A címet olvasócsalogatónak szántam, de tartalmilag igaz, le is írom, hogyan állapították meg ezt. Vezércikkem ugyanakkor többről szól. Arról, hogy a jelek szerint az elmúlt évtizedben sem sikerült kiirtani az erkölcsi züllöttséget, a szakmai alávalóságot és a társadalom igazságérzetének totális negligálását a magyar bírói karból. A győri ítészek totalitárius időket felidéző fajalgebrájáról lejjebb ejtek szót, kezdem avval, amiről Füssy Angéla írt tegnap: a végtelen csalódottsággal. Hogy Debrecenben, dr. Felegyiné dr. Szabó Ágnes bírói tanácsának ismét volt bátorsága szembe köpni egy egész országot. Hiszen a több mint 500 vállalkozó tönkretételének, esetenként halálba hajszolásának, közpénzmilliárdok eltüntetésének következménye a felmentés és nevetséges pénzbüntetés lett. És még ezeket akarja Brüsszel megvédeni az igazságügyi reformtól…
“Képünkbe röhögve húzhattak haza 40 millás Mercikkel a sok száz millás villáikba, mi pedig csak azt mondhatjuk megannyi károsultnak, vagy gyerekeiknek, akik szüleit el is vitte ez a tragédia, amiben mindenüket elveszítették, hogy sajnáljuk. Mi megtettük, amit tehettünk” – írta Angéla a hétfői ítélet után. Mint emlékezetes, éppen a PestiSrácok.hu által kirobbantott botrány után helyezték át Debrecenbe a Szeviép-ügy tárgyalását, hiszen az első körben felmentő ítéletet hozó N. Á. szegedi tanácsvezető bírónőról és a tanács másik tagjáról is kiderült: partnere, illetve lekötelezettje a szegedi politikai köröknek, amely körök közös halmazt képeznek a Szeviép-vezérek baráti és üzleti köreivel. N. Á. férjével egyebek mellett százmilliós nagyságrendű építőipari megrendelést kapott a Szeviépet is évtizeden át szinte kizárólagosan foglalkoztató szegedi önkormányzattól.
Az összeférhetetlenségi vád után az ügy újratárgyalását rendelték el, ám N. Á. bírónőnek a haja szála sem görbült, felettesei és a legfelsőbb etikai önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács (erről a sorosista-posztkomcsi gittegyletről lentebb még szó lesz) minden gyanú alól kisikálta őt. Tulajdonképpen az egész Szeviép-ügyben eddig csak egy kört rángatott és büntetett meg a magyar államgépezet: Füssy Angélát és a PestiSrácok.hu-t. Kolléganőnket a bírónő feljelentése nyomán előállították és rabosították a szegedi rendőrségen, miután a Központi Nyomozó Főügyészség (talán a kéz kezet mos ősi elvét követve) igen ritka módon eljárva a saját kezébe vette Füssy elszámoltatását, és éppen a helyi bírósággal jól összefonódott szegedi ügyészségre szignálta a vád képviseletét. Szerkesztőségünk pedig milliós kártérítéseket kénytelen fizetni N. Á.-nak egy olyan, az összeférhetetlenség súlyát semmiben nem csorbító, vitatott tényállítás miatt, amit eredetileg az érintett Szegedi Önkormányzat hivatalos oldaláról idéztünk, és amelyben – mint utóbb kiderült – Botkáék hivatala pontatlanul tüntette fel az N. Á. családi cégének juttatott közmegbízás pontos értékét.
Biztos, hogy neki kell ott állnia? – Füssy Angéla N. Á. patyolattiszta múltú bíró feljelentésére rabosítva a szegedi rendőrségen
A bűn megtörtént, felelős még sincs…
Az önnön mártíromságunknál fontosabb téma, amit az egész Szeviép-eljárás során nem sikerült megállapítania az igazságügynek: hogy ha a két cégvezér nem (harmadikuk esetében a Jóisten szolgáltatott igazságot, a per lefolytatása alatt eltávozott az élők sorából), akkor ki más a bűnös az M43-as autópályára és a szegedi villamoshálózat felújítására kifizetett közpénz eltűnéséért? Mert a szembeköpés a jogi csűrcsavaráson túl ott valósul meg, hogy több mint ötszáz alvállalkozót büntetlenül ki lehetett semmizni, és a közberuházásokra Magyarország legválságosabb, gyurcsányi időszakában kinyögött milliárdokat büntetlenül el lehetett lopni. Mindez ugyanis megtörtént, vitán felül.
Eleve szomorú, hogy a tanúk és a portálunknak is nyilatkozó bennfentes informátorok sora által felvetett megvesztegetési és csalási gyanút nem sikerült kivizsgálni, az okkal hírbe keveredett baloldali politikusok tetteit és a Szeviép-ügyletekkel összefüggő gazdagodásukat sem sikerült felderíteni (talán csak annyi történt, hogy Botka László végleg feladta miniszterelnöki ambícióit, az enyves kezű társaság másik mentora, Ujhelyi István pedig csattogó papuccsal menekült el Szegedről Brüsszelbe), de a legszomorúbb, hogy még a nyomorult kis csődbűntett vádpontjaiban sem ért célt a Debreceni Törvényszék. A dr. Felegyiné dr. Szabó Ágnes vezette bírói tanács a következetes ítélethozatal helyett minden jogi kreativitását abba fektette, hogy a közberuházások becsődölt céghálózatából az utolsó pillanatban kimentett százmilliókat sikerüljön legális kifizetésekké minősíteni. Pfujj!
Igenis, T. Bíróság, Lackner úr porcukrot szívott!
Politikusokkal és közpénzek megdézsmálásával összefüggésbe hozható furcsa ítéletek hosszú sorát idézhetném, például roppant érdekes lesz, hogy a brutális, csoportos erőszakért (szerintünk valójában terrortámadásokért) letartóztatott antifák kapnak-e legalább akkora büntetést, mint a végső soron nem tettlegességért, csak felbujtásért elítélt Budaházy-csoport? Most csak két példát hozok elő: Magyarországon a mai napig hatályban maradt a kádári diktatúra rágalmazásos tényállása. Pusztán tévedésekért vagy nehezen bizonyítható, mégis közügyeinket érintő vitás kijelentésekért két év börtönre lehet ítélni újságírókat és közszereplőket. Most hagyjuk, hogy a botránytól óvakodva legtöbbször pénzbírságot ró ki a bíróság (emlékezetes, hogy Bencsik Andrást ítélte anno letöltendő börtönre egy minden gyanú alatt álló, túlbuzgó kiskomcsi, bizonyos Cserni bíró, aki persze azóta is működhet a Fővárosi Ítélőtáblán), de mégiscsak a priuszba bekerülő, kellemetlen büntetőügyekről van szó, amelyben – mint Füssy Angélánál is történt – olykor buzgón közváddá teszi a feljelentő magánvádját az ügyészség, vagy hajnalban kopogtatnak a rendőrök a kolléga lakásán. (A rágalmazás kivezetését a Btk-ból a jobb- és baloldali újságíró-társadalom és több nemzetközi grémium is egyhangúan követeli. Az országgyűlési többség restsége e téren kimagyarázhatatlan, hiszen a vitatott Btk-s pöröly mellett még úgyis maradna több mint 50 paragrafus a Polgári Törvénykönyben, amelyekkel médiumokat és közszereplőket lehet kártérítésre, bocsánatkérésre és helyreigazításra szorítni. Ennyit a rágalmazásos eljárások hátteréről.)
Lackner Csaba a kis “porcukros” zacskóval a Hír TV által megszerzett felvétel egyik képkockáján
Egyszóval miközben a Szeviép-vezérek nem bűnösök – illetve egyiküket egy vád egy piti részlete miatt nevetséges pénzbírságra kötelezte a Debreceni Törvényszék –, addig a Fővárosi Törvényszék bűnösnek mondta ki Dódity Gabriellát rágalmazás vétségében, amiért a Fidesz fővárosi képviselője “fehér poros orrúnak” nevezte Lackner Csabát, a kispesti önkormányzat botrányhős MSZP-s politikusát. Ő ugyebár egy fehér poros zacskó szárítgatása közben (és egy másik felvételen) vallott arról, hogy melyik szert milyen sorrendben veszi be, azoknak mi a hatása és hány milliót költ “anyagra” egy hónapban. A Hír TV nagyot szóló leleplező sorozatában ehíresült felvételeken azt is mondja a szoci politikus: “aki az önkormányzati politikában nem keresi meg az évi százmillió forintot, az hülye”. Mindegy, hogy a képviselői illetmény messze nem százmillió forint, így azt becsületes eszközökkel nem lehet megkeresni, és mindegy, hogy Lackner nyíltan vall a drogozás élményéről, ő nem bűnös, Dódity pedig bűnös. Kis önsajnálat: ugyancsak Lackner feljelentésére áprilisban hirdetnek ítéletet ellenem és Vésey Kovács László ellen a Dódityot első fokon elmarasztaló kispesti bíróságon a fehér porok témakörében. Nincs sok illúziónk a végeredményt illetően…
Véralgebra a Győri Ítélőtáblán
Jöjjön hát a cigányverés bírói véralgebrája is! Füssy Angéla a minap volt kénytelen 300 ezer forint sérelemdíjat és még kétszázezer forint egyéb költséget megfizetni Sneider Tamásnak, a szkinhedek egykori, “Roy” néven elhíresült vezérének, a Jobbik korábbi elnökének. A Győri Ítélőtábla Dr. Lezsák József bíró által vezetett tanácsa azért marasztalta el kolléganőnket, mert ő ügyeletes újságíróként a PestiSrácok.hu-n lefordította és ismertette a Jewish Telegraphic Agency izraeli lap cikkét, amely a tavalyi választási kampány idején azon méltatlankodott, hogy a magyarországi baloldal összeállt az antiszemita Jobbikkal, akit olyan figurák is képviselnek, mint a volt egri szkinhedvezér. Nehezteltek a Mazsihiszra is, amely elnézően tekintett az extrém házasságra. Felidézték Sneider egy 1992-es büntetőügyét, amely azért indult, mert a szkinhedvezető társaival fémkábelekkel összevert egy cigányt, származása miatt. A fordításba tévedésből “cigány” helyett “zsidó” került, a tévedést a PS-en pontosítottuk és azért bocsánatot is kértünk. Angéla ügyvédje, Szalai István avval érvelt a bíróságon, hogy ezen túlmenően nem sértettük meg Sneider jó hírnevét, hiszen rasszizmusból cigányt vagy zsidót verni egyforma tett, jó hírnévről itt már szó sem lehet. Nem így Lezsák bíró, indokolása szerint ugyanis, kapaszkodjanak:
a cikk nyelvtani és logikai értelmezése nem támasztja alá az alperes pusztán elírást állító védekezését, mert a szövegben fajgyűlöletről általános értelemben nem esik szó, és az írás felperest nevesítő része az antiszemita megnyilvánulások körében kerül megemlítésre példaként egy másik, ugyancsak zsidó származású személyeket érintő listázási javaslattal kapcsolatos esettel együtt. Az antiszemita kifejezés zsidóellenességet jelent, a fajgyűlölet más emberek megvetése kinézetük, bőrszínük miatt.
A fajgyűlölet tehát kisebb bűn, mint az antiszemitizmus, utóbbi váddal jobban meg lehet sérteni Sneider jóhírnevét, mintha – helyesen – “csak” cigányveréssel hoztuk volna összefüggésbe. Ennyit az ítélkezések színvonaláról és igazságosságáról, bár, mint írtam, csak a mi praxisunkból is rengeteg példát tudnék még felsorolni.
Az unió zsarolással védi ezt a romlott rendszert
Ehelyett inkább levonom a szomorú tényt: 2006 óta, amikor egyes bíróságok Gyurcsány terrorkülönítményeinek hű szolgáivá váltak, nem sok javulás történt morális téren. Ugyan az Országgyűlés Fidesz–KDNP-s többsége rendre igyekszik szervezeti reformokra kényszeríteni a bíróságokat, szétrobbantva ezzel az ötvenes évek vérbíróságai óta folytonos klikkeket és belső szövetségeket, nem sokra jutottak. Ennek oka az is, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament hangadóinak célkeresztjében éppen a bírósági reform áll. Ma a gyermekvédelmi törvény szétzúzásán túl épp a bírósági reformmal zsarolja a kormányt a bizottság: habár már sikerült megállapodni a közel hatmilliárd eurós Covid-helyreállítási alap hosszú ideje húzódó kifizetéséről és a tízmilliárd eurós kedvezményes kölcsönről, most újabb kifogásokat találtak a megállapodás végrehajtásában és a reform eltörlését követelik. Pedig pusztán annyi történt, hogy a parlament bővebb jogkört adott az Országos Bírói Hivatalnak a személyzeti politikában és a belső etikai ügyek elbírálásában, amit pedig egy önjelölt szerv, az érzékenyített Soros-bírókkal és a régi kommunista hálózat hátramaradt kövületeivel gazdagon megrakott Országos Bírói Tanács követel magának. Nem merném állítani, hogy ebben a meccsben a nemzeti oldal áll nyerésre…
A fő kérdés mégis az: hogyan lehet így vállalkozni, munkát vállalni, adni és venni, azaz bármiről is szerződést kötni bárkivel, és miféle jogbiztonságban létezni, ha a látszólag egyenes és egyszerű erkölcsiséget tükröző törvényeink egészen meghökkentő, új értelmezést nyernek az ítéletek meghozatalakor? Ki engedte meg a nagyhatalmú bírók klikkjeinek, hogy egy szabados és önmagából kifordított jogállamot kreáljanak Magyarországból?
Vezető kép: szegedma.hu / El kell keserítenem a képen tiltakozó Szeviép-károsultat. Kiderült, hogy jó elvtársaknak a törvényeket és a szerződéseket NEM kell betartaniuk itthon.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS