Pesti Srácok

Vezércikk

A bolsevik logika egyelőre nyerésben van

BBBálint Botond Vezércikk 2019 november 11.
Mint az közismert, baloldali körökben Karácsony Gergely biciklivel jár be a Városházára. Ezt nem is mulasztották el rögtön az első nap bemutatni nekünk, hiszen a kampányban is mindenhová biciklivel járt. Nincs ezzel semmi baj: George W. Bush-ról és Putyinról is megpróbálta elhitetni a baráti sajtója, hogy némelykor saját kezűleg, vadászrepülővel látogat el ide-oda. A baj csak az, hogy utóbbiak esetében ez a hihetőség felső határát még majdnem súrolja is – hiszen Bush például tényleg repült vadászgéppel anno –, Karácsony esetében a bicikli még az alsót se. Mi meg persze a Kariferi iránti mély szeretetünktől buzgóvá válva rögtön megígértük, hogy számoljuk, hányszor jön biciklivel dolgozni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy erkölcsi alapon erdoganozzon.

A Momentum már Gyurcsányékat is előzné

Nagy ErvinNagy Ervin Vezércikk 2019 november 10.
A Fideszből kiábrándult embereket vélhetően nem Gyurcsány Ferencék, hanem a Momentum fogja meggyőzni arról, hogy van nyugati alternatívája ennek a rendszernek – nyilatkozta Fekete-Győr András. Azt eddig is tudtuk, hogy Macron elnök gyakran megtolja a mozgalom szivárványszínű szekerét; és azt is, hogy előzik az egykori SZDSZ-t, vagy éppen a Demokratikus Koalíciót, ha a nemzeti érdekek uniós intézményekben való elgáncsolásáról, vagy éppen a határon túl élő magyarok megalázásáról van szó, de azt talán kevésbé vártuk egy generációs párttól, hogy az Orbán-kormány első számú kihívójának tartsa magát. Még akkor sem, ha az utóbbi évben ők voltak a leghangosabb és sokszor a legvulgárisabb kritikusai a rendszernek. Bár valóban optimizmusra ad okot számukra az, hogy nemzetközi liberális hálózatuk kiépítése Franciaország után Romániában is elkezdődött, ha még az ott élő magyar kisebbség kárára is történik; ahogy jól látszik a kutatásokban az is, hogy egyre több fiatal szimpatizál az olimpiát egykor elbuktató mozgalommal. Így az ellenzéki küzdelem vélhetően tényleg a Demokratikus Koalíció és Momentum között fog a jövőben kiéleződni.

Jó hír: hülyén tüntető hülyékkel bőségesen el vagyunk látva

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 november 8.
Tegnap volt a hülye tüntetések napja Magyarországon. Az egyiket Budapesten tartották Erdogan látogatása előtt, alatt és után. Itt az egybegyűltek azzal a szent meggyőződéssel és magabiztossággal szálltak síkra, hogy a török elnök maga Belzebub, a kurdok viszont a jók, az igazságosak és az ártatlanok. A tüntetők ennek az egybites, holdkóros gondolkodásnak az átvételét követelik Magyarország miniszterelnökétől, valamint azt, hogy ne álljon szóba a NATO második legerősebb katonai hatalmának vezetőjével. A másik tüntetés Győrben volt: ha lehetséges, az még a budapestinél is hülyébbre sikerült...

Korszakalkotó, ahogyan Fegyőr Andrásék nemzetet árulnak

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 november 6.
Nem a magyar, hanem egy román elnökjelölt mellett kampányol Fekete-Győr András – jött a hányingerkeltő hír a minap. Meglepődni már nem tudunk a honi ellenzék-ellenség semmilyen húzásán, azt viszont érdemes rögzíteni: ez a nemzetárulás egy új, magasabb szintje. A mindennapos brüsszeli feljelentgetésekhez, Magyarország megbüntetését követelő rimánkodásokhoz és „weyerbélázásokhoz” képest egy új minőség. Amit nem szabad megtorlatlanul hagyni!

Miért látványosan alkalmatlan jelöltekkel indult neki az ellenzék az önkormányzati választásoknak?

BBBálint Botond Vezércikk 2019 november 5.
Amikor a választások előtt alapvetően kétségbe vontuk jó pár ellenzéki polgármester-jelölt alkalmasságát, akkor nem a vágyainkat fejeztük ki vagy propagandát folytattunk, hanem pusztán a keserű felismeréssel kampányoltunk. Jogos akkor a kérdés, hogy miért választott ilyen jelölteket az ellenzék? Erre csak részben válasz a káderhiány vagy a pártközi egyeztetések és megegyezések gyakorlatilag véletlenszerű következménye. Téves az ebből levont következtetésünk is, hogy nem számítottak igazából a győzelmeikre, például arra, hogy megszerzik a budapesti közgyűlésben a többséget. Valójában a saját szemszögükből és a kampányuk szempontjából megfelelő jelölteket választottak, a kormányzás alatt meg teljesen mást értenek, mint mi. A számunkra fontos kérdés viszont az, hogy a választók miért voltak hajlandók ilyen jelöltekre szavazni?

Úgy tűnik, Karácsony azért retteg Szent Istvántól, mert ő volt az első fideszes

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 november 4.
Karácsony Gergely észjárása a pofonnál is egyszerűbb: minden olyan kezdeményezést meg kell fúrni, minden olyan építkezést le kell állítani, amihez a Fidesznek vagy személyesen Orbán Viktornak bármi halovány köze van (vagy lehet). Ebbe futhatott most bele szegény államalapító királyunk is, akiről – gyanítom – a főváros új vezetése kiderítette, ősfideszes volt. Egy fideszesnek pedig nem lehet csak úgy szobrot emelni a „fölszabadított” Budapesten...

Jeszenszky Zsolt: A Momentum vagy az SZDSZ a rosszabb?

PPestiSrácok.hu Vezércikk 2019 november 3.
A kérdés természetesen csak elméleti, hiszen az egyik létezik, a másik már nem… ööö, vagy nem is egészen így van?? Fábry Sándor mondta 2007 elején a „Nap-kelte” című műsorban az SZDSZ-ről, hogy „a 16 éves magyar demokrácia legkártékonyabb formációja”. Puzsér Róbert pedig 2018 elején, a „Sznobjektív”-ben sorolta fel Fodor Gábornak a „Magyar liberális elit 10 főbűnét”. A bűnök közül három is a posztkommunistákkal kötött különféle szövetségekhez kötődik: az egyik a hazudozó Gyurcsánnyal (2006), a másik Medgyessyvel, a besúgók főnökével (2002), a harmadik pedig a pufajkás Horn Gyulával (1994).

Kórház se kell, világbajnokság se kell, magyarok sem kellenek! – ez az ellenzék „programja”

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 október 31.
Ne legyen tehát atlétikai stadion és dél-budai szuperkórház sem, mert a gyűlöletből, irigységből, pitiánerségből és gazemberségből gyúrt új budapesti hoppmesterek nem akarnak. Nehogy már mi rendezhessük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét! Nehogy már büszkék lehessünk magunkra! Nehogy már idejöjjön a világ, minket csodáljon és elköltse itt a pénzét! Nehogy már fölépülhessenek a jövendő új szimbólumai, amelyek egy gyarapodó ország, egy életigenlő korszak mementói lehetnének. Kukába mindennel! Dózer! Ellenzékinek lenne ma annyit jelent: szívből gyűlölni és lerombolni mindent, ami jó a magyaroknak.

Nem elég jól kormányozni, a propagandaháborút is meg kell nyerni

BBBálint Botond Vezércikk 2019 október 30.
Sőt, jelen állás szerint elsősorban a propagandaháborút kell megnyerni. A politika minden korban és minden civilizációban szükségszerűen tolódott ebbe az irányba, hiszen a vesztesnek, hatalomból kiszorulónak soha, semmi se drága. Nem az emberi gátlástalanság új a mai politikában, hanem azok a technológiák, amelyeket alkalmaznak, és a politika céljai teljesen szokatlanok. A hatalmat akarják, mint mindig, de olyan totalitással, amire technológia híján korábban nem gondolhattak. Továbbá először fenyeget komolyan a történelemben a rejtett hatalomgyakorlás intézményesülése, amikor a hatalom nevesített képviselőiről teljesen nyilvánvaló, hogy nem a hatalom valódi birtokosai, és nem is tudható, hogy ki irányítja őket.

Jeszenszky Zsolt: Miért vesztettünk – és hogyan tudunk újra nyerni?

PPestiSrácok.hu Vezércikk 2019 október 29.
Megszámlálhatatlan elemzői vélemény, újságcikk, professzionális szereplők által levont következtetések és lelkes, jó szándékú kívülállók kéretlen tanácsainak tömkelege közepette van-e még értelme feltenni a kérdést: miért vesztett a Fidesz-KDNP kulcspozíciókat az önkormányzati választáson? Valószínűleg nincs – úgyhogy gyorsan én is felteszem…

Moszkvában adtunk pofont a vörös csillagos katonacsapatnak – Kell-e ennél szebb győzelem október huszonharmadika után?

Vezércikk 2019 október 25.
Büszkén viseli a vörös csillagot a címerében és a mezén a CSZKA Moszkva. Sorsszerű, hogy éppen október huszonharmadika után, és éppen a kommunista diktatúrában fasiszta klubként megbélyegzett Ferencváros győzte le a katonacsapatot Moszkvában. A CSZKA és a vörös csillagja november hetedikén, a Nagy Októberi napján látogat majd Budapestre. Jó lenne egy újabb vereséggel hazaküldeni őket. Olyan együttesről beszélünk, amely egész Európában szabadon reklámozhatja az önkényuralmi jelképet. Képzeljük el ugyanezt a horogkereszttel...

Vissza a ‘90-es évekbe!

Ambrózy ÁronAmbrózy Áron Vezércikk 2019 október 24.
Fene se gondolta volna, hogy miután a Soho Party visszaavászkodott a lelátókon keresztül a köztudatba, nem áll meg a leghitványabb ‘90-es évekbe visszarepítő retróhullám. A Heti Hetes a nagyszínpadra, az SZDSZ a főpolgármesterségbe, a nácivonulás pedig az utcákra tért vissza. Ha van eszünk, és résen vagyunk, nemcsak a határra, hanem az ezredfordulóra is dupla kerítést húzunk; szögesdróttal, őrkutyával, vadászlessel.

Szabaduljon ki '56 a politika fogságából!

Nagy ErvinNagy Ervin Vezércikk 2019 október 23.
Az 1956-os forradalom megítélése a rendszerváltoztatás óta menthetetlenül a politika foglya lett, az aktuálpolitika szereplőinek játékszereként került kényszerrabságba. Pártok jöttek-mentek, mozgalmak masíroztak, tüntettek; sokan és sok helyütt hamis politikai párhuzamokat vontak. És volt sajnos olyan is, mikor az ünnep lényegét, a szabadságszeretetet tiporta egy bukott miniszterelnök, egy böszme balfék által „engedett” rendőrszázad minden egyes fekete csizmája. A forradalom „fogoly” volt ugyan az elmúlt évtizedekben, de míg a szabadságvágyat testesítette meg, amely a magyar nemzet kollektív lelkének „alaprezgése” – hisz SZABADSÁGSZERETŐ nemzet vagyunk –, nem volt nagyon mit kifogásolnunk. Ám, ha a hazaárulás eszközévé vált, a saját nemzete ellen fordította a magyart, hazánkfiát hazánkfia – és lánya – ellen, akkor szégyen volt minden fejezet, amit az ünnep leple alatt műveltek. Mint történt ez – mondjuk ki – Gyurcsány Ferenc regnálása alatt. Pedig lenne, ami közös, lenne, ami összeköt minket a politikán túl. Ez a szabadságvágy, amely a forradalom értelmezésében búvópatakként csörgedezik, és ha szükséges, bármikor felszínre tör. Sőt! 1956-nak is köszönhető, hogy IGENIS JÓ MAGYARNAK LENNI MA.

Mi, az ifjak fogtunk fegyvert ’56-ban is

SDSamók Dávid Vezércikk 2019 október 23.
63 éve pesti és budai srácok, sutba dobva mindent, harcoltak azért, hogy szabadon élhessenek. Nem pátoszos étosz, trendi Facebook- vagy Instagram-posztok, hanem az elemi szabadságvágy hajtotta őket. Érezték a nyakukon a szovjet bakancsok nyomását, de mégsem a safe space-t keresve bújtak be egy meleg zugba. Ők fegyvert fogtak és harcba mentek, pedig sokan közülük maguk is a háború véres éveiben születtek. Küzdöttek és ott voltak az utcákon, a tereken, a lépcsőházakban és a tetőkön is, nem hátráltak meg. Mi, fiatalok, akiknek a nemzet, a haza, a hit és a család ma sem holmi elaggott frázisok, hanem mélyen bennünk élő rögök, ezért sem hátrálunk meg soha!

A Fidesz szavazói mindent megtettek

BBBálint Botond Vezércikk 2019 október 22.
Az önkormányzati választás eredménye nem a Fidesz-szavazókon múlott. A Fidesz szavazói ott voltak az urnáknál, és a jól dolgozó fideszes polgármestereket, képviselőket meg is jutalmazták. Ez csak Budapesten nem volt elég a győzelemhez. Ahol vesztettünk, ott azért történt, mert nem önkormányoztunk elég jól, és azért, mert az országos kampány nem segítette eléggé a jelölteket. Az ellenzéki mozgósítás mértéke, a botrányok hatása és az ellenzéki összefogás szavazatmaximalizáló ereje csak ezután következik. Az országban nem minden település jobboldali; az enyhén jobboldali, a billegő vagy enyhén baloldali településeken vidéken az önkormányzati munka minősége döntötte el a választást.

A Jobbik, mint váltópárt? Vicc!

Nagy ErvinNagy Ervin Vezércikk 2019 október 21.
Nagyon komoly cuccot használhatott a jobbikos Jakab Péter – talán Rig Lajos segített beszerezni azt –, mikor váltópártnak nevezte a múlt heti helyhatósági választások után a Jobbikot; vagy túl fáradt volt; esetleg tudta, hogy jelen helyzetben – mikor a Jobbik önállóan nem létezik – bármi „bemondható”. Persze, aki elnök akar lenni, az nem mondhatja azt, hogy „villanyt leoltani jöttem, támogass, pajtás”. A számok viszont makacs dolgok, és bárhonnan csavarjuk is meg a valóság egy-egy kis szeletkéjét, azt látjuk, hogy az egykori radikális mozgalom bizony jó két éve bukórepülésben van; és hogy már önálló, szuverén mozgalomról szó sincs. Mindenesetre most Jakab – ahogy egykor Vona is – mindenki számára győzelmet ígér, talán annyi különbséggel, hogy mivel csak 2022-ben lesz ismét komoly megmérettetés, így csupán a közvélemény-kutatások és az effajta „bemondások” alapján tudunk arról tájékozódni, hogy hol tart (vagy hol nem) a mozgalom. Annyi azonban biztos, hogy ha összevetjük az elmúlt három helyhatósági választás számszerű eredményeit – ami jó képet ad arról, hogy milyen mély a társadalmi beágyazottsága a pártnak –, akkor bizony zuhanóban van az egykor szebb napokat látott mozgalom; váltópártiságról pedig a mostani eredmény után beszélni inkább tűnik kortesbeszédnek, mint valódi víziónak. A most elnyert nagyon kevés mandátum mögött ráadásul ott áll az összefogás árnyékából bármikor előbújó Gyurcsány Ferenc.

És akkor Karácsony Gergely intésére a Gyurcsány-szoborpark életre kelt vala

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 október 18.
Híre kélt, hogy meggyötört tekintetű Demszky Gábor, az adriai partvidék közismert olajbogyó-dunsztolója lehet Karácsony Gergely új főtanácsadója. Főjegyzőnek Gurmai Zita eltitkolt ikertestvére, Lamperth Mónika érkezik. A sublót mögül pedig előbújtak a Böszme egykori szóvivői, Gál J. Zoltán és Batiz András, akik az új főpolgi kampányát építgették. Már így is lenyűgöző a tabló, ám nekem még hiányzik róla néhány pofa – mondom is, kik. Remélem, őket is reaktiválják hamarosan!

Vajon tudja-e Karácsony Gergely, hogy mire vállalkozott?

BBBálint Botond Vezércikk 2019 október 17.
Az új főpolgármester ma bebiciklizett a Városházára. Szépek a szimbolikus gesztusok, majd strigulázzuk, hányszor tesz még így. Akinek az Isten hivatalt ád, annak eszet is ád hozzá – hangzik a reménykedő közmondás, de én nem vagyok ennyire optimista. Karácsony Gergely a szimbolikus politizálás nagymestere: ennek konstatálásához elég egy sétát tenni Zuglóban, de a liberálisok ilyet nem szoktak, ők a virtuális térben szoktak jelen lenni, ahol nem a valóság, hanem az életérzés az úr. 353 593 budapesti ma biztos elkezdi jobban érezni magát. Budapesten most mi vagyunk az ellenzéki sajtó, nekünk a hatalom ellenőrzése a feladatunk, és nem az, hogy boldoggá tegyük a liberális szavazókat. Ezennel megkezdjük Karácsony Gergely és a többi győztes ellenőrzését: kiváló anyagok állnak a rendelkezésünkre ezen a szakterületen, csak fel kell lapoznunk, meg kell nyitnunk az elmúlt 9 év ellenzéki sajtóját.

A halott felült és visszatámad

FDFerkó Dániel Vezércikk 2019 október 16.
Az ellenzék előretörésének okait a következő napokban, hetekben sokan, sokféle nézőpontból fogják elemezni. Fontos elvégezni ezt a munkát, mert a vasárnapi önkormányzati választás eredményének tükrében az mindenképpen kijelenthető, hogy nem lefutott a 2022-es országgyűlési választás. Ez nemcsak Karácsony Gergely főpolgármesterré választása miatt mondható el. A Jobbiktól a DK-ig terjedő elvtelen összeborulás immár tíz megyei jogú várost és számos kisebb települést tudhat magáénak.

Ők akarták, hát legyen! A következő kampányban ne maradjon fiókban egyetlen házi videó sem!

Pilhál TamásPilhál Tamás Vezércikk 2019 október 15.
Már annyira az utolsókat rúgta az ellenzéki moslékszövetség, már annyira „ez a harc lesz a végső” hangulatban voltak, hogy végül áthágták az utolsó morális gátat is: egy szexvideóra építették a kampányuk utolsó hetét. Nem csupán a bulvár hadosztályaik csüggtek Borkai Zsolt hátsó felén, hanem a teljes balliberális „fősodor”. S a kukkolós videó mellé hazudott kokainozással olyan gerjedelmet okoztak bizonyos népelemeknél, amely egyes nagyvárosokban, fővárosi kerületekben megfordította a szélirányt. A tanulság magától értetődő: a lepkeháló kevés a motoros fűrész ellen. Ha a Fidesz nem veszi föl a kesztyűt, és nem él legalább ilyen erős kampányeszközökkel, 2022-ben Gyurcsányék visszatérnek.

A hazaszeretet értékrendje szenvedett vereséget vasárnap

HGHuth Gergely Vezércikk 2019 október 14.
Igazságtalan, gyomorforgató és lesújtó – nyilván velünk együtt sokan így látják az önkormányzati választás némelyik eredményét. Hogy törhetett előre a politikai alvilág madámjaként sodródó Karácsony Gergely, hogy bukhatott el Sára Botond, aki (Kocsis Mátéval) kirángatta a Józsefvárost a gettóvilágból, ahol egy bolsi, választási csaló rádiós ülhet most tort az anarchista-díler kampánycsapatával, és hogyan vihette el Óbudát egy piti szélhámos, hogyan hódíthatta meg az olyan gyönyörűen felfejlesztett Miskolcot egy kopott bundájú kesztyűbáb, vagy hogyan térhetett vissza Dunaújvárosba a szoci nómenklatúra egy jobbikos bájgúnár burája mögé bújva? Sorolhatnám tovább, de sokkal fontosabb, hogy az okokról és a következményekről beszéljünk!

Mozgósítás! Kilenc év eredményei kerülhetnek veszélybe!

BBBálint Botond Vezércikk 2019 október 13.
Ma önkormányzati választás, ami a demokrácia ünnepe, és amelyen most leginkább a kampány végét ünnepeljük, különösen ennek a mostani kampánynak a végét. Ilyenkor az ember döntést hoz: minden választópolgár először is eldönti, hogy elmegy-e szavazni. És ez a döntés a legfontosabb döntés, mert ebből következik az összes többi. A választást igazából mindig az dönti el, hogy ki megy el szavazni. Egy olyan kiélezett helyzetben, mint a mostani, ahol a politikai oldalak közötti átjárás minimális, ahol a politikai ellenzék egyetlen hatalomtechnikai eszközre, az ultraliberálisoktól a nácikig terjedő „összefogásra” hegyezte ki a politikáját, a részvételi döntés lesz az ügydöntő, az, hogy mi, jobboldaliak, mi, akik nemet mondunk Gyurcsányra, elmegyünk-e szavazni.

Drogterjesztők és politikai stricik

Ambrózy ÁronAmbrózy Áron Vezércikk 2019 október 12.
Miközben mostanában Karácsony Gergelynek a kokainozós elit (eddig bizonyítottan kizárólag csak a szövetségesei kokainoztak, a kispesti százmilliós szocik) leváltásáról szőtt kampányhazugság mozgatja a száját, az őt éppen főpolgármester-jelöltként támogató DK-Momentum-MSZP derékhad Kőbányán szavazóköri biztosnak jelölte azt a D. Krisztát, akit tucatnyi társával együtt, éppen kábítószerterjesztés gyanújával őrizetbe vettek. Kampány és valóság – sokadik fejezet.