„Mit csináltál, Pista?” – Így lett Stefka István Mester Ákosék gyűlölt ellensége (Médiaháború, 3. rész)
Senki sem gondolt még a médiaháborúra és az Antall-kormány elleni lejárató-hadjáratra a nyolcvanas évek végén, de az előjelek már megvoltak. Amikor Stefka István a Kós Károly-szobor felavatásáról készített riportot, csak annyit súgtak neki: ne magyarkodjon! Aztán amikor meghívta az ötvenhatos Obersovszky Gyulát egy beszélgetésre, és a mártír Tóth Ilona is szóba került, azt már nehezen viselte a Mester Ákos vezette politikai csoport. Mester az adás után csak annyit kérdezett: mit csináltál, Pista?, és ebből kiderült, árulásnak vették, hogy nyíltan, őszintén beszélgettek a forradalomról. Mester Ákos, akivel Stefka István addig jó kapcsolatban volt, innentől fogva ellenségként tekintett rá. A média pedig szinte teljesen ennek a kommunista, posztkommunista, liberális csoportnak a kezében volt. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. „A szemétkosárba fogunk titeket visszadobni” – Mindenki célpont lett, aki a nemzetet képviselte (Stefka István és a médiaháború, 2.rész)
Harminc éve, 1990-ben tört ki a médiaháború. Stefka István ott harcolt az első sorban. Most visszatekintő sorozatot indított, amelynek népszerű első része után következik a folytatás. Szó lesz a tiszta szívű Csengey Dénesről, akit halála előtt pár nappal Stefka István még beszélgetésre várt, és arról a Csurka Istvánról, aki már 1990-ben mindent világosan látott. „A szemétkosárból emeltünk ki, oda is kerültök vissza”, mondta a szélsőliberális Gádor Iván a Fideszről, miután a párt nem volt hajlandó részt venni a kormánybuktató Taxisblokádban, de ugyanúgy viselkedtek mindenkivel, akik a nemzeti érdeket próbálták képviselni. Amikor Aczél Endrét, a katonai hírszerzés emberét leváltották, ő az egész baráti sajtót telesírta bánatával, mialatt Abu Dzabiban nyaralt. Csurka akkor írta meg, hogy nem hagyhatjuk, hogy egy törpe kisebbség irányítson. Rögtön antiszemitizmussal vádolták, pedig ő kádári-aczéli hálózat továbbélésre, a régi klikk átmentett és új uraira gondolt. Túlélte, mások belehaltak – Stefka István tényfeltáró visszatekintése a kegyetlen médiaháborúra
Harminc éve, 1990-ben tört ki a médiaháború. Minden az Antall-kormány hatalomra jutásával kezdődött: már az eskütétel után hatalmas össztűz zúdult a vezetésre. Elsősorban a sajtó gerjesztette a gyűlöletet. Nem csoda: a média szinte százszázalékosan a posztkommunisták, szocialisták és liberálisok irányítása alatt állt, kezdve az összes nagy budapesti és vidéki lappal, folytatva a tévékkel, rádiókkal. Stefka István ott harcolt az első sorban. Most visszatekintő sorozatot indít, amelynek első részében a médiaháború előzményéről írt. Ezt a cikket látva, és a benne sorolt tényeket ismerve már senki sem csodálkozhat azon, hogy 1994-ben visszajöttek a szocialisták. Ilyen ellenszélben nemzeti kormányzásra gyakorlatilag esély sem volt. STEFKA ISTVÁN SOROZATA A MÉDIAHÁBORÚRÓL.
Tehetetlenség és mértéktelen hatalomvágy
Hétfőtől díjmentes lesz a közterületi parkolás Magyarországon. Ennek apropóján a megszokottnál is undorítóbban kezdett viselkedni a honi ellenzék. Ali
Így nevezték őt a szakmában. A magyar ellenzék erkölcsileg megbukott
Nem először. Elárulták választóikat, akik azért küldték őket a parlamentbe, hogy az érdekeiket képviseljék. A pestis
Kinek ne jutna most eszébe Albert Camus, az egzisztencializmus egyik atyjának világsikert aratott regénye. A pestis a középkor egyik legdurvább járványa volt. Városok haltak ki, milliók pusztultak el, nem véletlen, hogy Camus regénye a második világháború borzalmai után jelent meg, 1947-ben. Az író először a háborúhoz is kötötte, ahogy írta: „A pestis, amely szándékom szerint több szinten értelmezendő nyilvánvalóan az európai ellenállási mozgalomról is szól a nácizmus ellen. Ennek bizonyítéka, hogy anélkül, hogy név szerint is szerepelne, mindenki ráismert az ellenségre, Európa összes országában”. De aztán kizárta a közelmúltat, s elmélkedett: „A pestissel azt a légkört szeretném érzékeltetni, amely mindannyiunkra nehezedett, s a veszélynek és száműzetésnek atmoszféráját, melyben mindannyian éltünk. Ugyanakkor ezt az érzést az egész létre kívánom vonatkoztatni.”
Az Eszenyi-jelenség
Az inkvizíció ítéletet mondott: Eszenyinek menni kell! Teológiai értelemben megszegte a szabályt, átlépte a vörös vonalat. Ezért bűnhődnie kell. Március 15! – a mindig tilos!
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek. Régi szabadságharchoz, azaz a forradalom kitörésének napjához, március 15-hez való viszonyulás jellemzi, hogy demokráciában vagy diktatúrában élünk. Sajnos életem nagy részét diktatúrában éltem. Tilos volt szabadon ünnepelni március 15-ét, tilos volt őszintén írni március 15-ről. Rosszindulatú pánikkeltés és félelemgerjesztés
Nagyon haragszom. A koronavírus veszélyeit, komolyságát nem lebecsülve mondom, felháborító, hogy embereket arra késztetnek, hogy szükségletein felül spájzoljanak. 40-50 kilogramm cukrot, lisztet, több mázsányi krumplit, hagymát, konzerveket (töltött káposztát, sóletet, pacalt, gulyást és ki tudja, még mi mindent), húsokat, főként száraz kolbászt, szalonnát tíz kiló számra visznek haza. De kapkodják hektoliter számra a polcokról az étolajat és a száraztésztát is. Azért vagyok csalódott, mert idősek tízezrei dőlnek be a hazugságnak. Egy felelős ember
Szívemet melegség töltötte el, amikor meghallottam, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) a koronavírus miatt felfüggeszti a teljes ellenzéki összefogásért indított aláírásgyűjtést és az országjárást. Végre egy felelős ember, aki felismerte a világjárvány veszélyeit, egy önjelölt virológus, aki egyéni, hatalmi vágyait hátrahagyva a köz javára tesz lépéseket. Megint elment egy tanú
Elsőként barátaim hívtak fel. Mátyássy Andrea sírva, hogy meghalt Balsai István. Nagyon szerettem – mondta elcsukló hangon. Szörnyű, hogy elmennek azok az emberek, akik életünk részei voltak, akik tanúi, cselekvői voltak a rendszerváltásnak. Majd hívott Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője, közölte a szomorú hírt, és mindjárt arra kért, hogy emlékezzek meg Pistáról, mivel talán én tudok róla az újságírók közül a legtöbbet. Az élet kapuja
Azt mondják, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Mégis, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bizony-bizony, ha más történelmi korban, más szituációban, más emberekkel, más történelmi személyiségekkel, de újra és újra előfordulnak olyan sorsfordító események, amelyek hasonlítanak a több száz évvel ezelőtti történésekhez. Hej cigányok, ha tudnátok...
Kedves cigányok, akármennyire is igyekeznek az úgynevezett támogatóitok (Párbeszéd, LMP, MSZP,DK) és a lázítóitok, a Soros-féle civilszervezetek (TASZ, Amnesty International, Magyar Helsinki Bizottság) meggyőzni titeket arról, hogy Nektek minden jár, törvényen felül álltok, a juttatásokért nem kell megdolgozni, nem kell tanulni, nem kell a társadalmi együttélés szabályait betartani, én akkor sem rátok haragszom meg, én akkor sem foglak gyűlölni Benneteket. Liberálisok = diplomás kommunisták
Gyurcsány újabb őszödi beszéde
Szegény Őszöd! A 900 éves településnek hajdanán sokkal jobb híre volt, de aztán megjelent Gyurcsány Ferenc. Kikanyarított magának a kormányüdülőből egy birtokot és elmondta hírhedt őszödi beszédét 2006-ban, melynek legemlékezetesebb mondata a kormányzásról ez volt: „hazudtunk reggel, éjjel meg este”. Vasárnap csak délután hazudott és csak egy órán keresztül, távol Őszödtől, Budapesten, a Sofitel Hotelben. A függetlenség édes íze
Kilépett az Európai Unióból az Egyesült Királyság. A brit EU-tagság 2020 január 31-én, közép-európai idő szerint éjfélkor szűnt meg. Összenő, ami összetartozik
Sokan úgy emlékeznek, hogy ezt a címben szereplő alapigazságot Magyarországon először Orbán Viktor használta. Ugyanis a Fidesz pártelnöke a rendszerváltás elárulásaként értékelte az SZDSZ koalícióját az MSZP-vel. 1994 szeptemberében a parlamentben kijelentette, hogy a két kormánypárt egy és ugyanaz: „ma már nyugodtan mondhatom az ország politikai jellemzésére és hívhatom segítségül Willy Brandtnak a német újraegyesítéskor mondott szavait. Most összenő az, ami összetartozik”. Az összenőtt MSZP és SZDSZ együtt is maradt 14 évig, de a különböző balliberális elágazásai ma is együttműködnek, együtt élnek. 
