a hálózat
Munkásőr, kubai milicisták és terroristák tolmácsa – Rózsa-Flores, avagy egy kalandor gyermekkora
Sokak szemében hős, forradalmár, mások szerint zavart, beszervezett provokátor volt Rózsa Flores Eduardo, akit végül szülőhazájában, Bolíviában lőttek agyon máig sem tisztázott körülmények között. Az örökmozgó férfi a nyolcvanas években Rózsa György Eduardóként lépett be a Munkásőrségbe, ahol tolmácsként és a Propaganda Osztályon dolgozott. Rózsa ekkoriban már az állambiztonságnak, a katonai szolgálatnak és a BM-nek is dolgozott (utóbbi is felhasználta a jelentéseit), ő volt a hírhedt terrorista, Carlos tolmácsa, akire felülről irányították rá. 1989-ben a Kádár János Társaságban a visszarendeződést támogatta, és valószínűleg nem állt tőle távol, hogy akár fegyverrel is megakadályozza a rendszerváltást. Egy kalandor nyomában, 1. rész. Elmebeteg volt Péter Gábor vagy szociopata bűnöző? Az Eisenberger család nyomában
Amikor Péter Gábor egyik főcsatlósát, Bálint István idegorvost letartóztatták, a lakásán megtalálták "Eisenberger Benő" kórtörténetét. Az ÁVH megsemmisítette az iratot, ami azért furcsa, mert „Eisenberger Benő” Péter Gábort takarta, aki csak később vette fel mozgalmi, magyarosan csengő nevét. Péter Gábor bátyja, Sámuel a visszaemlékezések és iratok szerint bolond volt, az ÁVH vezére egy ismert pszichoanalitikussal raboltatta haza. Péter nővére, Katalin pedig végül Lipótra került, s annak férjét, a szerencsétlen asztalosmestert, aki az egész Péter családot támogatta korábban, kihallgatás közben verték agyon. Őrült volt-e Péter Gábor? Bemutatjuk az Eisenberger családot. Egyszerre lett Péter Gábor és Göncz Árpád ügyvédje, de jó pénzért bejelentkezett vérbírónak is
Major Ákos talán öccsénél, Major Tamásnál is jellemtelenebb, aljasabb gazember volt. Utóbbi mindig kommunista maradt, részt vett a tisztogatásban, a B-listázás egyik élharcosa volt, de mégis következetesen egy úton haladt. Ákos bátyja hadbíróból népbíró lett, majd miután nyugdíjazták, és egy bírótársa öngyilkos lett, egy másik pedig álmában kapott infarktust, ő vígan továbbdolgozott. '56 után Péter Gábor és Farkas Mihály ügyvédje lett, de vérbírónak is bejelentkezett Domokosnál, feltéve, ha megkapja azt a díjazást, amit az ÁVH-sok és a forradalmárok védelmével keresett. Utóbbiak családjától a visszaemlékezések szerint mindent kisajtolt, és a diktatúra embereként természetesen nem sokat tett értük. Major Ákos, a köpönyegforgatás mestere: Horthyék hadbírójából lett Rákosiék ökle
Major Tamásról azt írtam korábbi cikkem címében: Lucifer, vörösben. Mit lehet akkor elmondani testvéréről, Major Ákosról, aki előbb a keleti fronton dolgozott hadbíróként, később a nyilasok alatt is ügyészként vallatott, hogy 1945 januárjában már éppen őket és más, jórészt ártatlan embereket ítéljen el? Major kommunista öccse kapcsolatait felhasználva éppen időben állt át, részt vett amúgy náciellenes atyai jó barátja meghurcolásában, hogy aztán 1956 után már "ügyvédként" segítse a diktatúrát. Göncz Árpádot is ő "védte", azaz mindent megtett, hogy mindenki súlyos ítéletet kapjon.