Tégy a gyűlölet ellen, Demokratikus Charta – Amikor egy agresszor csoport vádolta fasizmussal a nemzeti oldalt (8. rész)
Miután az Antall-kormány elleni ellenforradalmi kísérlet (a Taxisblokád) végül megbukott, újabb és újabb támadások történtek. A lehengerlő média fölényben lévő posztkommunista hálózat látszólag a gyűlölet, az állítólagos kirekesztés és rasszizmus ellen harcolt, de valójában le akarta járatni, tönkre akarta tenni a nemzeti oldalt. Jött a Tégy a gyűlölet elleni kampány, aztán a Farkasházy-féle alakok által szervezett Demokratikus Charta, amelyeknek sok tisztességes ember is bedőlt. Kónya Imrét azért találták meg, mert fel merészelte vetni a Tévé- és a Rádió rendszerváltását, azaz a régi emberek lecserélését. Stefka Istvánt csokornyakkendőjével igyekeztek lejáratni, de a Népszavában gyakorlatilag lecigányozták, tehetségtelen prímásnak nevezték. A másik oldal ezt is megtehette. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, a 8. rész a Demokratikus Charta időszakával foglalkozik.
„Az egyikbe az én nevemet véssétek!” – Tizenöt éve hunyt el Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka
Tizenöt éve, 2005. május 18-án hunyt el a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka. Stefka István írásában felidézi a kérlelhetetlen hős alakját, aki mind 56-ban, mind utána a forradalom és szabadságharc ügyéért küzdött. "Éjfélkor csengett a telefon. Aludtam, a feleségem vette fel. "– Meghalt Gergely!" – szólalt meg a drámai hang a vonal túlsó oldalán. Majd folytatta: „Ödön bácsi vagyok, Gergely bátyja. Mondja meg a férjének, hogy öcsém a kocsijában szívinfarktust kapott. Indult volna Kiskunmajsára, de a szíve megállt és a Lada kormányára dőlt. Mire kirohantunk a házból, már nem élt.” A tragikus hír után reggel autóba ültem, s mentem le Marispusztára. Megérkeztem. A nyolcvanhárom éves Pongrátz Ödön – tíz évvel volt idősebb Gergelynél – már várt rám, átöleltük egymást. Mindketten arra gondoltunk, hogy Gergely nélkül hogyan tovább?"
Taxisblokád, a hálózat ellenforradalmi lázadása – A legprofibb, legaljasabb támadás az Antall-kormány ellen
A Taxisblokád volt az első nagyobb akció az MDF-kormány megbuktatására. Balsai István, a néhai igazságügy-miniszter ellenforradalmi kísérletnek nevezte ezt a profin megszervezett puccsot, amelyben benne voltak a hálózati újságírók, a taxisok (akik között rengeteg ex-állambiztonsági tiszt volt), a háborús helyzetet vizionáló és a hadsereg bevetését emlegető Göncz Árpád és a posztkommunista, szegedi rendőrből lett budapesti főkapitány Barna Sándor is. Jellemző, hogy az állítólagos taxisok úgy állították be az autókat, hogyha nekik megy egy komoly harckocsi, nem szétcsúsznak, hanem maradnak, farkasfogszerűen. Az átlagember ezt nem tudja felmérni. A sajtóhadjáratot mindeközben ugyanaz a Kurír vezette, amely korábban a szerkesztőség által kitalált, állítólagos antiszemita vádakkal illette a kormánypártot. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, a hetedik részben a Taxisblokád hátterét tárja fel. (7.rész)
„A sötétség világában mindig voltak bátor emberek” – Stefka István az édesapjáról, aki jezsuita szerzeteseket menekített
Negyvenöt éve, 1975. május 6-án hunyt el Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímása, aki a kommunista diktatúra legnagyobb, legveszélyesebb ellenfele volt. Stefka István a héten cikkel emlékezett a bíborosra; most ennek folytatása következik, ami egyben személyes történet is. Szó lesz az egyházüldözésről, az államosításról, és arról, hogyan menekített jezsuita szerzeteseket Stefka István édesapja. „Az ávósok körbevették és kérték a gyár kulcsait, a Wertheim-szekrény kulcsát és a főkönyvet, a különböző iratokat. Gizi tante kezét fogtam és csak néztem, ahogyan kifosztották apámat, míg a munkások tisztes távolból, némán figyelték az eseményeket. Csak azt láttam, hogy apám kivette a belső zsebéből a brieftaschniját, tele pénzzel – valószínű forint volt benne –, majd az egyik ávós kinyújtott kezébe tette. Majd láttam, hogy az egyik bőrkabátos apám fehér köpenyének felső zsebéből kiemelte a töltőtollát.” Személyes és közös történelmünk egyben.
Az utolsó hercegprímás – Negyvenöt éve halt meg Mindszenty József
Most, hogy újra kezembe vettem Mindszenty Emlékirataim című művét, amit Bécsben, 1974 Húsvétvasárnapján fejezett be, a bíboros úr egy gyönyörű gondolata ragadta meg figyelmemet. „Azért tanuskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.”
„Hordót a zsidónak” – Amikor antiszemita rágalmak özöne zúdult az MDF-kormányra (Stefka István a médiaháborúról, 6. rész)
Bár most hihetetlenül jók az Izrael és Magyarország közötti kapcsolatok, és ma is minden zsidó származású magyar biztonságban érezheti magát itthon, a kilencvenes években a balliberális sajtó elhitette, hogy fasizmus van születőben Magyarországon, ahol sorozatos antiszemita támadások történtek. Az igazán undorító, hogy ez csak a lejáratás egyik eszköze volt. Az SZDSZ, a visszatérésre készülő MSZP és a velük cinkos média mindent megtett az MDF-kormány megbuktatására. 1990 nyarától különböző antiszemita ügyeket kreáltak. Ilyen volt az az állítólag "hordót a zsidónak" bekiabálás, ami nem is hangzott el, és amiről a Kurír hazudott következetesen. És, amit a sajtó nagy része átvett. Ezzel párhuzamosan zajlott Hanákné ügye, az ismert történész feleségét állítólag megszúrta a „zsidógyűlölő tettes”, aki valójában nem létezett, mert Hanák Katalint nem támadta meg senki sem. Férje egy különösen rosszindulatú állambiztonsági ügynök volt, ez mindent elmond erről a párról. Erre jött még Kis János, aki állítólag micisapkához hasonlította a Szent Koronát, majd Landeszmann György főrabbi, aki szerint a magyar kultúra a fütyülős barackkal egyenlő. Sokan voltak érdekeltek az árokásásban, és mivel a média szinte teljes egészében a rendelkezésükre állt, ekkor még bármit megtehettek. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, ezúttal egy kényes, de annál emlékezetesebb témával, 6. rész.
Amikor véget ért az elnyomás éjjele – Harminc éve ült össze újra a szabadon választott Országgyűlés
Csak az értheti, milyen csodálatos volt végignézni az első szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2–3-i alakuló ülését, aki átélte a kommunista diktatúrát. Éppen harminc éve történt, hogy az elnyomás éjjele után végre szabad levegőt szívhattunk. Stefka István emlékezik a legendás napokra, felelevenítve az akkor már nagyon idős Varga Béla beszédét, aki az amerikai emigrációból tért haza évtizedek után. „Nemzedékek mennek, nemzedékek jönnek, ami maradandó, az, amit az igazságszerető magyar szellem és a becsületes magyar emberszeretet megtett, megvédett és megőrzött. 1947-ben, amikor hazámat elhagytam, az országra elnyomatás éjjele borult. […] A mai nappal ez a korszak lezárult” – mondta Varga Béla. E csodálatos napra emlékezünk.
Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót, utána már késő volt – Forró és társai, avagy a mikiegerek diadala (Stefka István a médiaháborúról, 5. rész)
Antall József egy úriember volt. Talán túlságosan is. Amikor Stefka István interjút készített a miniszterelnökkel, majd utána arról kérdezte, nem bántja-e az a sok bántás, kritika, amit a sajtótól kap (azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani), csak legyintett, és azt felelte: „István, ezek mikiegerek”. Aztán kiderült, hogy a "mikiegereknek" együtt hihetetlen hatalmuk van. „Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót. Utána meg már késő volt. Különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba közgazdászt kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád, az SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Hogy jól tette-e vagy sem azt a történelem dönti el. Mindenesetre sok fejfájástól megszabadult volna, ha másként dönt. A két intézményben ezek után elszabadult a pokol.” Folytatjuk Stefka István sorozatát a médiaháborúról.
A fotelben szervezkedő, egykori garázsmester Havas Henrik és az ÁVH-s Ipper Pál 168 órája – Stefka István a médiaháborúról (4.)
1990 tavaszán dőlt el, hogy nem lesz nagytakarítás a sajtóban. Vagyis ott sem. Nagy? Semmilyen. Az egykori hálózat, az élcsapat átmentette magát, és nekitámadt az MDF-kormánynak. Bár a liberális Magyar Hírlap 1990-es cikke szerint, Stefka Istvánék csak elképzelték a lövészárkokat, azok valóban léteztek. Stefka rádiósként pontosan látta a kulisszatitkokat, hogy hogyan lett Rózsa T. Endre "ellenség" a posztkommunisták szemében azért, mert feszegette a 168 óra című hetilap furcsa létrehozását. A 168 óra rádió adása mögött, amúgy Ipper Pál, az egykori ÁVH-s tiszt állt, ő hozta létre a Mester Ákos vezette élgárdát. Akkoriban, a nyolcvanas évek végén már az egykori garázsmester Havas Henrikék is szervezkedtek, aztán létre is jött a Nap-tv, amibe később Havas hozta be Gyárfást, és az ő amerikai magyar maffiózó partnerét, Bodnár Györgyöt. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, azt, hogy hogyan látta belülről ezt az egyenlőtlen harcot.
„Mit csináltál, Pista?” – Így lett Stefka István Mester Ákosék gyűlölt ellensége (Médiaháború, 3. rész)
Senki sem gondolt még a médiaháborúra és az Antall-kormány elleni lejárató-hadjáratra a nyolcvanas évek végén, de az előjelek már megvoltak. Amikor Stefka István a Kós Károly-szobor felavatásáról készített riportot, csak annyit súgtak neki: ne magyarkodjon! Aztán amikor meghívta az ötvenhatos Obersovszky Gyulát egy beszélgetésre, és a mártír Tóth Ilona is szóba került, azt már nehezen viselte a Mester Ákos vezette politikai csoport. Mester az adás után csak annyit kérdezett: mit csináltál, Pista?, és ebből kiderült, árulásnak vették, hogy nyíltan, őszintén beszélgettek a forradalomról. Mester Ákos, akivel Stefka István addig jó kapcsolatban volt, innentől fogva ellenségként tekintett rá. A média pedig szinte teljesen ennek a kommunista, posztkommunista, liberális csoportnak a kezében volt. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát.
„A szemétkosárba fogunk titeket visszadobni” – Mindenki célpont lett, aki a nemzetet képviselte (Stefka István és a médiaháború, 2.rész)
Harminc éve, 1990-ben tört ki a médiaháború. Stefka István ott harcolt az első sorban. Most visszatekintő sorozatot indított, amelynek népszerű első része után következik a folytatás. Szó lesz a tiszta szívű Csengey Dénesről, akit halála előtt pár nappal Stefka István még beszélgetésre várt, és arról a Csurka Istvánról, aki már 1990-ben mindent világosan látott. „A szemétkosárból emeltünk ki, oda is kerültök vissza”, mondta a szélsőliberális Gádor Iván a Fideszről, miután a párt nem volt hajlandó részt venni a kormánybuktató Taxisblokádban, de ugyanúgy viselkedtek mindenkivel, akik a nemzeti érdeket próbálták képviselni. Amikor Aczél Endrét, a katonai hírszerzés emberét leváltották, ő az egész baráti sajtót telesírta bánatával, mialatt Abu Dzabiban nyaralt. Csurka akkor írta meg, hogy nem hagyhatjuk, hogy egy törpe kisebbség irányítson. Rögtön antiszemitizmussal vádolták, pedig ő kádári-aczéli hálózat továbbélésre, a régi klikk átmentett és új uraira gondolt.
Túlélte, mások belehaltak – Stefka István tényfeltáró visszatekintése a kegyetlen médiaháborúra
Harminc éve, 1990-ben tört ki a médiaháború. Minden az Antall-kormány hatalomra jutásával kezdődött: már az eskütétel után hatalmas össztűz zúdult a vezetésre. Elsősorban a sajtó gerjesztette a gyűlöletet. Nem csoda: a média szinte százszázalékosan a posztkommunisták, szocialisták és liberálisok irányítása alatt állt, kezdve az összes nagy budapesti és vidéki lappal, folytatva a tévékkel, rádiókkal. Stefka István ott harcolt az első sorban. Most visszatekintő sorozatot indít, amelynek első részében a médiaháború előzményéről írt. Ezt a cikket látva, és a benne sorolt tényeket ismerve már senki sem csodálkozhat azon, hogy 1994-ben visszajöttek a szocialisták. Ilyen ellenszélben nemzeti kormányzásra gyakorlatilag esély sem volt. STEFKA ISTVÁN SOROZATA A MÉDIAHÁBORÚRÓL.
Tehetetlenség és mértéktelen hatalomvágy
Hétfőtől díjmentes lesz a közterületi parkolás Magyarországon. Ennek apropóján a megszokottnál is undorítóbban kezdett viselkedni a honi ellenzék.
Ali
Így nevezték őt a szakmában.
A magyar ellenzék erkölcsileg megbukott
Nem először. Elárulták választóikat, akik azért küldték őket a parlamentbe, hogy az érdekeiket képviseljék.
A pestis
Kinek ne jutna most eszébe Albert Camus, az egzisztencializmus egyik atyjának világsikert aratott regénye. A pestis a középkor egyik legdurvább járványa volt. Városok haltak ki, milliók pusztultak el, nem véletlen, hogy Camus regénye a második világháború borzalmai után jelent meg, 1947-ben. Az író először a háborúhoz is kötötte, ahogy írta: „A pestis, amely szándékom szerint több szinten értelmezendő nyilvánvalóan az európai ellenállási mozgalomról is szól a nácizmus ellen. Ennek bizonyítéka, hogy anélkül, hogy név szerint is szerepelne, mindenki ráismert az ellenségre, Európa összes országában”. De aztán kizárta a közelmúltat, s elmélkedett: „A pestissel azt a légkört szeretném érzékeltetni, amely mindannyiunkra nehezedett, s a veszélynek és száműzetésnek atmoszféráját, melyben mindannyian éltünk. Ugyanakkor ezt az érzést az egész létre kívánom vonatkoztatni.”
Az Eszenyi-jelenség
Az inkvizíció ítéletet mondott: Eszenyinek menni kell! Teológiai értelemben megszegte a szabályt, átlépte a vörös vonalat. Ezért bűnhődnie kell.Ajánljuk még
Brüsszeli ámokfutás: leállíthatja az USA és Katar az LNG-szállításokat
Évtől függően Európa LNG-szükségletének legnagyobb beszállítója jelenleg az Egyesült Államok.
Bécsi keringő: csődben az önkormányzatok, a migránsok pedig jól megvannak
Tömegével költöznek el az osztrákok csőd szélén tántorgó településekből.
Zelenszkij laposkúszásban fogadja el Trump feltételeit
Nem jött be a brit bíztatás és az ukrán elnök inkább mégis visszatáncolt Trump csizmájához.
Hogy lehet ennyire rettegni a békétől? - Avagy beindult az információs hadviselés a budapesti békecsúccsal kapcsolatban
Szinte látni lehetett a gyönyörtől legördülő könnycseppet a nyugati újságírók és a haza balos propaganda íróinak arcán, amikor beszámoltak róla, hogy a felröppent hírek szerint megrekedt a párbeszéd Moszkva és Washington között.
