andrássy út
Nem kell tangában vonaglanom az Andrássy úton, tehát szabad vagyok
Láttuk a bécsi Pride-ot. Sajnos. De szerencsére, csak felvételeken. És azon gondolkoztam közben, hogy egyesek szerint ebben merül ki a szabadság. Sőt, ez maga a szabadság. Szóval beszélgessünk egy kicsit róla, hogy mi is az valójában. Vagy legalábbis arról, hogy mi biztosan nem az: például tutira nem az, amikor emberek kamion platóján vonaglanak bugyogóban, meg láncon vezetik egymást kutyaruhában, ráadásul fényes nappal, a gyerekek szeme láttára. Az viszont már közelebb áll a szabadsághoz, amikor az ember eldöntheti, hogy akarja-e ezt látni, vagy ennek teret engedni. Az meg még közelebb van a szabadsághoz, amikor valakire nem kényszeríthetik rá azt, amire nemet mondott. Az ilyen fajta szabadság pedig cseppet sem maradi vagy unalmas, még ha a nőnek öltözött kutyaférfiak annak is tartják. "Ez egy csoda, hogy nyugodtan lehet itt sétálni..." – Az utca emberét kérdeztük autómentességről, klímahisztiről, felelősségről
Klímavilágvégét hirdető, vörösből zöldre átvedlett politikusok és aktivistáik vs. a klímaváltozást, az emberi pusztítás jelentőségét elhazudó, Gaia istennőben hívő szektás sarlatánok – ők vívják most a választások közeledtével egyre hangosabban, később majd jóval halkabban értelmetlen és üres szócsatáikat, jobbára egymás szórakoztatására. Portálunk ugyanakkor az autómentes hétvége alkalmával az utca emberét, elsősorban gyerekeseket szólaltatott meg arról, túl van-e tolva a klímapara, vagy azért van ebben az ügyben tennivalónk, és ha igen, kinek. Meglepő dolgokat tapasztaltunk.