Itt karácsony lesz, nem fenyőünnep, az iszlám térhódításból pedig nem kérünk!
Európa missziós területté vált. A karácsonyt az ateisták és a haladárok is legszívesebben feladnák, csupán a mértéktelen fogyasztást, illetve a hedonista összejöveteleket hagynák meg Jézus születésének napján. A migrációs paktum elfogadásával ráadásul – amivel szerintem az önsorsontó progresszív elit lábon lőtte Európát – még nagyobb veszélynek tesszük ki a keresztény és persze egyben a zsidó kultúrát. Új evangelizációra van szükség, aminek egy új jobboldali kultúra(védelem) és nemzetépítő politika adhat csak lehetőséget, pontosabban cselekvési keretet. Olyan politika, amilyet az Orbán-kormány – nem állítom, hogy hibátlanul –, de legjobb tudásával és őszinte igyekezetével, soha nem látott széles társadalmi támogatottsággal a családok, a nemzet és a vallási közösségek érdekében, a normalitás határát átlépő szabadossággal szemben képvisel. (Ezt nevezzük illiberális demokráciának.) Mi pedig előléphetünk és bátran kimondhatjuk: nem lesz itt semmiféle profán fenyőünnep, nem kérünk Európa lakosságcseréjéből, ellenállunk az iszlám térhódításának, s akkor is karácsonyt fogunk tartani, méltón fogunk ünnepelni, ha egy hangos kisebbség nyugaton és itthon is gáncsoskodik. A végén úgyis mindig nekünk lesz igazunk…
Aki az emberiséget szereti, az mindig gyanús – forduljunk inkább felebarátunk felé az örömvasárnapon!
Az elmúlt évszázadban, a nyugat-európai társadalmakban, azaz az úgynevezett liberális demokráciákban egy olyan negatív előjelű szabadságfogalom logikája érvényesült, amelynek következménye az ember elidegenedési folyamata. A nagy materialista progresszió során az egyén először a természetes közösségektől, majd a másik embertől, utána az Istentől, legvégül pedig önmagától is elidegenedik. Nemhogy jobb és boldogabb élet lett osztályrészünk, hanem egyfajta magányos tévelygés, a szorongás és a civilizációs lelkibetegségek fenyegetése vár ránk, amely – a tapasztalatok szerint – drámaian rontja a nyugati ember életminőségét. Advent harmadik vasárnapja lehetőséget ad arra, hogy megálljunk és elgondolkodjunk magunkról, a felebarátunkról, a szeretetről, a kereszténységről, a szabadságról és Jézus Krisztus útjáról.
A félelem átölelte az Adventet
A keresztény kultúra háromfrontos támadás alatt áll: fizikai erőszak, iszlám hódítás, s belső erózió. Talán utóbbi a legborzasztóbb, ugyanakkor végtelenül szomorú is egyben. Ostoba vitákat vívunk arról, hogy mi az európai (nyugati) civilizáció gyökere. Antikvitás? Zsidó és keresztény kultúra? Felvilágosodás? Szabadság, egyenlőség? Demokrácia? Netán jogállamiság? Dűlőre nem jutunk, miközben felemésztjük magunkat.
Ellenzéki erőfitogtatás
Gyurcsányék mindenkinél szociáldemokratábbak, a Párbeszéd zöldebb az LMP-nél, a Jobbik pedig igazi konzervatív – nem úgy, mint a csúnya, gonosz, populista Fidesz! Fölényeskedés, nagyzolás és kivagyiság. Teljesítmény nélküli nagyképűsködés és handabandázás – ezt látjuk és halljuk az ellenzéki oldalon. Mivel az EP-választáson külön indulnak, így érthető, hogy meg akarják magukat különböztetni a másiktól. De ránézve a közvélemény-kutatásokra és a hónapok óta tartó totojázásra, jogosan merül fel a kérdés: mire föl került elő ismét az a bizonyos nagy mellény?
November 4. – Tiszta szívvel szeressük és tiszteljük szabadságharcosainkat!
Ha október 23-a ünnepnap, hisz megidézzük hőseinket, akkor november negyedikén egyenes gerinccel gyászolunk, egyúttal büszkeséggel és méltó módon emlékezünk. Siratjuk az áldozatokat, de csodálattal adózunk bátorságuk előtt, hisz egy vérből valók vagyunk, ami kötelességet ró ránk. És ha nem is érünk fel nagyságukhoz, ma sem hajolhatunk meg a birodalmi gőg előtt. A hitszegőket, az árulókat megvetjük, a szabadságharcosainkat tiszta szívvel szeretjük, mert szabadságszerető nemzet vagyunk. Most nem azt kell tennünk, amit elődeink tettek – mennyivel könnyebb dolgunk van… köszönjük ezt meg 1956 hőseinek –, hanem abban kell hinnünk, amiben ők hittek. És mindig készen kell állnunk!
Jobbik 20: út a semmibe
A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból – olvasható a Jobbik húsz évvel ezelőtt megfogalmazott alapítónyilatkozatában. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s a Jobbik annyiszor váltott identitást, mint más – személyes higiéniájára figyelő egyén – az alsónadrágját. Az ősbűn viszont mégiscsak az, hogy a sok-sok színeváltozás közben Gyurcsány Ferencet a 2006-os rendőrterror bűne alól rehabilitálták. Szembeköpték önmagukat és azokat, akik melléjük álltak, majd sokáig kitartottak e hosszú kacskaringós menetelés alatt. E hitványságot azonban megérdemelt büntetés, egyben bűnhődés követte: a Jobbik támogatottsága történelmi mélypontra zuhant és vissza már aligha vezet út.
Mennyire unalmas lenne közéletünk a Momentum bakiparádéja nélkül!
Az ostobaság önmagában nem veszedelmes, kivéve, ha önbizalommal, gőggel és rosszindulattal párosul, pláne, ha pénz is van rá. A komolytalan kordonbontók esetében mindez megvan, így tényleg veszélyesek ránk, de saját magukra nézve is. Az elmúlt hónapokban bemutatott bakiparádénak azonban komoly következménye van: behozhatatlan lépéshátrányba kerültek Gyurcsányékkal szemben. A Momentum okosan ki volt találva, csak éppen gyenge képességű fiatalokra bízták a progresszív politika importálását. A „generációs párt” megmérettetett és könnyűnek találtatott – ahogy intellektuálisan, úgy morálisan is.
Árnyékellenzék, árnyékboksz, árnyékbefektetés
Ismét Gyurcsány diktálja a tempót, aljas kampány előtt állunk
Az elmúlt egy évtizedben a baloldali politikusi karriert nem a sikeres politikai teljesítmény, hanem a szélsőséges kommunikáció és a radikális viselkedés alapozta meg. Botránypolitizálással lehetett előre jutni egy-egy ellenzéki párton belül. Az egyre szélsőségesebb hangvételű ellenzéki politika, a tudatosan választott rendszerellenzéki szerep, a hangsúlyos utcai politizálás és a törvényesség határait átlépő politikai cselekvés lassú kontraszelekciót okozott. A tempót pedig ismét – a közben legszélsőségesebb párttá váló Demokratikus Koalíció vezetője – Gyurcsány Ferenc diktálja, aki napi rutinná tette a jobboldal verbális fenyegetését. Jövőre választások lesznek, csúnya nyolc hónap várható...
Nem működik a Budapest-modell, Perjés Gábor vezéráldozat lesz, de vajon Karácsony megússza?
Szürreális szappanoperát nézünk, melyben a főpolgármester a főszereplő, ám úgy tűnik, hogy az új évadban Perjés Gábor „karakterfejlődésén” lesz a hangsúly: innentől kezdve ő fog hazudozni, Karácsony pedig elbújik mögötte. Perjés mostanáig ugyanis elfutott az újságírók elől, nem beszélt azokról a bizonyos pénzgyűjtő ládikákról, most meg egymás után nyilatkozik, ami nem a véletlen műve. Majd kap egy jó ügyvédet, a külföldről finanszírozott kormányellenes média pedig egzisztenciális védelmet nyújt neki, végül azonban feláldozzák. De vajon ezzel Karácsony Gergely megússza? Mert nagyon úgy tűnik, hogy az a politikai konstelláció, ami Budapesten létrejött, látványosan csődöt mondott. Gyurcsány rövid pórázon tartja Karácsonyt, ütik jobbról és balról is, így pedig nehéz kilenc hónap elé néz.
Gyurcsány nem tudja abbahagyni, míg az üresfejű baloldal némán hallgatja útmutatásait
Nehéz drog a politika, ahogy a hatalom is erős szer, nem könnyű lejönni róla, de úgy tűnik, hogy a bukott miniszterelnök meg se próbálja. Kilenc hónap múlva EP-választások lesznek, a DK-listát Dobrev Klára vezeti, ahogy az árnyékkormányt is, mégsem ő tart évadnyitó vezérszónoklatot, nem ő adja meg a stratégiai útmutatást az ellenzék egészének, hanem Gyurcsány. A baloldal többi szereplője pedig csak néz ki az üres fejéből, és nem tud választ adni arra, hogy miként lehetséges az, hogy tényleg 360 fokos fordulatot tettek az elmúlt tíz évben. Azaz visszafordultak arra, ahol annak előtte voltak: Gyurcsánytól Gyurcsányig. Aki pénteken, mint a baloldal felkent vezére, vagy a befagyott Dunán kikiáltott önjelölt ellenzéki király megtartotta nagybeszédét.
Az Orbán-kormány a családbarát politikával, a baloldal az utcai rendbontással van elfoglalva
A klasszikus ideológiáknak bealkonyodott, ma az identitáspolitika húzza meg a törésvonalakat, éppen ezért felértékelődtek azok az ügyek, amelyek mentén lehet együtt gondolkodni, közösen cselekedni. Ilyen ügy lett a demográfiai válság Európában, amelyre két eltérő politikai válasz született. Az egyik a bevándorlást látja megoldásnak, a másik a családokat támogatná. Mi az utóbbi utat választottuk, ezt várjuk el az Orbán-kormánytól is. A hagyományos család védelmét, támogatását, népszerűsítését – minél több gyermek születésének vágyával együtt. Ezért is óriási siker a Budapesti Demográfiai Csúcs, ami lehetőség arra, hogy előre vigye a családbarát közösségek ügyét. Jelképes, hogy mindeközben a baloldal az utcákon randalírozott, köztük olyan kamaszokkal, akik után anyukájuk felveszi az Orbán-kormány által bevezetett családi adókedvezményt.
Alapítsunk pártot, mert kell a pénz!
Trendi, ha van egy saját szervezeted, viszont lúzer vagy, ha egyedül maradsz. Az egykori hatpárti szivárványkoalíció osztódással szaporodik. Jakab Péter és Márki-Zay Péter után Vona is belevágott a nagy kalandba. Kilenc hónap múlva önkormányzati választások lesznek, ami komoly anyagi forrást jelenthet. Ám sok az eszkimó és kevés a fóka, így nem csoda, ha a közeljövőben úgy egymásnak esnek, mint a piaci kofák a fókazsír árán. Most mindenki Vonára figyel, de nem lesz ez mindig így. Több támadás éri majd a baloldalról, végül a kutyát sem fogja érdekelni. Ami érdekes, az a sajátos pályaút: Fidesz-tagból Jobbik-elnök, majd Gárda-alapító, később középre húzódó Simicska-szövetséges, végül a Spinoza-házban a baloldalnak hajbókoló széplelkű baloldali politikus. Pénzt kereshet ugyan a pártjával, ám belátható időn belül szükségszerűen kudarcra van ítélve. Mert valójában ő egy politikai kalandor.
A nyári szünetben senki sem aggódott az oktatásért?
Kezdődik az iskola, kezdődnek a kormányellenes demonstrációk – pedagógustüntetésbe csomagolva. Van egy hangos kisebbség, akik nagyon nem akarnak tanítani; és van egy másik még kisebb kisebbség, jobbára budai véndiákok, akik meg a tanulást akarják megúszni. Inkább Soros-pénzekből (nem kisládikákba dobált adományokból), politikai aktivistaként csinálják a fesztivált és várják az Orbán-kormány bukását. És persze vannak a tanácstalan baloldali politikusok, akik jobb híján kimennek az utcára, morgolódnak, méltatlankodnak, káromkodnak és lőnek néhány szelfit – mintha lenne valami elképzelésük Magyarország jövőjéről. Politikai pótcselekvés, cinikus magatartás, Orbán Viktor dehumanizálása és a fülünket bántó vulgáris hangnem. Kezdődik!
Tranzit fesztivál: a jobboldal intellektuális fölénye és a közösség ereje
Harminchárom esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Borzalmas érzés lehet a libsiknek, hogy alig ért véget a tusványosi tábor, máris itt van a Tranzit fesztivál, ami egyrészről (ismét) alátámasztja a jobboldal intellektuális előnyét, másrészről pedig megmutatja azt az élő értékközösséget, amit joggal irigyelnek el bárhol a világon. Ilyen szellemi horizontjuk a Szadesszel össszeborult posztkomcsiknak sem volt a ’90-es évek végén, pedig ők minden külső támogatást megkaptak a múltból átmentett igaztalan előnyük fenntartásához. A jobboldal maga építette mindezt föl, önerőből, szorgalomból, a hazáért való elkötelezettségből. Hűségből és hitből – ahogy a politikai közösség neve is utal rá.
Hogy lehet, hogy túl vagyunk a válságon, a kormánypártok népszerűsége mégsem zuhant be?
Miképp lehetséges az, hogy a kormánypártok népszerűsége egy ilyen nehéz idő után is ennyire magas? Tagadhatatlan, hogy az ellenzék túl sokat képzel a zsebekről, túl sokat lát bele az emberek pénztárcájába. De ez csak a válasz egyik része, hisz gazdasági konjunktúra nélkül nincs politikai siker, de politikai tudás nélkül sem. Míg a jobboldalon megvan ez a tudás (ha még néha döcög is), a baloldalon viszont komoly üresség tátong. Intellektuális előny, építkezés kontra gyűlölködés és rombolás. Ez a képlet. De nézzük a részleteket!
Hübrisz
A kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat. A politikai gyakorlatban leginkább az egyéni szabadságjogok deklarálásában és végtelen terjeszkedésében látszik. Ugyanis azt a hazug toposzt, miszerint a szabadság mennyiségi növelésétől, egy állam „jobbá”, az emberi élet pedig „boldogabbá” válna, a liberális politikusok mára történelmi gyakorlattá tették.Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.
Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál.
Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.
Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.
