az életérzés az úr. 353 593 budapesti ma biztos elkezdi jobban érezni magát. Budapesten most mi vagyunk az ellenzéki sajtó, nekünk a hatalom ellenőrzése a feladatunk, és nem az, hogy boldoggá tegyük a liberális szavazókat. Ezennel megkezdjük Karácsony Gergely és a többi győztes ellenőrzését: kiváló anyagok állnak a rendelkezésünkre ezen a szakterületen, csak fel kell lapoznunk, meg kell nyitnunk az elmúlt 9 év ellenzéki sajtóját. A halott felült és visszatámad
Az ellenzék előretörésének okait a következő napokban, hetekben sokan, sokféle nézőpontból fogják elemezni. Fontos elvégezni ezt a munkát, mert a vasárnapi önkormányzati választás eredményének tükrében az mindenképpen kijelenthető, hogy nem lefutott a 2022-es országgyűlési választás. Ez nemcsak Karácsony Gergely főpolgármesterré választása miatt mondható el. A Jobbiktól a DK-ig terjedő elvtelen összeborulás immár tíz megyei jogú várost és számos kisebb települést tudhat magáénak. Ők akarták, hát legyen! A következő kampányban ne maradjon fiókban egyetlen házi videó sem!
Már annyira az utolsókat rúgta az ellenzéki moslékszövetség, már annyira „ez a harc lesz a végső” hangulatban voltak, hogy végül áthágták az utolsó morális gátat is: egy szexvideóra építették a kampányuk utolsó hetét. Nem csupán a bulvár hadosztályaik csüggtek Borkai Zsolt hátsó felén, hanem a teljes balliberális „fősodor”. S a kukkolós videó mellé hazudott kokainozással olyan gerjedelmet okoztak bizonyos népelemeknél, amely egyes nagyvárosokban, fővárosi kerületekben megfordította a szélirányt. A tanulság magától értetődő: a lepkeháló kevés a motoros fűrész ellen. Ha a Fidesz nem veszi föl a kesztyűt, és nem él legalább ilyen erős kampányeszközökkel, 2022-ben Gyurcsányék visszatérnek. A hazaszeretet értékrendje szenvedett vereséget vasárnap
Igazságtalan, gyomorforgató és lesújtó – nyilván velünk együtt sokan így látják az önkormányzati választás némelyik eredményét. Hogy törhetett előre a politikai alvilág madámjaként sodródó Karácsony Gergely, hogy bukhatott el Sára Botond, aki (Kocsis Mátéval) kirángatta a Józsefvárost a gettóvilágból, ahol egy bolsi, választási csaló rádiós ülhet most tort az anarchista-díler kampánycsapatával, és hogyan vihette el Óbudát egy piti szélhámos, hogyan hódíthatta meg az olyan gyönyörűen felfejlesztett Miskolcot egy kopott bundájú kesztyűbáb, vagy hogyan térhetett vissza Dunaújvárosba a szoci nómenklatúra egy jobbikos bájgúnár burája mögé bújva? Sorolhatnám tovább, de sokkal fontosabb, hogy az okokról és a következményekről beszéljünk! Mozgósítás! Kilenc év eredményei kerülhetnek veszélybe!
Ma önkormányzati választás, ami a demokrácia ünnepe, és amelyen most leginkább a kampány végét ünnepeljük, különösen ennek a mostani kampánynak a végét. Ilyenkor az ember döntést hoz: minden választópolgár először is eldönti, hogy elmegy-e szavazni. És ez a döntés a legfontosabb döntés, mert ebből következik az összes többi. A választást igazából mindig az dönti el, hogy ki megy el szavazni. Egy olyan kiélezett helyzetben, mint a mostani, ahol a politikai oldalak közötti átjárás minimális, ahol a politikai ellenzék egyetlen hatalomtechnikai eszközre, az ultraliberálisoktól a nácikig terjedő „összefogásra” hegyezte ki a politikáját, a részvételi döntés lesz az ügydöntő, az, hogy mi, jobboldaliak, mi, akik nemet mondunk Gyurcsányra, elmegyünk-e szavazni. Drogterjesztők és politikai stricik
Miközben mostanában Karácsony Gergelynek a kokainozós elit (eddig bizonyítottan kizárólag csak a szövetségesei kokainoztak, a kispesti százmilliós szocik) leváltásáról szőtt kampányhazugság mozgatja a száját, az őt éppen főpolgármester-jelöltként támogató DK-Momentum-MSZP derékhad Kőbányán szavazóköri biztosnak jelölte azt a D. Krisztát, akit tucatnyi társával együtt, éppen kábítószerterjesztés gyanújával őrizetbe vettek. Kampány és valóság – sokadik fejezet.