a hálózat
Állambiztonság, külkeres hálózat és a titkos bolgár szál – Ismerje meg Dobrev Klárát, a Vörös polip miniszterelnök-jelöltjét!
Bejött a papírforma: vasárnap a(z) MSZMP MSZP DK bejelentette, hogy Dobrev Klárát szeretné miniszterelnöknek. Valahol szürreális, félelmetes és mégis rendszerszerű, így egyáltalán nem meglepő, hogy még 2021-ben is egy kommunista, posztkommunista, globalista klán jelöltjét választották. Ha végignézünk a rendszerváltáson és az azóta eltelt három évtizeden, ez talán nem is történhetett máshogy. Nekünk Dobrev jutott. Nem azért, mert megérdemeltük – hanem, mert olyan erőt képvisel, amely még mindig megkerülhetetlen és valószínűleg legyőzhetetlen. De nem adhatjuk fel ellene a küzdelmet. És ismerjük meg őket. Május elsejei sör-virsli Csernobil árnyékában – Apróéknak az emberélet sosem számított, a felvonulást mindenképp meg kellett tartani
„Nem akartuk felizgatni a lakosságot” – magyarázta a valódi, nem fiktív Virág elvtárs a Csernobilban történt katasztrófával kapcsolatban. Virág András 1986-ban a cenzúra egyik legfőbb szervének, a Tájékoztatási Hivatalnak a főosztályvezetője volt, és minden erejével azért küzdött, hogy a sugárzásmérés ne látszódjon a tévében. A saját történetükben a hős szerepét alakító tévések szerint Virág egészen tragikomikusan viselkedett, de ez nem akadályozta meg őt és a Hálózatot abban, hogy alig két évvel később már Virágot jelöljék a médiaátmentés egyik legfontosabb vállalata, a Reform Kiadó élére. A kommunista, posztkommunista tragikomédiában mások is hozták a szerepüket: a Párt nem hagyta, hogy a május elsejei propaganda-felvonulás elmaradjon, senkit sem érdekelt, hány ember halhatott volna meg pár nappal Csernobil után. Az összeterelt embereket maga Berecz elvtárs nyugtatta, elmesélve, hogy semmi különös nem történt Csernobilban, kár lenne a pánikért. „Az amerikaiak szóltak, hogy ne zavarjuk meg a békés átmenetet” – Molnár Tamással (INCONNU) az ellopott rendszerváltásról
Molnár Tamás néhány társával együtt helyettünk is lázadt, helyettük is beszélt, helyettünk is provokált a nyolcvanas években. Szolnokról elüldözték, állásából kirúgták, ma pedig azt mondják neki, ne számítson nyugdíj-kiegészítésre, mert itt nem volt nemzeti ellenállás. Tényleg nem volt? Miért nem szóltak a nyolcvanas években is a Lipóton kínzott Pákh Tibornak vagy Molnár INCONNU-s társának, Bokros Péternek, aki nyomorogva halt meg pár éve. Molnár úgy látja, rendszerváltásról nem beszélhetünk, inkább csak arról, hogy az internacionalizmust átváltotta a globalizmus. Keresetlen sorok és egy keserédes, de szórakoztató portré a PestiTV A Hálózat című műsorában. Levágtuk egy csápját a vörös polipnak? Recenziók, interjúk és kritikák A média lenyúlásának titkos történetéről
Kétségtelenül jobb a médiahelyzet, mint a kilencvenes években volt. Akkor még simán el lehetett volna hallgatni egy olyan művet, amely a posztkommunista médiaátmentésről szólt. Ma már nehezebb: a PS munkatársának könyve (A média lenyúlásának története) valamelyest megmozgatta a konzervatív és antikommunista sajtót, a Magyar Nemzet, az Origo, a Hetek és az M5 is interjút készített Mező Gáborral, a Nemzetben egy komolyabb kritika is megjelent. Ennek is köszönhető, hogy a számos (köztük kiadói, politikai) érdekeket sértő könyv jól fogy. Szükség is van erre: a vörös polip most is tekereg a nyakunk körül, elég csak a 2022-es választásra vagy Dobrev Kláráék felépítésére gondolni. Olyan hálózat segíti őket, amit leleplezni, legyengíteni lehet, de legyőzni valószínűleg lehetetlen. A Medimpex nemcsak droggal, nácikkal is kereskedett: Hitler orvosa, a Gestapo rezidense és egy ma is működő szörnyszülött cég
A Medimpex nevét Vágó Istvánnal kapcsolatban olvashatták mostanában portálunkon, hiszen megírtuk, hogy az egykori „kvízmester” ott kezdte külkeresként. Bár állítása szerint csak titkos úti jelentéseket írt, ettől még tény, hogy egy olyan vállalatnál dolgozott, amely különleges előnyöket élvezett a Kádár-rezsimben. A Medimpex nemcsak gyógyszerekkel, droggal is kereskedett, és persze azzal sem volt gondja a vezetésnek, ha ex-nácikkal kellett üzletelni. Ilyen volt az Walter Haupt, aki egy állambiztonsági jelentés szerint korábban a Gestapo magyarországi rezidense volt, amúgy meg Hitler magánorvosával, „Theo” Morell-lel jött Magyarországra, miután betuszkolták őket a Chinoinba. Haupt „úrral” később közös vállalatot alapított a Medimpex, amely még ma is működik (!), ami elég sokkoló, hiszen egy náci-kommunista szörnyszülöttről beszélünk. Pedig nincs itt semmi látnivaló! Amikor a hetvenes években az olvasóknak el kellett magyarázni, miért is előremutató ex-nácikkal „kommunistaként” közösködni, akkor kapóra jöttek az erre kapható propagandisták. Például az a Gárdos Miklós, aki a Vörös Hadsereg kémjeként kezdte, hogy a hetvenes években már a Magyarországban tanítsa meg az olvasókat arra, hogyan néz ki a „jó náci”. „Elsősorban azért nem volt aktanyilvánosság 1990 után, mert a nyugati nagyhatalmak átvették ezeket a hálózatokat” – Schiffer és Borvendég Vágó Istvánról és a diadalmas külkeresekről
ÁVH-s tisztekből lett külkeresekről és jogászokról, nácikkal üzletelő kommunistákról és a simán átmentett hálózatról beszélgettünk Borvendég Zsuzsanna történésszel és Schiffer András ügyvéddel. Meg persze Vágó István ismeretlen külkeres múltjáról, hogy mit is csinált a Medimpexnél, ahol már nem is emlékszik, milyen útijelentéseket írt. Schiffer kiemelte, hogy nem a beszervezettség a fontos, hanem az az átöröklődés, amely a hálózati szerepek esetében is megtörtént. „Szerintem azért nem volt aktanyilvánosság elsősorban Magyarországon 1990 után, mert a nyugati nagyhatalmaknak, a németeknek, az amerikaiknak alapvető érdekük volt, hogy átvegyék ezeket a hálózatokat” – mondta. De hogyan csempészte a drogot a Medimpex és került gyerekként Egyiptomba Vágó? Ez is kiderül. Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést. „Harcosék” kalandjai Bulgáriában – Apró Piroska, Horn Gyula, avagy az el nem tüntetett, időzített bombaként ketyegő iratok
A bolgár hálózat leginkább Dobrev Klára néhai apjának, Apró Piroska férjének, Petar Dobrevnek köszönhetően került be a köztudatba. De a bulgáriai évek mások pályafutására is "serkentőleg" hatottak. Említsük csak a miniszterhelyettes fiát, Juszt Lászlót vagy éppen Horn Gyulát. A fiatal Horn a szovjet tanulóévek után pufajkásként vett részt a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban, majd a megszállók tolmácsaként dolgozott a Külügyminisztérium szovjet főosztályán. Ezután került Szófiába, ahol párttitkárként és besúgóként is dolgozott. Bár dossziéit feltételezhetően eltüntették, a szintén az állambiztonságnak dolgozó konzul munkadossziéjából kiderül, hogy Horn „Harcos” fedőnéven szolgálta a hálózatot. A szófiai nagykövetségen egyébként hemzsegtek az állambiztonsági tisztek, későbbi szt-tisztek és a Hornhoz hasonló törtetők. Ez azért is érdekes, mert évekkel Horn után Apró Piroska is megérkezett a bolgár fővárosba. A Bulgáriában feltűnt káderek közül ő is azok közé tartozott, akik a Szovjetunióban tanultak. Miután ő már egyetemistaként is besegített az állambiztonságnak, erősen feltételezhető, hogy ezzel a hetvenes évek elején sem hagyott fel. 
